: Igenis a mi kampuszunk a legszebb
Igenis a mi kampuszunk a legszebb

Egy újvidéki gólya naplójából

: Igenis a mi kampuszunk a legszebb
Igenis a mi kampuszunk a legszebb

DAY 1: Sztriptíztáncosnő leszek.

Minden középiskolás számára elérkezik az a várva várt pillanat, amikor újra csak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy hova tovább? – már ha egyáltalán sikerül átküzdenie magát ezen az első aprócska akadályon, amely mindössze négy év pillangófing az egyetemhez képest, és gyerekjáték, mint sokan emlegetik. Na, de hova tovább? 

Még nyolcadikban leszögeztem, hogy én jogra fogok beiratkozni. Idővel viszont új tantárgyakat kaptam, amelyekkel az általános iskolában nem igazán találkoztam, és akkor sorra jöttek a hülyébbnél hülyébb ötletek, hogy pszichológiára menjek, erre évente háromszázan jelentkeznek, vagy hogy biológiára iratkozzam stb. S mikor már a végéhez közeledett a gimnázium negyedik éve, már csak abban voltam biztos, hogy mit nem akarok. Mert egyaránt kínáltak fényes jövőt az egyetemek különböző szakai, és ítéltek munkanélküliségre.

Végül mérlegre tettem a jogot és a szociológiát. Mi az a szociológia? Mit csinál egy szociológus? Na, pont ezektől a kérdésektől akartam magam megkímélni. S abban sem vagyok biztos, hogy éveken át szeretnék egy olyan elméletről tanulni, amelyet én képes lennék egy mondatba belefoglalni. Másrészről pedig ott van a jog. Az sem sokkal jobb, viszont talán több lesz belőle a haszon. Jogászról már azért hallottak, és mindenki nézte a Doktor Szöszit meg a Briliáns elméket. 

Egy szó mint száz, végül a jogot választottam. Hadd gazdagítsam azt a csoportot, melynek a tagjai már amúgy is Dunát rekeszthetnének. De szó sincs nagy szerelemről a jog iránt. Dehogy! Egy reggel felébredtem, és azt mondtam, hogy én jogra iratkozom, és majd lesz belőlem ügyvéd, vagy mit tudom én, mi. Politikus.

Hogy tudtam-e, mire vállalkozom? Tegyük fel, hogy volt róla halvány elképzelésem. Tisztában voltam azzal, hogy az egyetem nem lesz könnyű. Gyerekjáték volt a felvételire megtanulni háromszáz kérdést, amelyre ráadásul egyetlen egy szó a válasz, vagy egy évszám, esetleg egy rövid definíció, logika segítségével bárki megfogalmazhatja. Aztán beléptem ebbe az új világba, és már nem voltam biztos abban, hogy hova tartozom. Enyhén szólva elvesztem, és csak nem leltem rá a világosságra az alagút végén, amelybe éppen csak belesétáltam. S az igazságügyi miniszter sem nyugtatott meg minket igazán, akit úgy fogadtak nálunk az egyetemen, mintha ő lett volna maga az angol királynő.

„Pogledajte vašu kolegu ili koleginicu sa vaše leve strane i sa vaše desne strane…” mindenki jól nevelt gyerekként körülnéz „…jedan od vas će završiti fakultet.” Újra körülnézünk. „Za četiri, pet, šest, sedam, osam godina…” Na, neeeeee!

Szóval így. Megpróbálom nem utálni. Van előttem pár akadály, amellyel meg kell küzdenem. De ha zökkenőmentes életet akartam volna, valószínűleg rögtön gimnázium után, tizennyolc évesen férjhez mentem volna. Egy egyetem még nem a világ vége. Tény, hogy be kell vágni egy halom vaskos könyvet szóról szóra, ahol minden fontos a lap tetejétől az aljáig, másrészt viszont rengetegen vannak, akik tízes átlaggal fejezik be az egyetemet. Úgy ötvenen a hatszázból. És mindenki másra mutogat, hogy igen, ő, meg ő, az a lány ott be fogja fejezni, az a fiú is ott, elöl, nagyon vágja a dolgokat… de nem sokunkban van annyi mersz, hogy egyáltalán felmerüljön bennünk az, hogy én leszek az egyik.

Le kell ülni és tanulni. Már értem, miért úgy kérdezték, hogy meddig nem lesz életem, amikor az egyetemről faggattak, és arról, hogy meddig tart az általános akadémiai képzés. Persze, otthagyhatom én az egyetemet. Mindig fennáll a kapálás lehetősége. Csakhogy nem biztos, hogy én azt akarom. Mert nem olyan életet képzeltem el magamnak, ahol a jogon kívül másnak is rabszolgája vagyok.

Egy szemeszter lényege (röviden)

Egy szemeszter lényege (röviden)

DAY 2: Ezt már hallottam valahol.

Férjhez mentem a könyveimhez, és feláldozott rabszolgája vagyok a jognak. Megesik. De ezzel nem vagyok egyedül. Van még pár jóképű hímnemű példány (kereken kettő, hogy pontos legyek), meg egy halom cicababa, akik most sétáltak le egy magazin címlapjáról.

Fontos a jó időbeosztás, úgyhogy ezt a tanárok meg is tették helyettünk. Napi hat órát vagyunk az egyetemen előadásokon. Minden tantárggyal csak két órát kell foglalkoznunk. Emellett pedig fordítsunk nyolc órát alvásra. Ez hat, meg tíz, meg nyolc. Az pont huszonnégy óra. Viszont ez a szigorú napirend nem foglalja magába sem az étkezést, sem pedig a buszozással eltöltött perceket. Tehát az egyetemisták vagy teleportálnak, vagy nem alszanak.

Az egyik asszisztens külön felhívta a figyelmünket arra, hogy kerüljük a fokozott kávé- és energiaital-fogyasztást. Tanár úr, nem tetszett semmit se mondani a vodkáról meg az amfetaminokról…

Most már csak azt veszem észre, ahhoz is túl elfoglalt vagyok, hogy egyáltalán feljegyezzem a naptáramba, mikor kéne osztódnom, hogy egy időben tudjam tanulni a római jogot, meg megnézni egy előadást a színházban. Az egyetem nem állhat a szórakozás útjába, viszont ez fordítva is érvényes, hisz az egyetem van az első helyen.

DAY 3: Nope, tévedtem.

Megvannak az egyetem előnyei. Mondjuk én még nem jöttem rá, hogy ezek mik lennének, de meggyőződésem, hogy nem csak az időmet vesztegetem szombatonként informatikán. Mert igen, római jog mellett nekem informatikám is van. Legalább lesz egy könnyű vizsgám. Talán. Nem tudom, mi számít könnyűnek itt, de 150 oldal még mindig kevesebb, mint 346.

Van abban valami, hogy még csak most tanuljuk a betűket, írni és olvasni pedig csak akkor kezdünk majd, amikor a kezünkben lesz a diplománk, és magunk mögött tudhatunk mindent. Az egyetlen előtudás, amellyel rendelkezem (és még sokan mások), valóban csak annyi, hogy tudok írni meg olvasni. Úgy nézek a római jogra, mint anno a németre, amikor azt évekkel ezelőtt elkezdtem tanulni. Ez nekem kínai. De a jogi karon nincsen sírás. Németből van diplomám, még a római joggal kell még egy kicsit barátkoznom. Már kezdem érteni, hogy miért emlegeti mindenki annyira a római jogot, amikor azon kívül van még vagy húsz különböző tantárgy, ez ugye húsz különböző vizsga, nem beszélve a kollokviumokról, meg a gyakorlatokon íratott ellenőrzőkről.

Egyetemista diéta és félóra szünet

Egyetemista diéta és félóra szünet

DAY 4: Mit keresek én itt?

