: A kocsma neve természetesen Delirium Tremens
A kocsma neve természetesen Delirium Tremens

Időutazások a képregények történetében

: A kocsma neve természetesen Delirium Tremens
A kocsma neve természetesen Delirium Tremens

A blogszférába révedve – Az összefüggések nyomában, avagy párhuzamos kalandozások a Képes Ifjúság és a rajzos cselekményábrázolás históriájában

Január lehetett… Nagyjából még az év elején jártunk, amikor nekiültem, maradék kis kecskeméti pálinkám mellett, hogy no jó, akkor most én helyrerakom, helyrehozom a különböző blogjaimban külső erők által okozott károkat, vagyis mindazt, amit a Scribd.com túlbuzgósága elrontott nekem. Mint már részleteztem is egyszer… Sőt, nemcsak meséltem már erről Sztripperünkben, hanem angoloztunk is emiatt egy kicsit, de a nyelvleckével legalább csiszoltuk picinykét a nyelvtudásunkat, tehát ez a része alapvetően talán még rendjén is volna. Azóta pedig már újabb e-maileket is kaptam ezzel kapcsolatban. Szóval, igen, a Nagy Testvér végzi feladatát, serényen, kitartóan, böcsülettel, Alekszej Grigorjevics Sztahanov (1906–1977) módjára. Ez van. Illetve Nemere István néhány regénye és plusz még néhány rajzos történet már nincs.

Nincs a helyén.

Bizony-bizony mondom néktek… Jó régre vissza kellett keresnem a szerveren, hogy megállapítsam mindenekelőtt azt, hogy a feltöltögetést és digitalizált képregényeim rendszerezését hol hagytam abba, a feldolgozásukban meddig is jutottam el, s végül mikor telt be a pohár a Scribd.com zaklatásai miatt. Persze a kitartó keresésnek és kutakodásnak is meglett a maga eredménye. Kiderült: a Sztripper.blogspot.hu-ra legutóbb 2014. július 9-én kerültek fel képregények, tehát az idén januárban már nagyjából egy bő féléves szünet után nyúltam hozzá ismét ehhez az internetes kvázinaplóhoz. Merthogy még véletlenül sem a hagyományos értelemben vett napló ez, azt talán senkinek sem kell bizonygatnom. A Pókember-történetek közül a Halott ember blöffje című volt az utolsó rész, amit elérhetővé tettem. Remélem, sokan olvastátok…

Vigyázat, kikérdezem!

Képes Ifjúság

A Képes Ifjúság 1969. május 21-i számának címlapja – főszerkesztő: Hornyik Miklós

Schwarzi, a „húzónév”

A következő anyag, amit feltöltöttem a Scribdre, nem a képregény-gyűjteményemhez, hanem a sajtóarchívumomhoz tartozott, amit pedig az Elefantcsonttorony.blog.hu internetes elérhetőségen igyekeztem rendszerezni lelkesedésből erre a tevékenységre szánt munkaórákat nem kímélve. Persze, egy – lényegében szóra sem igazán érdemes – kis semmiség, egy kis vacakság volt ez, amibe szinte csak véletlenszerűen botlottam bele, s amit átmenetileg utolsóként feltöltöttem ide tavaly júliusban. A Bors című bulvárlap egy régi számából szkenneltem be egy cikket – tehát nem is egy teljes oldal ez itt –, amelyiknek különösebb jelentősége már akkor sem volt, de legalább egy olyan versenyről írtak benne, amelyikre az immár többszörös világbajnok (!) sógorom is készült, tehát a leginkább csak neki akartam kedveskedni azzal, hogy akkor sebtében digitalizáltam az írást, és megosztottam a Facebookon. Schwarzinál küzd Fekete riválisa – írták tehát 2010. január 8-án. No, nagyszerű! Ez meg az a tipikusan bulváros címadás, amitől minden kedves kezdő kollégát előre óvnék… Fekete Lászlónak ugyanis természetesen semmi köze nem volt ehhez a versenyhez, de kellett egy „húzónév” a címbe, amit ismerhetnek az olvasók. Mindig odabiggyesztenek ilyen esetekben valakit – mintegy címerként, cégérként –, akinek a neve felkeltheti az emberek érdeklődését, akit megtévesztő módon a zászlajukra tűzhetnek, még ha alkalmasint semmi köze sincs ahhoz az eseményhez, amelyikkel a cikkben foglalkoznak. A felcímből kiderül: „Darázs Ádám ötödször volt Közép-Európa legerősebbje”.

