: Az ősz szakáll mint védjegy
Az ősz szakáll mint védjegy

Pszichoanalízis és álomfejtés

: Az ősz szakáll mint védjegy
Az ősz szakáll mint védjegy

A tudattalanná váló emlékek nyomában, avagy tisztelgés Sigmund Freud emléke előtt születésének százötvenkilencedik évfordulóján

Kevés olyan huszadik századi tudós, gondolkodó van, akit annyit emlegetnek a hétköznapokban, annyit idéznek, és mégis oly kevéssé ismernek, mint Sigmund Freud. Annyit mindenki tud róla, hogy valamiféle módon mindig mindent a szexre meg a szülőkkel (különösen az ellentétes neművel) való (rendszerint rendezetlen) kapcsolatra vezet vissza. Vannak, akik azt is tudják, hogy pszichoanalitikus volt, és nem ismeretlen fogalom számukra ama bizonyos kanapé sem a rendelőkben. Van, aki csak annyit jegyez meg, némi malíciával (már ha tudja, mit jelent ez a fogalom), hogy zsidó volt. És persze vannak, akik behatóan ismerik a bécsi mester munkásságát, a pszichiátriát alapjaiban átalakító ténykedését, a szakmabeliekkel való végtelen és féktelen csatáit, a freudi gondolatok ellentmondásait.

Mi most természetesen meg sem próbáljuk feltérképezni Sigmund Freud életművét – sem a tér, sem az idő nem megfelelő –, de felültetjük Sztárkörhintánkra, hiszen ha valaki, hát ő a maga korában és műfajában kétségtelenül sztár volt. Amolyan igazi, aki vagy rajongást, vagy gyűlöletet vált ki, közömbösen azonban nem hagy senkit. Ahogyan az egy sztárhoz méltó is.

„A civilizáció akkor kezdődött, amikor egy dühös ember kövek helyett szavakkal kezdett dobálózni” – mondotta volt egyszer hősünk, s mi már csak csodálkozhatunk, hogy mennyire helytálló megfigyelés ez. Elmélyülhetünk egyetlen mondatának elképesztő valóságtartalmában, belegondolhatunk, hogy a műveltségnek, az analitikus elmének, az összefüggések felismerésének és a frappáns gondolatmenetnek milyen döbbenetesen jó példáját látjuk magunk előtt. Freud valahogy mindezt megtestesítette.

Freud

Egy jellegzetes ábrázolás az idős mesterről

Bécsi miliő

Hősünk persze nem így kezdte, hanem síró újszülöttként egy zsidó családban, a mai Csehország területén, Příbor városában, ahol 1856. május 6-án jött a világra. A település akkor Freiberg néven az Osztrák Birodalom része volt. Édesapja, Jakob textilkereskedéssel foglalkozott, édesanyja, Amalia, aki még Odesszában töltötte a gyermekkorát, életvidám, kedves asszony volt, annak ellenére is, hogy családja az Oroszországban oly gyakori pogromok elől menekült annak idején. Amalia hét gyermeknek adott életet, a kis Sigmund apjának pedig első házasságából két másik fia is volt. Testvérek terén tehát ellátott volt hősünk.

Sigmund hároméves volt, amikor 1859-ben a Freud család előbb Lipcsébe, majd egy évvel később Bécsbe költözött. A császári fővárosban akkoriban minden adott volt, ami egy intellektuálisan nyitott, érdeklődő ember számára jelentőséggel bír: virágzott az irodalom, a zene, a képzőművészet, a tudományok, mindenki nyitott volt mindenre. S ahogyan az ilyen esetekben, úgy tűnik, törvényszerű, megjelent mindennek az ellentéte is: az 1880-as évektől kezdődően a politikai életben előbb csak feltűntek, majd egyre meghatározóbb erővé váltak a német nemzetiek, a keresztényszocialisták, illetve az általuk politikai aktivitásra késztetett kispolgárság: egyre inkább éleződtek a nemzetiségi ellentétek (egy annyira soknemzetiségű városban, mint amilyen akkoriban Bécs volt, ez meglehetősen aggasztó jelenség volt), s természetesen megjelent az antiszemitizmus is. A művészek a társadalom képmutatására fókuszáltak, a tudósok újabbnál újabb felfedezéseket tettek, amelyek aláásták a korábban mély meggyőződéssel hitt eszméket, a politikusok a tömegek kegyeire hajtottak – ideális miliő volt ez a gondolkodóknak, potenciális veszélyessége ellenére is. Vagy éppen azért.

Freud

Mint egy igazi sztárt, már életében is megmintázták a mestert

Hipnózisban

A Freud család népes gyermekseregével egyre szűkösebben élt, ez a szűkösség azonban nem gátolta meg a szülőket abban, hogy Sigmund fiukat megfelelő iskolába járassák, ha nehézségek árán is, de beszerezzék az őt érdeklő könyveket, lehetőséget biztosítsanak neki a kibontakozásra. A gyermek beiratkozott a Bécsi Egyetem orvosi karára, ahol érdeklődése elsősorban az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokat is hallgatott. Az egzisztenciális és asszimilációs szempontok mellett Freud pályaválasztásában szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is.

Életrajzírói kiemelik, hogy Freud nagy figyelemmel fordult a fiziológia felé: az élő szervezeten belül lezajló fizikai és kémiai folyamatok egzakt tanulmányozása ekkoriban rohamosan fejlődő tudományág volt. Freud Ernst Brücke, a neves tudós segédje volt már hallgatóként: Brücke élettani laboratóriumában az ifjú kutató alsóbbrendű állatok (halak és rákok) idegsejtjeinek szerkezetét tanulmányozta, és ezt a kutatómunkát az orvosi diploma megszerzése után is folytatta egy darabig, apróbb felfedezéseket is téve. 1882-ben azonban úgy döntött, hogy a tudományos kutatói pálya helyett inkább gyakorló orvos lesz. Így került a híres bécsi közkórházba, az Allgemeines Krankenhausba, ahol az idegosztályon, korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett dolgozott. Három évvel később elnyert egy párizsi ösztöndíjat, ahol a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val találkozott. Ő volt az, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. A hipnózis tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez.

Párizsból való hazatérését követően Freud 1886-ban magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. Ekkor vette feleségül Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben járt, s aki hat gyermekének anyja – és egyes állítások szerint szeretőjének nővére volt…

Barátjával, Joseph Breuerrel együtt neurotikus betegekre specializálódva 1895-ben publikálta a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet, amelyben bemutatta többek között egyik páciensük, Anna O. (eredeti nevén Bertha Pappenheim) gyógyításával kapcsolatos tapasztalatait. Maga Freud azt állította, hogy a pszichoanalízis módszerének felfedezése Breuer érdeme. Ezen állítása azonban az évtizedek alatt szinte teljes egészében átalakult: ma már mindenki Freudot tartja a pszichoanalízis atyjának.

A pszichoanalitika alapvetése, hogy az egyén elfojtása révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére, illetve hogy egyes tudattalan (tudat alatti) gondolatok és emlékek (elsősorban a szexuális és agresszív jellegűek) neurózist válthatnak ki az arra fogékony egyéneknél. Freud nagy felfedezése az volt, hogy észrevette: a neurózisok kezelhetők a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával, amire a pszichoanalízis kínált jó módszert. Eleinte ugyanis hipnózissal próbálkozott, de aztán rájött, hogy nem mindenki hipnotizálható, illetve hogy a hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Felfedezte azonban, hogy az elfojtott emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatók.

Freud

Zakó, szivar, kalap, Freud

A királyi út

Freud csak a kezdetén volt ekkoriban kutatómunkájának: az évek során egyre több pszichés jelenséget térképezett fel és adott közre műveiben. Még fél évtized sem telt el a pszichoanalízis bemutatása óta, amikor 1900-ban kiadta Álomfejtés című munkáját, amelyben arról értekezik, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató tudattalan dinamika. Rájött ugyanis, hogy a pszichoanalízisben nagy jelentősége lehet az álomfejtésnek: ezt nevezte a tudattalanhoz vezető „via regiá”-nak, királyi útnak.

És a következő éveket újabb és újabb publikációk fémjelezték.

Freud sztár lett: könyvei és előadásai népszerűséget, elismertséget és ellenségeket szereztek neki, elsősorban orvosi körökben. Sokan vitatták nézeteit, sokan úgy tartották hülyeségnek ezt az egészet, ahogy van. Egyik korábbi tanítványa, majd utóbb kritikusa, Viktor Frankl szerint Freud számára a vallásos hit és a filozófia pusztán a neurózis egyfajta teoretizálása, teologizálása, s aki számára az élet értelmére irányuló kérdések már eleve a betegség jelei.

