:

The Taste of Vienna

:

D.-nek

Kiskoromban két meghatározó dolog volt az életemben: a Manner keksz és a Sissiről szóló sorozat, film, rajzfilm. Ezek nélkül nem tudtam meglenni. A közös bennük: mindkettő Bécsből származik.  Talán az első angol mondataim közé tartoznak a követezők, melyeket a reklámból tanultam: The Manner Story, the Taste of Vienna. Gyermeki énem újra fölélénkült, amikor Bécs központjában egy hatalmas tízemeletes ház egész falát elborító plakáton megláttam a szöveget. Ez volt az a pillanat, amikor igazivá váltak a dolgok.

D. édesanyjáról annyit tudtam, hogy az osztrák fővárosban él, de ezt nem kötöttem a saját Bécs-mániámhoz, csak az agyamban elraktározódó tényként kezeltem mindaddig, amíg  egy napon fel nem vetette az ötletet, hogy látogassuk meg. Miért ne? Hát azért ne, mert ez az első találkozást jelentette az anyósjelöltemmel és valljuk be: féltem. Nemhogy féltem, a rettegés legfelsőbb foka tört rám remegéssel és rémképekkel a fejemben. Mi lesz, ha nem tart elég szépnek, okosnak, intelligensnek, megfelelőnek… szóval elégnek, elég jónak a fiához. Mivel „anyóssal” eddig nem volt dolgom, a fejemben anyósviccek és ehhez a rokoni kapcsolathoz tartozó rémtörténetek keringtek a fejemben, melyek szerint az anyós szükségszerűen és szabályszerűen utálja szeretett gyermeke szíve választottját. A nyolcórás autóút egész ideje alatt effélék töltötték ki a gondolataimat, míg végül eljött a nagy pillanat. Megláttam. Gonosz házisárkány helyett egy gyönyörű nő állt előttem, aki megölelt, és az első perctől kezdve családtagként kezelt. A meglepettségtől földbe gyökerezett a lábam. Azt is megláttam, honnan azok a hatalmas, igéző kék szemek, amelyekbe beleszerettem.

Másnap reggel abban a boldog tudatban ébredtem, hogy Bécsben vagyok. Majd kiugrottam a bőrömből. D. sürgetett, hogy induljunk várost nézni. Öt perc múlva már a villamoson ültünk. Kérdeztem, hogy hová megyünk? Ő meg csak annyit mondott: majd meglátod. Ezt követően még próbáltam párszor megkísérelni a nap folyamán, hogy megtudjam, mi lesz a következő állomás. Végül beletörődtem, hogy ez a meglepetések napja lesz. Be kell vallanom, borzasztóan tetszett a tudat: ma bármi megtörténhet.

Hát meg is történt.

Minden, amit csak Bécs adni tud.

Első állomásunk gyermekkorom álmainak fellegvára a Scönbrunni kastély, ahogy kiskoromban hívtam Sissi, vagy ahogy most, Erzsébet Amália Eugénia von Wittelsbach és az ő Ferencének lakhelye. Olyan hely, amelynek mesebeliségét nincs az a film, fénykép, amely vissza tudná adni. Ekkor is bebizonyosodott, D.-vel mennyire kiegészítjük egymást. Ő vezetett körbe a helyen, én meg tartottam az előadást, mintha fél életemet ott töltöttem volna: „Tudtad, hogy Sissi kedvenc színe az ibolyalila volt, és a hálószobáját is ilyenre festette? Nem szerette az ételszagot, ezért a szakácsoknak egy távolabb eső másik épületben kellett főzni és átvinni az ételt? Az épületben több mint ezer szoba található? Na és a Zsófival való viszonya? stb., stb.”

Ezután 476 lépcsőt megmászva felmentünk a dómra, ahonnan szép kilátás nyílt Bécsre. Ekkor éreztem magam életemben először igazán szabadnak és szerelmesnek, nemcsak D.-be, nemcsak Bécsbe, hanem ezen a napon szerelmes lettem az egész Világba. Azokba a helyekbe, ahol már voltam, azokba ahová tervezek menni, és azokba is, ahová majd a spontaneitás és a sors sodor a jövőben. Egész nap mászkáltunk a városban, a Stephansplatzon végigjártuk a boltokat, majd este ott találtam magam a csillagok alatt, és Bécs fölött egy óriáskerék tetején a Praterben.

Egy tökéléletes nap tökéletes zárása volt ez. Minden élménnyel több lesz az ember, és tanul valamit belőle. Amit ekkor megtanultam, az az, hogy az életet nem a mesékből kell tanulni, hanem az élet tündérmeséjét meg kell élni, és néha... néha sodródni kell az árral, nem kell mindig tudni, hogy mi fog történni, mert néha az élet jobb történetet ír bármely Nobel-díjas írónál.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A résztvevőkre várva
VMTDK! Az idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenci...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki gólya naplójából DAY 7: Édes, ékes apa jezik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az esélyegyenlőség Az esélyegyenlőség, illetve az erre való törekvés a szó hagyományos értelmében ugyan nem egy alap...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csak egy estét, csak veled A Machine Head belgrádi koncertjéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Poszmik Dénes
A CPU-tól, a Kenyéren át a Ravatalodig 2. Beszélgetés Kátai Tamással az októberben megjelent új Thy Catafalque lemez kapcsán - 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 25. 25. rész: Levendulamezők

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szentjánoskenyér kívül-belül
Sporhetsztori 15. Tizenötödik rész – Anyu és Szent János kenyere

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Koncert Godine! Az idén tizenhatodik alkalommal kerül megrendezésre a Koncert Godine néven futó eseménysorozat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Taste of Vienna D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Indafoto.hu/king09
Szeged És most? Most elcsendesedik minden.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halloween Slam A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Hallowe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kovács Attila
Aki választ: Baráth Attila Az idén nyáron töltöttem be a 27. életévem, aminek legfontosabb eseménye az esküvőnk volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +