:

Bírósági ügyem

:

Évek óta húzódik egy bírósági ügyem. De senki nem tudja eldönteni.

Futok ide, futok oda, de mindenhol visszautasítanak.

Pedig én követtem el bűncselekményeket.

Embereket öltem.

Most éppen a ráckevei bíróságon fekszenek az akták.

Büntessenek meg, ha megérdemlem. De ne húzzák évtizedekig.

Már voltam Moszkvában vele, Izlandon és Thaiföldön, de aztán széttárták a karjukat, mondván, ők ezzel nem foglalkozhatnak.

Elfogultak.

Jó kifogás.

Ezt én is mondhatnám.

Mára oda jutottunk, hogy az egész világ elfogult. Senki nem kíván ítélkezni.

Mindenki azt mondja, hogy olyan unszimpatikus jelenség vagyok, hogy nem érdemes rám egy szót se vesztegetni. Egyszerűen levegőnek néznek.

Végül lehet, hogy minden az én érdekemben van így. Ha nem lenne az egész világ elfogult, legalábbis ami a bírókat illeti, már rég börtönben kuporoghatnék.

– Képezzenek ki új bírákat! – indítványozom.

Mindhiába, amint bíróvá váltak, rögtön elfogultak is lettek.

Járom a hómezőket, járom a Szaharát, hogy találjak egy alkalmas bírót.

De nincs.

Nagyon nehéz egyedül élni. Örökös kitaszítottságban.

Van a családunkban nem egy bíró, de ők is elfogultak.

Pedig most már szívesen pontot tennék az ügyem végére.

– Bíró úr, kérem, szánjon meg, ítéljen el vagy mentsen fel, de ez a csend, ez engem nagyon eltébolyít a helyes úttól. Úgy szeretnék az emberek közé lépni, hogy nincs függő ügyem. Mert tanultam én már sokat, ha így kacagok, hogy nem ítéltek el, se fel nem mentetek, ha így kacagok, a kacajom, mint egy tüdőbajosé, ha így énekelek, az énekem olyan, mint egy rákosé.

Nem akarok így kacagni, nem akarok így énekelni, nem akarom így az emberek kedvét elrontani.

– Pedig én nem ítélem el, fel se mentem, és nem ítéli el és nem menti fel senki ma. Mindenki elfogult egy kicsit.

Járjon a bűnével, ha bűnös.

Járjon a bűnével, ha bűnös.

Járjon a bűntelenségével, ha bűntelen.

Amikor a barackfák virágzanak, akkor feleségül fogok venni egy nőt – ezt jósolta nekem tavaly egy cigányasszony.

Talán a barackfák virágzása után nem lesz olyan fontos számomra a bírósági tárgyalás sem. Mert ha az ember szerelembe tud esni, akkor a bírósági tárgyalás tárgyalói mosolyognak, s egyből nem elfogultak.

Elfogultság, elfogultság.

Ördögi bírósági tárgyalás, már lépni se tudok miatta.

Valóban, lépni se, mert ha nem lehet kimenni az utcára, mert nem tudom, ki bíró, ki nem, akkor lépni se lehet.

law

– Bíró úr, mutasson egy bírónőt, feleségül veszem, hogy ítélje meg cserében az ügyemet.

Vagy egy ház, egy kert, egy élettelen tárgy, megragadok egy élettelen tárgyat, el nem eresztem, hátha ő megítéli bűntettemet.

De nem, a tárgyak is elfogultak.

Egy ügyvéd.

Az ügyvédek is elfogultak.

Senki.

Pedig megérthetnének, milyen boldogtalanok így a mindennapjaim.

A boldogtalanság miatt futok ide-oda, igazságszolgáltatásért. De mindenki fityiszt mutat. A végletekig lehangol.

Mit tegyek?

Cáfolhatatlan igazság, minden élő elkerül, ha emberöléseimről beszélek nekik. De úgy nyomaszt.

Egyedül nem tudok lenni, értsék meg, sokáig nem lehet egyedül lenni.

Expedíciót szerveztem, még jóval a gyilkosságom előtt Amerika őserdejébe, de senki nem jött velem. Már akkor se.

Magánkézben van a bíráskodás. Az ördög kezében.

Kimegyek a konyhába. Eszem valamit, hátha múlik a varázslatos átok.

Kongó magány. Kongó pénztelenség.

Perrendtartási szabályok.

(Régebben elhatároztam, minden novellámban leírom, milyen rútul bánt velem apám. Hópehelyként fújja ő el az én nagy bánatomat a közeléből. Ezért nem is panaszkodhatom.)

Semmisségi panasz.

Milyen szavak jutnak eszembe!

Pert akarok, vérengzést!

Követelem a börtönt, ha hibáztam.

Egy egyszerű háremhölgy, őneki egy szavába kerülne, hogy ítéljék el vagy mentsék fel Allah vagy Krisztus törvényei szerint, csak én futok túl a látóhatáron, futok túl öt látóhatáron, hogy ne utáljon már valaki, hogy ítélkezzen, hogy ne az orrát és a szemét fogja be, ha meglát.

Egyszer útra keltem.

Ezt a banditizmust! Vígan lépdeltem, kétéves őzként, de farkasok lestek rám.

Farkasok lestek rám, és szemeikkel megettek.

