KMV – Értekező próza, 1. hely-Gyetvai Dávid-Politechnikai Iskola

A bajmoki zsidók egykori intézményei és kulturális hagyatéka

A zsidóság különleges nép. A világ összes népe számára előrelendülést hoz gazdasági, társadalmi, kulturális, emberi, hitbeli szinten. Ahol megjelenik, minden felvirágzik. A zsidóság köreiből kerül ki a legtöbb Nobel-díjas, a legmagasabb technológiát képesek kifejleszteni, meghatározzák Európa, így pl. Szabadka városunk kulturális arculatát, ők az ipar elindítói, fejlesztői, a legjobb orvosok, a legtehetségesebb művészek. Áldott nép. Miért kíséri mégis végig a történelmet a zsidógyűlölet és -üldözés? Hogyan került sor a holokausztra? Miért vallja a zsidó: „Szívem ott Keleten, és én itt Nyugaton”, Juda Halévi költő híressé vált sorait? S leszűkítve: érvényesek-e a fent leírtak a bajmoki zsidóságra is? Vajon hová tűntek a zsidók a szülőfalumból, Bajmokról? Tanulmányomban taglalom a bajmoki zsidók életét, egykori intézményeit és kulturális hagyatékát.

Az első zsidó telepes egy Löbl nevű zsidó volt, aki 1774 kezdetén érkezett a faluba, mivel a törvény szerint a zsidóknak csak a város köré volt szabad települniük. Ő rendkívül jó helyen állította fel boltját, közvetlenül a főútnál és a dézsmaháznál. Természetesen adót fizetett a szabadkai Magistratusnak. Az 1931-es népszámlálás szerint Bajmokon a 11 326 lakosból 79 zsidó volt.

A népességgel arányosan alakult Bajmokon a zsidó közösség tagjainak részvétele a gazdaságban és a közéletben. Legtöbben kereskedők voltak. Közülük megemlítjük Balassa Bertalan – Berci rőfösüzlet-tulajdonost, továbbá Weisz Ignác tojásfelvásárló nagybani kereskedőt, Guttmann Hermann és fia, Dániel baromfi-felvásárlókat, nagybani kereskedőket, Révész József nagybani kereskedőt. Megemlítendő, hogy az első nagyáruház Berger Jakabnak volt a tulajdona. Fischer József (Révész József) volt a postamester. Fleischer Leo magtárosként dolgozott. Az első bajmoki hivatásos községi orvos dr. Weisz Mándl Fülöp volt. Őt követte dr. Berger Mátyás. A kereskedelemre és gazdaságra vonatkozóan a következőket állapítjuk meg: földbirtokosok, kereskedők, boltosok, postamesterek, hentes, kocsmárosok, orvosok, állatorvos, szappangyártó, községi végrehajtó kerültek ki a zsidók soraiból. Más jeles személyiségek: Bergl Miklós ügyvéd, dr. Spitzer László, dr. Königh Imre orvos, dr. Révész Ernő író, költő, lapszerkesztő. Az ügyvédi kamara első elnöke Szabadkán, dr. Révész Hugó, Hont megye állat-egészségügyi főfelügyelője; Quasimodo Braun Henrich lapszerkesztő. Ő írta meg a városháza építéséről szóló könyvet. Vajda Imre pesti bankigazgató is bajmoki volt.

A közösségi életből magas színvonalon vették ki részüket, különösen a művelődési életben tűntek ki. Bajmok legnagyobb rendezvénye a Péter-Pál-napi búcsú volt. A bálok később kezdődtek el, amikor a bécsi divat és szórakozás szele is eljutott Bajmokra. A bajmoki zsidók eljártak a rendezvényekre és bálokra, rendszeresen látogatták a helyi községi könyvtárat, amely 1869-ben alakult.

Zsidó nőegylet is létezett, kedvvel, tudással és szakértelemmel vettek részt rendezvényeik szervezésében, lebonyolításában. Bajmok többi lakosa is szívesen látogatta rendezvényeiket, amelyek színvonalasak voltak. Több alkalommal a fővárosból, Budapestről jött vendégszereplő együttes vagy monológot tolmácsoló fellépő, amit a nőegylet szervezett.

A bajmoki izraelita népiskolában a tanítás kezdetéről nincsen hiteles adatunk. Több egybehangzó kijelentés alapján azonban – köztük Schaffer Józsefné emlékezése szerint is, akinek a rokonságához tartoztak Schaffer Ignátz és Schaffer Sámuel hitközségi és iskolamegbízottak a XIX. századból – a bajmoki izraelita hitközségi népiskolában a tanítás 1800-ban kezdődött el. A zsidókra vonatkozó adatok is arra utalnak, hogy már 1800 körül annyi gyerek lehetett, hogy az izraelita hitközségi felekezetűeknek törődniük kellett a gyerekek tanításával. Az első iskola önellátó volt. A szülők tartották fenn. Az Ürmös-féle összeírásban az áll, hogy az első zsidó felekezeti iskola 1854-ben alakult. Az iskolának egy tanterme volt, amelyben két tagozat dolgozott. Egy tanító tanított. Akik iskolába jártak, héber és német nyelvet tanultak. A lányok eleinte nem jártak iskolába, emiatt nem tanulták meg a héber és a német nyelvet. Akik iskolába jártak, azok megtanulták ezeket a nyelveket, és az ősi héber nyelven imádkozni is. Az izraelita felekezeti népiskola a zsinagóga melletti épületben működött, a jelenlegi óvoda helyén, már 1901-ben. Ez a hely volt feltüntetve mint a zsidó hitközség telke. Az egykori zsidó iskola falai ma is megvannak, és ezek képezik az óvoda épületének vezérfalait.

A zsidó népesség létszámának növekedésével szükségszerűen alakultak meg azok a szervezeteik, amelyekre nélkülözhetetlenül szüksége volt a vallási és nemzeti hovatartozását ápoló zsidó közösségnek. Minden bizonnyal ide tartozott a gyülekezés és vallásgyakorlás helyszínélül szolgáló imaház. Tudnunk kell, hogy a római katolikus egyházközösség lakosai részére egy „sátorban” tartották a Szabadkáról kijáró Ferenc-rendiek az istentiszteletet. Ez a „sátor” egy fából épült ház volt, amely néhány évig szolgált erre a célra. Miután a katolikus vallási közösség templomot építtetett, a „sátor”-imaházra már nem volt szükség. Úgy tudjuk, hogy a „sátort” 1800-ban átadta a község a zsidó felekezetű közösségnek. Innen került ide a zsidó imaház. 1855-ben a bajmoki zsidó közösség telket kapott a zsinagóga építésére. Ekkor ezen a helyen egy nádfedeles imaház állt. Az új zsinagóga építésének gondolata már régen megfogalmazódott a zsidó hitközség vezető embereiben. A zsinagógához a tervrajz a szabadkai Balog Lipót mérnök tervei alapján készült, a munkálatok kivitelezését pedig az apatini Hasel Testvérek és Társai cég végezte. Amikor elkészült, egy rendkívüli impozáns épület lett. A terv szerint a zsinagóga kupolásnak indult, csak építkezés közben változtatták meg a tervet. A tetőszerkezetet négy ereszes sátortető fedi. Majd négy kis tornyot emeltek a zsinagóga négy sarkára. A bejárat elejére pedig egy magasabb tornyot építettek. Mindegyik tornyon ott volt a Dávid-csillag. Az egytornyú zsinagóga szélsőséges variáns, amely a keresztény templomok formájához igazodik. Ilyen szempontból különlegesség volt a bajmoki zsinagóga. Az ablakokat vitrázs díszítette, és bolthajtásban végződtek. Az épület egyemeletes volt. A zsinagóga az eklektika jegyében született, több építészeti stílust rejt magában. Az építkezés alaprajzát a millenniumi évben, 1896-ban kezdték tervezni, 1906-ban ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének az épületet. Az imaház első pillantásra neogótikus és elegáns külsőt mutatott. A háborús években a zsinagóga sok viszontagságon esett át. Sokan ma is azt mondják, hogy ezt a gyönyörű épületet, amely a falu központjában állt, meg kellett volna őrizni az utókor számára. Ma is jól fel lehetne használni hangversenyekre, könyvbemutatókra, irodalmi estekre, tárlatokra.

