: Búbos Dávid
Búbos Dávid

KMV – Novella, 2. hely -Búbos Dávid

: Búbos Dávid
Búbos Dávid

KMV – Novella, 2. hely -Búbos Dávid-Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium – Szabadka


Kávészünet


Elmesélek egy történetet, egy kicsit hamis, ugyanakkor igaz is. Nem akar semmit, nincs benne gondolat, max. egy-két jól elhasznált közhely, nem tesz fel hatalmas nagy életkérdéseket, mint például: mért nem szabad cigizni egy külföldi kocsmában, vagy mért van minden sarkon egy „sex shop bolt”, és közben a magyar mégis fogy… vagy a német, vagy a francia, vagy a finn… Akinek az ízlését ez bántja, az nyugodtan távozhat… nem haragszunk meg egymásra.

Szóval az elején kezdjük.

K. V., a kis duci gyerek, az iskolánk bohóca: ha az osztálynak valami baja volt, K. V. volt az oka, ha történetesen fogy a magyar – immár másodszor is –, K. V. miatt volt. Elvégre ki szeretne egy olyan disznót, mint ő. Viszont suli után ő volt a király, igaz, hogy a játszótér egyik megadott sarkában, de ez is valami. A homokozó bizony mesés kincseket rejteget: egy üveggolyó – közismert néven klikker –, egy kis csörgőpénz vagy egy kutyagumi…

Figyel mindenki? Oké, mert nem fontos… Aki azt várja, hogy most lesz érdekes a sztori, vagy hogy K. V. neve kiderül, vagy esetleg pontosan leírom K. V. küllemét, vagy azt, hogy hogyan verte mindenki óra előtt és után, az, kérem, távozzon.

Szóval, K. V. nem volt semmiben kiváló vagy különleges. Már mindenki túl volt az első csókon az osztályban, az első szexuális élmény is megvolt szinte mindenkinek 8. végén, de a méretben nem is olyan kicsi, kicsi hősünk… ha nevezhetjük így, nem igazán létezett. Pont annyira nem, mint anyám dugi cigije, vagy mint egy húszéves füve… a titkos tartójában…. a ruhásszekrény utolsó előtti fiókjában… mindenki tudja, hogy ott van, kár eltenned… No de K. V. befejezte az általánost, és továbbállt a pokolba, vagyis a középsuliba. Érdekes módon gyökeres változások történtek az életében: csak minden második szünetben játszhatta a bokszzsákot a többieknek. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, a „kis hős” teljesített, elég gyöngén, konkrétabban: szarul… Az iskola után sem lehetett már király – mondjuk úgy, hogy rendszerváltás történt –, csak kapus a focipályán. Persze K. V. nem szerette, mert elverték, ha gólt kapott, ha sikerült védenie, akkor a másik csapat öklét ízlelhette. Nem látom értelmét, hogy mért magyarázok erről. A lényeg az, hogy K. V. kijárta a poklot. Eltűnt.

Nyugodjon le mindenki! Legalábbis azok, akiket érdekel. K. V. vissza fog jönni, addig is egyedül maradtunk a gondolataimmal. Érdekes, hogy sokszor használom a három pontot írásjelként, tök felesleges, mint ez a mese. Furcsa, hogy ez alatt a sztori alatt is fogy a magyar. Furcsa, hogy a „salternál” a néni nem akar segíteni még akkor sem, ha jelzem, hogy nem tudok egy szerencsétlen csekket kitölteni. Roppant különös, hogy csak a sztori szempontjából fontos, hogy a SUTRANS-nál íratlan törvény, hogy a kártyásokat mindig előre kell engedni, de a néniket nem. Utólag kiderült, így pár évre rá, hogy K. V. buszsofőr lett.

K. V. a 16-os buszt vezette. A busz minden 20 percben indult, s mivel a kórház felé ment, így rengetegen utaztak, például: a részeges hajléktalan, aki azért kért 10 dinárt, mert tényleg a kórházba igyekezett, és a jegyre kellett a pénz, nem pedig alkoholra. Így teltek a napok: oda-vissza, dettó ugyanaz az útvonal… Mindennap… 22 óra 40 percig. K. V. boldog volt. Elvégre senki nem bántotta, és negyvenkétszer meghallgathatta a rádióból nap mint nap a Ceca-összest. Ráadásul az utak királya lehetett, nem az összesé, de azon az egy útvonalon legalábbis. Kedvenc szórakozása az volt – mint minden buszsofőrnek, talán ezért is olyan „kedvesek” és „figyelmesek” –, hogy versenyzett a jelzőlámpákkal (magyarul: szemaforokkal)…

Attól a két embertől kérdezem, akik maradtak: alszanak-e? Esetleg fejezzem be? Esetleg egy gyors cigi? Nem? Örülök, mert a cigi káros, és impotenciát okozhat, és meddőséget, és hát ugye a magyarok… de ezt már tudjuk… Na igen… folyt. köv.

A kicsi hősünk rendületlenül dolgozott az év mind a 365 napján… Születésnapjain titokban azt várta, hogy az öreg, reumás, bélproblémákkal vagy egyéb különlegességekkel küzdő bácsik, nénik felköszöntsék, de ez nyilván lehetetlen lett volna… Ilyenkor eszébe jutott, hogy milyen jó lenne, ha egyszer valakiben mély nyomot hagyna. Be kell valljam, K. V. mohó lett, nem elégedett meg azzal, hogy néha szidták, amiért bunkó volt az esősebb napokon… De azért jó munkaerő volt. 42 évig… Nem kell megijedni, nem halt meg, nem ment nyugdíjba, ebben az országban elvégre alig megy valaki nyugdíjba, legalábbis amíg él…

És így… Hát, tényleg nem tudom, mit mondhatnék… Beszélhetnék arról, hogy mért nem mehetnek az emberek nyugdíjba… vagy arról, hogy fogy a magyar… esetleg a mezei pockok szaporodásáról… szikes talajon… vagy arról, hogy ilyen hasonló marhaságokról olvasni az újságokban… vagy hogy a rádióban milyen igényes zenét adnak, például a Ceca… vagy arról, hogy olyanról olvasni meg hallani, hogy K. V. 42. halálra gázolt 3 embert egy autóbusszal, és ráadásul nem is volt jogosítványa, és az elmondások szerint véletlen volt…

…de ez érdekel valakit is?

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Nyitómenet (fotó: Széman Richárd)
Szárnyas Sárkány Fesztivál Nemzetközi utcaszínházi fesztivál-2015. július 10-12.-Nyírbátor, Papok-rétje

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Oláh Dóri rajzai Oláh Dóri rajzai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A zsűri fe-szül-ten figyel
Ilyen volt a KMV! Gutási Lukács hangulatfotói az idei KMV-ről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szabó István
KMV – Slam-Szabó István KMV – Slam-Szabó István

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gömöri Eszter
KMV – Slam-Gömöri Eszter KMV – Slam-Gömöri Eszter

0 Hozzászólás | Bővebben +