:

Ima az emberiségért

:

Fotók: Kovács V. Sára

Egy vidám, vasárnapi interjú David Eugene Edwardszal, a Wovenhand zenekar vezetőjével

David Eugene Edwards egy olyan zenészember, aki még előző zenekara, a 2005-ben feloszlott, 16 Horsepower keresztényi ars poeticáját hordozza. A Biblia rezdüléseiben és az amerikai őshonos indiánok vérbe áztatott múltjában talál ihletet. Gyökerei mélyen ide vezetnek, meghintve a templomi zene, a country elemeivel, amibe belevegyül a törzsi, falkaérzés hangulat és ritmus. Nem is kell ezen nagyon csodálkozni, hiszen anyai nagyapja a Názáreti Egyház prédikátora volt, apai nagyapja pedig indián medvesuttogó. Prédikátor nagyapjával már gyerekként bejárta az Államokat. Hétről hétre, a keresztény zene mellett, prédikációkat és temetéseket hallgatott.

David Eugene Edwards a Wovenhand együttes vezetője, frontembere, dalszövegírója és a dalok nagy részének esetében zeneszerzője is. A budapesti A38-as hajó fedélzetén szeptember 18-án koncerteztek, ezt a beszélgetést akkor vettük fel.

Két éve Belgrádban játszottatok, 2011-ben pedig az újvidéki zsinagóga falait is átjárta a zenétek. Milyen emlékeid maradtak meg Újvidékről?

A levelekre emlékszem. Szanaszét, mindenhol sárga és barna levelek borították be a földet, a járdákat, az utakat. Gyönyörű volt. A zsinagóga épülete is az volt, jó volt ott játszani. Azelőtt és azóta sem játszottam zsinagógában. Sok-sok templomban koncerteztünk már, de egy zsinagógában sosem. Mondjuk, mindig nehezebb egy ilyenfajta intimebb környezetben zenélni, amilyen főleg egy templom vagy zsinagóga, ami rendeltetésszerűen egy kicsit megváltoztatja a hangulatod. Amint belépsz egy ilyen helyre, ugye… (hosszabb szünet) számomra az csak egy építmény, de a koncertet élveztem, és Újvidék gyönyörű.

 

David Eugene Edwards

Milyen most úton lenni, napról napra interjúkat adni és a kíváncsi újságírók kérdéseire válaszolni?

Az egész fárasztó. Úton lenni. Koncertezni. Heteken át egy buszon élni. Olyan kimerítő, mintha egy hajón dolgoznék vagy a sorkatonai szolgálatnak tennék eleget.

De a koncertek maguk kompenzálnak valamicskét, nem igaz?

Élvezem, de ugyanolyan nehéz, mint a többi. De ez a kezdetek óta ilyen. Persze a legtöbbet adom, hogy jó legyen egy-egy koncert, hogy jól csináljam.

Kissé úgy hangzik, mintha ez munka vagy teher lenne.

Mindig is ezt akartam csinálni, de ez nem azt jelenti, hogy jó is vagyok benne. Még mindig ezt akarom csinálni, tudom is nagyjából, hogy hogyan kell csinálni, de azt nem, hogyan kellene jól csinálni... Ezzel élek, és így haladok előre.

Biztosan kapsz azért valamilyen visszajelzést a közönségtől, hogy azt, amit csinálsz, jól csinálod...

Állandóan, a 16 Horsepower óta. Olyanoktól is, akik nem hívők. Az emberek más-más kapaszkodókat találtak a zenében, ami mankóként hat nekik a nehéz pillanatok átvészelésére. Nekem is ilyen élményeim vannak a zenével, a zene nagyon sokszor gyógyír, bármilyen nehéz pillanatban erőt ad. Örülök, hogy én is alkothatok, olyan zenét írhatok, ami ilyet ad és ennek a része.

Én is azt mondhatom, hogy a zenéd az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb élménye és felfedezése volt. Ugye van az az elmélet, hogy azok a zenei hatások, amelyek az embert a korai húszas évéig érik, azok életre szólóak maradnak. Nos, a zenéd erre rácáfolt nálam így 30 körül.

Ennek nagyon örülök.

David Eugene Edwards

Térjünk rá a pár hete megjelent legújabb lemezedre, a Star Treatmentre. Már a borító is utal a lemez fő motívumaira, a csillagok és az ember kapcsolatára, s az indián elemek is rögtön szembetűnnek.

Tudod, az indiánok, ott, ahol élek, Kolorádóban, ami se nem a Keleti Part vagy a Nyugati, se nem a Dél, ott ők az őshonosok. Ezzel azt akarom mondani, hogy annak a vidéknek csakis az indián kultúra a kultúrája, és ez a történelme. Illetve minden trauma, amit az indiánok a fehér embernek köszönhetően elszenvedtek. Tehát ők az őslakosok, és én csak az ő földjükön élek.

Küldetésednek érzed, hogy erről énekelj?

Nem érzem, hogy bármiféle küldetésem lenne, csak arról beszélek, ami érdekel. Több álláspont van, hogy hogyan kellene ezt a történelmet feldolgozni, nekem megvan a sajátom. A tőlem telhető legjobb módon próbálom ezt megtenni, a zenén, a művészeten keresztül. Ezt kell csinálnom – hogy állandóan tudatosítsam magamban is ezeket a dolgokat, hogy állandóan róluk beszéljek, főleg azért, mert mások erről nem is nagyon beszélnek. Az általános hozzáállás az, hogy mindenről azt hiszik, rendben van, hogy igen, van egy-két probléma, de hadd haladjunk előre... Én nem így látom...

Globálpolitikailag sem fest túl szépnek a jelen, sem a jövő...

Ezzel egyetértek...

Történetesen Európa, Közép-Európa egy új helyzet előtt áll, egy nagy exodust nézünk végig...

Ami az indiánokkal történt, az még ahhoz sem hasonlítható, gyakorlatilag a helyszínen lemészárolták nagy részüket, és nagyon nem is tudtak hova menni. Aki még a mai Kanada területére átjutott, ott sem jobb nekik, nem kezelik őket másképp, mint itt. Ugyanaz a sztori.

Mennyire él ez a véres múlt a mai észak-amerikai köztudatban?

Nem tudom. Az én generációmban még él, de a fiatalabbakról nem tudok szólni. A fiatalabb generáció lehet, hogy társadalmilag még tudatosabb is az internetnek köszönhetően, de ez talán azzal is jár, hogy mindenki ott is ragad az interneten, és az onnan áramló tények felett aggódik ahelyett, hogy a valóságban lendítene valamit a dolgokon. Ma több az információforrás a múltról, arról, hogy mi történt a múltban, de ez nem jelenti azt, hogy bárki bármit tenne a dolgok előrelendítéséért. Csak úgy beszélnek róla az emberek. De én sem vagyok egy aktivista típus, én sem megyek ki pannókkal az utcára. A zenén keresztül talán el tudok érni valamit. Az indiánoknak teljes jóvátételt kellene kapniuk, ahogyan az afroamerikaiakkal történt, mindenért, ami történt velük, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy á, igen, ami történt, megtörtént, de most megyünk tovább egy szebb és fényesebb világ felé. Ezt nagyon szép kimondani, csakhogy ezt más vérével áztatta földön akarják tenni. Ez egyszerűen álszent dolog. De sokan mondják, hogy ilyen az élet, ilyenek az emberek, vannak jó és rossz emberek. Mindenki más nézőpontból akarja magyarázni. Bekényelmesedsz egy életstílusba, és a kényelmes értékeidet nem akarod feladni. Ezt még lehet tovább színesíteni, hogy a családod, a gyermekeid érdekében teszed, őrzöd a hagyományaidat. Messzire elnyúlóan lehet ezt még magyarázni.

David Eugene Edwards

A szövegeid sokszor hordozzák a Biblia üzenetét, a családodban is mélyen gyökerezik a keresztény hitrendszer….

Úgy gondolom, hogy a Szentírásba minden bele van foglalva. Minden, ami az élet, mindennek a veleje és az értelme. Minden benne van, nekünk szól, mintegy kézikönyv. Mindent lefed, ami ez a világ, mármint amit a nyelven, szavakon keresztül meg lehet fogalmazni. Hogy érthető legyek: nem hiszek a vallásban, nem hiszem, hogy a vallást Isten teremtette, vagy hogy létezik egy isten, aki a vallást megteremtette az embernek. Ezt az ember tette. Az ember létrehozta a vallást, és megtett egy formát az istenének, aki mindent felügyel és irányít, lehet ez a forma egy ember, egy égitest, egy állat, egy szellem. Sok irányba meg lehet indulni… Így tett az ember is, a fontos dolgok köré építette a hiedelemrendszerét. De ezt nem Isten tette. Isten az ember teremtette vallásban jelenik meg, hogy megmutassa igaz valóját, csakis azért, mert szeret minket. Az ember tehát keresi Istent, megteremt egy hitet az értékrendszerére alapozva, ebbe a rendszerbe lép be Isten, és elfoglalja azt a helyet ott, amit az ember megteremtett neki, hogy ő ott megmutatkozhasson... Mert az ember azt a helyet választotta neki, Isten pedig ezt megengedte, mert ő megteheti ezt is ahelyett, hogy intően emelné a mutatóujját, hogy ezt meg azt nem szabad.

Tehát egy vallás sem téves...

Sokan úgy vélik, hogy gyakorlatilag minden vallás Istenhez vezet, a keresztények egy része is így gondolja, hogy minden vallás ugyanazt az Urat szolgálja – én nem így fogalmaznék, hanem úgy, hogy Isten megjelenik ezekben a más, hamis vallásokban is, hogy megmutassa igazi valóját. A kereszténység is egy ilyen vallássá vált ahelyett, hogy azt üzenné, hogy Isten minden valláson keresztül meg tud jelenni, hogy megmutassa szeretetét. No most, a kereszténység is valahol útközben félreértette a lényeget, s egy olyan vallás született meg, amely nem veszi figyelembe azt, hogy mindez a pogány hitrendszerre épül. A Kisjézus, a Szent Szűzanya, ők mind megjelennek a babiloni, egyiptomi ősi hitrendszerekben – Isten mind belépett ezekbe a rendszerekbe, hogy megmutassa igaz valóját. A keresztény körök nagy része úgy értelmezi, hogy az Ördög tudott Jézus érkezéséről, és ezért ő több ezer évvel Jézus eljövetele előtt megteremtette ezeket a vallásokat. Van, aki így magyarázza, ami szerintem badarság. Egyértelmű, hogy az apostolok száma is összeköthető a csillagjegyek számával, Jézus a Nap, ő a központi figura, Jézus magába foglalja ezt is, ő a mi Napunk. A Biblia szépen megmondja, a Föld, a Teremtés Isten magasztos erejét mutatja, a felkelő és lenyugvó nap a halál és az újjászületés. Így beszél hozzánk Isten. Jézus Krisztus jelensége azt mutatja, hogy egy ember sem tudja magát ehhez mérni, egy ember sem lehet a Nap. Isten egy megközelíthetetlen fény, de lejött hozzánk ember formájában, hogy megmutassa, ugyanolyan, mint mi, és a saját képmására teremtett minket, szeret minket, a gyermekeit, az összes embert, nemcsak azokat, akik benne hisznek.

David Eugene Edwards

Olvastál esetleg más szent írást is, mondjuk a Koránt vagy a Talmudot?

Beszélgetésekből, eszmecserékből, találkozásokból táplálkozom. Nem csinálnám tervezetten, hogy bemegyek a boltba, megveszem a könyvet, és az első betűtől az utolsóig elolvasom. Nincs erre szükségem. Manapság is bárki írhatna egy új vallást.

Mint, mondjuk, a Mormon könyve, amit a 19. században írtak.

Így van, amit angyali sugallatra aranylemezekre vetettek le, ugye. Bármivel elő lehet rukkolni, de a lényege mindennek, legyen az a mormon, a judaizmus vagy az iszlám, minden a tetteidre, az ember tetteire épül, hogy milyen ember vagy, miként cselekszel vagy nem cselekszel, milyen törvények szerint élsz, s hogy mennyire tartod magad azokhoz a szabályokhoz, s te hogyan szolgálod a te istened. Mindegyik ugyanarról szól. Nem hiszek egy kizárólagos vallási rendszerben. Abban hiszek, hogy egy ember sem tudja megközelíteni vagy megérteni Istent. De ezzel szerintem Istennek nincsen semmi baja, mert nem az isteni magasság elérése a küldetésünk, csak, ugye, ebbe az ember nem tud beletörődni, mi istenek akarunk lenni. Nekünk csak hinni kell benne és abban, hogy szeret minket. Itt most azt is értem, hogy szerintem bármilyen tett, amivel mi Istennek kedvezni akarnánk, fölösleges. Istennek kell kedveznie nekünk.

Ha már arról volt szó, hogy az ember felemelkedjen Istenhez… Nem azért van az ima, hogy együtt legyünk Istennel, hogy átszellemüljünk…?

Nem tudom, hogy miért imádkoznak az emberek. Ha nem az emberiség egyetemes üdvözüléséért imádkozol, akkor miért, vagy kinek? Hogy néz az ki, hogy egy emberért imádkozol, egy másikért meg már nem? Miért ne imádkoznál akkor már mindenkiért, nem?

Voltam tegnap egy ökogazda előadáson, ahol kitértek arra is, hogy egy maréknyi földben több organizmus él, mint ember a Földön. Úgy is tekinthetünk a Földre, hogy csak egy maroknyi massza vagyunk a sok galaxis között...

Látod ebben nem hiszek, szerintem ez hülyeség. Mehetnek fel, fel nagyon messze, hogy fotózzanak, de én úgy gondolom, hogy a Földről sosem készültek képek az Űrből. Egy sem készült.

Akkor mi az igazság?

Úgy hiszem, hogy van az ég, a menny, a csillagok felettünk. Nem hiszek a több milliárd, végtelen galaxisban, abban sem, hogy csak lebegő kis pont vagyunk egy galaxisban, abban sem, hogy csak úgy kipattantunk és életre keltünk. Abban hiszek, hogy minden a Föld körül forog, a Nap, a Hold, minden az embernek teremtetett: az állatok, a növények, a Nap, a Hold. Ez a hitrendszerem.

Én akkor valahol inkább a tudományos oldalt képviselem…

A NASA kutatásaiban sem hiszek. Bohócok azok...

Folytathatnánk még, de lejárt az időnk…

Nem baj. (nevet)

Az interjút követően pedig jött a koncert. Csattogott a gitár, vágtattak a dobok, kurjantottak a torkok, az orgona vonyított, minden hasított. Mit lehetne még mondani, vidám vasárnap! Hallelujah!

 

A híres újvidéki koncert:

 

 

Szubjektíven ajánlott lemez:

 

Pesten ezt játszották.

További olvasnivaló.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 30: MÁR MEGINT AZ A SZOCIOLÓGIA...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mire jók a civilek? Egy valamirevaló demokratikus társadalomban elég erősnek kell lennie

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kaphatóak még jegyek a Cavalera tesók belgrádi koncertjére 2016. 11. 14. Dom Omladine, Belgrád

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ima az emberiségért Egy vidám, vasárnapi interjú David Eugene Edwardszal, a Wovenhand zenekar vezetőjével

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gőzben úszó őrület Lies of the Machine: Freakshow (Magánkiadás 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Burek Az idei Malomslam - II. regionális slam poetry bajnokság második helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A modern idők Orfeusza Bob Dylan kapta az irodalmi Nobel-díjat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Quinoaburger
Sporhetsztori 29. QuinoaTúra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
London - Part 2 Mikor közvetlenül felszállás előtt megtudtam a reptéren, hogy hová megyünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Thaiföldi édenkertek Aranyszínű homokba süppedő talpak, lágyan lengő pálmaágak, lustán ücsörgő majmok, színes szalagok...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Indulatok a vásznon Paszterkó Richárdnak nyílt kiállítása szeptemberben a szabadkai Klein House social bar and art ga...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Blaskó Árpád Blaskó Árpád vagyok. Verbászi születésű kúlai, aki Szabadkán él, és Zentán, illetve Újvidéken dol...

0 Hozzászólás | Bővebben +