Élvezem. Egyelőre élvezem. Bejárok az órákra, meghallgatom az előadást arról, hogy milyen köcsög volt Arisztotelész, amiért a filozófusok filozófusa volt, és mégsem tudta felfedezni a szociológiát, próbálom elfogadni, hogy időpontot kell kérnem magamtól, még pisilésre is. Itt már senkit sem érdekel igazán, miért nem készülök az órára, és egy tanár sem fogja megkérdezni, milyen volt a nyaram. De annak is megvan az előnye, hogy egy névtelen, mosolygós arc vagyok az amfiteátrum egyik kék székén.

Havonta tiszteletemet teszem néhány bulin, ez olyan színben tünteti fel az egyetemista életet, amely mindenki számára irigylésre méltó. Három óra az egyetem falai között nem sok. Bulizni is van idő. Viszont nem emlékszem arra, mikor volt utoljára olyan, hogy leülök filmezni, mert éppen megengedi az időm, és nem tudok mit kezdeni magammal.

Tanulás van látástól vakulásig. Nem volt gond két hét után egy éjszaka alatt bevágni ötven oldal biológiát. Itt viszont naponta ötven oldalt veszünk át tantárgyanként. Lassan már nem tudom utolérni magam. A lényeg az, hogy Izland fővárosa Reykjavík, a sejt pedig minden élőlény legkisebb alapegysége. Középiskolában bevágtunk mindent, amit fontosnak tartottunk. Legyen az egy kétszavas definíció, vagy fél oldal Durkheim elméletéről. Most meg azzal kell szembenéznem, hogy nem tudok tanulni. És hányan jöttünk ki így az iskolából? S hányan szenvednek most, színkitűnő tanulók?

Az a baj a mi iskolarendszerünkkel, hogy nem a tudás számít, hanem az a papírra firkantott jó osztályzat. Aki ravasz, az megengedheti magának, hogy segghülye legyen. Nyugdíjról pedig már nem is álmodozik egy szerbiai lakos, aki az ország határain belül egyetemistáskodik.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Történet a paprikamalom mellől 2. 1992. április 6.-án, ezen a hétfői napon, kétségtelenül nagy dolog történt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Irány Brüsszel! A Zitzer Klub barangolásai Demokrácia tájain

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Igenis a mi kampuszunk a legszebb
Egy újvidéki gólya naplójából DAY 1: Sztriptíztáncosnő leszek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Censored
A szólásszabadság Az emberi jogok közül lényeges szerep jut azoknak a szabadságjogoknak

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ébredezik a sötétség Belgrádban került sor októberben az első GARF-ra, azaz Gothic Art Festivalra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lengyel Zoltán
A szegedi underground infideljei Interjú Lengyel Zoltánnal, a Médeia Fiai zenekar oszlopos tagjával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Istentelen zúzás Újvidéken Khors, Apostate, Ashen Epitaph - 2015. 11. 06. The Quarter, Novi Sad– 20h

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mezei Zoltán
Don Quijote megtalálta új gyűrűhordozóját Mezei Zoltán ujjára ketült a Pataki-gyűrű

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
1. rész: Korai utak (Dokumentarista gonzóregény)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sütőtök, a natúr csoda
Sporhetsztori 13. Tizenharmadik rész – Csodatök a sütőtök

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy adag somlói – Klubest Somló Tamással A Wemsical Serbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület és Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodája bemut...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hagyományaink újratöltve! - Pályázati felhívás Cím: Hagyományaink újratöltve!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est november 4-17 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Negyed évszázados Blues Fest Zentán Zentán a hétvégén, vagyis november 6-án és 7-én kerül sor a 25. Mojo Blues Festre

0 Hozzászólás | Bővebben +
: András Sándor és Ladányi István
A dodekafón - zEtna XII. Ha november, akkor zEtna fesztivál.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Bajtai Kornél Bajtai Kornél vagyok. Közgazdásznak tanultam, de újságíró lettem, pedig egy időben mindent megtet...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nešić Máté (fotó: RaggAti photography)
Város – Vidék Az első Malom Slam - regionális slam poetry verseny harmadik helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rólunk, huszonegyszer 1. 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +