: Forge
Forge

Nem állhat meg a rock ’n’ roll

: Forge
Forge

Visszapörgetés (R.I.P.) az emlékek között a Forge zenekar Search The Light kiadványa apropóján

Húsz évvel ezelőtt korántsem volt olyan könnyű zenélésbe vágni, mint manapság. Akik átélték, azok tudják ezt. Megesett, hogy több használhatatlan hangszerből raktak össze egy valamirevalót. Legendás volt egy moholi punkzenekar (zentai) dobosának (Stejoe) „szelotépszárja”, ahol a bőrök helyett celluxszalaggal voltak bevonva a tamok, a pergő és a lábdob. Úgyszintén feledhetetlen volt a mágnessel felturbózott akusztikus gitár elektromos prototípusa, a házi készítésű torzító, az erősítővé alakított lemezjátszó. A szerencsésebbek közé tartozott, aki olyan márkanevet bitorolhatott, mint a Čajavec, Tajfun, Melodija, Vermona, Harmonija, a jó hangszer meghatározása pedig mindössze annyi volt, hogy lehetőleg ne hamisan szóljon, és üzemképes legyen.

A rock/metal/punk zenekarok a 90-es évek Észak-Vajdaságában többnyire átdolgozásokat játszottak, de azért mindig volt próbálkozás a saját szerzeményekre is. A pontos időpontokra, dátumokra, zenekarnevekre sajnos nem emlékszem már én sem (itt elnézést is kérek minden érintettől minden jellegű tévedésért). Zenta első metálbandája talán a Fucking Empty Brains lehetett, amely muzsikusainak egyik része blues-dzsessz zenekarokban folytatta, illetve később rádióműsoron keresztül hirdette a heavy metal igéjét. Ezután következhetett az Arise (Szloboda Tibivel az élen, aki jelenleg a Southern Society énekes-gitárosa), amelynek a folytatása valamilyen formában a Coremac, majd a Mortal Remains lett. Volt, azt hiszem, egy csókai/zentai Sextones (vagy mi) nevű banda is, akik, ha jól emlékszem, a Sex Pistolstól az Anthraxon és a Motörheaden keresztül minden aktuális dalt játszottak akkoriban, és a jóval szelídebb (és későbbi) változatuk, a Rov, ahol Mijić Nikola kezdte a pályafutását. De alter rock/metal kultúra is volt, ebben a Bad Art lehetett az első, majd jött a Sucker Punch (akik ezt a formációt megelőzően Sealing Waxként nyomták, utána Adrenalin néven folytatták főleg blues/hard rock stílusban), később jött a grunge/alter Fatty Strake, amely további zenei elágazásokhoz vezetett, mint pl. a Quant of E. Punkzene terén a Plant Eaters szórakoztatott minket, de létezett még a Combat 96 nevezetű street punk banda is, amelyről akkoriban nem tudtuk eldönteni a közönségük összetétele miatt, hogy hová is tartoznak, pár évvel később utódzenekara False Reality néven rakta helyére a dolgokat. Szabadkán az Aragon (később Szegeden Nevergreen néven) tevékenykedett, a heavy metal Faust (akik ismét aktívak) és a death/thrash Gnom (akikkel nem tudom, mi történt a későbbiekben). Ada környékén a Betrayer adott talán két botrányos koncertet, aztán volt a Demon, amelynek tradícióját az M Vírus vitte tovább, de emlékszem még egy VR klubos (egy Adán működő szórakozóhely, amely mágneskét vonzotta a vidék rosszfiúit) Destroyer-koncertre is, és talán egy Nátha nevű punkbanda is riogatta a gyerekeket arról a környékről.

 

Jelentős esemény a Tisza Menti Rockfesztivál és az Ada Fest volt. Kisebb horderejű próbálkozásoknak is tanúi lehettünk. Ilyen volt a Mićo Punk (jelenleg az Otvoreni Prelom frontembere) által szervezett egyszeri punkfesztivál 1997. vagy 1998. május 1-jén a Hollywood nevezetű, bekategorizálhatatlan stílusú, rövid életű szórakozóhelyen. A buli igen nagy botránnyal végződött, vagyis inkább kezdődött, és sehogyan sem folytatódott. Valaki egy üres sörösüveget a közönség közé dobott, amely telibe találta egy illető fejét. Ezután kikeveredtek a rendőrök, és szétzavarták a koncertet, ezért a Halászcsárda azon az éjszakán megtelt kóborló topolyai punkokkal, ami persze további botrányokhoz vezetett. Az első Overdose fesztivál sem sikerült zökkenőmentesebben. A rendőrség azt a rendezvényt is elnémította, koncert híján pedig verekedés tört ki a zúzásra éhes fiatalok (a szabadkai metálosok és a zentai hc/punkok) körében. Várost átölelő tömegverekedés tanúi lehettünk, ahol a többség nem értette a probléma valós okát, de azért kimaradni nem szeretett volna. A rendőrséget ez már persze nem érdekelte…

Az egyszerű koncertek kivitelezése eléggé problémás volt, mert a „másodvonalas” bandák nem igazán kaptak esélyt sehol sem. Nem volt ritkaság, hogy helyi csehókban léptek fel zenekarok, és rockestek szerevezésére is ilyen helyeken került sor Zentán (Nostalgia Bar, Piros Csizma, Szarvas, Vigadó), de a vidéki kocsmákban és diszkókban (Orom, Csóka, Magyarkanizsa, Ada, Palics) is sikerült néha kierőltetni egy-egy ilyen jellegű (igen gyakran botrányba fulladt) eseményt.

 

Zentán az említett „gerilla rockest” próbálkozások mellett persze voltak specializált helyek is. De ugye a Mojo túl konszolidált volt az akkori lázadóknak, a Rin Tin Tin teljesen pincérfüggő volt, és könnyen megeshetett, hogy YU-rock estet tartanak a pohárevő pincérek, ahol a Ramonesnak, Moonspellnek, Kreatornek nem volt helye.

Volt viszont egy, sajnos tiszavirág-életű, külön punk/rock/metál zenére szakosodott szórakozóhely is Garfield néven a November 11. iskolának által. A klubot Bóbó tartotta, aki maga is rockzenész volt, és bent állt egy törött nyakú Fender Strato-utánzat (később a gityót a legjobb tanítványának ajándékozta), amelyen a horvátországi származású Gipsy játszott olykor, aki így szédítette a Bon Jovi/Nirvana/Jimi Hendrix/Green Day-rajongó kiscsajokat, miközben indiánnak képzelte magát. A pici kocsma többek között azért is keveredett botrányokba, mert az elemi sulisok a szendvicsük mellé olykor sört is fogyasztottak. Mivel a helyet a metálosok, rockerek, punkok, skinheadgyanús fiatalok is kinézték maguknak, nem volt ritka a zenén való összekülönbözés, és persze pár teljesen érthetetlen balhé is történt ott. Egyik alkalommal a rendőrök meseautóval vittek el jó pár egyént, mert a szomszédok ablakait betörték. Emlékszem, egy évvel azután, hogy bezárt a hely, a szemben lévő sarkon cannabisbokrok kezdtek el nőni, és évekig tovább szaporodtak. Nem hinném, hogy az ott lakó néni kertészkedésének eredménye lett volna, de tudom, kik settenkedtek gyakran az előtt a bizonyos ház előtt a sötétkék égbolt alatt.

plakat

Nahát, csak meglett a plakát, Mićo Punknak hála

Nagy dolognak számított az oromhegyesi és bácskossuthfalvi Sing Sing-koncert (utóbbit szintén szétzavarták a rendőrök), a Nevergreen a zentai Big Star diszkóban, de a legnagyobb szenzáció színhelye az adai moziklub volt. A Tankcsapda 1996-os fellépése tömeghisztériát váltott ki, akárcsak az egy (vagy két) évvel későbbi Kispál és a Borz, majd az M Vírus közös fellépése Kalapács Józseffel, később Paksi Endrével. Mély nyomott hagytak ezek a bandák egy nemzedék ízlésvilágában, és valószerűtlenként hatott, hogy a háborús idők pillanatnyi szünetében eljutott hozzánk egy kis rock’ n’ roll. Persze ott voltunk az olyan hazai rockbandák fellépésén is, mint az Atheist Rap, Obojeni program, Partibrejkers, Eyesburn, Električni orgazam, Cactus Jack, Nightshift, Goblini, Zabranjeno Pušenje, de ez egy másik történet…

