Népek találkozója a lyukban

Népek találkozója a lyukban

Fotók: Zabos Zsolt

SamhainFest 2016 – Witches & Witchers edition

A Wikipédia vonatkozó szócikke szerint a samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik, és november 1-jén ér véget. (...) A szó jelentése a sam ('nyár') és fuin ('vég') összetevőkből: nyárvég. Ezen ünnep alkalmából a budapesti KVLT BP színpadán egy minifesztiválra került sor magyarországi és külföldi előadók közreműködésével. A rendezvény egyébként az Old Buso Production első szervezése volt, az egyszeri néző azonban ezt nem érzékelhette, minden a tervek szerint, vérprofin haladt, a kezdeti félórás csúszást leszámítva, ami az előre beharangozott, ám vízumproblémák miatt elmaradt ukrán Sventoyar zenekar kimaradása okán abszolút indokoltnak tetszett.

No de haladjunk sorjában...

A két magyar fellépő mellett két orosz és egy lengyel zenekart vártunk, ezért a komplex szláv összhatás kedvéért Krušovicével indult az este, majd kisebb-nagyobb kitérők után az ex-Vörös Yukban folytatódott, majd ért majdnem véget. Érdemes volt korán érkezni, hisz a szervezők az esemény facebook-oldalára már kilenc óra előtt kiírták, TELT HÁZ! KÖSZÖNJÜK!, nekünk azonban, akik talán eséllyel indultunk volna a legtávolabbról érkező vendégek címért, ez nem okozott problémát, hisz a tömegközlekedésnek köszönhetően idejében odaértünk, bejutottunk, interjúztunk (erről bővebben egy későbbi számban).

A buli az Eravistae koncertjével kezdődött, amely a svájci Eluveitie tudomásom szerint egyetlen magyarországi tribute zenekara, akiknek egy korábbi írásomban nagy jövőt jósoltam, de az azóta eltelt fél év alatt nem sok minden változott a banda háza tájékán. A zenekar tagjai mintha még mindig nem szoktak volna össze kellő mértékben, és ezúttal a hangosítás sem az ő malmukra hajtotta a vizet. A dalok kiválasztására egy rossz szavunk nem lehet, és a hangok is tiszták voltak, a lendület is megvolt, csak az a plusz hiányzott a zenekarból. De megérdemelnek még néhány esélyt, hisz helvét folk metál ritkán hangzik fel a magyar színpadokon.

Az ilyen és ehhez hasonló kis fesztiválok kiváló terepet nyújtanak új zenekarok felfedezéséhez. Így volt ez ezen a napon is. Az est felfedezettje számomra az orosz Woodscream volt, akik újfent bebizonyították, hogy Oroszország zenei kínálatát sohasem lehet teljes egészében ismerni, még ha csak egyetlen műfajra koncentrálunk, akkor is folyamatosan új távlatok nyílnak meg előttünk, és a máshol már kissé mellőzöttnek tűnő folk metál műfajában rendszeresen tudnak újat mutatni. Az öttagú zenekart ezúttal négyen képviselték, a hegedűs Svetlana játékát csak a technika vívmányainak köszönhetően élvezhettük, de a jelenlévők mindent beleadtak, így ez sem zavarta a közönséget, amelynek tagjai örömmel adták át magukat a felcsendülő dallamoknak. Valentina éneke és furulyajátéka Alexander és Ivan játékával és vokáljával kiegészülve egy csodálatos világba kalauzolt bennünket. Az Алан, a Коваль, a Лесной царь vagy éppen az An Oro már-már zavaróan tisztán szólt, és a rendelkezésükre álló negyven perc alatt meggyőztek bennünket, hogy a továbbiakban is érdemes rájuk figyelni.

A harmadik előadó a magyar NoamutheN fantasy metálban nyomuló banda volt, akiket előzőleg szintén nem ismertem, de a Woodscreamtól eltérően ezúttal nem győztek meg. A színpadi kép szépen megjelenítette Tolkien világát, a zene azonban így első hallásra hagyott némi kivetnivalót, azt viszont mindenféleképpen ki kell emelnünk, hogy a magyar nyelven íródott dalok hatásosabbak voltak, mintha a tagok is jobban a magukénak éreznék az anyanyelvű szöveget. A kihangosítás sem volt tökéletes, stúdiófelvételen talán élvezhetőbb lenne a produkciójuk. Talán még hallunk róluk...

A fantasy metált ismét folk metál követte, és ismét orosz előadókat köszönthettünk a színpadon. A szentpétervári Kalevalát talán senkinek sem kell bemutatnunk, az idén ugyanis egyszer már foglalkoztunk velük. Nem szeretnénk magunkat ismételni, az orosz folk metálról már itt is szóltunk, jelen banda pedig méltán tartozik annak élvonalába. Koncertjeiken hatalmas energiákat mozgatnak meg, és ez nemcsak a zenekaron látszik, hanem a közönségen is, amelynek tagjai úgy tűnik, előszeretettel vetik alá magukat a banda minden kívánságának, ha kell, üvöltenek, ha kell, táncolnak, ha kell, tapsolnak vég nélkül. Sok mindenről lehetne még beszélni a Kalevalával kapcsolatban, de feleslegesnek tűnik – Спасибо!


Az est headlinere a lengyel Percival volt, amely két kulcsfontosságú tagot mellőzve tartotta meg koncertjét. A projekt a Percival Schuttenbach nevű progresszív folk metált játszó banda egy lájtosabb oldalát takarja, és elsősorban a szláv népek zenéjével foglalkozó akusztikus formációt tisztelhetünk bennük. Jelen koncertjük igazi csemege volt, ugyanis annak repertoárja a Witcher című számítógépesjáték-sorozat zenéjéből állt össze. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a banda korábbi és egyenesen erre az alkalomra írt szerzeményei teszik színesebbé a játékot, amely 2015-ben az Év Játéka címet is elnyerte. A The Witcher Live szett ezen a koncerten hangzott el először Lengyelországon kívül, és a magyar közönség meglepően nyitott volt a produkcióra, amely a Kalevala tombolása után nyugodtabb vizekre vitt bennünket, mintha egy csatahajó fedélzetéről egy szélcsendben lebegő vitorlásra szálltunk volna, a jelenlévők azonban érezhették, hatalmas feszültségek lakoznak ebben a vitorlásban, amelynek mélye titkokat és kincseket rejt, a szláv népek mitológiáját, a törzsek közötti rivalizálást, az ember és a természet közötti harmóniát, a félelmet, a becsületet és a bokrok között megbúvó szerelmet. A bolgár, szerb, horvát, orosz és ki tudja, miféle szláv nyelvek bábeli zavarában a dallam tisztán szállt a „Lyukban”, a közönség tagjai csukott szemmel adták át magukat a zenének, és mindenki hálás volt minden egyes percért, amit a lengyelektől kapott.

Reméltük, hogy ez az éjjel sem ér soha véget, de a tervezett menetrendet mindenkinek tartania kellett, sőt egy nagy tál bab is belefért még napfelkelte előtt.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! DAY 33: DRÁGA KIFESTŐ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nyerni jó, nem? Ahogy az emberi jogok az elmúlt évtizedekben egyre szélesebb körben elterjedtek és egyre nagyobb ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Neolunar – Neolunar (Magánkiadás 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Valentina, az Erdei üvöltés sava-borsa
Népek találkozója a lyukban SamhainFest 2016 – Witches & Witchers edition

0 Hozzászólás | Bővebben +
                                :
A Modern Talkingtól a black metálig Az idei Exit hangulatát és történéseit sajnos csak hézagosan tudnám visszaadni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
                                :
Csernik „professzor” marosvásárhelyi előadása A keresztre feszítésről mindenkinek Jézus Krisztus jut eszébe, nekem egy ideje az örmény nők.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szipuzás (oldószerek, ragasztók, csavarlazító, benzin stb.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 31. 31. rész – A szottyos „télibáb”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Belülről kiteljesedve Interjú Magyarország legfiatalabb előadóival

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bangkok A Másnaposok 2 című film mindenkinek megvan?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Neked 8? Nekem délután 3. „ – Halóóóóóó?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
XX. VIFÓ Gólyabuli A szabadkai Vajdasági Ifjúsági Fórum újra megszervezi hagyományos gólyabuliját,

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
XIII. Kárpát-medencei Magyar Középiskolai Arany János Balladamondó Verseny 2017. március 3–4.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Határtalanságra törekedve 2016. november 14-én, Ács József születésének évfordulóján, a vajdasági magyar képzőművészet napj...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Bezzeg Gyula Szenttamáson születtem. Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar filozófia szakán végeztem.

0 Hozzászólás | Bővebben +