: Fesztiváli csendélet
Fesztiváli csendélet

Miért jönnék haza a csehektől, mikor itthon csak az apátia és a pánik megy?

: Fesztiváli csendélet
Fesztiváli csendélet

Részletek és szubjektív foszlányok a huszadik Brutal Assault fesztiválról (többnyire) Tisza-parti fiatalemberek szemével

Bármennyire is csalogató volt a holland Antropomorphia kora délelőtti órák nyugalmát átszakító death metal őrlése, pénteken reggel inkább a helyi kocsmába menekültünk egy korsó civilizációért. Ebben az egyhetes időszakban a környék fő útvonalán található összes kocsma Brutal Bar lesz, melyek ablakaiból valami üvöltő rock- és fémzene hasítja szét a csendet – nem pedig valami rágógumi miszmasz, mint Debrecenben Lukácsék hőskorszakában. Útközben olyan metalisták tömegével találkoztunk, akik azért mentek, hogy szétcsapják magukat (az első részben fejtegetett idealista elképzelésemmel ellentétben), és valószínűleg nulla alvással hívták ki maguk ellen a mértékletesség istenét. Kedvenc csehónkba érkezésünkkor megosztottuk a kedves pincérnővel a kánikula okozta alvási problémáinkat, ő pedig felvilágosított bennünket, hogy erre a hétvégére jelezték a nyár legmelegebb napját. Nem mondom, hogy a havazás jobb lett volna, de ettől a hírtől sem fagytam össze, a csapolt barna is épp csak segített erőt adni, hogy el tudjuk vonszolni magunkat a N.Y.H.C. mesterek igeosztására.

Brutal Assault

Disneyland helyett

A Pro-Pain délután egy órakor kezdődő fellépése fittyet hányt a környezetei körülményekre. Nem tudtam eldönteni, Gary Meskil örömében bőg a pogózó tömeg látványától vagy izzad, mint a ló. Teljesen hagyományos koncertet kaptunk, és kiváló hangzással húzták a talp alá valót. Az őket követő Hed PE fellépését átugrottam volna, de annyira szokatlan világot képviseltek vidámkodó rap/crossover zenéjükkel, hogy nem tudtam csak úgy lelécelni. Először éltem meg a csodát, hogy reggae dalt is hallhattam a helyszínen. Tekintettel a hőségre, sokkal inkább ideillő volt, mint a brazíliai Krisiun ultra sötét és brutális zúzása. Személy szerint a koncert nagy részét a tűzoltók locsolócsöve alatt töltöttem, ezért elmondhatom magamról, hogy igazi frissen felvizelt sört ittam. A közönség derekasabb része minimum fejrázásban utazott, de többen is a circle pit-et részesítették előnyben... míg a színpadmesterek leszólították a deszkákról Alex-et és a Kolesne testvéreket.

Sok jót hallottam már a Walls of Jericho-ról, és nem is kellett csalódnom, hisz istenesen le is zúzták a fejeket, majd felmosták a színpadot disztorzított koncentrált dühükkel. Az énekesnő Candace Kucsulain duzzadt az energiától, végig fent tudta tartani a nézők figyelmét. Az olyan átkötő szövegek mellett, mint: „Nem azért vagyunk itt, mert punkok, metalosok, core-osok vagyunk, hanem mert mi mások vagyunk, mint a tömegember, akinek kimosták az agyát!” egyértelmű sikerre számíthattak, akármilyen közhelynek tűnik. De ugye minden közhely egyszer nagy igazság (vagy tévedés) volt...

Brutal Assault

Krisiun. A képpel ellentétben ultra sötét és brutális

A Brujeria nem egy átlagos zenekar, ezért nem számítottam túl sok normalitásra, és nem is kaptam. A fellépés alatt viccet csináltak minden tabuból, amelyhez alaposan hozzásegített a két frontember fontoskodóan előadott váltott angol/spanyol átkötő szövege. A koncerten megkaptuk a bulizósabb grind dalokat (Colas de rata, La Migra, Pito Wilson), egy kis őrületet, mikor leginkább az énekesnő dominált az ostorával (Pititis te invoco, Marcha de odio), vagy a frontemberek hadonásztak a machetével (Anti-Castro, Revolucion). Teljesen oké volt, hogy középtempóval (Division del Norte) is pihentették a jónépet, persze az egész fabatkát sem ért volna egy kis kőkemény sátánimádás (Brujerizmo) nélkül. Ahogyan a koncert közeledett a vége felé, úgy emelkedett a thc füstje a magasba, főleg az olyan színpadon megszervezett marihuána-propagálás alkalmával, mint a Consejos narcos. A La ley de plomo és a Matando güeros után benyomták cd-ről a Marijuana című Macarena-átiratot. Most akkor ezek után mondjam valakinek, hogy ezek a fesztiválok nem a kábítószer és a szadista szexorgiák dicsőítései, hanem ezek mind ilyen metaforikus „izék”.

A Sepultura koncertjére ismét nagy tömeg várakozott, ez kissé meglepett, ugyanis számomra a szakadás óta ez a banda már nagyon nem az, ami kellene, hogy legyen.

Brutal Assault

Tisza/Duna menti pofák dél amerikai Brutal Assault őslakosokkal

Ettől függetlenül tiszta szívvel álltam a brazil legenda fellépéséhez. Az olyan dalok, mint a Troops of Doom, Biotech is Godzilla, Arise, From the Past Comes the Storms, Ratamahatta, Refuse/Resist, Territory, Roots hatása tagadhatatlan arra nemzedékre, amely számára a Sepultura a metal zene szinonimája volt az 1990-es években. Hatalmas tömeg, nagy lelkesedés és mosh tombolt végig, de sajnos Derrick Green akármennyire is igyekszik, a Cavalera-korszak dalaival nem boldogul igazán. Pozitív frontember, jó hanggal, aki mögött lelkes zenekar állt. Szomorú tény, hogy azt az 1-2 újabb dalt, amelyet eljátszottak teljesen fagyosan fogadta a közönség. Ez sajnos mindent elárul a zenekar utóbbi 17 évéről.

A Marduk pár éve leszerepelt előttem. Akkor leginkább egy komolynak szánt sátánista bohózatra hasonlított az egész. Biztató hírnek számított viszont, hogy ezúttal nem egy snassz koncertet ígértek, hanem a komplett Panzer Division Marduk lemezük előadását. És tényleg nem volt sámli, ahogy a füstfelhőkből lassan bontakoztak ki a banda tagjai, majd szinte szünet és mozdulat nélkül lenyomták a komplett lemezt. A fény és a hangulat megteremtése tényleg olyan volt, hogy az ember berezelt az ijedtségtől, a gitár acélként hasította a bőrt, a ritmusszekció pedig elhitette velünk, hogy egy valós háború közepén vagyunk. A teljes blokk letudása után az új albumból kaptunk ízelítőt, majd zárásként a demó korszakos The Black ismét elvitt bennünket a sötét fém rothadó illatú kellemetlen alapjaihoz.

Brutal Assault

A szükség az szükség

A szombati reggel kissé pánik ízű volt, mert tudatosult bennem a szomorú tény, hogy a 18 órásra elhúzódott utazásom fáradalmait még ekkorra sem tudtam kiheverni, pedig én pihenni jöttem ide. Mivel felfogtam, hogy most vagy soha, legalább egy 11 órás koncertet el kell csípnem, bedobtam némi kekszet, és megindultam a rekkenő hőségben a jó hangzású Rectal Smegma fellépésére. Bátran állíthatom, hogy jobbára csak az igazi fanatikusok vették a fáradságot a bejutásra. A holland srácok egy igazán borzasztó euro-dance bevezető után láttak neki a tiszta hangok mészárlásnak, minek hatására rögtön repültek is a WC-papír-csíkok, megkezdődött a lábtenisz és a körbe futkározás. A koncert alatt fokozatosan telítődött a tér, és a norvég Blood Red Throne kezdésére már korrekt kis tömeg verődött össze. A srácok igazán filantróp hangzásvilágától már az első dal alatt majd’ a fejemre öntöttem a reggeli kávémat, de végül csak a harmadiknál sikerült ez a művelet. Akkora kalapálás volt, hogy az ég majd’ ránk szakadt, és koncertjük után kénytelen voltam feladni a reggeli programot és a Horrror Cinema House-ba iszkoltam egy kis erőt gyűjteni. Itt beletekintettem a Shin’ya Tsukamoto Tetsu című cyber horror őrületébe – nem, mintha nem láttam volna már ezerszer... egy gyilkossági jelenet után megnyugodtam, és visszatértem a kenguruk földjéről származó Psycroptic koncertjére. Zenéjük teljesen kiszámítható death metal egy kis sajátos ízzel. Szép volt jó volt, de a továbbiakban inkább elmentem megmártózni a patakban.

A brazil Ratos de Porao fellépésére értünk vissza. Az idei évben teljesen letaglóztak ezek a latin-amerikai csapatok (ha ez a kifejezés megfelel a barna bőrű, zömök testalkatra, akik többnyire spanyolul beszélnek). Itt is kacaj, pozitív energia, nagy zúzás. Az akármilyen patkányék 34 éve még csak Sao Paulo környékét kergették őrületbe cross-over muzsikájukkal, azóta viszont az egész nyugatot. A deviáns külsővel megáldott rosszfiúk karcos gitárhangzással nyomták a megannyi feldolgozást megélt dalaikat. Zenéjüket hallgatva néha punk, néha grind, néha thrash metal koncerten éreztem magam.

Brutal Assault

Demilich

A többieket is meginvitálva elnéztünk végre az erődítmény belsejében rendezett kiállításra, majd az egy lemezzel is kultikus státuszt elérő Finn Demilich koncertjére vertük be magunkat a sátorba. Teljesen profi fellépés az összes fontos dallal, de sajnos büntetés volt ilyen napszakban ez a koncert, megölte elkárhozott lelket, és visszaadta az életnek, ez pedig nem erről szól.

Sólstafir koncertet belesűríteni 45 percbe nem egy túl rajongóbarát húzás, hiszen a banda rövidebb dalai is 8 perc körüliek. Nagyon érdekes hogy ezt az olykor szinte végletekig belassult és elmerengett zenét ennyire energikusan képesek előadni az izlandi sötét lelkű birkapásztorok. Az összes nagy rock ’n’ roll fazont láthattuk a színpadon, Marius és Svavar szigorú Carl McCoy pózban pengetek, Björn pedig olykor már a 1980-as évek heavy metal isteneit jutatta eszembe. Két baki azért becsúszott. A beugró dobos srác nem tudott beszállni a Goddes of the Ages elején hallható dallamfutamba, ezért Björn koncert közben próbálta megtanítani. Ettől az átmeneti ütős láthatóan ideges lett, és még annyira sem sikerült neki, de végül egy kisebb érvágással csak eljátszották a dalt. A másik baki csak nézőpont kérdése, de szerencsésebb lett volna az éjjeli időpont, mikor a teret átszelhette volna pszichedelikusan merengő nehezen megfogható zenei világuk.

Brutal Assault

Az izlandi sötét lelkű birkapásztorok

Az At The Gates az 1990-es évek egyik legnagyobb hatású zenekara, és a több mint 10 éves szünet is csak a hírnevüket öregbítette. Nagy várakozás előzte meg a fellépést, és a sokak szerint csalódást okozó új lemez Death and the Labyrinth dalával kezdetek, majd zakatolt a klasszikus korszak: Slaughter of the Soul, Cold. Nem tudtam megállapítani, mennyire lehet pénzszagú az újjáalakulás, de teljesen korrekt formában játszottak, erőltetés nélkül, az őket jellemző erős gitármunkával. Mivel mostanra több száz zenekar nyúlta le a hangzásvilágukat, ezért a Terminal Spirit Disease,a Kingdom Gone és a Suicide Nation már nem tudnak akkora erővel hatni, mint a megjelenésükkor, de azért még mindig érezhető, ki is volt itt az a bizonyos kutya. A fellépést a Blinded By Fear és a The Night Eternal zárta, majd a banda tagjai egy nagy közönségfotóval búcsúztak.

A fesztivál utolsó koncertjén a Metal Gate sátorban az alaposan leamortizálódott és szentimentális állapotban lévő, meghitt társasággal találkoztunk. Vége van, ennyi volt. Ja, mégsem! Itt az Outre! Valami avantgarde black ez is.

Brutal Assault

At the gates

Jó koncert volt, de mi már a hazaúton gondolkodtunk, vége lett a lazulásnak. Persze erőltetni mindig lehet, igyekeztünk is. De valójában, amikor az ember tudja, hogy ennyi volt, akkor már csak búcsúzni tud. Ezt tettük mi is, csak nem akartuk észrevenni. Hiába próbálkoztunk még visszatérni az alagúti kocsmákba, hiába akartunk még pólót venni, és még egyszer feldobni a tábor környéki hangulatot, mikor már az orosz, ausztrál, horvát, lengyel tesók is pakolni kezdtek hajnalban. Ilyenkor csak annyi marad, hogy jövőre talán ugyanitt az útszéli dombon, és rock is not dead, amíg vagyunk, meg amúgy is menjen a fenébe mindenki, aki nem így gondolja.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Menekültügy – emberi jogi nézőpontból Ahhoz, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő bevándorlás, valamint maguk a menekültek kapcsán embe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Komoly zenei gyönyör Évadnyitány az Electe partitúrája alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fesztiváli csendélet
Miért jönnék haza a csehektől, mikor itthon csak az apátia és a pánik megy? Részletek és szubjektív foszlányok a huszadik Brutal Assault fesztiválról (többnyire) Tisza-parti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A katlanból kifutó folyam Tudatfolyam-szöveg a 8. Ördögkatlan fesztiválról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ki itt belépsz...
A fertőzés, amelynek szigetelés a neve Egy Fesztiválköztársaság nagy és apró pillanatai

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Médeia Augusztus 8-án mutatták be Magyarkanizsán a Médeia című fúziós előadást

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Adrenalinnövelés két keréken Tizennegyedszer is Tour de Délvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A ragyogót ez esetben szó szerint kell érteni
Levelek Japánból 21. 21. rész - Arany pavilon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csak egy átlagos hétköznap délután
Egy au pair naplójából 1, Nincs olyan, hogy nyár

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jeff Waters és a nihilálás háttérmesterei Belgrádba készülnek A korlátozott létszám miatt 800 ember várja őket Belgrádban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Zabos Regina 1996. január 18-án születtem, Csantavéren nőttem fel.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szakértő zsűri
A romkocsmákból a szalmabálákig Kiválóan debütált az első slam poetry bajnokság a Malomfesztiválon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Saša Montiljo
Montiljo varázsol Saša Montiljo munkásságára pár évvel ezelőtt hívta fel a figyelmem az egyik gyerekkori barátnőm i...

0 Hozzászólás | Bővebben +