:

Rothadó bűz orrot facsar

:

Beszélgetés Don Cochinóval, a Pungent Stench death metal förmedelem alapítójával

Don Cochino, alias Martin Schirenc gitáros, énekes az utóbbi egy évben a Zombie Inc. zenekara mellett erősen próbálkozott egy ismételt Pungent Stench-újjáélesztéssel. Hogy az elképzelése nem aratott osztatlan sikert, azon látszik, hogy Schirenc Plays Pungent Stench néven nyomja régi bandájának dalait, tehát itt valami bűzlik! A Képes Ifi csapata az idei Brutal Assaulton készített interjút a zenészek számára fenntartott pihenőrészben Martinnal, Ausztria egyik legjelesebb metálbandájának vezérével!

A Brutal Assault és sok más extrém zenei rendezvény is az intolerancia és agresszió ellen lép fel jelmondataiban. Neked erről mi a véleményed?

– Aki már megfordult ilyen helyen, tudhatja, hogy a metál- és hasonló jellegű fesztiválok mindig nagyon békések és erőszakmentesek, ellentétben a popkultúrának sok más megjelenési formájával, ami a zenéhez kapcsolódik. Ez a közösség másrészt egyszerre konzervatív önmagán belül, de liberális is a világ dolgai előtt. Szerintem jó dolog, hogy vannak ilyen és ehhez hasonló mottók, mert jó irányt mutat a stílus rajongóinak.

Durvának nézhetnek ki ezek a fesztiválok, és itt mégis mindenki kedves és nyitott, ez elég meglepő lehet egy külső szemlélőnek…

– Az agresszió nem feltétlenül vonja maga után a másik ellen irányuló erőszakot. Ez egy jó módja annak, hogy kulturált keretek között kiadd magadból a felgyülemlett feszültséget, és felszabadulj a zene segítségével. A moshpit a külső szemlélőnek nagyon durvának néz ki, de nem az erőfitogtatásról szól, mert ha valaki padlóra kerül, akkor rögtön segítenek neki. Az emberek a moshpitben veled vannak és soha nem ellened.

Pungent Stench

Megnézed ma valamelyik fellépőt?

– Ha van időm, mindig megvárom a többi banda fellépését, még ha nem is feltétlen az én ízlésem képviselik, mert az élő koncert gyakran teljesen más nyújt, mint egy lemez. Ezekből gyakran lehet inspirálódni is, mert más megközelítést alkalmaznak. Nagyon meg szeretném nézni a Repulsion, az Impaled Nazarene és az Okkultokrati koncertjét, de sajnos nem fogom, mivel holnap a hollandiai Into The Grave fesztiválon lépünk fel. A Venom és a Terrorizer tegnap zenélt, tehát róluk már lemaradtam (hatalmas csalódott sóhaj), ez nem jött össze. (Nevet)

Hogyan lettél fémzenerajongó?

– Nem is tudom, így alakult. Tudod… Munkáscsalád gyereke rossz környéken nevelkedik, és a zenében találja a kiutat. Nálam talán így volt, mert ez a stílus adott erőt a következő naphoz. De mondjuk a suliban nem volt gond velem, mert jó tanuló voltam tűrhető magaviselettel. Habár a sötétebb művészet iránti rajongásom miatt kissé furcsának tartottak. (Nevet)

 

Milyen zenét hallgattál?

– Iron Maiden, Motörhead, de legnagyobb hatással talán a Venom volt a zenei ízlésemre. Akkor éreztem, hogy én is valami ilyesmit akarok csinálni. Ugyanakkor elkapott a punk- és hardcore-hullám is, imádtam a belőle áradó nyers energiát. Egy Extreme Noise Terror sokkal közelebb állt a szívemhez, mint egy Metallica, viszont a punkban sokszor pocsék volt a hangzás, és egy rendes gitárszólót sem hoztak össze, mindez viszont megvolt a metálban. Vonzott a jól eltalált morbid minimalizmus, és távol állt tőlem az 1980-as évek csajozós glam metal világa. Ha meghallgatod a régi death metal bandákat, akkor észreveheted szinte mindegyiken a punk hatását. Talán ezért is különböznek az újabb deathzenekarok a régiektől, mert ők már eleve metálon nőttek fel, és a punk kimaradt náluk.

Zenésznek készültél mindig?

– Dehogy! Gyerekkoromban az állatvilágról szóló dokumentumfilmek megszállottja voltam, és biológus szerettem volna lenni. Persze ebből a tervből végül semmi sem lett, de a mai napig aktivistája vagyok különböző állat- és természetvédő egyesületeknek. Ha van egy kis időm, akkor megyek, segítek, adakozok, szervezek.

Pungent Stench

Vegetáriánus vagy?