A metálosok/punkok viszonylag egységesek voltak politikailag, közös ellenségük az állam volt, az enyhébb lázadás pedig a klasszikus autoritás elleni harc, amelyet otthon és az iskolákban vívtak meg. Akkoriban a rendőrök szinte teljhatalommal rendelkeztek, és a rockerek (akik külsőségekben is sokkal szélsőségesebben néztek ki a jelenlegi konform metalcore-rajongóknál) folyamatos zaklatásnak voltak kitéve általuk. Az igazoltatás során a leggyakrabban felmerülő vád a buzi-sátánista-drogos szentháromság volt. Érdekes, hogy ebben az időben környékünkön a fémhívők többnyire magyarok voltak, a szerb nemzetiségűek inkább punkok, de ez idővel azért változott. Sokkal vadabb, agresszívebb volt akkoriban a zenei szubkultúrák világa, és nem tudom, hogy az akkori korszellem (háborús idők) miatt, vagy inkább az olyan rockikonok tudatalattira gyakorolt hatása miatt volt ez, mint Axl Rose és Kurt Cobain.

A zene beszerzése sem volt könnyű, és néha órákat kellett buszozni, hogy hozzájuthassunk valami ritkasághoz. Fontos szerepe volt a zenecserének a társadalmi kapcsolatok kialakulásában is, mert e folyamat során történt meg leggyakrabban az ismerkedés. Főleg rossz minőségű kazettákat hallgattunk az éhes magnók mágnesszalag-csócsálása miatt, és a kazigyűjtemény ritka esetben rúgott 50 fölé, viszont azok az albumok becsületesen végig lettek mindig hallgatva – nagyon sokszor.

Forge

Nagy értéknek számítottak (YouTube híján) a zenekari videoklipeket és koncertfelvételeket tartalmazó videokazetták. Ilyenkor összeverődött egy nagyobb társaság, mivel az üzemképes videó is ritkaság volt köreinkben, hogy megcsodáljuk olyan bandák felvételeit, mint az Alice In Chains, Sarcofago, Nine Inch Nails, Carcass, Iron Maiden, Sex Pistols, Akela, Pokolgép, Amorphis, Sepultura, Metallica, Pantera, White Zombie etc.

Sokan hangoztatják, hogy a zene már nem ér annyit, és kevésbé van megbecsülve. Ezt megítélni nem tudom, de az biztos, hogy annak idején nagy kincsnek számított, és igazi társasági hálózatok alakultak ki neki köszönhetően. Régen a sarkon ismerkedtünk, a kocsmában szereztük az infókat, esetleg a lent a rakparton, és olykor a szórakozóhelyre jártunk zenét hallgatni, mert otthon nem tudtuk megtenni megfelelő felszerelés híján.

Persze hozattuk Magyarországról a Metal Hammert, amely szépen körbement a társaságon, mire visszaért a gazdájához, olvastuk a Képes Ifit, mert mindig jelentős mértékben tartalmazott zenei témákkal foglalkozó írásokat, beszereztünk különböző fanzine-okat. Pólókat otthon gyártottunk saját kezűleg, de néha megengedhette mindenki magának, hogy a szegedi Acélbunkerből vásároljon. Azokat a zenéket is innen vásároltuk, amelyeket a zentai piacon a kalózkazettákat árusító Kikitől nem tudtunk beszerezni.

 

Szép volt, jó volt, örömmel gondolok rá, de még egyszer nem csinálnám végig. Ez a múlt egy apró szegmense a sok meglévő közül, az én szemszögemből, ami Zenta környékére vonatkozik, a valóság persze sokkal összetettebb pár bekezdésnél. Ez lett volna a zenei hőskorszak Észak-Vajdaságban? Remélem, az még hátravan, de sajnos nem hiszem. Megvoltak a saját hősei, de annak ellenére, hogy ők is megvívták a csatáikat, az igaz győzelemig sajnos soha nem jutottak el.

