:

Untop tíz 2014 - 1. rész

:

Eljött az év vége, összegzünk. Egy olyan tízes lista első fele következik, amely az idén megjelent lemezekből áll. Ezek olyan kiadványok, amelyek szerény véleményem szerint minőségük révén kiemelkednek a nem-túl-populáris zene idei lemezkínálatából, ezért röviden szólunk róluk néhány mondatban. Műfajilag egy sokszínű lista, sok minden szerepel benne, de az idő- és helyszűke miatt sajnos még több van, ami kimaradt. A végén pedig azt kívánjuk Nektek, hogy mind több cédét és lemezt vásároljatok 2015-ben is, hisz a letöltés nagyon hasznos, de magában túl kevés. Nézzük:

10. Les Claypool’s Duo de Twang – Four Foot Shack

A nevem Sár. Country Sár. Les Claypoollal kezdeni egy sort, bármivel is legyen kapcsolatban az a sor, erősen örömteli vállalkozás. Ő a nyolcvanas évek óta folyamatosan egy két lábon (és egy basszusgitárral) járó, nagybetűs Pozitívum, és figyelmet érdemel minden kiadvány, ami valaha is kikerült a kezei közül. Les Claypool egy freak, a basszusgitár magas fokú mestere, erősen ironikus ötletei mindig találóak, amiket a hillbillysre deformált hangja még izgalmasabbá tesz. Les Claypool 2012-ben alapította a Duo de Twang nevű, countryzenét játszó kettőst, régi, középiskolai barátjával együtt. Ezzel a duóval conutryzenés fesztiválokon kettesben nyomják a Primus- és egyéb feldogozásokat eredeti parasztmód (minden paraszt orra elé, tükörnek… már csak ezért is megérnének egy említést, akár lemez nélkül is), és a Four Foot Shack címen futó, tizennégy remek feldolgozást tartalmazó debütáló kiadvány pontosan ezt szemlélteti: a Wynona’s Big Brown Beaver himnusztól kezdve a Bee Geesen át az Alice in Chainsig ér a lista. Olyan szerzeményeket hallunk, amelyeknek a feldolgozásai eredetiek, humorosak, táncolósak, ironikusak és hillbillysek, és mindenekelőtt felhőtlenül és álhülyén pozitívak és felejthetetlenek. Egy olyan album egy olyan művészembertől, akinek a dolgokhoz való hozzáállása, megjelenése és basszusgitárjátéka már a nyolcvanas évek végén sok(k) volt pl. a Metallicának is, ezért nem vették fel bőgősnek akkor, annak ellenére sem, hogy Kirk Hammettel gyerekkori jó pajtik voltak, egyebek mellett. Egy zseni. Nem is szólnék többet. Sport, zene, derű.

9. J Mascis – Tied to a Star

J Mascis

Elit zeneakadémiát végzett belevalóbb fiatal művészhölgyek és -uraktól kezdve a mai hipsztereken és Henry Rollins úron át a legantiszociálisabb és legrészegebb crustpunkokig mindenki hallott a Dinosaur Jr.-ról, akit egy picit is érdekel a minőségi alternatív zene. Lehet, hogy ez egy erős mondat, de akarattal fogalmazok így, ennyi túlzást megérdemel J Mascis is és zenekara is mindenképpen. Az az igazság, hogy az egy csillaghoz való kötődés köré írt hatodik szólólemezen is mindvégig ugyanazzal a hangzással találkozunk, mint mindegyik J Mascis-lemezen eddig – és mégis magával ragad, és a bőröd alá bújik, éppen úgy, mint mindegyik J Mascis- vagy Dinosaur Jr.-lemez eddig. Annyi a dolog, hogy Mascis megír tíz remek dalt a régi, kopott akusztikus gitárján, begyakorolja és felénekli. Ennyi. Semmi filó, és mégis jó. Szól, kedves és minőségi. Mert ő írja, ez a titok. Nincs is sokkal több hangszer ezen a szólólemezén sem, egy-két gitáron kívül. Illetve a rá jellemző furcsa, vékony hangszín, ami ősz szakállával és hosszú ősz hajával együtt hihetetlenül kedves és enyhén groteszk képet eredményez, amit nem lehet nem kedvelni. Nem mindennapi, kedves, békés, expunk, nyugodt, furcsa, enyhén freak és a maga módján bölcs, kb. ez J Mascis – és vele együtt a zenéje is. Keress rá, hallgasd sokat, és a csillagokhoz fog kötni.

8. Einstürzende Neubauten – Lament

Einstürzende Neubauten

A vicces, majd kedves vizekről a sötétbe evezünk. Az avantgárd, ipari, post-punk, kísérleti zene berlini koronázatlan királyai is új anyaggal rukkoltak elő az idén. A Lament Kriegsmaschinerie című nyitószerzeményről, azt hiszem, még annak is egy apokaliptikus, maga után mindent darabokra zúzó kísérleti zajzenei kása jut eszébe, aki még soha életében nem találkozott ezzel a műfaj-meghatározással, hogy zajzene. De nem kell előre megijednünk (azért az a nyolcvanas évekbeli Neubauten-ipar rég nincs már…), mivel az első noise-darab után egészen más dolgok jönnek. Voltaképpen az első világháború eszméletlen rombolását hivatott bemutatni a nyitószerzemény, amely téma a lemez során folyamatosan vissza is köszön. Az album végére nyilvánvalóvá válik, hogy voltaképpen egy konceptuális lemezt hallgattunk, amit Blixa Bargeldék az első világháború témájára írtak meg, a Neubauten-diszkográfiában először. Kezdetben furcsának is tetszik az ötlet, de később mind izgalmasabbá lesz. A lemez már a megszokott magas színvonalat hozza: technikailag hibátlan, zeneileg avantgárd, és mindezt a német–angol nyelvezet még nehezebbé és még érdekesebbé mélyíti. A zajtól a spoken wordön és a kabarés, színházas betétdalos részleteken át a csinált ipari hangszerek kísérleti rögtönzéséig minden jelen és helyén van ezen a Neubauten-lemezen is. Egy első világháborús album a német új hullám legjobbjaitól. Zenehallgatás mellé, mögé, alá ajánlott irodalom: német expresszionisták magyarul, magyar expresszionisták németül, dada verskollázsok, egy idei Bosch mosógép használati utasítása, Gavrilo Principről bármi, az Ex Symposion első világháborús száma, Fenyvesi Ottó korai versei és Nick Cave-zsengék.

7. Faust – jUSt

Faust

Továbbra is Németországban maradunk, csak a berlinieket elhagyva Hamburg mellé utazunk. A világ többtucatnyi Faust névre hallgató ilyen-olyan zenekarából most éppen a legfontosabb Faustról fogunk szólni, arról a jobb híján „kísérleti rocknak” vagy krautrocknak nevezett alapzenekarról, akik, nem kis túlzással, néhány hasonló, szintén német társzenekarral karöltve óriási hatással voltak és vannak az európai és globális kísérleti, progresszív és punkzenei kultúra kialakulására és fejlődésére a hatvanas évektől a mai napig. Mindez azért érdekes, mert ahogyan az évek során a kezdetben megannyi tagot számláló (hatvanas években vagyunk, hippi kommunában együtt élő zenekarok stb.) zenekar tagjai lassan lemorzsolódtak, sokáig trióként lépett fel a Faust is. Később Jean-Harvé Peron és Zappi Diermeier alapító tagok különváltak Hans Joachim Irmler társuktól, és voltaképpen (még) két Faust zenekart eredményezett ez a változás is. Innentől kezdve Peron és Zappi más művészekkel való kollaborációk révén készítenek Faust-lemezeket, és ugyanúgy Irmler is Faust néven jelenteti meg saját anyagait. Az „ős”-Faustot alkotó kettes, az évek során létrejött közös együttműködésen alapuló néhány (egyébként remek) lemez után, úgy döntött, hogy az idén egy olyan albumot jelentetnek meg, amelyen tényleg csak ők ketten fognak szerepelni, és így jött létre a jUSt, utalva erre a lemezcím által is: just us. A zene pedig a megszokott: szokatlan utakat járó fausti kísérletezés. Egy velejéig krautrocklemez 2014-ből. Kitűnő. Lecsupaszított improvizatív kísérletezések, itt-ott felmerülő motorik ritmus, megszerkesztett dalok és rögtönzött részek váltakozása stb. stb. – ahogy kell és ahogy tőlük illik. Két őshippi punkzenész Ember, akik ott voltak a Tűz gyújtásánál is a hatvanas évek közepén, és azóta is úton… Alap.