Ugyanakkor tanítványai is voltak, akik közül sokan később módosították, kiegészítették vagy megtagadták tanait. Ezek leghíresebbike volt Carl Gustav Jung, de jegyzi a tudomány, nem is alacsony polcon Wilhelm Reich, Erich Fromm, Alfred Adler, Erik H. Erikson, Victor Tausk, Heinz Hartmann, Viktor Frankl, Anna Freud nevét is. Sigmund Freud nagy hibája volt, hogy nehezen viselte, ha valaki megkérdőjelezi tanait, éppen ezért nem tűrte a „továbbgondolást”, saját meglátásait hibátlannak és tévedhetetlennek tartotta. Talán az egója nem tűrte a konkurenciát… Ez vezetett a nagy szakításhoz is közte és tanítványa, barátja, Jung között, aki utóbb önálló analitikus irányzatot alapított és dolgozott ki.

Freud nevének említése elkerülhetetlen, ha az időről, az egóról és szuperegóról beszélünk, ha társaságban szóba kerül az Ödipusz-komplexus vagy az Elektra-komplexus, ha Érosz és Tanatosz örökös küzdelmét ecseteljük (az Erosz – élvezet mint életösztön – szemben áll a Tanatosszal – a halálösztönnel, az emberi történelem pedig e két princípium folyamatos harcának eredménye).

Freud tehát praktizált, teoretizált, híveket és ellenfeleket szerzett, mígnem a történelem beleszólt az életébe: a nácizmus térhódítása ugyanis közvetlenül veszélyeztette őt is, családját is. Mégis, igyekezett az utolsó pillanatig kitartani: Németország már megszállta Ausztriát, amikor külföldi barátainak sikerült kieszközölni, hogy az akkor már súlyosan beteg Freudot szűkebb családjával a náci hatóságok kiengedjék Bécsből. Freudék Londonba költöztek. 1938-at írtak akkoriban, s hősünk akkor már két évtizede szenvedett állkapocsrákban. Emigrálása után egy évvel, 1939. szeptember 23-án Londonban halt meg.

A hatalmas tekintélyű pszichoanalitikus tanai máig váltanak ki vitákat, képezik filozófiai iskolák, műalkotások alapját. Ennek ellenére magát nem így látta: „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta magáról egyik levelében.

Köszöntsük hát a konkvisztádort, a tudóst, a gyarló embert, Sigmund Freudot!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: ivalz.deviantart.com
Felhők fölül, talpunk alól Azzal kezdem, hogy elárulok egy „nagy titkot”: imádom a KMV-t!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Exit 2015. Pétervárad, Újvidék, július 9-12.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
15 éves jubileumi Nightbreed fesztivál Ecsegfalván Ecsegfalva idén 15 éves nosztalgiában fog fürödni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 20. Augusztus 5-8, Jaromer, Csehország

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Naná, hogy megtartom!
Kóbor lelkek az erdők mélyén, összhangban a világegyetemmel Beszélgetés Negruval egy kocsmaasztal mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sikoly
Sikoly a Kontaktzónában Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versposztolás a GITTEGYLET-tel a költészet napján 2015. április 11-én József Attila születésének immár századik évfordulójára ébredtünk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Maratont (csak) pálinkával! Idén több téren is különlegességekkel szolgált az immáron 38. alkalommal megrendezett Tarcal-hegy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 16. 16. rész - Szilvafavirágzás a Tsukuba-hegyen

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Irigység Az irigység azt jelenti, hogy valami olyasmit akarunk megszerezni magunknak, ami valaki másnak me...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tengergyümölcsei-saláta
Sporhetsztori 7. Hetedik rész – A l’amour, a grappa és a Trofie

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est máj6-19 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Társadalomkritika Mi alkotjuk a társadalmat magunk körül. Mi vagyunk a teremtői és a rombolói is egyben.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az ősz szakáll mint védjegy
Pszichoanalízis és álomfejtés A tudattalanná váló emlékek nyomában, avagy tisztelgés Sigmund Freud emléke előtt születésének sz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Élni, túlélni Talán egy napot? Egy életet? Pár órát? Mit?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sári és a KMV-zine
Tavaszt hozó KáeMV é(n) Hogyan is tudná az ember lánya néhány ezer karakterbe beletuszkolni, hogy mi is az a KMV?

0 Hozzászólás | Bővebben +