A zsidó temető létesítésének idejéről nincsenek pontos adatok. Bajmok újratelepítése után (1771) határoztak a létesítéséről. Helye a mostani sportközpont helyén volt. 1944 májusáig temetkeztek ide. A temető rendezett volt, márványból készült sírokkal, kriptákkal. A zsidó temetőt 1963-ban megszüntették a Jugoszláv Zsidó Hitközségek Szövetségének engedélyével, azzal a kötelezettségi kikötéssel, hogy a zsidók és temetőjük emlékére sírt állíttat fel a község. Az emléksír ma is áll a bajmoki Központi temetőben, a következő felirat olvasható rajta: „Na ovom mestu su sahranjeni ostaci preneti sa jevrejskog groblja u Bajmoku”. (Ezen a helyen vannak eltemetve az áthozott földi maradványai azoknak, akiket a zsidó temetőben temettek el.)

Bajmokra is eljutott a nácizmus sötét felhője. A rendszerváltás a háborús évekkel kezdődött. Ez a második világháború kezdete volt, valamikor a magyar megszállás, illetve a magyar közigazgatás ideje alatt. Elkezdődött a zsidóüldözés. Ennek első megnyilvánulása volt, hogy a fiatal zsidókat, nemzetiségieket és a baloldaliakat a keleti front aknamezőire küldték aknákat szedni. Innen kevesen tértek vissza.

1944. március 19-én a magyar kormány meghozta 1240/44. számú határozatát, amely sárga csillag és karszalag viselésére kötelezte a zsidókat. E rendelet értelmében a bajmoki zsidó lakósságot is a Dávid-csillag, sárga hatágú csillag viselésére kényszerítették, hogy így megkülönböztessék mint zsidó megalázottakat a többi lakosság előtt. A zsidókat életkorra való tekintet nélkül helyben kényszermunkára szólították be. Közmunkát végeztek, utcák, utak, terek seprését. Ez a megalázásnak, az emberi méltóság megsértésének a legsúlyosabb formája volt. Senkit sem kíméltek. Bajmok lakosságának legnagyobb része sajnálkozással nézte a megalázást. Tudomásunk szerint a bajmokiak közül senki sem volt, aki verbális módon sértegette volna a meggyalázott népet. Mondták is burkoltan, és a bátrabbak nyíltan is: „Ejnye, ejnye, mégsem szabad embertársainkat emberi mivoltukban ennyire megalázni!” Mindez addig tartott, amíg nem hurcolták őket el a gettóba.

A bajmoki zsidók számára a legsötétebb napok 1944. március 19. után, a német náci megszállás után következtek be. Bajmokot 1944 tavaszán ellepték az SS-katonák, és minden középületben el voltak helyezve. A tanítást más középületekbe helyezték át, és a Dávid-csillaggal megjelölt gyerekek nem járhattak iskolába. A zsidó kereskedőknek megtiltották a boltok nyitva tartását és az árucikkek eladását. Valamikor 1944 nyarán Németország azon területeiről, amelyeket már az angolszász repülőgépek bombáztak, német Volksdeutscher gyerekek érkeztek, 43-an. Ők bajmoki német családoknál lettek elhelyezve. Ezek a gyerekek többször is kővel dobálták meg a bajmoki zsinagógát. Beverték ablakait, megrongálták a falakat. Az iskola és a tanácsterem falait kívülről meggyalázták.

A német nácizmus legsötétebb napjai 1944 májusától 1944 augusztusáig tartottak. Májusban kezdődött el a bajmoki zsidók feletti tortúra. Szinte naponta hurcoltak el családokat a bácsalmási gyűjtőközpontba. Az eddigi ismeretek alapján a legtömegesebb zsidógettózásra napja 1944. június 17. volt. Ekkor vittek el Bácsalmásra a legtöbb zsidót. Szörnyű, embertelen esetek is voltak, például Braun Rizával, József édesanyjával, aki a mai Radić fivérek utcában lakott. Elmondások szerint Rizát az SS-katonák terepjáró után kötötték, és a házától a következő útig a török kövesúton húzták. Az asszonyt vérző sebekkel kötötték ki, és így toloncolták a teherautóra. 1944-ben a 117 zsidó közül mindössze 17-en élték túl a vészkorszakot. A néhány megmenekült zsidó a háború befejeződése után visszatért Bajmokra. A visszatértek újra bekapcsolódtak a település életébe. 1948-ban lehetőség adódott az Izraelbe való kivándorlásra, ekkor a megmaradt családok többsége elhagyta Bajmokot. Mégis volt, aki visszatért az 1960-as években. Közöttük Svarc Iván (később a helybeli Trgopred Kereskedelmi Vállalat igazgatója lett) a családjával. Testvére, György a szabadkai motorosszövetség titkára lett.

