:

Mi lesz, ha a szent kecske elszabadul? – Brutal Assault 2016 – 2. rész

:

Fotók: Dawid Krosnia – http://www.thegoattavern.net/brutal-assault-2016

Zsdagyenka és Bratyuska (az oroszországi fémküldöttség oszlopos tagjai) reggel hét felé érnek vissza a táborukba. Ekkor kezdik megbeszélni, kivel mi történt az előző éjszaka. Természetesen üvöltözve. További két óra hiábavaló alvási kísérlet után megadom magam, és inkább felkelek, úgy, mint aki le sem feküdt aludni. Volt, aki rosszabbul reagált... Alice in Chains pólóban... szétfolyt sminkkel és nem a Kissből.

Másnap/fájdalom/szédülés/kora délután/Grave. Mint akik ki sem adtak klasszikus skandináv death lemezt. A pár évvel ezelőtti halálfélelemnek nyoma sincs. Kimért doom, füstös blues szólók, stoner divat. A délutáni kivételes napsütés csak tovább súlyosbította a hangzást. Jó koncert. Földbe taposó, kimért riffekkel.

A kanadai Voivod kellemetlenül korai időpontban zenél. Nem mondom, hogy ez tönkreteszi a bulit. Az a hangzás. Kegyetlenül leszúrja a kötelező hét dalra szűkített repertoárt is. Véreznek, Roooaarrrr...

Voivod

Voivod

A Blues for the Red Sun fellépése ideálisnak bizonyul a kora délutáni thrash leöblítésére. Ám zenéjük doom helyett inkább skandináv death metalra hasonlít. Átdolgozásként a Soullesst is nyomják a Grave-től. Ejha! Bizonyára így akarnak a Grave-pólós nézelődőknek kedvezni... A fejem annyira húz az előző éjszaka miatt, annyira veszítem a fonalat a történésekkel, a hangzás olyan borzasztó, a sátorban annyira harap a fülledt levegő, hogy tíz perc türelmi idő után inkább elszédelgek. Most minden túlzottan nagy kihívás...

Grave

Grave

Csak a dark-art nem. Azt bírom, mint a hagymalevest. Pavel Forman és Jan Melena kortárs kiállítása lenyűgöző. Persze ettől még nem értem. A többi őgyelgővel együtt körbesétálom okos pofával, és a művészet teljes fokú megélését meghagyom a legközelebbi alkalomra. A Várkastély a vadonban című Verne Gyula-regény cseh film adaptációja A Horror Cinema House-ban már sokkal kisebb akadály a nehézkesen forduló fogaskerekeimnek.

Pár órával később a floridai Obituary zenéje több mint érthető. Fajsúlyos hangzásuk ledöngöl mindannyiunkat. Fél métert kalapálnak a földbe a süllyesztett akkordok (többek között) az olyan dalokban mint az Intoxicated, Dying, Find the Arise, Till Death, Turned Inside Out. A tömeg megállás nélkül hullámzik, a zenekar remek passzban van. Az út végén mindig Slowly We Rot vár ránk.

A nosztalgia-körutazó svájci Coronerre nem könnyű ráfutni élőben, még Motörhead pólóban sem. A komplex thrash műsort a Divine Step lékeli meg... sajnos pengevékony megszólalással. A hangzás viszont rohamosan vergődik helyre az olyan klasszikusokra mint a D.O.A., Metamorphosis, Masked Jackal. A csupasz színpadképet a technikás játék kárpótolta. A búcsúzó Die by My Handnél már alig tudok állni...

A luzitán farkasok rossz szerepléséről még nem hallottam. A Moonspell fellépését nagyon várom, ennek ellenére úgy éreztem, elsírom magam, annyira elhagyott a lélek. A faszán sikerült utolsó lemez dalaival indítanak, majd az Irreligius/Wolfheart lemezek anyagából építkezik a fellépés – legtöbbek örömére. A Full Moon Madness szövegét egyként üvöltötte mindenki, csak én suttogom... Possessed pulcsiban, már négy napja szünet nélkül.

Moonspell

Moonspell

A Satryricon/Arch Enemy fellépését kénytelen vagyok kihagyni zselélábakon álló közérzetem miatt. Menedéket a fesztivál területének végén elhelyezkedő ambient részlegben lelek. Lerobbant környezet, színes fotelek, kanapék, asztalkák minden irányban. Harsogva szól egy régi Death in June dal a múlt század 80-as éveiből. A tekintélyes méretű teremben mindenfelé mentálisan vagy fizikailag szétesett emberek hevernek. Ez a pokol vége és mélye. Sick of Love és Krisztus halála, Swans, de régen hallottam őket. Rázuhanok egy ágyra, fél centivel arrébb egy szintén takaréklángon lévő fekete hajú lánytól. Lekésted! – szól hozzám. Pedig kurva jó volt. Remek. Tehát itt is vannak koncertek. Na, de ki tudja, miről beszél itt mellettem. Miközben a szakadás szélén lévő plafont nézem, az jár az eszemben, mivel érdemeltem ezt ki. Aztán eszembe jut az üres a vodkás üveg, amelyet reggel találtam. Pár óra múlva barátok rángatnak fel. Megtesszük tervezett utunkat a sátorba gyömöszölt industrial/metal úttörőjének számító, egykoron az MTV-t is megjárt Die Krupps fellépésére. Nagyon régen, orosz diszkólámpák, bizarr kedélyjavítók, lelkek ködében, hajnali órákban, mikor már Lugosi Béla haláláról beszélt mindenki, de Krabathor pólója senkinek sem volt... na akkoriban, Jürgen Engler szavait ettük a mámoros éjszakákban a hi-fi cuccon keresztül. Ezt vártam el a fellépéstől, ezt is kaptam. Egy óra játékidő, a két alapítón kívül jelentősen fiatalabb tagság, 35 évet felölelő dalcsokor. A fellépés végén bónuszként szétvernek egy gitárt, dobot, és az alumíniumcsövek is a közönség között kötnek ki. Nagyon fájt volna, ha lemaradok erről a buliról. Black Beauty-White Heat nem volt. Miért?

Kivánszorgás elégedetten, egészségesen. Ja igen, van még Dark Funeral is. A szuper gonosz kinézet szuper nagy őrléssel olyan irreálisnak tűnik, mint a jelenlétünk a vasárnapi nagymisén szemüvegben, Behemoth pólóban.

Szombaton végre úgy kelek, ahogy kell. Szilaj/büszke/újabb bevetés. Zsdagyenka és Bratyuska nem. Ők az összeomlás szélén. A gravitáció a mi területünkre húzza őket hányni. Közülünk mindenki fél lábbal otthon. Ilyenek az utolsó napok. Mint amikor kidobnak egy olyan kapcsolatból, amiben csak te érezted jól magad, de azt hitted, a másiknak is jó. Másrészt viszont Bratyuska már gurul lefelé a domboldalon, pólóján hányás. Zsdagyenka kopott Immortal pólóban üvölt utána. Gondolom, aggódik barátjáért...

Misery Loves Co. A banda jó huszonkét éve megelőzte a korát. Ezt kevesen tudjuk, ebben a pillanatban a doktor úr a napszemüvegében, ocsmány erőtlen serével a kezében, és én. Elárulom neki, én is csak azért, mert testvérkém, ízlésemet ismervén felvette nekem a My Mind Stil Speaks videóját a Headbangers Ballból. A délután egyórási időpont ellenére tisztességes közönség vagyunk. Színvonalasan hozzák a thrashes/industrial/crossoveres zenét. Nem is értem, miért kerülte el őket a szélesebb ismeretség, mikor ez a zene közkedvelt volt 15 évvel ezelőtt.

A délután közepén a táborban mindenki a hazaúton trippel. Nem bírom a stresszt. Elmegyek egy kis pozitív energiáért. A Stuck Mojo hangulatilag teljesen elüt a fesztivál többi zenekarától. A pozitív hip-hop/heavy/rap/metal sok embert gyűjt maga köré délután. Picivel kevesebbet, mint népszerűségük csúcsán, a Risnig lemez idején. Azóta a banda fele kidőlt a ringből. Szerintem a fehér énekes nem a régi fekete énekes. Nem egy izomszagú fellépés, pedig alaposan ki van gyúrva a zenekar.

Holy Moses

Holy Moses

A germán Holy Moses bulijára félelemérzéssel megyek. Mi lesz, ha a szent kecske elszabadul, a seggembe harap, de a hátsómban maradnak a fogai? Nehezen viselem a csalódást régi kedvenceimben. A frontnői szerepet immár 35 éve magára vállaló Sabina Classen olthatatlan tűzzel tolja a bulit. Szégyelltem magam – legalább hússzal fiatalabb vagyok tőle, és én passzívan állok. Ő a fejem leüvölti. Best of, de az újabb dalok is repesztenek. Húúú, de húz a gitár....Vége a koncertnek. Áááá... mégsem. Felhívod a közönséget? Csúcsszimpi. Együtt nyomják a To Drunk to Fuck című Dead Kennedys átiratot. Ördögöm, én miért nem ugrok fel? Még egy csavar. Sabina ugrik, az első sor kapja a szent (több mint valószínű, hogy első) hörgő mesternő testét.

Kisebb ejtőzés után nézünk. Nézzük, mi a franc ez a banda, amely a régi In Flames/Dark Tranquilty heavy/death metal keveréket viszi tovább? Aha... Insomnium... El is felejtettük, hogy régen ilyen tiszavirág életű zenei divathullám is létezett. Főleg New Model Army pólóban. Könnyebben emésztem a vegatálamat az ikergitározástól.

Insomnium

Insomnium

Napok óta megy a mese. Gyerünk be! Már kínlódok. Carcass pólóban nem lehet. Később. Zárva vagyunk. Gyerünk be. Ne menjünk. Ne nyafogjak. Megyek magam. De jó lesz. Moonsorrow bulija helyett végre bejutottunk a kortárs kiállításra, az idén először felnyitásra kerülő katakombákba. Gyertyák/mécsesek jobbról-balról, koponyák és hátborzongató festmények felülről/alulról. THC füstön áteső/egymásba botló kíváncsiskodók oldalról. Megérte, és minden elismerés az ötletért, a belefektetett munkáért.

Külön dimenzió visszatérni. Ez a világ után nagy pofánverés az Agnostic Front bulija. Ők a hardcore. Tudod az a banda.... A HC Banda. Semmi szarozás. Természetesen a keménymag a színpadon fejezi ismét. A zentai Agnostic Front tetkós Mayhem pólós lány nem jut fel. Pedig mekkora látvány lett volna ott aláíratni a tetkóját, és lefényképezkedni velük. Na, majd a Malom Feszten jövőre. Az egyik legjobb koncert volt a pár nap alatt. Orom vs New York City...

Jöttek a lengyel cicafiúk is. Imádom a korai Poison/Bon Jovi vonalat. Ezért a Behemothot is megnézem. Lengyelország bulvár-metal bandája ismét akkora tömeget hozott össze, hogy a pentagram nyakláncok is alig fértek el. Nergal jó üzletember, van víziója, túlélő és professzionalista, akárcsak Steven Tyler és Ricky Warwick. Polírozott szuper produkciót kaptunk hiba nélkül. Ha nem szereted, akkor csak nézni kell. Rihannát is csak nézzük. Ki hallgatja azt a szart?

Behemoth

Behemoth

Fáradt vagyok. A Destruction fellépése ismét mosh és erőszak szeánsza. A szokásos legjobb nóták mellett a Mad Butcher is feltűnik három dében. Ő egy ritka visszataszító szellemi fogyatékos hentes. Under Attack. Akár Jóska is lehetne a tiszaszentmiklósi vágóhídról. Life without Sense. Azt teszi, amit tud. Ideges a durva zenétől, és valakit fel akar trancsírozni. Nailed to the Cross. Bestial Invasion. Profi koncert, de semmi extrát nem éreztem.

A lengyel Mgła-ról eddig csak áradozást hallottam. Van mit hallani. Száraz zúzás. Azt nem tudtam, hol az eleje és a vége az egésznek. Nem tudom, mitől jó ahogyan ők csinálják, de nagyon jó. Egy fél dal sem ragad meg bennem, csak a kapucnis pulcsiba bújt arcok és a zene a maga egészében. Ez az, amikor ezerszer eljátszott dolgokat mégis újszerűvé varázsolsz, megvan a plusz, de az ördög sem tudja mitől...

Mgła

Mgła

Szakad a banda, valakik már hazaindulnak. Igen, hajnali kettőkor... A Venom is kettészakadt. Lőn a Venom Inc. is... a Venom 1985 és 1988 közötti felállása. A klasszikusok nem hiányoznak, és a dalok felhozatala sokkal jobb, mint a két évvel ezelőtti szimpla Venom-koncerten. Reménykedek, hogy megszólal a Prime Evil, Riddle of Steel, de sajnos annyira tutira mennek, hogy csakis az első három lemezről játszanak, mellőzve azokat a lemezeket is, amelyeket ez a felállás készített. A nagy kérdés, ami mindenkit érdekel: tudnak-e zenélni? Nem tudom. Miért? Én tudok? Te tudsz? Na persze... negyedannyi lemezt adj el, mint ők. Szerintem Skrillex se tud.

A Darkened Nocturn Slaughtercult még egyszer utoljára elhozza nekünk a sötétséget. El is viszi magával a fesztivál hangulatát. Ez már az az időpont, mikor valójában oda sem tudsz figyelni arra, mi történik. Pedig jó...

Darkened Nocturn Slaughtercult

Darkened Nocturn Slaughtercult

Bratyuska a sanknál vásárol kopott Vomitory pólóban... jó neki, hogy maradt még pénze ilyen kapcitás mellett is. Pedig mit láttunk mi? Aztán kibotorkálok. Alszunk. Szenvedünk reggel. Olyan korán indulunk, hogy még a walesi barátaink sátrát sem tudjuk elhozni, pedig nekünk ígérték az első éjszaka. Ők aztán nem cipekednek annyit. A sátor a fesztiválra lett vásárolva, ott is marad a fesztivállal. Egy csepp Nyugat.

Sokan voltak. Több korosztály, több színpad, több koncert időpontütközés, magasabb árak, több szigorítás. Hazafelé már Bryan Adams, Moby, Muse, Thy Catafalque, Soul Asylum, R.E.M., Pál Utcai Fiúk. Eszünkbe jut az egykori Hard N Heavy-s műsorvezető csikókorunkban hozzánk intézett figyelmeztetése: Eljön még az idő, mikor már nyugisabb zenékre is vágytok! – ezzel magyarázva a jazz-zene iránti rajongását. Milyen igaza volt. Megbolondulnék, ha öt nap death/black/thrash cikrusz után ötven fokban/napsütésben/mezítlábasan/hazafelé/póló és szemüveg nélkül félig már munkanélküliként ezt kellene hallgatnom. Mármint azt. Jazzt.

Az előző rész itt olvasható.

Brutal Assault 2016

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 28: VISSZAKOZÁS UTÁN IS VAN JÓ JEGY

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fürdőruha vagy fenyegetés? A burkini betiltásáról és a betiltás betiltásáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ha Ozzy nem is, de Iron Man megtisztelte a táborunkat
Modern triatlon: rock, maraton, úszás – 2. rész Dunaújváros július közepén 10 napra a rock fővárosává lépett elő, ennyi ideig tartott ugyanis a h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi lesz, ha a szent kecske elszabadul? – Brutal Assault 2016 – 2. rész Zsdagyenka és Bratyuska (az oroszországi fémküldöttség oszlopos tagjai) reggel hét felé érnek vis...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Betűzd! SZ-I-G-E-T
Jubileumra várva A Sziget Fesztivál idén 102 ország fiait-lányait látta vendégül

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem kukorica az ember, hogy lemorzsolódjon... Terék Anna és Puskás Zoltán disznói hangosak is, harapnak is

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tűkön ülök Egy átlagos keddi nap. Életem első sajtótájékoztatójára készülök az Újvidéki Színházba.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az ifjúság átvette a hatalmat Ahogyan a burek nem az igazi joghurt nélkül, a túrós csusza pörc nélkül, úgy az idei nyár sem múl...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
16 + 11 nap kikapcsolódás a sport mellett Összefoglaló az Olimpiai és Paralimpiai Játékokról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy túlérett tök
Sporhetsztori 27. 27. rész – Anyu és a (vén) tökök

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forrás: http://www.spaceibiza.com/
It’s not my problem – Ibiza Part 2. Az alkonyat közeledtével eltűnnek a dílerek a strandról, sétálóutcákról, és a helyüket átveszik a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szingapúr tengerpartja a Sentosán
Szingapúr, a Kelet nyugatja Szingapúr világkörüli utamnak az első megállója volt, mondhatni, a beavató ceremónia Ázsiához.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Benevezés a beszédversenyre és a játékos nyelvi vetélkedőre Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok – Ada, 2016. október 13–15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Kucsov Borisz Szabadkán születtem 1987. október 22-én.

0 Hozzászólás | Bővebben +