: Joey Ramone, az ikon
Joey Ramone, az ikon

Sheena és a szeretője

: Joey Ramone, az ikon
Joey Ramone, az ikon

Találkozás egy New York-i lepukkant csehóban, avagy harsány emlékezés Joey Ramone-ra halálának tizennegyedik évfordulóján

Elképzelek egy jelenetet, amelyben egy fiatal pár valamikor a hetvenes évek végén – miért is ne? pont jó időpont az… – besétál egy lepukkant csehóba. Mindketten furcsa, szokatlan öltözéket viselnek, a külvárosi panelprolik egy része megvetéssel néz rájuk, mások inkább lesütött tekintettel tisztes távolságot tartanak, talán félnek is. Pedig annak ellenére, hogy a megtévesztésig vadak, tulajdonképpen veszélytelenek. Van persze a jellemükben egyfajta nihilizmus, amit bőszen ki is nyilvánítanak a nagyvilág, a külvilág felé, de ugyanakkor mindent, így hát saját magukat is beleértve, megfricskáznak, nincs olyasmi, amit ne tudnának a visszájára fordítani. Nem elsősorban a sajátjukban, sokkal inkább a mi életünkben… De ezek olyanok, ezek kiröhögik még saját magukat és a saját maguk lázadását is! A jelenetbeli lány lehetne mondjuk Sheena, párja pedig Joey Ramone, a Ramones együttes egykori tagja, a legendás Sheena Is a Punk Rocker című szám szerzője, aki pontosan tizennégy évvel ezelőtt, 2001. április 15-én hunyt el. Nyugodjék békében békétlen lelke! S most már tulajdonképpen csak egy megfelelő helyszínt kellene találnunk történetünknek…

A helyszínnek pedig mindenképp New Yorknak kell lennie…

Vagyis, várjunk csak egy kicsit!

Történetünk ugyanis New York legnagyobb negyedében, Queensben kezdődik, itt született 1951. május 19-én egy bizonyos Jeffrey Ross Hyman. Erről a gyerekről pedig akkor még senki sem gondolta volna, hogy a növekedésben végül majd csak két méter fölött áll meg, kiváló kosarazó is lehetett volna talán, az adottságai mindenesetre megvoltak hozzá… De vélhetően azt is kevesen sejtették, hogy a Joey Ramone művésznéven válik majd világhírűvé.

Ramones

Ramones-koncert Torontóban 1976-ban Középen a mikrofonnal: Joey Ramone

Glam punk

Kapjunk hát a vállunkra gyorsan egy kamerát, és nézzünk körbe Queensben (de akár a Google Street View is megteszi…), Joey Ramone gyermekkorának legfontosabb helyszínein. S habár a környezet az eltelt bő fél évszázadban jelentősen megváltozott, az egyes hangulatok talán még tetten érhetők a hatalmas tereken, parkokban, a széles sugárutakon, s a városrészen belül Forest Hillsben is, ahol a kis Jeffrey nevelkedett. Szülei viszonylag gyorsan elváltak, s habár édesanyja hamarosan újra megházasodott, egy közúti balesetben elveszítette második férjét. Egyedül nevelte hát két gyermekét, Jeffreyt és a Mickey Leigh művésznéven ismertté vált – szintén zenész! – kistesót, Mitchel Lee Hymant.

Joey kisgyerekként és serdülőként több más előadó mellett elsősorban a Beatles, a Who, David Bowie és a Stooges nagy rajongója volt. Legnagyobb ideálja később – talán éppen ezért – Pete Townshend, a Who gitárosa lett, akivel ráadásul még a születésnapja is egybeesett – szerény hatesztendei korkülönbséggel. Aminek igazából semmit sem kellett volna jelentenie. Hiszen ez tényleg semmiség. Hamarosan mégis úgy alakult, hogy egészen más zenei műfajok iránt kezdtek érdeklődni ők ketten.

Tizenhárom éves volt, amikor dobolni kezdett, és egészen sokáig úgy tűnt, hogy tartósan is ez lesz majd a hangszere, de érdekes és izgalmas hangja miatt hamarosan előlépett a mikrofonhoz. A Sniper nevű zenekar énekese volt, mielőtt csatlakozott volna a Ramoneshoz. Az úgynevezett glam punk fogalma (és műfaja), amit ez a formáció is képviselt, manapság már kevéssé ismert, hiszen ez tulajdonképpen csak egy adott időszak jellegzetessége, egy rövid életű trend volt a hetvenes évek első felében. Egyfajta átmeneti jelenség… A szakirodalomban gyakran a hatvanas-hetvenes években megjelenő, úgynevezett protopunk jelenségekhez sorolják, ez azonban nem egy önálló műfajt jelöl, inkább csak elméleti fogalom, amelyikkel a korábbi próbálkozásokban a punk előzményeit illetik. Megtalálhatjuk hát a felsorolásokban mindazok nevét, akik már az igazi punk megjelenése előtti időszakban is olyan zenét játszottak, amelyben kimutathatók, felismerhetők a műfaj egyes elemei, előjelei. S mégis, legtöbben olyanok szerepelnek ezekben az összeírásokban, akiknek lényegében semmi közük sincs a punkhoz. Az „igazi punkhoz”! Ne is nagyon keveredjünk hát bele… Mert még majd el találunk veszni benne!

Ramones

Joey és a macskája

A glam punk, mint a megnevezése is mutatja, alapvetően a glam rock hagyományaira épült, csak egy kicsit módosította annak „irányzékát”. New York pedig, mint metropolis, a műfaj képviselőinek egyik legfontosabb inkubátora volt azokban az években. S mint ilyen a Sniper is ért el kisebb-nagyobb sikereket, felléptek többek között a New York Dolls előzenekaraként is. Mai főhősünk, Jeffrey Ross Hyman ebben az együttesben a Jeff Starship művésznevet használta.

„Valóságos sokkhatásként éltem meg, amikor a zenekar kijött a színpadra. Joey énekelt, és egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ennyire jó lehet. Azért sem, mert mindig ott ült a házamban az akusztikus gitárommal, s olyan dalokat írt, mint az I Don’t Care’, tönkretette a gitáromat, most meg hirtelen ott állt a színpadon, és le sem tudtam venni róla a szemem” – mesélte később a kistesó, Mickey Leigh. A Sniperrel 1974-ig játszott, helyét később Alan Turner vette át.

Ramones

Több mint két méter magas volt

Egy boldog család

Joey Ramone még nem is volt Joey Ramone, amikor tizennyolc éves korában úgynevezett kényszerbetegséget diagnosztizáltak nála. Orvosi nevén: obszesszív-kompulzív megbetegedés. No de most kinek hiányzott ez?!

Ez egyfajta szorongásos pszichiátriai betegség, amelyben a pácienst olyan, számára is idegen rémképek gyötrik, amelyek hatására, a szorongás enyhítésére kénytelen olyan kényszeres cselekedeteket végezni, amelyekről a leggyakrabban ő maga is tudja, hogy teljesen értelmetlenek. Azon kevés pszichés betegségek egyike ez, amelyekben az ember nem veszíti el kapcsolatát a valósággal, s ő maga is tisztában van gondolatainak és cselekvéseinek abszurditásával. S mégis… Muszáj neki. Az ebből eredő pánik, depresszió vagy szorongás már csak további szövődménynek tekinthető.

Joey jól kezelte ezt, s miután 1974-ben Joey Ramone-ná változott, még ha voltak is problémái, akkor is együtt tudott élni vele. A Forest Hills High School tanulója volt, s két iskolatársával, John Cummingsszal és Douglas Colvinnel alapított zenekart. Utóbbi már ekkoriban is a Dee Dee Ramone művésznevet használta, s mintegy poénként két társa is felvette ezt a „vezetéknevet”. Cummings lett Johnny Ramone, Jeffrey Ross Hyman pedig a Joey Ramone nevet vette fel. Így lettek ők egy szép, az amerikai álomból kilépett boldog család…

 

We’re a happy family

We’re a happy family

We’re a happy family

Me mom and daddy

 

Siting here in Queens

Eating refried beans

We’re in all the magazines

Gulpin’ down thorazines

Ramones

Debbie Harryvel az ágyban

Bartók, Kodály, Erdélyi

Joey az új zenekarban is dobosként kezdte pályafutását, s ekkoriban még Dee Dee énekelt. Igen ám, de Douglas nem bírta az élő fellépéseket, az iramot, s társai hamarosan már nem voltak elégedettek a hangjával, énekesi képességeivel. A trió menedzsere, egy magyar srác, bizonyos Erdélyi Tamás – ötvenhatos menekültek gyermeke, akit szülei négyévesen vittek magukkal a budapesti Toldi mozi fölött lévő lakásukból (ma már történelmi helyszín!) a tengerentúlra a forradalom és szabadságharc leverése után –, akit New York-i társai persze Thomasként ismertek, javasolta, hogy Joey jöjjön előre énekelni. Dee Dee hangszere pedig a későbbiekben a basszusgitár lett a csapatban… Több meghallgatás után sem találtak azonban megfelelő dobost maguknak Joey megüresedett helyére, ezért végül Erdélyi is megváltoztatta a nevét, és immár Tommy Ramone néven ő maga ült be a felszerelés mögé. Így állt hát össze az a négyes, amelyet a Ramones alapító tagságaként jegyzünk. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a Ramones volt az egyik legnagyobb hatású zenekar – amelyik gyakorlatilag megkerülhetetlen volt mindenki számára, aki később lépett a pályára – a 20. század második felében, akkor bizony egyértelművé válik rögtön az is, Erdélyi Tamás, alias Tommy Ramone volt Bartók Béla (1881–1945) és Kodály Zoltán (1882–1967) után a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar zenészegyénisége.

A Ramones pedig már akkor punkzenét játszott, amikor ez a műfaj gyakorlatilag még nem is létezett, majd csak később, a brit mozgalmak feltűnése után kezdték így nevezni. De akkorra már Joey Ramone is egy antikulturális ikonná vált 201 centiméteres alakjával, hajlott, kicsit suta testtartásával (amit meg az úgynevezett Marfan-szindróma okozott, de ezzel is együtt tudott élni…) s különleges hangjával, amit a kritikusok általában a mekegéshez hasonlítottak. No és persze azzal a megkérdőjelezhetetlen, ellentmondást sohasem hallott/látott punkzenéjével, amit a zenekarban képviselt. Nincs megállás, hey ho, let’s go…

Végtelenül egyszerű, hihetetlenül vidám, s mégis vad, fáradhatatlan és kíméletlen zene ez. Punk rock néven vonult be a történelembe…

Üzleti sikereket jószerivel alig értek el – nem kapkodták szét lemezeiket sikoltozva a tinilányok –, egyetlen aranylemezük a később megjelent válogatás, a Ramones Mania lett. S mégis, 2002-ben a második legjobb rock ’n’ roll zenekarrá választották meg őket – rögtön a Beatles után. Ez így azért vállalható!

A csapat 1996-ban adta utolsó koncertjét, majd a zenekar feloszlott. Az alapító tagok közül utolsóként Tommy Ramone távozott tavaly az élők sorából. Joey Ramone 2001. április 15-én limfómában hunyt el New Yorkban. Négy évig küzdött a betegséggel, amelyikkel végül aztán mégsem sikerült együtt élnie… Épp a U2 zenekar In A Little While című dalát hallgatta, amikor megtért a másvilágra. Halálának tizennegyedik évfordulóján tehát nem is mondhatunk most mást, mint hogy nyugodjék békében!

A helyszín tehát New York… Joey Ramone 1977-ben írta meg zenekarának a Sheena Is a Punk Rocker című számot:

 

Well the kids are all hopped up and ready to go

They’re ready to go now they got their surfboards

And they’re going to the discotheque Au Go Go

But she just couldn’t stay she had to break away

Well New York City really has is all oh yeah, oh yeah

 

Sheena is a punk rocker

Sheena is a punk rocker

Sheena is a punk rocker now

 

Elképzelem hát kettejüket, ahogy Sheena és Joey besétált abba a queensi csehóba, abban az érában, amikor ők már punkok voltak ugyan, pedig a punk igazából még nem is létezett… S nagyon remélem, hogy iszonyatosan jól érzik ott magukat együtt máig is…

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A hallgatóság, középen Áronnal
Akik nem „szúrták el” Őszödön Délvidéki egyetemisták Gyurcsány helyén – de nem a nyomában

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bronsons
KanizsAnderground Nyilvános házibuli egy magyarkanizsai pincében a Bronsons, az Umreti fit, az Ana Never és a Szike...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kormányos Márk
Elektronikus zene vs. minden más „…a tulajdonosok nem élnek a lehetőséggel és a felelősséggel (!), hogy egy adott közösség zenei í...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
VOLT: Az első a sorban Ha nyár, akkor fesztiválok, ha pedig fesztiválok, akkor (legalábbis a nagyok közül Magyarországon...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Joey Ramone, az ikon
Sheena és a szeretője Találkozás egy New York-i lepukkant csehóban, avagy harsány emlékezés Joey Ramone-ra halálának ti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Quentin Tarantino
Kutyaszorítóban – „A” Tarantino-film Nyitójelenet: Mr. Brown osztja az észt (részlet)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Teljesség felé Tanfolyamot vezeti: KATHARINA SEYFERTH - 2015. június 22- 27. - Kelebián, Vajdaság, Szerbia

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Petőfi fújta el a gyertyákat a tortán A költészet napján egy nem mindennapi ajándékkal lepte meg a közönséget a kArc-irodalmi kávéház.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vajdasági értelmiség sikolt, de nem kiált Elolvastam a Sikoly című vajdasági irodalmi és művészeti folyóirat tavalyi őszi–téli számát.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A tökéletlenség tökéletessége
Sporhetsztori 6. Hatodik rész – Taste the waste

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sweatshop: halálos divat Tavaly áprilisban forgatták azt az öt részből álló norvég valóságshow-t, amely a Sweatshop címet ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 15. 15. rész - Egy japán doktori képzésről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lengyel blues pszichedélia Szabadkán Jön a Wovoka! - 2015.05.06.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gazda Albert
Gazda Albert Magyarkanizsán A magyarországi elektronikus sajtó egyik legtöbbet idézett, meghatározó alakja első ízben lesz ve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
25 éves a Mediawave! Negyedszázados fennállását ünnepli idén a Mediawave

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est ápr15-máj5 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Talpalatnyi vizet Szabadkának Egyszer hallottam egy érdekes felvetést, mely szerint a ’80-as és ’90-es években azért volt annyi...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kocsma neve természetesen Delirium Tremens
Időutazások a képregények történetében A blogszférába révedve – Az összefüggések nyomában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sugárpehely Vajon eshet-e sugárban a hó, illetve süthet-e a nap pelyhekben?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
KSZFV. Zenta. Minden nagy dologra rá kell hangolódnia az embernek. Sokunk életében a KMV nagy dolog.

0 Hozzászólás | Bővebben +