– Igen, már tinédzserkorom óta, de nem szeretek papolni az embereknek erről. Mindenki egyen, amit akar, én nem eszek húst. Rohadtul idegesít mondjuk a vegánok arcba mászó stílusa, mikor elkezdenek bűntudatot kelteni mindenkiben, aki nem úgy gondolkodik, ahogyan ők, és folyamatosan moralizálnak. Szerintem ellentétes hatást fejtenek ki még azoknál is, akik egyébként érdekelődnének a mozgalom iránt. Szentként mutatják be magukat, amiért nem esznek húst, mintha ez valami nagy dolog lenne, és ezzel vásárolnák meg a lelki üdvösségüket. Pedig ez semmi különös, eldöntöd, és annyi, nem leszel tőle se jobb, se rosszabb.

A vegánok mellett sok zenekar is szeret egy csomó politikai kérdésben állást foglalni. Neked erről mi a véleményed?

– Ez a punkban szerintem még elmegy, de ott is inkább csak addig, amíg nem hajtják senki malmára a vizet. A rock/metál zenének szerintem nem kellene semmilyen politikai nézőpontot képviselnie, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell kritizálnia.

 

Na, akkor a térjünk kicsit rá a Pungent Stenchre: nektek voltak világmegváltó ambícióitok a zenéléssel?

– Nem… (Nevet) Amikor 1988-ban elindultunk, nem sok hozzánk hasonló banda volt, ahogyan színtér sem. Az elsők között voltunk, akik leszerződtek a Nuclear Blasthoz, és senki sem jósolta volna meg, hogy a kiadó egyik felfuttató zenekara leszünk, ahogyan azt sem, hogy ők lesznek 2014-re a legnagyobb lemeztársaság, amely fémzenével foglalkozik. Nekünk nem szállt a fejünkbe a dicsőség pár sikeres lemeztől, nem képzeltük, hogy megváltjuk a világot, és nem is törekedtünk erre. Amikor húsz évvel ezelőtt a kisebb underground zenekarok a nagy halak közé akartak tartozni, csak néztük, hogy mi a fene történik. Nem értettük, miért hiszi azt magáról egy Carcass, Morbid Angel, Entombed, hogy ha elad 200 000 lemezt egy független kiadónál, akkor majd biztos egy multi által lemezmilliomosok lesznek. Na, mi ezt eleve kikerültük, mert valószínűtlennek tartottuk az egészet, és azt sem akartuk, hogy egy producer valami hatodik dolgot akarjon kihozni belőlünk, mint ahogy az másokkal történt.

Pungent Stench

Nektek is volt viszont kísérletezős korszakotok a Dirty Rhymes and Psychotronic Beats lemezzel. Azt a lépést mi inspirálta?

– De nem egy egész lemezen át. Mindig törekedtünk újabb elemek bevonására a zenénkbe, mint a lassabb tempók, funkyritmusok, flamencogitár, aztán úgy döntöttünk, hogy készítsünk egy minialbumot a szokatlanabb dalokból. Érdekes, hogy régen jól megköveztek és kiátkoztak érte minket, most pedig annyi év után mindenki elismerően beszél róla. Eleve több fantáziát láttunk régi Warning- és Mentors-dalok átdolgozásában, mint egy Slayer-átiratban. Ez egy teljes stúdióalbumon viszont nem ment volna el. Szerintem az elektro mix is jó lett rajta, és valószínűleg mi kísérleteztünk először akkorát a death metalon belül.

 

A Pungent Stench mindig ismert volt a gyomorfelkavaró lemezborítóiról. Ezek az ötletek valami horrorfilmmánia következményei voltak?

– A horrorfilm is egy meglehetősen sötét művészeti ág, melynek célja, hogy félelmet vagy iszonyatot váltson ki belőled. Régen hatalmas horrorgyűjtő voltam, ez mostanra megváltozott, de erről szerintem a filmipar tehet, nem pedig én. Mára szinte minden szörnyűség be lett már mutatva, és elveszítette az egész a misztikumát. A mai horrorfilmekben szar színészek játszanak, a sztori vagy gagyi, vagy már ezerszer fel lett melegítve, a filmtrükkök pedig valótlanabbak lettek a számítógépes technika miatt. Lehet, hogy minden nagyon látványos lett, de stílus nélkül, és ez a hangulat kárára ment. Másrészt viszont felháborítanak a valódi haláleseteket ábrázoló videók, amelyek gyakran keringenek az interneten. Az meg kiakaszt, amikor a Facebookon megosztják, és még kommentálják is a köcsögök, hogy „nézd, hogy levágták a muszlim fejét”. Mi a faszért kell ezt megosztani, ember? A halál magánügy, és ebből kiindulva semmit sem változott a társadalmunk az elmúlt kétezer év alatt, amikor még cirkuszi mutatványt csináltak belőle!

Pungent Stench

Láttál azért valami olyan filmet is, ami tetszett? Nekünk például nagyon tetszenek az utóbbi tíz év európai horrorfilmjei, mint pl. a The Orphanage…

– Persze, ott a Martyrs, az egy profi munka, jól kidolgozott, kiváló zenével, színészekkel és sztorival. Az a film tényleg ijesztő! Egyébként engem is sokkal jobban vonzanak a jól kidolgozott, lassabb tempójú filmek. Amikor felkapcsolom a televíziót, szinte szédülök a gyors váltogatásoktól, amikor mindent belesűrítenek egy percbe, és közben nem mondanak semmit. Akárcsak a metalcore-bandák, ők is egy dalon belül 50 stílust akarnak váltani, amitől szerintem a zene teljesen élvezhetetlen. Én inkább belemerülni szeretek mindenbe, és nem információmorzsákat kapni.

