: Ahova az eső sem teszi be a lábát
Ahova az eső sem teszi be a lábát

Fémesőben ázva

: Ahova az eső sem teszi be a lábát
Ahova az eső sem teszi be a lábát

A képek forrása: www.thegoattavern.net/brutal-assault-2016

Brutal Assault 2016 – 1. rész

Strandpapucs, napszemüveg, kedvenc metalpólók. Hajít/táska/kocsi/Jaromer.

Útközben The Cure, New Model Army, Def Leppard és Backyard Babies. Nem túl death/thrash, de ezeket ott úgysem hallgathatjuk. Tíz óra utazás során ötször állunk meg tájat figyelni, megdumálni, kivel mi van, hol és miért nincs. – Rohanó világunkban az embernek önmagán és a barátain kívül a metalra sincs már rendesen ideje. Hangzik el az újító gondolatokat teljesen nélkülöző bölcsesség a tatai Ossian sas árnyékában. Legalább ezúttal/most/így, érzelmekbe/potens nosztalgiába és metalba csomagolva, 120 felett a nemzetközi országúton.

Késő délután a Josefov erődítmény tövében már felismertünk pár vitathatatlan igazságot. Pillanatnyilag a strammpapucs, a napszemüveg és a rövid póló a legfeleslegesebb dolog. Sokkal inkább pulcsi, sapka, esőkabát lenne a menő. De majd kialakul az idő...

Megérkezésünkkor a megszokott táborhelyünkön ezúttal nem találtunk otthonra. Legalábbis mi. A Wackenből érkező sváb fémizések a majdhogynem lakodalmas sátrukkal elfoglalták szinte az egész terepet. A testemet Varg Vikernes szelleme járta át. Türtőztettem magamat. Elszámoltam egytől 666-ig. Alig tudtunk szorítani magunknak pár szabad métert. Volt kit utálni aznapra. Persze pár házi sör után már nem volt olyan vészes a dolog, és a cseh törvényszabályozás határainak alapos vizsgálata után tojtunk is az egészre. Inkább elindultunk a szokásos erődítménykörutunkra. Megnéztük hogyan épül a fesztivál, valamint hány felesleges táblát raktak ki ebben az évben a szervezők a különböző intézmények elé és a parkokba „A helyszínen tilos sátrat állítani!” felirattal. A célcsoport úgyis lesátraz bárhová, majd a figyelmeztetést eltünteti/áthelyezi, mert belehalna, ha normálisan viselkedne végre egyszer az életében, és betartaná a szabályokat.

Az élet megy tovább. Kellemes eső ébresztett minket szerdán délelőtt. Dagadtunk az energiától. Majd eláll. Csak erősen kell gondolni rá. A pozitív energia mindent legyőz. Friss vendégek, szeretet, bővül a banda, és az eső is egyre halkul. Irány a jegybeváltás!

Három óra sorban állás után a negyedik sörünknél tartottunk a sajtós sátor előtt. Kisebb számítgatások után rájöttünk: a sebességünk két méter per óra. Mikor meghallottam a Lost kezdő dallamait a Neurosistól, rájöttem arra, hogy nemcsak teljesen feleslegesen szalonspicces lettem várakozás közben, hanem csurom vizes is az addigra állandósult esőtől, mindemellett persze rettentően ideges... Elvégre rózisz-rózisz Neurosis!

Brutal Assault

Neurosis

Welcome to Hell – olvasható a bejáratnál. Ezúttal találónak éltem meg. Beérkezésünkkor igazi apokalipszisközeli élményt nyújtott a maradék koncert. Zuhog az eső, vörös az ég alja, szét vagyok ázva, mindenfelé sár... és még a sörömet is rám lökik. Ezután már csak az As the Well és a Stones from the Sky dalt játszották el. A hangzástól nem dobtam hátast, de a legnagyobb bajom inkább a száraz-ruhavásárlás szükségszerűsége halaszthatatlanságának felismerése volt. Még Steve Von Til szakálla is közömbös volt...

