:

Művészetterápia – drMáriás és a Tudósok Szabadkán

:

A Tudósok zenekar kezdeti formációban (az elhunyt Bada Tibor kivételével Máriás Béla, Dezső Tóni, Zoran Pantelić, Miroslav Šilić) lépett fel december 2-án Szabadkán, a Klein House galériában. drMáriás újvidéki születésű képzőművész, zenész és író 50. születésnapja alkalmából állított ki legfrissebb képeiből, és adott kúráló hatású koncertet. A művészt Gyógyhatású mintás képek címmel megnyílt kiállítása kapcsán kérdeztük.

Legfrissebb alkotásaidon megfigyelhetjük, hogy visszatérsz a gyökerekhez. A szabadkai kiállításod anyaga például a kezdeti Kivágatemberek ciklusod folytatása, továbbgondolása. A kerek évforduló miatt, úgymond, összegzésként fordulsz újra a korábbi motívumaidhoz?

Több motivációja volt ennek az idén készült sorozatnak: egyrészt a visszatekintés, hisz huszonöt éves koromban jöttem el Újvidékről, s akkor hagytam abba e sorozatot Budapestre kerülve, ahol azóta leéltem ugyanannyi évet; emellett megjelent egy kötetem Kínában, melynek bemutatójára tett utazásom élményei is megjelennek; harmadrészt egy ponton megcsömörlöttem a politikus és közéleti tematikájú képekkel, amelyeket már évek óta festek, és jólesett kilépni egy teljesen más világba. Ezeken a képeken egy-egy tájkép találkozik a jelképes csipke-motívumvilággal, felmutatva azt, hogy nem feltétlenül csak azon a brutális, nyilvános hangon tudok megszólalni, amelyről ismernek, hanem akár ugyanolyan erővel egy olyan univerzális nyelven, amelynek a megértéséhez nem szükséges semmilyen művészeti, történelmi vagy más előismeret. Ezek a képek Kínában is kiállításra kerültek, és szép sikert arattak a Pekingi Magyar Kulturális Intézetben, a Pekingi Természettudományi Múzeumban és magángalériákban, sőt, hármat beválogattak a jövő évi Pekingi Nemzetközi Művészeti Biennáléra.

drMáriás

Az új kivágatemberek már röpdösnek, boldognak látszanak. Ezen a cikluson mérhető igazán, mennyivel optimistább ars poeticát követsz ma, három évtizeddel később. Hogyan viszonyulsz a korai képzőművészeti alkotásaidhoz?

Fiatalon rosszabb kedvű voltam, talán a háború előérzete miatt. A legutóbbi lemezünkön van egy szám, melynek a címe Öregnek lenni jó. Ez azt jelenti, hogy az ember ötvenévesen nyilván máshogyan tekint a világra, mint húsz- vagy huszonöt évesen, és más dolgokkal, más elmélyülésekkel vagy felfedezésekkel tud megelégedni. Bizonyos értelemben tehát már beérik, vagy megelégedettnek mondhatja magát egyes dolgokkal kapcsolatban. Ilyen értelemben az itt kiállított képeken felfedezhetünk egyfajta színbeli változást: megjelennek élénk színek is, valamint egy egész más motívumvilág bontakozik ki. Ezeken a tájképeken hol az éjszaka, hol a napsütés, vagy éppen a víz különböző koloritjai köszönnek vissza, ezért vidámabb, harsányabb vagy hangosabb képekről beszélhetünk.

drMáriás

Valóban van okunk ma a boldogságra, vagy a gyógyulás ironikusan is értelmezhető?

Abszolút jogunk van boldognak lenni mindig és minden feltétel között, háborúban, szegénységben, őrületben és elmebajban egyaránt. Az örömforrások mindig kéznél vannak, csak a lelkünket és az agyunkat kell ráhangolni arra, hogy megtaláljuk őket. Egy bizonyos eszközként ezt a célt szolgálja a művészet is, amely ha az életöröm csapdájába képes vonni az embert, akkor jó irányba indítja el.

drMáriás

Maradjunk még egy kicsit Újvidéknél. Szombathy Bálint szerzőségében idén jelent meg első, szülőföldön szerkesztett könyved, melyet a Forum Könyvkiadó adott ki. Mit jelent számodra az ilyen fajta „hazatérés”? Milyen a viszonyod ma a várossal?

Egyrészt nagyon nagy öröm és meglepetés, hogy egyáltalán kiadtak nekem itt könyvet, albumot. Az is megdöbbentő, hogy eddig még soha, de inkább örüljünk annak, hogy most mégis. Újvidékkel sajnos nem intenzív a kapcsolatom, mert nagyon sokan eljöttek onnan azok közül, akikkel barátságban voltam, de hogy mégis van valamiféle kötődés, azt az is bizonyítja, hogy most Szabadkán két újvidéki barátommal lépünk fel, akikkel töretlenül jó a viszonyunk, és folyamatos kapcsolatot tartunk. Szemléletbeli különbségek vagy összekoccanások se voltak közöttünk sem a háború alatt, sem utána. Ugyanazok vagyunk lelkileg, akik voltunk, és ez nagyon fontos.

drMáriás

Egy interjúdban arról beszélsz, hogy egy szerencsés pillanatban indult új generációhoz tartozhattál. Mi tartotta össze ezt a generációt? Ma is fontos számodra a nemzedéki élmény?