Ezek a dolgok jártak a fejemben, miközben a tóbai Forge zenekar első s valószínűleg utolsó kiadványát hallgattam. Valójában egy már rég megérdemelt hattyúdal, amelyet az aktív periódusban létre sem tudott volna hozni a zenekar, főleg a szerény körülmények és az akkori igen magas vételezési költségek miatt.

Forge

Forge live a Jump fesztiválon, Udvari Róbert, Balázs Csaba, Ördög Zoltán és Tóth Attila

Habár a Forge soraiban a stabilizálódás csak 2002-ben történt meg, már kölykökként riogatták az apró bánáti falu, Tóba és környéke életét, igaz, ekkor még Cannabis, majd 1999-től Carnal Forge néven. Két frontember véletlen közös buszozása még odáig is elvezetett, hogy az említett évben létrejött egy Mortal Remains–Carnal Forge közös koncert a (nem csalás, nem ámítás) magyarcsernyei diszkóban. Emlékszem, a magyarkanizsai Jump Fesztivál tehetségkutatóján második helyezést értek el, volt pár nyári ifis fellépés, aztán a zenekar lassan egyre kevesebb hangot adott magáról, majd eltűntek jó pár évre.

 

https://www.youtube.com/watch?v=FgNCLoqy1p8

 

A Search the Light minikiadvány Deák Árpád egykori Forge-gitáros házi stúdiójában készült el, és Ördög Zoltán énekes/gitároson kívül Szabó Endre (ebben az esetben ex-Mortal Remains-dobos) működött közre az elektromos dobok elkészítése terén, tehát a zenekar teljes tagsága nem képviselteti magát, ennek ellenére fel vannak tüntetve. A lemez a korszellemmel összhangban elérhető a YouTube-on, és talán le is tölthető valahonnan, de fizikai kiadás nem létezik. Öt saját szerzeményt hallhatunk rajta, ami valójában a zenekar teljes termése, de ezek rendkívül kiforrottak, és igazán szép lenyomat egy korszakról.

 

A 28 perc zene elvisz minket az őszinte heavy/power metal, a jól felépített dalok, harmóniák és minőségi riffek fénykorába. Egy olyan korszakba, amikor még a ritmusok széttördelése és a témák halmozása nem fajult divattá, és talán pont ezért is kapott el a múlton való merengés a lejátszáskor. Az itt hallható szerzeményeket nagyon nehéz kiemelni, mert mindegyik felülemelkedik az átlagoson. A nyitó Struggle talán kissé egyenesebben megcélzott a többi dalnál, amelyek inkább összetettebbek, és túlmutatnak az olyan bandák standardjain, mint a Running Wild, Ossian, és sokkal közelebbiek az olyan álmodozós, néha komor heavy/power metal zenével, mint az Iron Maiden, Iced Earth, Judas Priest, korai Blind Guardian. A gitártémák átgondolt dallamvezetésekből állnak, olykor megszakítva kisebb thrash riffeléssel, és valószínűleg jogosan jut eszünkbe a későbbiekben a Metal Church, Overkill és Kreator munkássága is itt-ott. A The Ungrateful című második dal tehát inkább ezt a vonalat képviseli, míg a Search The Light olykor már lírai power ballada stílusa ismét visszaadja az elvesztett reményünket. A Dead End egy epikus szerzemény sok tempóváltással, a lemezzáró It’s Time to Change the World harcos kiállása, álmodozós dallamvilága, jól kitalált refrénje, összetett dalszerkezete ad még egy utolsó reményt az alagút végéről a reményvesztetteknek.

A zene hangulata dühös, olykor komor, felemelő, buzdító, mégis kapunk egy egységes összképet, amely inkább pozitív hangulatot áraszt. A szövegvilág hűen tükrözi a zenét, és olyan témákkal találkozunk, mint az igaz hitért való kiállás, a hétköznapok indokolatlan nyomora, a kivetettség, az útkeresés, a pokolba ereszkedés, és a naiv, de jópofa világmegváltó gondolatokból sincs hiány.