Brutal Assault

Dying Fetus

Épp csak át kellett tekintenünk a másik színpadhoz a Dying Fetus kezdéséhez. Az idei Brtual Assault-on igazán magukhoz méltó időpontot és felettébb méltatlan hangzást kaptak a hangosítóktól. A műsor becsületes repertoárt nyújtott a vidám érdeklődők számára, akik a Neurosis időjárás-jelentése után végre felszabadultan rugdoshatták össze egymás seggét a moshban. Az enyém is megkívánta a bakancsmasszást, de ekkor már elhatároztam, hogy szar kedvem lesz, no shine no fun... Ha törik, ha szakad...

A Mastodon fellépését tíz éve várom. Egyáltalán nem tudtam rájuk odafigyelni, mert csak a kapucnispulcsi-árusok jártak az eszemben. Vajon elég szárazak-e a portékák? Vajon hoztak-e végre L-es méretet is, vagy a Wackenen minden normál méretétől megszabadultak a múlt héten? Így gázolt át rajtam, minden különösebb nyom nélkül az utóbbi két lemezen alapuló repertoár. Nagynehezen, a műsor felénél, az Aqua Dementia, Bladecatcher daloknál kezdtem magamhoz térni, és ekkor tűnt fel a kellemes, száraz hangzás, amely szinte simogatta a fülemet. A Mastodon mindenképp hozta az elvárásokat. Mint a jó iparosok...

Ezután következett minden idők legviccesebb black metal frontemberének fellépése. Abbath, az Abbath, még ha gőzöm sincs a szólólemezről, akkor is belenéztem. Jó volt. Jól szólt. Vicces volt. Paródia volt? Nem tudom. Bőségesen hangoztak el Immortal dalok is, sőt egy I cover is becsúszott, de lehet, hogy inkább megnéztem volna az anyabandát mondjuk 1998-ban. De rossznak semmiképp sem volt nevezhető, még ha megkérdőjelezhetővé is tesz mindent Abbath black metal stílusjegyeken való viccelődése.

Brutal Assault

Abbath

Szerettem volna mindvégig egy igazán rossz valósággenerátor lenni, de a muzsikának köszönhetően az életkedvem, legnagyobb sajnálatomra, visszatért csütörtökön hajnalra. Kifelé igyekezvén szerb nyelvű beszélgetésre figyeltem fel. Öt perc múlva magyarra. Jaj, ne... Jönnek a mieink. Elveszik a mi kis fesztiválunkat, hozzák az esőt, rossz időt, nyálat, tulokságot, balkánt, fujj... Pedig ez csak a miénk volt... az idén pedig pár száz jegy híján telt ház. De hová menjünk? Hol keressünk új otthont magunknak?

Csütörtökön reggel végre arra ébredtem, hogy nem esik az eső. Ellenben majd megfagytam. Melegséget csak a szomszéd sátor környékéről átáradó fingba csomagolt tartósítószer bűze nyújtott. Sovány! A reggeli kocsma-kanyar közben átnéztünk a kedvenc és egyedüli kínai mindenesbe. Az itt dolgozók öt év alatt képtelenek voltak felfejleszteni az angoltudásukat. Azért valami pozitívat is mondhatunk, hiszen igencsak találékonynak bizonyultak, mert erre a napra megtelt az üzletük esőkabáttal és esernyővel. Ezért lesz Kína nagyhatalom. Idejében felismerik a problémát, és alkalmazkodnak...

A koncertsorozatomat az extra/technikás/csúcs/brutál Obscura fellépésével kezdtem, de inkább azért, mert így alakult. Szép szólók, szép fiúk, megjegyezhetetlen riffek, technikás játék, rengeteg tekerés, dalok sehol.

Az Abortedhez már volt szerencsém az idén. Gyilkos, energiás játék, maximálisan brutalitás, kissé vékony hangzással. Őszintén, ezen a délutánon nem találtak túlzottan szíven, de otthagyni sem tudtam őket. Ők már írtak jó dalt. Egyet, de azt hatvanszor. Az ilyennel semmi bajom...

A fesztiváli életérzésem visszaköszönt, miután megettem egy szinte alig fogyasztható cseh konzervet, és rányomtam egy fesztivál hőmérsékletű pálinkát, langyos sörrel kísérve. A boldogsághormonok viszont csak az ex Emperoros Ihsahn fellépése során kezdtek felszabadulni. Pár évvel ezelőtt nem tudott lázba hozni a fellépés, ezúttal viszont zseniálisnak éltem meg. Ihsahn úgy búcsúzott, „jövőre találkozunk”. Ez nem maradt hatástalan, mert a tömeg nagy része az őszies idő ellenére is elolvadt, amikor az Emperor jövő évi fellépésére gondolt.

Rögvest elindultuk a Metal Gate-sátorhoz, hátha még elkapunk valamit a death/doom October Tide fellépéséből. A hátha valamit össze is jött – teljes két dalra. Igazán vegytiszta doomot nagyon rég hallottam ennyire jól játszani. Tiszta lúdbőrösek lettünk a mélyre szántott súlyos dallamoktól. Kár, hogy csak ennyi volt, legközelebb bármi áron...

Neo goth/doom hangulatban kullogtunk át az Immolation koncertjére. Az amerikai death metal banda a jó formáját nyújtotta, de sajnos ebből is csak pár dalt hallottunk. Őket követte a ős thrash metal Exodus, de a minőségi kalapálás inkább zavart. Sok jó klasszikus dalt játszottak, de izgalmasabbnak tűnt az emelvényen lévő tábortüzet megnézni, a BA kiállítással együtt. A spanglik szinte sorban álltak a környéken, és egy idő után nagyon viccesnek tűnt, hogy Árpi barátom rajta van a 2003-as Brutal Assault promó képén.

Brutal Assault

Exodus

A Gojira fellépése rengeteg embert vonzott. Én már pár éve tudom, hogy egy nagyon tuti banda, amely nem az én világom. Sokkal jobban szíven ütött a vár színpad melletti oldalon egy nagy tábla, amely Lemmy Templomát hirdette. Alagút, sötét, gyertyák, és mindenki kussol. Kisebb útvesztő után jutottunk a szentélyhez, amelynek a bejáratához helyezték az emberek a mécseseket. Könnyekkel küszködve húztuk le a maradék abszintot, de egy ilyen ember szentélyéből nem illik itallal kimenni.

Brutal Assault

Lemmy Temploma

A Gojira precíz játéka továbbra is átrepesztette az éjszakai égboltot. Egy újabb ital-shopingtúra után bedobtuk magunkat az első sorba, a Ministry kezdetéhez. Végre egy koncert, amelyet tíz éve várok, és szárazon hallgathatom meg őket, legalábbis kívülről. A Ministry alapító frontember/olykor gitáros Al Jourgensen fokozatos metalvadállattá változása az 1983-as első lemez megjelenésétől az egyik leghitelesebb átalakulás Kafka óta. Jourgensen bá ki van borulva, lemezről lemezre egyre jobban, teljesen képtelen az élet szépségeinek befogadására. Jó zenét csinál.

Brutal Assault

Ministry

Utolsó lemezes blokkal nyitottak, és már a Hail to his Majesty dalnál szörföző Ministry-rajongó lány esett a nyakamba. Így ment ez a későbbiekben is, kisebb-nagyobb eltérésekkel, csak az arcok és a nemek változtak. Zeneileg időben visszafelé haladtunk, az emberek pedig nagyjából végig őrjöngtek. Az egyik legnagyobb hatású dal természetesen az NWO volt, a kivetítőn megjelent emberi borzalmak pedig csak tovább hergelték a hangulatot. A koncert utolsó negyedében visszafordultak Jourgensenék a korai industrial időszakig. The Missing, Deity, Thieves, majd Al bácsi otthagyta a csontvázmikrofonját a roados srácnak, hogy vigye utána.

A Parkway Drive lendületes nyitása kiváló pillanatnak ígérkezett, hogy elnézzünk az Oriental Stage-re is a japánból érkezett Mono instrumentális fellépésre. A művészkedő stonerek akkora füstöt csináltak, hogy sajnos nem sokáig bírtam unalom nélkül. Nem szépségre volt ezekben a pillanatokban szükségünk... Kiugrottunk inkább a bejárati italdílerekhez, egy újabb körre.

A visszaúton tapasztalt kiáramló tömeg alapján azt hittem, már nincs több fellépő. Persze amikor a nagyszínpad közelébe értünk, világossá vált, hogy a Perturbator riasztotta szét a népet dark-synthi popnak meghatározott zenéjével. Nincs bajom a műfajjal, de szerintem túlzás volt a nagyszínpadra felrakni egy szál dj-t. Ebben a stílusban ott Blutengel, Apoptygma Berzerk, Terminal Choice, akiket talán még indokoltnak éreztem volna. Ez viszont látványilag, hangzásilag nem rossz, de szegényes volt. Ettől eltekintve ment is a tánci egy darabig, de miután féltékenységükben kiutáltak bennünket a lengyel parkettördögök, inkább elmentünk, hogy megveressük magunkat csocsóban.

Brutal Assault

Perturbator

Az 1349 black metal őrülete igazi ostorcsapásként hatott. Le is fagytunk a pengeéles norvég arcnyúzástól egy fél órára. A 240-es tempóba készített dalok ritmusát igen katonásan tudtuk csak felvenni. Kissé muszáj-bulinak éreztem, és black metal himnuszokkal nem lettem gazdagabb. Kissé középszerű volt.

Az éjszaka utolsó fellépője szinte balladisztikusnak tűnt az előző csépelés mellett. A lengyel Embrional fellépésére érezhetően az igazi rajongók gyűltek össze, akik jobb dolgot nem találtak maguknak, és azt sem tudták, hogy eszik-e vagy isszák ezeket a polisshokat, meg persze mi. A hangulat családias volt, és lelkes, mint egy jól sikerült vasárnapi ebéd. A muzsika meg kegyetlen halálian fém, a lassúbb tempókat és dallamokat sem mellőzve.

Brutal Assault

Ez után már csak annyi maradt, hogy valahogyan visszataláljunk a táborba, túléljük a tizenkét sátoron való átesést, bocsánatot kérjünk a fickótól, akinek ráléptünk a kezére, és felhúzzunk három zoknit lefekvés előtt, hogy el tudjunk aludni.

(Folytatjuk)

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Brigi szabadegyetemi naplója 1. nap – június 28.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 26: ELSŐ ÉVEK

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zöld erdőben jártam, a mennyország kapujában
Modern triatlon: rock, maraton, úszás 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ahova az eső sem teszi be a lábát
Fémesőben ázva Brutal Assault 2016 – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A robotzsaru is 220 VOLTon ég
A fesztivál, amely kinőtte önmagát Idén is volt VOLT

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Anita (balról) és a majdnem teljes zsűri
Önkénteskedni is lehet a palicsi filmfesztiválon Ha nyár, akkor filmfesztivál, ha filmfesztivál, akkor Palics.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Formabontás és művészi dac Az idei palicsi filmfesztivál július 16-ától 22-éig tartott, de több kísérőrendezvény is előzte meg.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Haló, Kanizsa! Megcsináltam! Ó igen! 2016. 08. 13-a! A 35. Nemzetközi Úszó- és Futómaraton napja!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 26. 26. rész – Fügés mesék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forrás: a Workaway Facebook-oldala
A Workaway két oldala, avagy: hogyan önkénteskedjünk a nagyvilágban? SuhAnna a Föld körül

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Welcome to Ibiza Már az odaúton érezni lehetett a sziget hangulatát, a közeledéssel egyenes arányban nőtt a jókedv...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Gál Elvira Szenttamás, Becse, Újvidék, Szabadka, Palics. „Mennék haza, de otthon vagyok.” És elmúlt 40 év. E...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Minden, ami én Minden, ami én Minden, ami te Minden, ami mi

0 Hozzászólás | Bővebben +