Ezt olyan értelemben gondolom, hogy mi még tudtuk élvezni Jugoszlávia méreteit, sokszínűségét, előnyeit, gazdagságát és izgalmát, vagy legalábbis tudtunk ebből valamit hasznosítani, a magunkévá tenni. Persze nem volt akkor sem minden jó, de nagyon sok inspiratív elem volt. A későbbi generációknak erre már nem volt módjuk, mert szűkültek a keretek, ezért sokkal szomorúbbak lettek. Emellett a mi generációnkra rátett még egy lapáttal az is, hogy mi egy punk, lázadó, new wave generációval együtt nevelkedtünk, ami erőt, löketet adott nekünk arra, hogy bátrabbak és szabadabbak legyünk.

drMáriás

Magyarországon lettél befutott művész, ott kerültél be a köztudatba. Érzel különbséget az alkotásaid befogadásában a hazai és a magyarországi közönség között?

Én Vajdaságban ugyanúgy szeretek fellépni, vagy még jobban, mint Magyarországon, és általában sikeresek is a fellépések. Szabadkán is nagyon jó hangulatú koncertjeink voltak. Sajnos már jó néhány éve nem keresett meg minket senki. Nyilván lehetne valamilyen magyarázatot adni arra, hogy egyesek miért nem hívnak meg minket semmi áron a saját intézményükbe, de nem akarok ebbe mélyen belemenni. Ezekből az ellentétekből elegem volt már akkor is, most is elegem van, és sajnálatosnak tartom, mert hát kevesen vagyunk itt Vajdaságban, és jobb lenne, ha valahogy össze lehetne tartani. Számomra nagyon fontos Vajdaság, és szeretek ide jönni fellépni. Alapvetően mégis Magyarországon van most a mozgásterem.

drMáriás

A celebeket és a politikusokat sem hagyod békén. Mit gondolsz, Szerbiában – vagy szűkítsük a kört csak a Vajdaságra – hogyan tűrnék meg ezt az ironikus jellegű, művészi értékű rendszerkritikát?

Nemrég például Kínában voltam, és Sanghajban felkértek, hogy kínai szereplőket fessek meg. Nem tudom, lesz-e belőle valami vagy sem, lesz-e hozzá kedvem vagy nem, de az, mondjuk, érdekes, hogy miközben értik, hogy miről van szó a képeken, ezt a saját nyelvükön, a saját szereplőikkel szeretnék látni. Nyilván Szerbiában is van egy bizonyos groteszkre és provokációra való érzékenység, tehát valószínűleg itt is lehetne érdekes történeteket lefesteni. Hogy ennek milyen lenne a beágyazottsága, vagy milyen lenne a reakció, azt nehéz megítélni. A lényeg az, hogy ezeknek a képeknek a befogadásához kell egyfajta könnyedség, humorérzék és kalandvágy. Ha ez megvan, akkor tulajdonképp bárhol tud működni, ha viszont nincs, akkor sehol.

 

A harminc éve tartó alkotói munkát koncert- és kiállítássorozattal, valamint egy új Tudósok-lemezzel ünneplitek, melynek címe Alzheimer karaoke. Magad is kiemelted az egyik zeneszámot, melynek címe Öregnek lenni jó. Azért még nem terveztek nyugdíjba vonulni, igaz?

Tervezni tervezhettük volna. Többször próbáltam már felhagyni ezzel-azzal, de igazából képtelen vagyok, mert egyrészt adódnak felkérések, másrészt enélkül megőrülnék. Ha nem tudnék muzsikálni, valószínűleg vagy tömeggyilkossá kéne válnom, vagy csempésszé, adminisztrátorrá, politikussá. Szóval úgy gondolom, hogy a világnak is és nekem is jobb, ha művészettel foglalkozom, mert annak nincs közvetlen, komoly áldozata, csak átmeneti, valamint gyógyulásra képes sebeket ejt az embereken. De még az is lehet, hogy egyenesen gyógyhatású a művészetem!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: dr.Máriás: A világ új fáraója – Trump
Hátsó oldal: dr.Máriás: David Bowie Van Gogh műtermében
Az ünnepekről Örülünk annak, hogy ragyog, hogy csillog, hogy fényárban úszik a város

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 36: ÉLMÉNYEIM MR. FLASHSEL

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Együttérzést karácsonyra A karácsony a szeretet és a béke ünnepe.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
BA vízió A rothadó holló azt a hírt hozta nekünk, 2017-ben is lesz Brutal Assault!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Föld rögéből égi térbe Nehéz szavakat találni, amikor a The Moon and the Nightspirit zenéjéről szeretnénk szólni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hova tovább, kedves KoL? Kings of Leon – Walls (RCA Records 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sokoldalú sokkoló olló (vízszintek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A két szerző
„A két szerző itt egy szerző” Brother Szög legújabb utazása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Marko Tomaš versei Marko Tomaš versei, fordította: m

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bírósági ügyem Évek óta húzódik egy bírósági ügyem. De senki nem tudja eldönteni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 33. 33. rész – A mézeskalács története

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fürdés elefánt módra A legtöbb európai élete folyamán legfeljebb az állatkertben találkozik élő elefánttal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szabadság Ha jobb kedvemben lennék, a helyszín meghatározásaként azt mondanám: a felhők felett három méterr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kerek e vidéken Vetélkedő az általános iskolák felső tagozatos és a középiskolák diákjai számára a vajdasági érté...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Művészetterápia – drMáriás és a Tudósok Szabadkán A Tudósok zenekar kezdeti formációban (az elhunyt Bada Tibor kivételével Máriás Béla, Dezső Tóni,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Festékkel a békéért A politika és az embertelenség megszámlálhatatlanul sok áldozatot követel, amiről a média hűséges...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Lénárd Róbert Lénárd Róbert. Rendező, dráma- és időnként újságíró, gyerekes pop- és magaskultúra-fogyasztó, iro...

0 Hozzászólás | Bővebben +