Majd pedig azt írják: „Schwarzenegger versenyére hívták meg Darázs Ádám erőemelő bajnokot, Fekete Laci nagy riválisát. Fekete úgy véli, ő legalább negyedik helyen végzett volna ezen a versenyen.”

Aztán meg: „ERŐEMBEREK eredményei alapján hívták meg Kaliforniába a kormányzó, Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett versenyre Darázs Ádámot. Az abdai testépítő ötször volt Közép-Európa legerősebb embere.

– Abbahagytam a versenyzést, de a meghívásnak nem tudtam ellenállni. Remélem, benne leszek az első tízben – véli Ádám. – Van Kaliforniában ismerősöm, aki jóban van a kormányzóval, bízom benne, találkozhatok a példaképemmel. Ez a versenyek versenye. Lesz lengősúly- és koffercipelés, farönknyomás, de a kőgolyóemelést várom a leginkább, abban vagyok a legjobb – mondja a bajnok.”

Végül pedig: „Ádám nagy ellenfele, Fekete László nem indul.

– Meguntam, hogy olyanokkal mérjem össze a tudásom, akik kokszolhatnak. De az utolsó Arnold Classicon az eredmények alapján negyedik lehettem volna.” Hát, Huszti Zoltánnak ezt most szépen megköszönjük, s megbecsüljük áldásos munkájának gyümölcsét, ha mással nem is, annyival mindenképp, hogy elhelyezzük a beszkennelt cikket az Elefántcsonttorony-blogban, vagyis az Elefantcsonttorony.blog.hu-n.

Mellesleg pedig éppen ez az a webes tárhely, ahová a sajtóarchívumomból a Képes Ifjúság régi számait is igyekeztem összegyűjteni, rendszerezni, már csak az idei jeles jubileum, a lap hetvenedik születésnapjának tiszteletére is. Lassan halad persze ez a munka, de azért csinálgatjuk szépen, kimérten, és előbb-utóbb majdcsak lesz belőle valami. A legrégebbi szám, ami jelenleg itt elérhető, az igencsak távoli 1969-ben, és akkor is május 21-én jelent meg, s mivel akkor épp közel volt az ifjúság napja – Tito elvtárs születésnapja –, természetesen muszáj volt Josip Broz Titónak szerepelnie a címlapon. Az újság főszerkesztője akkoriban Hornyik Miklós volt. De néhány számot beszkenneltem később a nyolcvanas évekből is.

S utóbb sikerült csak megoldanom, hogy a lap első évfolyamának összes száma – akkor még Ifjúság Szava címmel – 1945-ből digitalizált formában is felkerüljön ugyanide, épp a hetvenedik születésnapra, vagyis most március 7-ére időzítve. Lapozgassátok a gyűjteménynek ezt a részét is szeretettel!

szobor

A brüsszeli pisilő kisfiú szobrát szinte mindenki ismeri – de a pisilő kislányt sokkal kevesebben láttá

Belgiumi anziksz

De… Ha már a digitalizálásnál – no meg persze az évfordulónál, a jubileumnál – tartunk!

Akkor… Akkor bizony úgy dukál, hogy későbbi évtizedekre, korokra is vessünk néhány pillantást. Vagyis: ugorjunk most egyet az időben. A Képes Ifjúság 1990. február 28-i számában jelent meg Varga Bótos Anna cikke ezzel a címmel: Belgiumi anziksz. Akkoriban én még olvasója s egyetemistaként külmunkatársa voltam a lapnak.

A „fekete vidék” – írta a szerző, majd így folytatta: „Hainaut tartomány »fekete vidékének« fővárosa, Charleroi egyik zöldövezeti villanegyede barátaim lakhelye, s itteni tartózkodásom színhelye is.

Charleroi nem olyan ősrégi település, mint a környék többi hírneves városa, mindössze 300 éves múltra tekinthet vissza. II. Károly spanyol király nevéhez fűződik kiépítése, aki XIV. Lajostól tartva, falakkal vette körül az itt található falucskát. Ebben az időszakban vette kezdetét a gazdasági fejlődés. A környék széntelepei, fekete gyémántja, fokozatosan nagy ipari centrummá, »fekete vidékké« alakította a Sambre völgyét. Charleroi talán Belgium egyetlen olyan nagyvárosa, ahol nem a román és gótikus architektúra, hanem a gyárkémények feketén, kénesen füstölgő sziluettje jelentik a látványosságot. A házai alatt levő földet szénbányák összefüggő hálózata szövi be, aknák, tárnák, járatok teszik likacsossá. Mivel azonban már nem jövedelmezők, bányáit az elmúlt évtizedek során egymás után bezárták, hatalmas ipara, üveg-, vegy- és fémipara átállt a modernebb energiaforrásokra, elsősorban a villamos energiára.” Személyes élményem ezzel a vidékkel kapcsolatban, hogy tájait aztán 2006-ban nekem is volt alkalmam bebarangolni, „belakni”, no és persze japán turista módjára végig is fotografálni.

Füstös, szénporos, kemény világ volt – írta később Varga Bótos Anna: „A bányászmúlt azonban mély barázdákat hagyott e »fekete vidék« arculatán, s messze ható emlékeket a bányászutódokban. Népének természete, egyszerűsége, közvetlensége, jó kedélye, vendégszeretete és segítőkészsége nagyon hasonló a vajdasági mentalitáshoz. A kasza vagy a csákány edzette népek nyelve szinte nemzetközi, közérthető, a keresetlen természetesség nyelve. Itt még élénken él a hajdani bányászszolidaritás, összefogás, kölcsönös segítségnyújtás – ami sokáig a túlélés biztosítéka volt. Ez megnyilvánult a legutóbbi, romániai események kapcsán is. Európából talán innen indult a legtöbb tehergépkocsi gyógyszerrel és élelmiszerrel megrakodva, és itt volt a gyűjtésben a legtömegesebb a részvétel a gyerekektől kezdve a nyugdíjasokig. Ha mással nem, egy kiló liszttel mindenki megpróbált felelni a romániai nép segélykiáltására.

Ez a füstös, szénporos, kemény világ, amely az ajkakról hajdanán csak nyögést és sóhajt fakasztott, a kegyetlenségből feltörő emberségével mégis művészetteremtő erőt sugárzott, és világnagyságok ihletője lett.” Pontosan szólt, tanúsíthatom!

Képes Ifjúság

Fejezetek a Képes Ifjúság történetéből: az 1989. június 7-ei lapszám címlapja Lennert Géza felvételével – Főszerkesztő: Spitzer Éva

Nincs „döntés”

Újabb időutazásunk pedig – Nemere Istvánnak, illetve a Scribdről galád módon eltüntetett regényeinek szellemében – egy jóval távolabbi múltba vezet most vissza bennünket, amikor még sem a Képes Ifjúság, sem a távoli elődje, az Ifjúság Szava nem létezett. Vagyis: 1914-be – tavaly volt ugyanis az első világháború kitörésének századik évfordulója. Nem kevésbé jelentős jubileum ez sem, különösen, ha arra gondolunk, hogy birodalmak omlottak össze, és százezrek haltak meg a csatatereken. Mindez pedig a szarajevói merénylettel kezdődött el…

Írtunk már arról, hogy a százesztendős jubileumra reflektálva közös képregénypályázatot hirdetett a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány – Nagy Háború Blog (NHB) és a Magyar Képregényszövetség (MKSZ), közöltük akkor a zsűri döntését és értékelését, ezért mindebbe most nem bonyolódunk újra bele. Önismétlés is volna… Megígértük azonban, hogy mi is átnézzük a pályaműveket, s a bírálóbizottsággal semmiképp sem kötekedve, de meghozzuk a magunk „döntését”, mi is értékeljük – a saját (vitathatatlanul szubjektív) szempontjaink alapján – a beérkezett képregényeket. Nos hát, elérkezett ennek a sorsszerű pillanata is…

Végül is úgy döntöttünk, hogy nem állítottunk fel rangsort. Ennyiben könnyebb is dolgunk, hiszen mi nem vagyunk sem bírálóbizottság, sem zsűri, nem terhel bennünket a díjkiosztás kötelezettsége, s nem kell pénzdíjakat sem ide meg oda meg amoda ítélnünk. ELLENBEN! A figyelmetekbe ajánljuk a legsikeresebb munkákat… Amelyek a leginkább felkeltették a MI tagadhatatlanul személyes érdeklődésünket.

Ezek közül is elsőként a pályázat zsűrije által „csak” a második helyre rangsorolt Malindovszky Ákos képregényét emeljük most ki A megbeszélés címmel. Sok-sok erénye van ennek a pályaműnek, de talán leginkább mégis azt kellene hangsúlyoznunk, hogy példamutató módon izgalmasan, a minden sarkon a szerzőre leselkedő sablonoktól mentesen kezeli a közismert tényekre alapozott témáját, s nem esik a közhelyek csapdájába. Kellőképp el is szakad történelmi alapjától, s így egy könnyedén feldolgozható (és befogadható), egyszerű fiktív szálat, vezérmotívumot is ad a cselekménynek, amelyik azonban mindvégig megmarad/kitart a történeti hűség mellett, tehát a hitelességét is megőrzi. Egyszerre rugaszkodik hát el messzire a valós történelmi alapjától, s mégis képes úgy megtenni ezt, hogy közben mindvégig hű marad ahhoz. S éppen ennek köszönhető, hogy egyszerre láthatunk bele szabadon szárnyaló szerzői képzeletet, hozzáállást és szemléletet, másfelől pedig megkérdőjelezhetetlen hitelességet.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A hallgatóság, középen Áronnal
Akik nem „szúrták el” Őszödön Délvidéki egyetemisták Gyurcsány helyén – de nem a nyomában

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bronsons
KanizsAnderground Nyilvános házibuli egy magyarkanizsai pincében a Bronsons, az Umreti fit, az Ana Never és a Szike...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kormányos Márk
Elektronikus zene vs. minden más „…a tulajdonosok nem élnek a lehetőséggel és a felelősséggel (!), hogy egy adott közösség zenei í...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
VOLT: Az első a sorban Ha nyár, akkor fesztiválok, ha pedig fesztiválok, akkor (legalábbis a nagyok közül Magyarországon...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Joey Ramone, az ikon
Sheena és a szeretője Találkozás egy New York-i lepukkant csehóban, avagy harsány emlékezés Joey Ramone-ra halálának ti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Quentin Tarantino
Kutyaszorítóban – „A” Tarantino-film Nyitójelenet: Mr. Brown osztja az észt (részlet)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Teljesség felé Tanfolyamot vezeti: KATHARINA SEYFERTH - 2015. június 22- 27. - Kelebián, Vajdaság, Szerbia

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Petőfi fújta el a gyertyákat a tortán A költészet napján egy nem mindennapi ajándékkal lepte meg a közönséget a kArc-irodalmi kávéház.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vajdasági értelmiség sikolt, de nem kiált Elolvastam a Sikoly című vajdasági irodalmi és művészeti folyóirat tavalyi őszi–téli számát.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A tökéletlenség tökéletessége
Sporhetsztori 6. Hatodik rész – Taste the waste

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sweatshop: halálos divat Tavaly áprilisban forgatták azt az öt részből álló norvég valóságshow-t, amely a Sweatshop címet ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 15. 15. rész - Egy japán doktori képzésről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lengyel blues pszichedélia Szabadkán Jön a Wovoka! - 2015.05.06.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gazda Albert
Gazda Albert Magyarkanizsán A magyarországi elektronikus sajtó egyik legtöbbet idézett, meghatározó alakja első ízben lesz ve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
25 éves a Mediawave! Negyedszázados fennállását ünnepli idén a Mediawave

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est ápr15-máj5 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Talpalatnyi vizet Szabadkának Egyszer hallottam egy érdekes felvetést, mely szerint a ’80-as és ’90-es években azért volt annyi...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kocsma neve természetesen Delirium Tremens
Időutazások a képregények történetében A blogszférába révedve – Az összefüggések nyomában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sugárpehely Vajon eshet-e sugárban a hó, illetve süthet-e a nap pelyhekben?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
KSZFV. Zenta. Minden nagy dologra rá kell hangolódnia az embernek. Sokunk életében a KMV nagy dolog.

0 Hozzászólás | Bővebben +