6. Thurston Moore – The Best Day

Thurston Moore

A The Best Day Thurston Moore negyedik szólólemeze. Az ex-Sonic Youth gitáros-énekes idén kiadott nagylemezén hallható anyag is voltaképpen ahhoz a nyolcvanas évekbeli New York-i underground zenei hagyományhoz kötődik, amit mind a Sonic Youthban, mind szólóban vagy egyéb zenei közreműködések alkalmával hallhattunk tőle mind ez idáig. A lassúbb-energikusabb részek váltakozása, az egyedi szonikjútos szövegvilág, a tudatosan, zseniálisan és provokatívan hamis gitárok, a hosszú, repetitív pszichedelikus megoldások, a no wave-es punk attitűd… minden, ami ez idáig meghatározta a zenéjét, most is jelen van, és nem is hiányzik semmi – így Thurston Moore-os egy Thruston Moore-lemez. Egy olyan szólókiadvány ez A legjobb nap, amit egy olyan 56 éves kísérleti zajgitárostól lehet hallani 2014-ben, aki a nyolcvanas évek eleji New York-i no wave és post-punk mozgalomban volt otthon művészileg, majd a kilencvenes éveket alapzenekarával végig „kísérleti rockzenélte” a világban keresztül-kasul, és ennek feloszlása után Londonba költözött néhány évvel ezelőtt, és teszi a dolgát továbbra is, és köszöni, jól van. Remek.

Foyt. köv.: A következő öt zenekar, amelyeknek idei anyagai megérdemelnek néhány mondatot, még a Swans, a Pere Übü, a Shellac, a Pink Floyd és a Sleaford Mods. Úgyhogy: „Stay tuned fore more happy days!” Hamarosan ugyanitt.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: roxagrama.deviantart.com
Hátsó borító: Gergely József
(M)enni vagy nem (m)enni? A gasztroglobalizációs fellendülésben ugye milyen jókat falatozunk mi mostanában – még itt a Képe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Akik bevállalták az éneklést
Ki Mit Tud?! Amit mi tudunk, az az, hogy adni a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A torta
20 éve léteznek. 20 éves a VMVE Az út mentén álmosan bóbiskoltak a ferde jelzőkövek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Subway zenekar új videójáról a Képes Ifi értesít utoljára! A 2008 óta metalcore-ban nyomuló adai Subway zenekar tavaly december folyamán jelentette meg első...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem mindennapi szülinapozás Lajkó Félixszel December 17-én nem csak a saját születésnapomat ünnepelem, hanem egy kicsit Lajkó Félixét is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kiss Tivadar, Rozs Renáta, Görög Enikő, Miloš Radović, Radetić Ádám, Milena Radović, Tamara Štricki Seg és Görög Noémi
Évadzárás és művészetéltetés az Electe partitúrája alapján Az Electe civil szervezetre a minőségre való törekvés a jellemző, és ez az évadzáró koncertjeiken...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rothadó bűz orrot facsar Beszélgetés Don Cochinóval, a Pungent Stench death metal förmedelem alapítójával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felcsillant a fény Bemutatták a Játékkészítőt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A slam poetry szerepe Magyarországon Néhány hete indult a Revizor nevezetű online kritikai portálon egy slam-vita.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: G. Erdélyi Hermina
Weöreslött az irodalmi kávéház Szabadkán A tél előszobájában el kell fogadnunk, hogy a Napnak is pihennie kell

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Nálunk soha semmi nem volt átlagos” Beszélgetés Juhász Annával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Klubszendvics, a megújult Forrásból
Sporhetsztori 1. Ma is tisztán emlékszem a napra, amikor az osztállyal elindultunk a hosszas bemutatkozó körútra

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egres
Nem szokványos csemegék 1. (1. rész – ÉDESSÉGEK)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 11. 11. rész - Doho és Akacuka park

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Menyhárt Ákos
„Egy nőnek más kompromisszumokat kell kötnie az életben” Magánybeszélgetés Ákossal

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est dec17-től Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pablo Stanley legfrissebb szelfije
Hungarocomix, avagy új magyar képregények A mexikói Pablo Stanley, sajnos, nem volt jelen a budapesti rendezvényen, eljött azonban helyette...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Boros György
A képzőművészek örök tanítóját ünnepelte Szabadka Boros György születésnapi kiállítása

0 Hozzászólás | Bővebben +