Azért elég zavarba ejtőek a borítóitok és a szövegvilágotok. Hogyan kell ezt értelmezni?

– Mondták páran, hogy paródia-zenekar vagyunk, de ez nem igaz! Inkább egy görbe tükör, a világ betegségeinek visszatükröződése szarkasztikus módon megfogalmazva, nem kevés provokációval. Soha nem akartunk beszállni a „true death metal” versenybe, mert nekünk az kész röhej volt mindig. Inkább önmagunkat adtuk a saját debil módunkon. Persze lehet, jobb reklám lett volna, ha mi is keresztet égetünk a homlokunkra, vagy inkább a farkunkra… (Nevet)

Jelenleg több zenekarban is aktív vagy. Számodra melyik a legkedvesebb?

– Mindig a Pungent Stench marad az első helyen, mivel a dalok és szövegek háromnegyedét én írtam, és ez volt az első zenekarom. A Zombie Inc. is jó móka, de ott inkább vendégnek érzem magam. A Hollenthon is jó kísérlet volt, de jelenleg nem foglalkoztat. Ott aztán tényleg bármit megtehettünk, és jobban kiélhettem a dark/goth rajongásomat.

 

Akkor így a végére a kellemetlen kérdés: mi történt a régi bandatagokkal, és miért Schirenc Plays Pungent Stench néven léptek fel?

– Pitbull Jackkel (az eredeti basszusgitáros) viszonylag rendszeresen találkozunk, és el is jön vendégeskedni néha, de nem akar már zenélni állandó jelleggel. Alex (az eredeti dobos) nemrég beperelt, mert szerinte nincs jogom Pungent Stench név alatt fellépni a saját dalaimmal. Egyébként nagyon aggasztott, hogy mit szólnak majd a rajongók az egészhez, de pozitívak a visszajelzések, és rég övezte ekkora érdeklődés a zenekart.

Pungent Stench

Kifi-röfi és Schirenc

Mit üzensz a szerbiai rajongóknak/olvasóknak?

– Ha zenélni akartok, akkor soha ne kövessétek azt, amit a média, a producerek és a menedzserek diktálnak, mert ők nem zenészek, hanem üzletemberek. Azt kell játszani, amit a szív és a végbél diktál, és nem pénzért csinálni, mert az nincs benne… (Nevet)

Pungent Stench

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Akik bevállalták az éneklést
Ki Mit Tud?! Amit mi tudunk, az az, hogy adni a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A torta
20 éve léteznek. 20 éves a VMVE Az út mentén álmosan bóbiskoltak a ferde jelzőkövek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Subway zenekar új videójáról a Képes Ifi értesít utoljára! A 2008 óta metalcore-ban nyomuló adai Subway zenekar tavaly december folyamán jelentette meg első...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem mindennapi szülinapozás Lajkó Félixszel December 17-én nem csak a saját születésnapomat ünnepelem, hanem egy kicsit Lajkó Félixét is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kiss Tivadar, Rozs Renáta, Görög Enikő, Miloš Radović, Radetić Ádám, Milena Radović, Tamara Štricki Seg és Görög Noémi
Évadzárás és művészetéltetés az Electe partitúrája alapján Az Electe civil szervezetre a minőségre való törekvés a jellemző, és ez az évadzáró koncertjeiken...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rothadó bűz orrot facsar Beszélgetés Don Cochinóval, a Pungent Stench death metal förmedelem alapítójával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felcsillant a fény Bemutatták a Játékkészítőt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A slam poetry szerepe Magyarországon Néhány hete indult a Revizor nevezetű online kritikai portálon egy slam-vita.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: G. Erdélyi Hermina
Weöreslött az irodalmi kávéház Szabadkán A tél előszobájában el kell fogadnunk, hogy a Napnak is pihennie kell

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Nálunk soha semmi nem volt átlagos” Beszélgetés Juhász Annával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Klubszendvics, a megújult Forrásból
Sporhetsztori 1. Ma is tisztán emlékszem a napra, amikor az osztállyal elindultunk a hosszas bemutatkozó körútra

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egres
Nem szokványos csemegék 1. (1. rész – ÉDESSÉGEK)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 11. 11. rész - Doho és Akacuka park

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Menyhárt Ákos
„Egy nőnek más kompromisszumokat kell kötnie az életben” Magánybeszélgetés Ákossal

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est dec17-től Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pablo Stanley legfrissebb szelfije
Hungarocomix, avagy új magyar képregények A mexikói Pablo Stanley, sajnos, nem volt jelen a budapesti rendezvényen, eljött azonban helyette...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Boros György
A képzőművészek örök tanítóját ünnepelte Szabadka Boros György születésnapi kiállítása

0 Hozzászólás | Bővebben +