A bevezetésben feltett kérdéseket taglalva: miért kíséri végig a történelmet a zsidógyűlölet és -üldözés? Talán mert féltékenyek erre a választott népre, akinek a kezében minden arannyá válik. Hogyan került sor a holokausztra? Naftali Kraus, Magyarországon született, Izraelben élő író szavai szerint: „Ha törvényeim szerint fogtok (el)járni, ha megőrzitek parancsolataimat, és megtartjátok azokat, Én megadom az esőtöket idejében, a föld megadja termését, a fák gyümölcseiket ontják… és békét adok az országban… és kard nem vonul át országotokban…” (Leviticus 26,3) „A Tóra-szerződés kétoldalú szerződés az Örökkévaló és a zsidó nép között. Ha az egyik fél – a zsidó nép – megtartja a szerződést annak betűje és szelleme szerint, akkor a másik szerződő fél – a Jóisten – megteszi a magáét, hogy Izráel országában béke legyen, gazdasági fellendülés, bőség, biztonság, minden, amit csak egy ember kívánni tud magának. (…) (később) részletesen leírja, milyen elemi csapások lesznek osztályrészünk, előbb az országban, utána pedig a galutban, a szétszóratásban, ha megmakacsoljuk magunkat, megvetjük és eltaszítjuk magunktól az isteni törvényeket, melyek a zsidó nép »személyazonosságát« képezik. (…) az a Soá – Holocaust – forgatókönyve, a zsidó szenvedés, a tengernyi könny és vér előrevetített árnyéka. Félelmetes elgondolni, miként következett be szóról szóra, betűről betűre, amit Mózes »megjósolt« a Tórában, több mint háromezer évvel ezelőtt, arra az esetre, ha a zsidó nép megszegi az isteni Szövetséget…” (Naftali Kraus: Az ősi forrás, 178–179. oldal) Miért vallja a zsidó: „Szívem ott Keleten, és én itt Nyugaton”, Juda Halévi költő híressé vált sorait? Ezt a szétszóratásban élő zsidó mondja, mert szíve szerint Izráelben szeretne élni, mégis Nyugaton van, s ott próbálja megélni zsidóságát, és az adott környezetben szolgálni a zsidóság összetartását és a társadalmat. Ezt tették a visszatért bajmoki zsidók is. Érvényesek-e a bevezetőben leírtak a bajmoki zsidóságra is? Vajon hová tűntek a zsidók a szülőfalumból, Bajmokról?

A tanulmányomban leírtak bizonyítják, hogy a bajmoki zsidóság is fellendítette a településnek az életét az első zsidó megjelenésétől a zsidók szinte teljes kiveszéséig, mint ahogyan az a zsidóságra világszinten jellemző. A falu gazdaságának, kereskedelmének, pénzügyének, egészségügyének, oktatásának, sport- és művelődési életének, zsidó vallási életének kialakításában és felvirágoztatásában jelentős szerepet töltöttek be. A holokauszttal Bajmok szegényebbé vált. Azt az űrt, amelyet a zsidók hagytak maguk után, lehetetlen mással betölteni. Nem volt többé, aki zsidó iskolába járjon – megszűnt az izraelita felekezeti iskola; nem volt többé, aki a zsinagógába járjon – lerombolták; nem volt többé, akit a zsidó temetőbe temessenek örök nyugalomra – felszámolták… Mekkora veszteség, milyen kár! Bajmok arculatának lényeges meghatározója volt a zsidóság. Őrizzük meg méltóképpen emléküket! Soha többé Soá!

FELHASZNÁLT IRODALOM:

1. KRAUS, Naftali: Az ősi forrás, Fórum Rt. Könyvkiadó, Budapest, 1990.

2. MOJZES Antal: A közoktatás története Bajmokon, Társadalmi Szervezet és a Szocialista Szövetség Helyi Választmánya kiadásában, Szabadka, 1985. A bajmoki Izrelita népiskola története, 127–131. oldal

3. MOJZES Antal: A zsidók élete és kiveszése Bajmokon, Bácsország, Vajdasági honismereti szemle, millenniumi szám, Grafoprodukt Kiadó, Szabadka, 2000.

4. MOJZES Antal: Bajmok, Grafoprodukt Kiadó, Szabadka, 2002. Bajmoki névlexikon, 211–222. oldal (Braun, Révész Ernő, Hugó)

5. MOJZES Antal helytörténész irat- és dokumentumtára