: Elton John és a zongora – elválaszthatatlanok
Elton John és a zongora – elválaszthatatlanok

Harcban a katonás rend ellen

: Elton John és a zongora – elválaszthatatlanok
Elton John és a zongora – elválaszthatatlanok

Nemcsak flipperen verhetetlen – A sztárparádéban is kiemelkedőt tudott nyújtani, avagy Elton John köszöntése hatvannyolcadik születésnapja alkalmából

Sir Elton Hercules John mindig is a könnyűzene élvonalához tartozott, s elképzelhető, hogy már úgy is született, direkt oda, a csúcsra, a sztárság kellős közepébe, az élmezőnybe, s könnyen lehet, hogy már a bölcsője is egy hangstúdióban ringott. Persze, senki sem a szülőszobából, pelenkásan megy a színpadra, a kissé vicces megközelítésnek – ami tagadhatatlanul nem csekély túlzásból ered – azonban mégis van némi valóságalapja: a kis Elton John háromévesen már zongorázott, hallás után játszott el dalokat, pedig majd csak három esztendővel később kezdett tanulni a hangszeren. Ezt az előadását tehát akkor még csak az édesanyja és a család szerencsésebb (?) része hallhatta, s ők persze elfogultak, és csak szuperlatívuszokban beszélnek a kisgyermek tehetségéről, de ezzel együtt is elképzelhető, hogy a Dwight család nappalijában már akkor is élvonalbeli könnyűzene szólt – élőben! Csak akkor még senki nem tudott erről a bennfenteseken kívül. Akárhogy legyen is, Elton John pontosan egy hét múlva, jövő szerdán, március 25-én lesz hatvannyolc éves. Isten éltesse sokáig!

A Dwight családban az otthoni hangulat korántsem volt annyira idillikus, mint az a fenti túlzásunkból tűnhet, ugyanis, amikor 1947. március 25-én a kis Reginald Kenneth Dwight megszületett – mert ez volt Elton John eredeti neve –, a szülei még az édesanyja családjánál laktak a middlesexi Pinnerben, s nem is holmiféle luxusvillában dőzsöltek naphosszat kedvükre, „hogy nézni is tereh”, hanem egy önkormányzati bérlakásban húzták meg magukat. Édesapja, amellett, hogy a királyi légierő tisztje volt, trombitásként zenélt, amolyan félprofi módon a Bob Millar Bandben játszott. Ez lehetett a kis Redzsi – vagyis Reggie – első meghatározó zenei élménye gyermekkorában, hiszen a családnak nagy lemezkollekciója volt, szenvedélyesen gyűjtötték a koromfekete korongokat. Elton John – mint azt már többször is elmesélte – határozottan emlékszik arra a pillanatra, amikor 1956-ban édesanyja egyik nap Bill Haley & His Comets-, valamint Elvis Presley-lemezekkel tért haza a „bevásárlásból”. S mint mondja, attól kezdve csak a rock ’n’ roll töltötte ki az életét.

Elton John

A fellépési kosztümjeinek megtervezésében is mindig fontos szerepet játszott a kreativitása

Derf

Hát igen, ez mondjuk a tanulmányaira is rányomta a bélyegét… Gondolná bárki is, hogy ez a ma már világhírű jelenség, ez a komolynak tűnő úriember, anno még az érettségi vizsgáit sem rakta le?

Tizenhét éves volt, a Pinner Megyei Gimnázium tanulója, és épp az emelt szintű érettségi vizsgákra kellett volna készülnie, de valahogy nem tudott koncentrálni, mert egészen más dolgok vonták el és kötötték le a figyelmét. Pedig az iskolában is népszerű srác volt, fellépett különféle rendezvényeken, s játékát már akkor is Jerry Lee Lewishoz hasonlították.

Egy katonacsaládban, főleg, ha tiszti rangot visel az apuka, egészen másképp néznek a gyermeki lázadásra, mint más, „emberbarátibb” közegben. A fater mindenáron banktisztviselőt akart csinálni belőle… No de Reggie addigra már, ha nem is végzett, de mindenképp tanult zenész volt, hiszen már tizenegy évesen ifjúsági ösztöndíjat nyert a Királyi Zeneakadémiára.

A hatvanas évek közepét jelezték a falinaptárak, amikor Reginald Kenneth Dwight otthagyta az iskolát. Azóta eltelt nagyjából öt évtized, s ő időközben eladott háromszázmillió lemezt, ami, akárhogy számoljuk is, hatalmas mennyiség, nincs az a megrögzött gyűjtő, aki ennyit képes lenne összehordani. Több mint ötven slágere került fel a negyvenes toplistára, és csak az Egyesült Államokban sorozatban hét albuma végzett az első helyen. Számok és számok és számok… Adatok. Adathalmazok! Amelyek egy egyedülálló karrier állomáshelyeit jelezik. Mindenképp nagy utat járt hát be azóta, hogy hatéves korában szülei végre önálló, saját lakásba költözhettek. De Elton John édesanyja sem nagyon bírta a katonás rendet, fia tizennégy éves volt, amikor elvált férjétől, majd hozzáment egy helyi festőhöz, bizonyos Fred Farebrotherhez, akiben Reginald Kenneth Dwight egy gondoskodó és segítőkész mostohára talált, akit – keresztnevét visszafelé olvasva – csak Derfnek nevezett.

Elton John

Vajon jövő szerdán is így fog kinézni? – Elton John az ötvenedik születésnapján

Bluesológia

Egy ekkora életút minden fontosabb állomáshelyét természetesen nem lehet – és talán nem is kell – végigjárni egy születésnapi köszöntőben. Emeljünk ki inkább csak hullámvölgyeket és hullámhegyeket, fordulópontokat és fontosabb eseményeket. Így például édesanyja és mostohaapja szerzett bárzongoristai állást Reggie Dwightnak, tizenöt éves korától a Northwood Hills Hotelben játszott minden hétvégén esténként. A munka olyan volt, amilyen, s a tehetségét megerőszakolva népszerű számokat, úgynevezett standardokat (sztenderdeket) kellett játszania, persze, Jim Reeves és Ray Charles dalait, de jó alkalom volt ez arra is, hogy egy-egy kötelező darab közé saját szerzeményeit is beszúrja. A közönsége meg a munkáltatója pedig aztán vagy észrevette ezt, vagy sem. Közben pedig időről időre fellépett a Corvettes nevű csapattal, amelyet szomszédjával, Stewart „Stu” Brown énekes-gitárossal alapított. Miután ez az együttes feloszlott, ők ketten továbbra is együtt maradtak, és hamarosan csatlakozott hozzájuk Rex Bishop basszusgitáros és Mick Inkpen dobos. S ezzel nagyjából már össze is állt a Bluesology nevű formáció, Elton John még mindig rövid életű, de első komolyabb zenekara.

Már ekkoriban felfigyeltek a fiú extravagáns öltözködésére, szokatlan előadásmódjára, amiről ő később azt mesélte, hogy gyermekkora traumáitól igyekezett ily módon megszabadulni. Szó se róla, ebben nagyszerű sikerrel járt. Gondoljunk csak a Tommy című rockopera őrült flipperbajnokára, akit a stáblista egyszerűen csak úgy nevez: Local Lad. Vagyis kicsit magyarosabban: ő a Helyi Menő Csávó. HMCS. Háemcsé.

Lady Gaga és Elton John

Ha másban nem is, extravaganciában Lady Gaga is mindenképp Elton John követőjének tekinthető – Ők ketten együtt egy 2010-es németországi fellépésen

A flipperbajnok

Az ugyancsak brit The Who együttes tagságát nagyjából ugyanezekben a hatvanas években már élénken foglalkoztatta egy egész estés, teljes értékű, összefüggő mű megírásának gondolata. Az opera műfajával kacérkodtak a fiúk… A híres-neves The Rolling Stones Rock and Roll Circus vendégei voltak 1968 decemberében, és itt már előadták az A Quick One While He’s Away című műsorukat, amit ők akkor szerényen még csak „minioperának” neveztek. Pete Townshend, a zenekar gitárosa, dalszövegírója, zeneszerzője egy ma már több szempontból is legendásnak tekinthető interjút adott a Rolling Stone magazinnak. Legendás egyfelől azért, mert ez volt az első interjú, amit a lap készített, másfelől pedig azért is, mert a zenekar vezéregyénisége ekkor jelentette be, hogy egy operán dolgozik.

Ez lett a Tommy, amelyik 1969-ben jelent meg. Nagyszerű lemez, mindenkinek ajánlott!

Majdhogynem kötelező darabnak mondható…

S mellesleg ez volt az első olyan lemez a zenetörténetben, amit rockoperának neveztek.

„Most már a The Who az az együttes, amelyhez az összes többit viszonyítanunk kell” – írta akkoriban a Melody Maker című zenei szaklap, ami már önmagában is jelzi a siker mértékét. Nem csoda hát, hogy a filmvilág is élénken érdeklődött, s végül 1975-ben készült el a rockopera filmváltozata Ken Russell (1927–2011) rendezésében. A siker természetesen ekkor sem maradt el, de a begyűjtött Golden Globe-díj és a néhány Oscar-jelölés ellenére is minden bizonnyal a cannes-i filmfesztivál zsűrijének lehetett igaza: beválogatták ugyan a rendezvény műsorába, de a „szűkebb keretbe”, vagyis a főprogramba már nem is kerülhetett be az esélyesek közé. Ez inkább nemzedéki, generációs kérdés: persze hogy zabáltuk és imádtuk ezt a filmet, de mégsem sikerült igazán jól. A nagyszerű zenéhez, felettébb sajnálatos módon, csak egy erős közepes filmváltozatot sikerült hozzárendelni. Pedig Ken Russell valóban igyekezett, igazi sztárparádét hozott össze a szereplőgárdájában Eric Claptonnal, Tina Turnerrel, Elton Johnnal és Jack Nicholsonnal, hogy csak néhányukat említsük most sebtében.

De ez is szépen jelzi, hogy mai születésnapos főhősünk, akiről ekkor már kevesen tudták, hogy Reginald Kenneth Dwight néven született, valójában milyen gyorsan vált világhírű, ismert zenésszé. Gyakorlatilag mindössze egyetlen jelentében Elton John éneke és alakítása a flipperbajnok szerepében mellesleg a film gyengeségei ellenére is az egyik legcsodálatosabb, legnagyszerűbb fénypontja ennek az alkotásnak.

Elton John pianínója

Az 1910-ből származó pianínó, amelyen Elton John első öt albumának dalait komponálta

Elton John extravaganciája persze sokáig elfedte a valóságot – nem csak gyermekkorával és édesapjával kapcsolatban –, s habár ekkoriban még nem „dicsekedett” vele, hamarosan nyíltan felvállalta homoszexualitását. A hatvanas évek végén feleségül vett egy titkárnőt, bizonyos Linda Woodrow-t, akit az első szeretőjének mondott, majd 1984-ben a német hangmérnök, Renate Blauel lett a második felesége. Ekkor azonban már az a susmus járta róla, hogy a házassággal csak a homoszexualitását akarja leplezni… Ő is a Rolling Stone magazin útján osztotta meg titkait a nyilvánossággal: 1976-ban egy interjúban a biszexualitásáról mesélt a lapnak. Renate azonban kitartott mellette, csak jóval később, 1988-ban váltak el.