 

Lehet, 2015-re sokan a múlt maradványaként tekintenek erre a stílusra, de egy kis nyitott hozzáállással sok mindenkinek megtetszhet. Itt nem arról van szó, hogy mennyire jó lazának lenni, egy kis tudatmódosítással megszabadulunk a problémáktól, mert a világ szebbé változik. Itt sokkal több az olykor fájdalmas realizmus, de végig érezzük a szilajságot és a megalkuvásmentességet. Ilyen szempontból a Forge teljesen olyan anyagot készített, ami megfelel a heavy metal tradícióinak, a legpozitívabb értelemben. Hallgassa mindenki nyitott szívvel és sok örömmel!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Csernus Imre megtalálta a kiutat a médiából Csernus Imre, országos ismertségű pszichiáter, vajdasági születésű.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hogy mindenki megértse: ez itt egy Roncs Bár
Tavaszi zsongás a Roncs Bárban Debrecenben járva egy valamire való rockrajongó nem mehet el közömbös arckifejezéssel a mostanába...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Én is ugyanolyan ember vagyok, mint te” Interjú Tóth Gabival, az X faktor mentorával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Avicii minden fellépésén a legjobb formáját hozza
Fesztiválköztársasági Hírmondó Robbie Williams mínusz egyedik napi szuperkoncertje iránt akkora az érdeklődés

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forge
Nem állhat meg a rock ’n’ roll Visszapörgetés (R.I.P.) az emlékek között a Forge zenekar Search The Light kiadványa apropóján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Martin Scorsese
Martin Scorsese – Mr. Amerikai Film Martin Scorsese az amerikai filmgyártás korszakos alakja

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ez a Titanic legyőzi a jéghegyeket Bemutatták a Fabula Rasa Színjátszó Grund új előadását

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fehér Dorottya és a kötet
Beolvastak Totth Benedeknek! Kedd este az újvidéki Művészklub adott otthont a Fiatal Írók Szövetsége által életre hívott és a ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa 2.7�:
Papp Katalin és Poborai Örs versei Édentől keletre rovatunkban Papp Katalin és Poborai Örs versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az esemény plakátja
Kontaktzónában Beszédes István! Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Allen Ginsberg és élettársa, Peter Orlovsky 1978-ban
A szabad szerelem Buddhája A beatnemzedék legkiválóbb szellemeit az őrület roncsolta szét

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Döntéseinkről Folyamatosan választásoknak vagyunk kitéve

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A híres tésztapárnácskák töltése
Sporhetsztori 9. Kilencedik rész – Repülő karácsony

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 19. 19. rész - Kiotó, Japán ősi fővárosa

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 18. 18. rész - A császári palota és környéke Tokióban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hamar ráharaptunk Prága ízére
A zöld esernyő története Egy halom gyerek összezárva, akik ha példás magaviseletről tanúskodhattak eddig, hát ilyenkor meg...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A turai kastély teljes pompájában
Egy turai túra – kis kitérővel Utazzunk Magyarországon? Hogy hova? Budapestre? Na ugyan, ugorjunk már…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A templomtoronyba nem engedtek fel, ezért itt és így harangozom be nektek...aaaaaaz EAST FESZTIVÁLT! Mezőtúr, július 29. – augusztus 1.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismerd meg önmagad, fejlődj! – XIII. Vajdasági Szabadegyetem! Ha szeretnél egy igazi, fiatalos, lendületes csapat részeként öt felejthetetlen napot eltölteni a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szárnyas Sárkány Fesztivál – 2015 – Nyírbátor Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Go Sk8 Days 2015 - Magyarkanizsa SKATE, BMX, IN-LINE, SERLEG, KEMPING, TISZA, NAPFÉNY, LIVE DJ, KONCERTEK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Akvarell-, akvatina- és rézkarcmunkák árulkodnak a tehetségekről Boros György és „növendékeinek” sikere a 13. Tavaszi Tárlat megnyitóján

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csendes szimfónia Még négy óra az előadásig. Leülök a padlóra, hogy kitisztítsam a fejem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Cél Mindjárt itt a nyár. Most már nem a szobámban tanulok, hanem a teraszunkon, ahonnan minden növény...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Barátom, a patkány A világ megváltoztatása egyetlen döntéssel kezdődik.

0 Hozzászólás | Bővebben +