: Dudás Károly
Dudás Károly

Ifjúságunk, a Képes Ifjúság

: Dudás Károly
Dudás Károly

Ifjúságunk, Csurgó, írtam egyszer valahol, a Ludasi-tó partján a Torok Sándor és Török István által megálmodott és létrehozott ifjúsági művésztelepre gondolva persze, aztán Ifjúságunk, a Tanyaszínház, csak a legkézenfekvőbbet nem írtam le soha: Ifjúságunk, a Képes Ifjúság. Igen, az a mindenre képes Ifjúság…

Bizony, több ezer riportot, szociográfiai etűdöt – ahogy Bori Imre tanár úr nevezte irodalmi szociográfiáimat –, kommentárt, interjút, jegyzetet, vezércikket írtam azóta, hogy elszegődtem íródeáknak az Ifihez, s nincs magyar nyelvű lapunk, folyóiratunk, amelynek hasábjain ne kapott volna helyet írásom. És most mégsem kell kotorásznom az emlékezet bugyraiban: úristen, hol is, melyik lapban is, mikor is? látott nyomdafestéket a legelső riportom. Semmi szükség a tapogatózásra, a találgatásra, a visszalapozásra, az újság- és folyóirat-nyálazásra: természetesen a Képes Ifjúságban még valamikor 1969-ben. (Akik ezt most olvassák, meg sem születtek még.) Azért természetesen, mert az az írás akkor és úgy csak az Ifjúságban jelenhetett meg, a mindenre képes Ifjúságban, ahogy barátai és ellenségei félig tréfásan, félig komolyan, elismerést vagy becsmérlést kifejező hangsúllyal nevezték valamikor és bizonyára nevezik még most is a lapot.

Írtam már róla valahol: egyetemista-gyűjtőút eredményezte ezt az első nagyriportot; feledésbe merült régi szavaknál, babonáknál, földrajzi neveknél már akkor jobban foglalkoztattak a feledésbe merült vagy majd feledésbe merülő emberi sorsok. A túloldalon – ez volt a címe, s Baranyáról, a Drávaszögről írtam: Csúzáról, Vörösmartról, Nagybodolyáról, Kőről; bizonyára ezért szeretek e vidékre mindig visszatérni. Meg talán azért, mert rájöttem időközben, hogy annak idején elvétettem a címadást: bennem Baranya is ezen az oldalon van.

Akkor még nem voltam újságíró, senki nem akart beskatulyázni, „szakosítani”, kaptafához szoktatni, nyilván ezért is sikeredett jóra a riport. Nem feszültek még bennem a belső kötelékek: mit szól majd hozzá a főszerkesztő, a szerkesztő, ugyan leközlik-e, mit húznak ki belőle, mit írnak hozzá, esetleg: talál-e benne valamelyik éber nyomdász kivetnivalót? A felismerés így utólag mar belém – akkor még mindezt természetesnek és magától értetődőnek tartottam –: abban az Ifjúságban minden bátor hangú, kemény cikk csonkítatlanul megjelenhetett, csak ha őszinte volt, jó szándékú, igaz, és jól meg volt írva. Ha lelke volt az írásnak. Ott még a lélek nélküli, olvashatatlan írásokra várt a papírkosár. Nem véletlen, hogy volt egy időszak, amikor bizonyos hiányosságai ellenére is az Ifjúság volt a legjobb, a legszínvonalasabb jugoszláviai magyar újság.

Amikor én bekopogtam a szerkesztőségbe, a Forum-ház harmadik emeletén, fél lábbal, de teljes szívvel ott volt még Fehér Ferenc, Németh István, Deák Ferenc, de ott volt már, vagy velem együtt, esetleg kicsit később érkezett Dormán László, Podolszki József, Juhász Erzsébet, Domonkos István, Baráth Ferenc, Csernik Attila, Kartag Nándor, Tari István, Németh János, Garai László… S ott volt Hornyik Miklós szerkesztő, majd főszerkesztő. Aki egy alkalommal, miután tüzetesen átolvasta egyikünk riportját, pontosan emlékszem: felállt főszerkesztői székéből, s megszorította a szerző kezét. Elállt tőle a lélegzetem, valami ilyesfélét mondott, aztán intézkedett, hogy a nyomdában dobjanak ki valami semleges, langyos írást, s kerüljön ez a riport a helyére. (Ezt a pillanatot kellett volna valahogy megállítani!)

Minden bizonnyal az én sorsomat is első írásom fogadtatása döntötte el, s terelt végleg rá erre a pályára. Mert hát már akkor odúlakókról, egykéző-fogyatkozó falusiakról, külföldre kitántorgó fiatalokról – „az élet peremére szorított” emberekről írtam riportot – nem valami trendi témák! –, a főszerkesztő nyugodt lelkiismerettel (?) akár vissza is adhatta volna. Vagy javasolhatta volna „legömbölyítésre”, „lakkozásra”, „átfestésre” és más egyéb arculatváltási módosításra – szerkesztői és szerzői utómunkálatokra. S akkor én nyilván szó nélkül odébbállok, tájára sem nézek többé a szerkesztőségnek. Még így utólag sem könnyű megítélni: jót tett-e azzal velem a főszerkesztő, hogy első riportom változtatás nélküli közlésével az Ifjúságnál marasztalt. Majd másfél évtizednyi időre.

Ez idő alatt több tíz kötete jelent meg ennek az előbb emlegetett ifis szerzői gárdának az újságból összeválogatott írásokból vagy a terepjárások nemes hozadékából – e sorok írójának is három. Legyek nagyképű, és mondjam azt: mert időálló kéziratokat tettünk le a könyvkiadó asztalára? Leszek. Olyan dolgokról írtunk mi akkor riportokat, kommentárokat, cikkeket, amelyek lényegesen befolyásolták kisközösségünk sorsának alakulását: a magyar gimnáziumok megtartásáért folytatott elszánt küzdelemről példának okáért: akkor még Újvidéken is, Zomborban is, Nagybecskereken is, de még Pancsován is volt magyar tannyelvű gimnáziumi tagozat. E sorok írója nagyriportokban adhatott hírt az utolsó szerémségi magyar iskola és művelődési ház bezárásáról, az asszimiláció tűzvészének pusztításáról Tito kirakatállamában, a testvériség-egység legnagyobb virágzása idején.

Nem is a tizenévesek olvasták akkor elsősorban a Képes Ifjúságot, hanem a húsz és harminc év közötti, közösségünk sorsa iránt érdeklődő idősebb fiatalok. És most tessék megfogódzni!: 9–12 000 példányban jelent meg ezekben az években ifjúsági hetilapunk.

Meghalt az utolsó főszerkesztő, írtam le Hornyik Miklóstól búcsúzva Hét Nap-béli vezércikkemben, meghalt itteni titkaink legjobb tudója. S mivel már akkor is tisztában voltam közállapotainkkal, sietve hozzátettem: Micsoda marhaság, legyintenek most a legújabb kori kishatalmasok, micsoda utolsó főszerkesztő, meg micsoda titok: bárkiből lehet főszerkesztő, bárkiből lehet akármi, ha Mi úgy akarjuk. Bárkiből lehet a titok tudója, ha Mi úgy látjuk jónak. Hiszen a mi zsebünkben van minden titoknak a kulcsa. S biztosan hozzáteszik még: bárki bárkivel helyettesíthető.

Hornyik Miklós után is lettek főszerkesztők a Képes Ifinél, más lapoknál is lettek főszerkesztők. Lesznek még ezután is. Csak hát Hornyik Miklós, az utolsó főszerkesztő és vele együtt néhányan még érezték és tudták azt, amit ezen a tájon előttük csak egyetlen újságíró és szerkesztő, Kosztolányi Dezső tudott igazán.

„A hó tárgyraggal mindig havat. Csak egyszer nem. Akkor, amikor Villon balladájának híres, szállóigévé lett sorát idézzük: »Hová lett a tavalyi hó?« Ki látta a tavalyi hót? Nem a tavalyi havat. A tavalyi havat elsöpörjük, a tavalyi hót megsiratjuk.”

Érti még valaki?, kérdeztem akkor.

És fontos, hogy érti, vagy nem érti?

Tudom én nagyon jól, hogy már régen nem fontos. Hogy az egykori értékrend mostanra teljesen a feje tetejére állt. Hogy nem úgy van most, mint volt régen… És naiv reménykedéssel mégis azt kívánom a mostani ifiseknek, amit három évtizeddel ezelőtt üzentem elődeiknek negyvenedik születésnapjukra: jelentkezzen minél több itthon maradt fiatal ember a szerkesztőségben olyan cikkel, riporttal, amelyet ha letesz (átküld) a főszerkesztő asztalára, annak eláll tőle a lélegzete. S nem csak az övé: az olvasóé is.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Régi címlapok az új Képesben Régi címlapok válogatása az új Képesben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dormán László, avagy akasztják a hóhért
Dormán László fotói Dormán László a Képes Ifjúságban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Molnár Zoltán
Hogyan lettem Collateral damage Úgy, hogy egy tavaszi napon bementem a munkahelyemre. És ez nem vicc.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Győri Norbert, jobbról első, a Brutal Assault fesztiválon
A mi Ifjúságunk A Képes Ifjúság 70 éves. Ez szép kor, de sokkal szebben is meg lehet élni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tankcsapda-koncert Óbecsén! A Tankcsapda sikere ennyi év után is töretlen, 2014-ben a huszonöt éves jubileum keretében tavass...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lajkó Félix zenemaratonjának záró akkordjairól Üvölt a másnap a fejemben, zilál a tegnapi pálinka. Tus, táska, rohanás a vonatra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ladik Katalin
Kontaktzónában Ladik Katalin! Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hungary's Got Talent A tehetség itthon van!

0 Hozzászólás | Bővebben +