Kapcsolata a mai házastársával, a kanadai David Furnishsel 1993-ban kezdődött. Amint a brit törvények lehetővé tették, tehát a jogszabály hatályba lépésének napján, 2005. december 21-én léptek úgynevezett bejegyzett élettársi kapcsolatra („civil partnership”), majd – miután kiböjtölték az újabb törvénymódosítást, amelyik immár az azonos neműek házasságát is lehetővé tette – hivatalos kapcsolatuk kilencedik évfordulóján, 2014. december 21-én összeházasodtak. Hatalmas mérföldkő ez nemcsak az énekes és kettejük, hanem az emberi társadalom fejlődésének történetében is. Két „közös” gyermeket nevelnek, s a történet érdekessége, hogy mindkettőt ugyanaz a béranya hozta világra Kaliforniában: az elsőszülött Zachary Jackson Levon Furnish-John 2010 karácsonyán, december 25-én született, öccse, Elijah Joseph Daniel Furnish-John pedig még csak kétéves, 2013. január 11-én jött világra.

S habár nem tartozik szorosan Elton John életútjához (dehogynem!), a sok-sok forrófejű hőzöngő lecsillapítására itt mondjuk el, hogy nem a homoszexualitás a deviancia, hanem a homofóbia! No…

S ezzel a gondolattal kívánunk most nekik hosszú, boldog házaséletet, és persze Sir Elton Hercules Johnnak is feledhetetlenül örömteli és emlékezetes hatvannyolcadik születésnapot.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Bózsó István
A polgári színház egy cukormázzal leöntött hazugság „A nemzeti öntudat nem azért alakul ki valakiben, mert megtanítják neki, hanem mert jól érzi magá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mikrofonnál Barkóczi Csaba
Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 2. Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

0 Hozzászólás | Bővebben +
Pályázati felhívás A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület a 2015. évi Szarvas Gábor nyelvművelő napok alkalmából pály...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Humánökológiai fordulóponton vagyunk Az ökológiai-ökonómiai paradigmaváltás szükségessége

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Sanctuary Merc előtt fényképezkedő boldog rajongó a band tagjaival
Fuck You!!! Sanctuary, Overkill, Belgrád, Dom Omladine, 2014. 3. 9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Multikulturális sokk Újvidéken Neozbiljni pesimisti, Kultur Shock – 2015. 3. 1., SKCNS Fabrika

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amikor a cselló mesél... Az Electe civil szervezet februárban megrendezett évadnyitó koncertje után március 13-án, pénteke...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Falbontás a diszkó tőszomszédságában lévő rockklubban Társalgás a Phrenia zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Exodus: Istenek és királyok Ez a film, váratlanul, Mózes bibliai történetét meséli el

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hajdú Tamás (fotó: Greguss Lilla)
„Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.” Az egyik kedvenc Pilinszky-idézetem ez a két sor, amely nem hangzott el március 24-én a Raichle-p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Annyi ember meghalt má’, oszt nem lett nekik semmi bajuk” – nekünk se lesz, csak előbb éljünk! Aki követi a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a repertoárját, és meg is nézi a felkínált ...

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Cs. Simon István Vers- és Prózamondó Találkozó Technikai okok miatt kénytelenek vagyunk elhalasztani az I. Cs. Simon István Vers- és Prózamondó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
10 tehetséges őrült, akik nagy eszméket adtak a világnak 2. Forrás: AdMe.ru

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A fájdalom gyengeség, ami elhagyja a testet” A zentai Tiszavirág Kajakklub egyik sikeres sportolójával, Vartus Árpáddal készítettem interjút

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A selfie-k egyike
Oh, boy 1. Első rész - Vodka. Minden egy pohár vodkával kezdődött.

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ki tehet róla? Az áldozathibáztatás azt jelenti, hogy az erőszaktevő helyett vagy mellett az áldozatot (is) hibá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 5. Ötödik rész – A macskaevők

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 13. 13. rész - Krizantémfesztivál Kaszamában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bátorkeszi Borfesztivál Május 8–9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar18-31 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +