: A műfaj veteránjai, Csaba és Shane (Napalm Death)
A műfaj veteránjai, Csaba és Shane (Napalm Death)

Sötét vizeken

: A műfaj veteránjai, Csaba és Shane (Napalm Death)
A műfaj veteránjai, Csaba és Shane (Napalm Death)

A hagyományostól eltérő, a nagy klasszikusokhoz képest kissé deviáns képzőművészeti mozgolódás hazánkban is létezik. Nevezhetjük alternatívnak, dark artnak és bizonyára még ezerféleképpen. Általában sötét sikátorok között rejtőzködő klubokban találkozhatunk olyan kiállításokkal, amelyek ilyen jellegű alkotásokat mutatnak be az érdeklődőknek. Annak ellenére, hogy háttérbe van szorulva, jelen van egy nemzedék, amely már régóta tevékenykedik ebben a mai napig nem túlzottan elismert stílusban. Közéjük tartozik az újvidéki származású Németh Csaba is, tervezőgrafikus és szabad művész a sötét vizeken.

Feltételezem, már korán elkezdődött érdeklődésed a rajzolás iránt. Milyen hatások alatt álltál akkoriban?

– Gyermekkorom meghatározója volt a sci-fi, horror-, kaland- és akciófilm, -könyv és -képregény. A szuperhősök, a világűri csaták és a rémfilmek kellemesen ijesztő forgataga sokkal jobban érdekelt, mint a foci, verekedés meg a többi klasszikus csínytevés. Jobban éreztem magam egy jó képregény, könyv mellett vagy a mozi sejtelmes félhomályában George Lucas vagy Ridley Scott filmjeit nézve. Sokan ugrattak is emiatt a suliban és az utcán, de nem nagyon érdekelt másnak a véleménye akkor sem, ma sem! Ebből kifolyólag, az említett művészetek hatására logikus volt, hogy magam is próbálkozzak alkotni valami hasonlót. Az első képregényeket naiv tudással, de annál nagyobb lelkesedéssel rajzolgattam, általában a kedvenc filmeket próbáltam a noteszre vetni…

Mikor tártad először a munkáidat a nyilvánosság elé, és mikor ért először sikerélmény ezen a téren?

– Hm… Ha már valamit el kellene nevezni első sikernek, nagyon kedves emlék fűz az első interjúmhoz, amely a Jó Pajtásban jelent meg. Az általános iskola hetedik osztályát tapostam, mondhatom, hogy akkor nem nagyon jól sült el a dolog, mivel az osztályban rendesen kicsúfoltak érte. Bizonyos módon érthető is volt, hiszen az interjú és a mellékelt Tarzan-képregényem mellett az a fotó is megjelent, amelyen Spiderman-jelmezben éppen a háztetőn igyekeztem megvédeni a Telepet a gonosz ellenféltől… Ez a hírnév sötét oldala, nemde? (Nevet)

Németh Csaba

Csaba a Telepet védi Újvidéken - ha ezt Sam Raimi látta volna

Az olyan jellegű alkotótevékenység, amit te is folytatsz, nem igazán elismert országunkban. Nem érezted úgy, hogy valami „rendes” szakmát kell választanod?

– Erre a kérdésre határozott nemmel szoktam válaszolni. A rajzolás, később pedig a grafikai formatervezés a személyiségem elengedhetetlen része, másképpen nem nagyon tudom elképzelni az életemet. Természetes, hogy nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de jómagam így képzelem el az elkövetkező megmaradt időmet ezen a bolygón. Annyit azonban meg szeretnék jegyezni, hogy a szakmámmal valamivel jobban boldogulnék más tájakon, mint dicső országunkban…

Egyre gyakrabban alkalmazzák a számítógépes grafikát, és a hagyományos rajzolási technikákat sokan már teljesen mellőzik. Nálad hogyan történik az alkotói folyamat?

– Büszkén vallom, hogy a grafikai szakmát abban a korban kezdtem elsajátítani, amikor még jelen voltak a hagyományos nyomdászati őstechnikák, az ólom alkímiás varázslata, a tapasztalt mesterek rítusai… Ebből érthető, hogy nem a számítógép gyermeke vagyok, és nekem el kellett sajátítanom a szakma titkait teljes egészében, az alapoktól kezdve. Akár illusztrációról lenne szó, vagy grafikai formatervezésről, nálam az első fázis mindig az alaprajz, amelyen keresztül fejlesztem az ötletet, goromba vonalakban, tehát valójában ceruzával gondolkozok az üres papírfelületen. Amikor már oda jutottam, hogy eléggé meggyőző számomra az ötlet, akkor iktatom be a folyamatba a számítógépet mint munkaeszközt. Abban az esetben, ha illusztráció a feladatom, maga a rajz fejlesztése kizárólag ceruzával, tussal, rapidográffal történik, viszont a színezést már a kész és beszkennelt rajzon csinálom, számítógépen.

Németh Csaba

Egy sokak számára ismerős logó

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb, és melyik a legismertebb?

– Minden egyes projektumnak megvan a maga kihívása, jó és rossz vonatkozása egyaránt. Vannak munkák, amelyeknek komolyabb visszhangjuk volt a megrendelő vagy éppen a zsűri, a közönség oldaláról, nekem pedig nem sokat jelentenek, és fordítva. Ha a mindennapi, „civil” munkák közül kellene mégis választanom, ide sorolnám az első vajdasági független hetilap, a Napló logóját, amelyet még a számítógépes korszak előtt terveztem, az újvidéki zenekedvelő ifjúság számára készített plakátokat, valamint kb. 150 különböző vonatkozású logót/védjegyet, amelyeket az elmúlt 25 évben terveztem.

Több díjat is nyertél. Számodra melyik jelentett igazi elismerést?

– Sokszor nem a nívós, hivatalos, zsűris elismerések jelentik az igazi beteljesülést, meg hát meglehetősen költséges bekeretezés szempontjából, és helyet is igényel a falon a huszonvalahány diploma, elveszi a helyet a Mayhem-, Darkthrone-, Bathory-poszterektől… Komolyabbra fordítva a szót, számomra a legnagyobb elismerés, amikor a kliensem teljes mértékben rám bízza a munka szakmai részét, ami ma, amikor mindenki mindent tud, és mindenki mindenhez legjobban ért, nagyon ritka alkalom. Ha ilyen esetben a munka eredménye kölcsönös elégedettségben valósul meg, számomra az jelenti az igazi elismerést. Ugyanakkor nekem még mindig nagyon fontos a rendes, civilizált emberi viszony a kliensemmel, sőt mondhatom, hogy sokszor fontosabb, mint az anyagi oldala a munkának. Egy kicsit naiv és elavult hozzáállás, de magamtól nem tudok megszökni, és nem is akarok.

Milyen jellegű munkát vállalsz legszívesebben?

– Ami a „mindennapi” munkákat illeti, széles a megrendeléseim skálája. Kedvenc feladatom a logó/védjegy tervezése, másrészt szívesen foglalkozok plakát, katalógus, prospektus, csomagolás tervezésével is. Honlapok tervezését is vállalom, de be kell ismernem, hogy jobban szeretem azokat a munkákat, amelyeknek az eredményét nyomtatott formában látom viszont. Emellett illusztrálással is foglalkozok, időként. Ha jobban belegondolok, számomra talán a legkedvesebbek azok a munkák, amelyeket a fémzene terén alkottam, hiszen ez a műfaj a kedvencem, mindennel együtt, ami vele jár, egyfajta szent hivatásnak tekintem.

Németh Csaba

Csaba és Udo Dirkschneider (ex-Accept), a zenész egy újvidéki privát látogatásakor

Mikor kezdődött az érdeklődésed a sötét művészetek grafikus ábrázolása iránt?

– Bizonyára nem túlzok, ha azt mondom, hogy a heavy metal teljes mértékben meghatározza az életstílusomat, a mindennapjaimat. Még gyermekkoromban megragadott a lemezboltok kirakata, ahol először találkoztam Black Sabbath-, Kiss-, Motörhead-, Iron Maiden-borítókkal, amelyeken azonnal megtaláltam a kedvenc képregény- és filmműfajok egyvelegét, azt a lelkivilágot, ahol legjobban érzem magam ma is. Innen már csak egy lépésre volt az elmélyültebb foglalkozás az ilyen stílusú rajzokkal, és ezzel már teljes egészében a heavy metalra jellemző képzeletvilágba lépünk be. A képregények világa egyenes kapcsolatban van a fémzene képzőművészeti jellegzetességeivel, számos nagy képregényalkotó sikeresen bizonyított a lemezborítók illusztrálásával is, mindenesetre a nagy szakmai eszményképek is ezek közé tartoznak.

A grafikai tervező szak az egyik legnépszerűbb az utóbbi években, és érezhető túltengés is van a munkapiacon. Mennyire könnyű érvényesülni ebben a műfajban?

– Az a véleményem, hogy minden szakmai sikerhez szükséges a kitartás, szakmaszeretet, rengeteg munka, folytonos önképzés és egy kis szerencse. Ami a grafikai formatervezést illeti, különös tekintettel az alternatív irányzatokra, irdatlan mennyiségű fanatizmust is hozzá kell adni, főként ebben az országban, ahol élünk. Természetesen senki és semmi sem szavatolja a sikert vagy a happy endet. A szamárlétra fokozatait végig kell járni, és ez néha kellemetlen tapasztalatokkal jár.

Németh Csaba

Glad (ex-The Stone), Csaba és Ashmedi (Melecesh)

Az utóbbi időben látható némi pozitív tendencia, ami az alternatív művészeteket illeti, ha jól tudom, nemrégiben volt kiállításod egy metálfesztivál keretein belül Belgrádban. Mi erről a véleményed, össze kell fogni az alternatívnak?

– Az ilyen fajta rendezvények jelentik azt a kis fényt a sötétben, amely kitartásra és összefogásra buzdít bennünket – mindenkit, aki a minőségi zenét, képzőművészetet és általában véve az igényesebb hozzáállást a szívén viseli. Szerintem a legcélszerűbb, ha mindenki, legyen az zenész, képzőművész, szervező stb., a saját személyes munkájával, mindennapos kitartó bizonyításával hozzájárul a közösen szeretett és megbecsült életstílusunk megőrzéséhez.

Vannak olyan művészek ebben a stílusban környékünkön, akikre felhívnád az olvasók figyelmét?

– Azok közé tartozom, akik teljes mértékben megbecsülik a hasonló műfajt gondozó alkotók kreatív munkáját, hozzáállását, és pozitívnak tartom, ha minél többen össze tudjuk hasonlítani a teljesítményünket ezen a téren. Szűkebb környezetünkben Branislav Kerac és Damir Pavić Septic, a fiatalabb nemzedékből Dragan Paunović és Slobodan Jovanović nevét említeném. Természetesen az ízlések különböznek, rajtuk kívül még sok kiváló hazai alkotó van, aki műveli ezt az irányzatot.

Mit javasolsz azoknak, akiknek hajlamuk van az underground művészetek iránt, és mégsem mernek hangot adni magukról, habár aktívan alkotnak hobbiszinten?

