:

Jogi Kar, te drága!

:

DAY 37: HA NÁLUNK IS LEGÁLISAK LENNÉNEK A FEGYVEREK

Ha az ember reggel hatra odarajzolja magát az egyetem elé, akkor még van esélye arra, hogy iratkozáskor azt a választott tantárgyat válassza, amit szeretne, meg abból járjon gyakorlatra, amiből a legjobban szüksége van. Ilyen szempontból még könnyű szerencsével járni, de azt senki sem mondta, hogy emberekkel dolgozni könnyebb.

Van egy olyan mondás, hogy ha egy kutyát egyszer megetetsz, sosem fogja megharapni a kezed. Ha viszont egy embernek adsz enni, a jó isten sem tudja, hogy mi fog történni. Ezzel a gondolattal sétáltam be a tanterembe szerdán az első gyakorlatra, s bár embert nem, de a kutyámat, azt megetettem. S lássatok csodát, még sosem harapott meg.

Besétált az asszisztens, fiatal, bosnyák, nős. Ez vagy mindent elmond róla, vagy semmit. A csajok meghaltak érte (csak tudnám, hogy miért), mindenki nevetett a poénjain, amik igazán eredetiek voltak, viszont egy hét múlva eljött a második óra is, amikor már nemcsak az előadók az újak, hanem a kollégák is.

Az asszisztens hamar unalmas lett. A viccek már nem voltak nevetségesek, és derült arckifejezésemet felváltotta a rettegés maszkja, mert mi lesz majd, ha éppen engem szólít fel? Persze, erre is hamar találtam megoldást. Beültem az utolsó sorba, és levettem a szemüvegemet. Innentől kezdve már nem féltem annyira, hisz a nevemet nem tudja, ha pedig rám is mutat, hát úgysem látom jól, hogy felém mutat az ujja, vagy arra, aki mellettem ül. Legalább nem evett az ideg.

A csajok egy része még mindig döglött érte, engem viszont csak az érdekelt, hogy mikor lesz már szünet. Persze, nem volt teljesen használhatatlan a csávó. Első osztályúan csitította le a leghangosabb és legidegesítőbb csajszit, akit két perc alatt én csak hárommillió-négyszázötvenezerszer nyírtam ki. Lassan és kegyetlenül. Már nem azért, de ki jelentkezik óra elején, hogy bejelentse, hogy elmulasztotta kötelezettségeinek elvégzését, és nem olvasott el egy hét alatt húsz oldalt? Még egy kicsit korán van, de remélem, később sem fog szaporodni...

Csak az a baj az ilyenekkel, hogy járatják a pofájukat. A kevésbé hangosakra azt mondják, hogy autisták, speciális iskolákba járatják őket, miközben a tenni akarásuk ezerszer nagyobb, mint egy ilyen idegesítő cicababának, aki általában azért késik, mert nem tudja eldönteni, hogy melyik Jeeppel jöjjön egyetemre.

Hamar rájöttem, hogy egy másik tantárgyból kellett volna gyakorlatra járnom. Hiszen magáról a büntetőjogról nem sokat tanultam meg, de embert ölni immáron százféleképpen tudok. Nemcsak jogászokat, de bűnözőket is nevel ez az egyetem.

Első nap még bírtam az asszisztens fejét. Az ütős beköpéseit, hogy kinyitotta nekünk az ajtót. De aztán az a pillanat is eljött, amikor már olyan hadarva beszélt, hogy nem is láttam értelmét annak, hogy figyeljek. Hónapokkal később már sorozatokat néztünk. Vegyük figyelembe ennek a jó oldalát. Legalább nem magyarázott, nem kellett figyelni, és nem faggatott minket. Ha viszont a büntetőjog elsajátítása krimisorozatok nézéséből áll, akkor büszkén kijelenthetem, hogy én ebből a tárgyból doktoráltam, tekintettel arra, hogy eddig hány sorozatot néztem. Sokat köszönhet a sorozatoknak minden joghallgató. A Briliáns elmék nélkül nehéz lenne megérteni jó pár dolgot.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szarvas Melinda 
Hátsó oldal: Kokrehel Zsolt
Tükrök, hó, ünnepek Hiába ünneplünk duplán, csak elmúlik.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pápista Zsolt
„Aki német szakos, rendkívüli helyzetet élvez” A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2016. évi Kristálygömb Díját Pápista Zsolt, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 37: HA NÁLUNK IS LEGÁLISAK LENNÉNEK A FEGYVEREK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A családon belüli erőszak Ami a négy fal között történik, az magánügy.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A folk metál újabb hullámain Krampus: Counter / Current (Magánkiadás 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szilikonspirál – avagy a mindenség egy csigahéjban Darren Aronofsky: π (π – faith in chaos) – 1998

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A SZJMSZ közleménye Kedves Barátunk!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bödecs László: Semmi zsoltár Bödecs László, költő, 1988-ban született Szombathelyen.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Céklás-fetás szódakenyér
Sporhetsztori 34. 34. rész – A cékla visszatér

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Utam Japánba A repülő leszállásra készül. Hajnali ötkor értem vissza a hostelbe Bangkok legjobb bulijáról, és ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Guten Morgen, Österreich Minden télen elhatározom, hogy Ázsiában fogok lakni, például Malajziában, ahol még csak tévében l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tarajos képzőművészet Damir Pavić – Septic szabadkai független képzőművész.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: G. Erdélyi Hermina G. Erdélyi Hermina vagyok, a barátaim Heminek hívnak.

0 Hozzászólás | Bővebben +