Ahol azt hittem, azért nem ítélnek felettem, mert imádnak és rajonganak a személyemért, ott azért nem ítéltek felettem, mert a torkomat tépnék ki, és a szívemet lakmároznák.

Sehol nem ítéltek felettem, de nem amiatt, mert tetszettek a mondataim.

Nem, a szavaim helyesírási hibáit mindig előbb vették észre, mint a lelkem kifacsarodását.

Füstköd ült az orrukra, azért nem látták, hogy engem szeretni kell, s nem bitangul ostorozni.

De hogy mindenki!

De hogy mindenki elfogult!

Egy apró hüllő ötöst mutat a lábaival.

Nem nekem mutatja az ötösöket.

Az ötösöket ellenségeimnek mutatja.

Nem hagynak nyugton. A kapitalista rendszer felépítette bástyáit, lovait és futóit, s engem hajszol, űz a kilátástalanságból bele a halálba.

Ha ezt látnák sokan, édes istenem!

Minek a felkiáltójel? A felkiáltójel helyett is kérdőjelet kell rakni.

A zsindelytető leszakad, mert a vályog házfalat kikezdi az idő.

Nem látják, azért írom, hogy olvassák.

Azt hittem, megszánt egy trappista sajt, egy tárgy, egy étel, nem volt penészes, azt hittem, azt hittem, nem penészes.

Azt hittem, megszánt egy trappista sajt, majd ő igazságot szolgáltat, ítél, bűnös vagyok-e, börtönben-e a helyem, de trappistánk bűzhödött szagot bocsátott ki, elfordultam tőle messzire.

Küzdeni akarok. Igazság kell. A hirtelen kezű bíró becsapja előttem az ajtót, mert elfogult.

law

Mindenki utál. Két vállra fektettek.

A garabonciás diák, aki éjszakákat nem alszik, az is én vagyok.

De ellenségeimet, a világot, semmi nem tántorítja el.

Igazság, igazság.

Fütyülnek rá.

– Élőhalott – súgták mögöttem a gyalogátkelőhelyen.

Ki fog itt börtönbe juttatni? Mert szemernyi kétségem nincs bűnösségemről.

Bejárok bírósági tárgyalásokra. Nálamnál nagyobb gazfickókra nem mondják, hogy elfogultak lennének velük.

– Nem szégyelli magát? – üvöltözik velem a bírónő.

Kit keressek, hol találok bírót?

Csukott kapuk boltja.

Arra lettem figyelmes mostanában, hogy ha elhaladok egy autó mellett, a tulajdonosa épp akkor csapja be ajtaját, amikor én is ott vagyok.

Csörgettyűt az elmebajosnak!

Utolsó próbálkozás.

A British Museum kincseit nézegetem a tárgyalás előtt, egy albumban.

Feszültség a folyosón. Feszült figyelem a folyosón. Van, aki nem is mer erre jönni, bár itt lenne dolga.

Megtalálom-e azt, aki kiszabja a büntetést vagy szabadon bocsát.

Csönd.

Csönd.

Aztán valaki beleordít a csöndbe. De mi, várakozók, nem rezzenünk.

Beszólítanak a tárgyalóterembe.

Tízezer tárgyalótermet láttam már.

– Utálom magát – szól a bírónő, egy kékakác –, én voltam az utolsó, akinek közömbös volt, de ahogy üldögélt itt kinn, nos, én is megutáltam.

– Én is elfogult vagyok – hangzik az ítélet.

Hátat fordítottam, s úgy döntöttem, magam fogok ítélkezni, szakítva a világgal, börtönt érdemlek-e, bitót, vagy pedig szabadságot, bűneimért.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 36: ÉLMÉNYEIM MR. FLASHSEL

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Együttérzést karácsonyra A karácsony a szeretet és a béke ünnepe.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
BA vízió A rothadó holló azt a hírt hozta nekünk, 2017-ben is lesz Brutal Assault!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Föld rögéből égi térbe Nehéz szavakat találni, amikor a The Moon and the Nightspirit zenéjéről szeretnénk szólni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hova tovább, kedves KoL? Kings of Leon – Walls (RCA Records 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sokoldalú sokkoló olló (vízszintek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A két szerző
„A két szerző itt egy szerző” Brother Szög legújabb utazása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Marko Tomaš versei Marko Tomaš versei, fordította: m

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bírósági ügyem Évek óta húzódik egy bírósági ügyem. De senki nem tudja eldönteni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 33. 33. rész – A mézeskalács története

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fürdés elefánt módra A legtöbb európai élete folyamán legfeljebb az állatkertben találkozik élő elefánttal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szabadság Ha jobb kedvemben lennék, a helyszín meghatározásaként azt mondanám: a felhők felett három méterr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kerek e vidéken Vetélkedő az általános iskolák felső tagozatos és a középiskolák diákjai számára a vajdasági érté...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Művészetterápia – drMáriás és a Tudósok Szabadkán A Tudósok zenekar kezdeti formációban (az elhunyt Bada Tibor kivételével Máriás Béla, Dezső Tóni,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Festékkel a békéért A politika és az embertelenség megszámlálhatatlanul sok áldozatot követel, amiről a média hűséges...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Lénárd Róbert Lénárd Róbert. Rendező, dráma- és időnként újságíró, gyerekes pop- és magaskultúra-fogyasztó, iro...

0 Hozzászólás | Bővebben +