– Manapság meglehetősen könnyű bemutatkozni a szélesebb közönségnek akármelyik műfajban, a képzőművészet sem kivétel. Szerintem ha valaki szívvel-lélekkel alkot valamit, ami mögött teljes mértékben áll, és belead munkát, szenvedélyt és őszinte hozzáállást, nagy kár lenne, ha annak eredményét nem mutatja be nyilvánosan. Minden kritika hasznos, legyen az pozitív vagy negatív, a visszajelzésekből rengeteget lehet tapasztalni, tanulni. A világháló adta lehetőségeket ki kell használni, hiszen ma erre adott minden feltétel, ugyanakkor ilyen módon lehet látni, hogy ki milyen minőségben, stílusban dolgozik. Tapasztalatból és szakmai önképzésből sohasem elég, tehát meg kell ragadni minden alkalmat.

Köszönet a beszélgetésre szakított idődért. Üzenet az olvasóknak?

– Élvezzétek az életet százassal! Hallgassatok sok jó zenét, bújjátok a kedvenc könyveket/képregényeket, és maradjatok lélekben gyerekek, amennyire csak lehet! Ez a legjobb mód arra, hogy megteremtsük a saját pozitív lelki oázisunkat ebben az őrült világban.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
„A politika túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra lehetne hagyni” Ifj. dr. Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács korábbi (2010–2014) elnökének Merre tart(son) ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ne nevezd felebarátodat szarkupacnak, mert börtönbe kerülhetsz érte Puzsért Róbertet 2011-ben fedeztem fel, amikor a nyilvánosság is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szárazabb és őszintébb Fellépés előtti feszültséglevezető hirtelen beszélgetés a Subway zenekar frontemberével

0 Hozzászólás | Bővebben +
: John Carpenter
John Carpenter – egy független gondolkodású amerikai filmes John Carpenter amerikai filmrendező, aki a horror műfajának megreformálója, stílusteremtő az akci...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gyerekek
VIII. Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozó A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság egy egész hé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Körömöci Petronella
„A Mara bármely tagjával szívesen játszanék a Jadran színpadon is” Körmöci Petronella színművésznővel sikerekről, színjátszásról és rendezésről beszélgettünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Indul az ember vissza a fára
„Nem sírunk, nem nyavalygunk, hanem próbáljuk megoldani a dolgokat azzal, ami van” A szabadkai gyermekszínjátszás csillaga egyre fényesebben ragyog

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Igor Ripak
Felhívás MAdT – a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Nyolcadik Tábora - 2015. július 12–19.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Színpadon a Timik
Kit is köszönhetünk mi Doroszlónak… Lennert Móger Tímea-verseket vacsorázott a város

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Anyukaland Fergeteges bébinapló mókás kedvű szülőknek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Firenze, csipet-csapat a Paradicsom kapuja előtt
Sporhetsztori 8. Nyolcadik rész – Bolognai hernyó

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi a normális? Viszonylag könnyen dobálózunk olyan kifejezésekkel, hogy „te nem vagy normális”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 17. 17. rész - Nagano prefektúra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Bátorkeszi Borkirályságról Elkezdődött a fesztiválszezon: a május 8-án és 9-én megrendezett Bátorkeszi Borfesztivál összesen...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Czinki Ferenc
Kocsma & Város & Rock ’n’ Roll a Művészben Kortárs irodalom, zene, jó hangulat és hideg sör. Kell ennél több?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
NYÁRINDÍTÓ FESZTIVÁL ADÁN Ada, Rekreációs Központ – június 6-7.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est május20-június2 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Videómánia vs. Hollywood Hírügynökség Két YouTube-on hódító filmes videoblog már mintegy két éve tekintélyesnek mondható rajongótáborra...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Chatregény kitty92: szió :)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A műfaj veteránjai, Csaba és Shane (Napalm Death)
Sötét vizeken A hagyományostól eltérő, a nagy klasszikusokhoz képest kissé deviáns képzőművészeti mozgolódás ha...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kínai Csillagok háborúja képregény címoldala
Időutazások a képregények történetében (2.) Avagy a Hupikék törpikék, a Csillagok háborúja és a Sziget Fesztivál találkozási pontjai

0 Hozzászólás | Bővebben +