Csernus Imre, országos ismertségű pszichiáter, vajdasági születésű. Hála istennek, erről soha nem beszélt műsoraiban, könyveiben, fellépésein. Inkább a „munkára” koncentrált.

A kétezres években lett közbeszéd tárgya és került a tömegek figyelmének középpontjába, amikor is saját műsora lett. Ez volt a Bevállalja? Igen vagy nem? Gyakorlatilag egy sima kezelést láthatott a néző, ahol Csernus beszélgetett egy valamilyen lelki problémában vergődő alannyal. A doktor védjegye, ahogyan ő állítja, a csontig hatoló őszinteség, mivel ez minden fejlődés alapja, és a lelki egészség felé vezető út alapköve is. Én több ilyen műsort láttam, bevallom, felkeltette az érdeklődésemet, mivel korábban egyetlen ilyen arcot sem láttam a televízióban, mint Csernus – nem köntörfalazott, nem akarta émelyítően szirupos vagy heherésző, semmitmondó stílussal megsimogatni a „kezeltek” egóját, szóval orvos létére nem volt egy Teréz anya. Olyan kellemetlen helyzetbe hozta őket, amennyire csak tudta, méghozzá a kamerák előtt. Esténként dr. House, délutánonként dr. Csernus a képernyőn.

Néhány éve volt alkalmam élőben is részt venni egy nagyközönség előtt tartott, csoportos pszichiátriás kezelésen, amelyet a doktor úr követett el a kishegyesi Szabadegyetem előadótermében. Ennek menete a következő volt: Csernus rövid felvezető után körbejárta az amfiteátrumot, a leghátsó sorokban meghúzódók sem érezhették biztonságban magukat, mindenkit megtalált a tekintete, és mindenkihez címezte provokatív kérdéseit. Ezt a fázist így utólag úgy nevezném: beetetés. Csak arra várt, hogy valaki a nézők közül fellázadjon a verbális terror ellen, és „felvegye a kesztyűt”. Akadt is egy ilyen fiatalember, és Csernus javaslatára a színpad közepén, mint az arénában a gladiátorok, folytatták szellemi eszmecseréjüket és farokméregető játékaikat. A végeredmény egyórás vitát követően: Csernus röhögve provokál tovább, a fiatal srác ott áll mellette megszégyenülve és megszégyenítve. Hm.

Csernus profilja és specialitása az „álcák leleplezése”, a hamis egó szétzúzása. Ez a szakterülete. Korábban Lipótmezőn dolgozott heroinistákkal, kokainistákkal meg alkoholistákkal. Aki ilyen embereknek tart kerekasztal-beszélgetést, és az a dolga, hogy segítsen nekik legyőzni a függőséget, annak minimum fel kell kötnie a gatyaszárat, és nagyon erős személyiségre meg szigorú keretrendszerre van szüksége emberileg és orvosilag egyaránt. Csernus az évek alatt szemmel láthatóan és jól érzékelhetően egy nagyon tömény és velős, saját belső játékot futtat abban a pillanatban, amikor doktor üzemmódba kapcsol, és ennek a csernusi játéknak a hatását az atombombáéhoz tudnám hasonlítani, ugyanis olyan erős hatással van a normál emberi pszichére. Ahova ledobod, ott nyomban beköszönt az áldott béke.

Csernus demagógiája a színpadon nem ismer határokat. Olyan szerepet vesz fel, mint az a figura, akivel mikor először találkozol, már akkor tenyérrel lefelé nyújtja neked a kezét. Kedvenc kérdései, amiket az időhúzás elkerülése végett tesz fel előadásain, tévéműsoraiban és, feltételezem, privát szeánszain:

– Ön boldog?

– Milyen volt a szex?

– Ön fél?

– Mióta hazudik magának?

– Csak egy kicsit?

– Nem baj, beszari emberekre is szükség van! Ezt nem tudta?

A lényeg, hogy mindig ő irányítson. Intelligensen lebutította Freudot, az biztos, ahogyan az is kétségbevonhatatlan, hogy önismeret nélkül és önmagunk iránti tisztelet nélkül nehezebben elérhető számunkra olyan ideák realizálása saját életünkben, mint a szeretet, a boldogság, a siker és a büszkeség. Emiatt azt tudnám levonni konklúzióként, hogy Csernusnak igenis volt helye a médiában, már csak azért is, hogy szélesebb tömegek számára is el tudta juttatni a pszichiátria tanainak velejét. Csernus nem akarja magát megszerettetni senkivel, amit kevesen vállalnak a közszereplők közül. Mégis, amikor az előadását néztem, úgy éreztem, hogy ennek az embernek sürgősen kéne szerezni egy jó pszichiátert.

2013-ban jelent meg (állítása szerint) utolsó könyve, A kiút. A médiából azóta eltűnt, már „csupán” előadásokat tart, és természetesen rendel. Ha ez így marad, és valóban nem tér vissza, esetleg az előadásokat is félreteszi, akkor kivívta az elismerésemet. Így kéne a többi legyártott arcnak, celebnek, politikusnak is viselkednie. Meglovagoltad a hullámot, és utána eltűnsz, mert van önismereted, és tisztában vagy vele, hogy többen nem tudsz beletenni a közösbe. Emberből vagy, és vannak korlátaid. Ha Csernus ki tudta magát gyógyítani a médiából és a közéletből, Orbán Viktornak, Gyurcsány Ferencnek, Pásztor Istvánnak, esetleg Tomislav Nikolićnak miért ne sikerülhetne?

Képgaléria: