: Pápista Zsolt
Pápista Zsolt

„Aki német szakos, rendkívüli helyzetet élvez”

: Pápista Zsolt
Pápista Zsolt

A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2016. évi Kristálygömb Díját Pápista Zsolt, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Német Nyelv és Irodalom Tanszékének doktorandusza és tanársegédje nyerte el. Zsolt az általános iskolát Tiszakálmánfalván, a gimnáziumot pedig Újvidéken végezte el. Vele beszélgettünk tanulásról, kutatómunkáról, német nyelvről és munkavállalásról.

Mesélj valamit magadról! Hogy kezdődött tudományos pályafutásod?

Már gyerekkoromban érdeklődtem a tudomány iránt. Kimondottan élveztem új dolgokat megtanulni a világról, így sokáig az egyik legnagyobb kincsem egy gyermekenciklopédia volt, amit a szüleimtől kaptam ajándékba. Először a gimnazista éveim alatt kezdtem a kutatás területén tapogatózni a TUDOK és a Géniusz nevű konferenciákon a pszichológia, biológia és vegytan szekciókban. Az első valódi kutatásomat azonban másodéves egyetemistaként végeztem, amikor a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium (VMFK) kollégistájaként készültem a 11. VMTDK-ra akkori mentorommal, prof. dr. Bogner Istvánnal. Mivel nem tudtam eldönteni, mi legyen a kutatási témám, a professzor nagyon egyszerű megoldást talált: aznap a módbeli segédigékről tartott előadást a tanszéken, így azt tanácsolta, legyen a kutatási témám ezzel kapcsolatos, a módbeli segédigékkel ugyanis érdemes tudományosan foglalkozni. Így végül a német módbeli segédigéket és a magyar fordítási ekvivalenseiket elemeztem Thomas Mann Varázshegy című regénye és magyar nyelvű fordítása alapján. A 12. VMTDK-n a pragmalingvisztikába kóstoltam bele, és összevetettem Adolf Hitler és Charle de Gaulle egy-egy beszédét, amelyet a német ifjúságnak tartottak ‒ Hitler a háború előtt, De Gaulle a háború után ‒, és arra a következtetésre jutottam, hogy a két szónok lényegében eltérő módon alkalmazta a beszédaktusokat hasonló kommunikatív célok elérésére. A 13. VMTDK-ra már jelenlegi mentorommal készültem, doc. dr. Pásztor-Kicsi Máriával, az ő szakértő és odaadó útmutatásának köszönhetően eveztem először a kognitív nyelvészet vizeire ‒ a mai napig ez képviseli az elsődleges kutatási területemet. Ezen a konferencián azt szerettem volna megállapítani, hogy milyen fogalmi metaforák és metonímiák segítségével tudja a magyar és a német nyelv enyhíteni a halál fogalmát, és arra a következtetésre jutottam, hogy mindkét nyelvben elsősorban a pihenés, az utazás, a befejezettség és a hiány fogalmak segítségével, sőt emellett maga az élet fogalmával is eufemizáljuk a halál gondolatát. Erre a dolgozatomra vagyok idáig a legbüszkébb, mivel ennek köszönhetően értem el második helyezést a magyarországi XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián, valamint ez volt az első publikációm is a Tanulmányok című szakmai folyóiratban. A tudományos pályafutásom kezdetét valójában pont a VMTDK-kon való rendszeres részvételnek köszönhetem, mivel ez a konferencia volt a kutatói bölcsőm és az ugródeszkám a tudományos életbe.

Mi fogott meg a német nyelvben, miért esett erre a választásod?

Még gyerekkoromban szerettem meg a német nyelvet. 1997-ben a családom felszerelt egy szatellitantennát, és attól kezdve a húgommal rendszeresen néztünk németül szinkronizált rajzfilmeket és filmeket, lassacskán tanulgatva különböző szavakat. Talán azért, mert gyerekként hallottam először a német nyelvet, mindig kellemes érzelmekkel és emlékekkel kötöttem össze. Általános iskolában és gimnazista éveim alatt rendszeresen jártam versenyekre magyar, szerb és német nyelvből, így jó alapokat szerezhettem nyelvészetből. Amikor a nagy kérdésre került sor, hogy „hova tovább?”, különböző dolgok érdekeltek. Nem tudtam eldönteni, hogy az elektrotechnikának, az építészetnek vagy akár az egészségügynek szenteljem-e az életemet – nehéz volt egyetlen dolgot kiválasztani. Végül mégis azt választottam, ami egész életemben örömöt adott, és amit legnagyobb erősségemnek éreztem ‒ a német nyelvet.

 

Hogyan találkoztál a VMTDK-val?

A VMTDK-n 2012 óta veszek részt rendszeresen minden évben. Valójában sorsszerű véletlennek köszönhetem, hogy megismerkedhettem a VMTDK-val. Egy napon az első egyetemista évem végén a vizsgaidőszak után találkoztam egy gyerekkori barátnőmmel a Tiszakálmánfalvára tartó buszon. Ő a VMFK kollégistája volt, és nagyban készült a VMTDK-ra. Amikor megtudta, hogy szép eredményeket értem el a vizsgáimon, úgy gondolta, talán érdekelne a VMFK tutoriális programja. Ez ugyanis egy olyan három éven át tartó egyéni képzési rendszer, amelynek keretében minden kollégista rendszeres konzultatív órák keretében egy mentorral együtt (aki egyetemi oktató) kutat egy közösen megfogalmazott témában, és ennek a folyamatnak az eredményeit minden évben bemutatják a VMTDK-n. Fantasztikusnak hangzott számomra ez a rendszer, elvégre az egyetemi képzés alatt nincs lehetőség ilyen jellegű oktatásban részt venni. A VMTDK lehetőséget nyújt arra, hogy szakértő szakmai zsűri és más kutatótársak előtt prezentáljuk kutatásaink eredményeit, valamint hogy olyan visszajelzéseket kapjunk, amelyeknek köszönhetően továbbfejlődhetünk mint kutatók és előadók. Úgy gondolom, az ilyen jellegű konferenciák a mai világban pótolhatatlan lehetőséget adnak a szakmai kibontakozásra.

 

Tavaly október óta dolgozol tanársegédként. A munka mellett ez milyen kötelezettségekkel jár?

Amikor alapképzéses egyetemi hallgatóként elkezdtem előadásokon és gyakorlatokon részt venni, azt gondoltam, egy tanársegédnek vagy professzornak a munkája a tanítással kezdődik és fejeződik is. Idővel ráébredtem arra, hogy sok egyéb dolgot ölel fel ez a munka, amit a hallgatók nagy része nem is lát. Tanársegédként ezt a saját bőrömön is tapasztalhatom, az órákra való felkészülés és a tanítás ugyanis a munkának csak egy részét képezi. Emellett elengedhetetlen, hogy minél többet kutassunk is, és hogy kutatási eredményeinket konferenciákon bemutassuk, valamint hogy szaklapokban publikáljuk. Ilyen értelemben az egyetemi oktatóknak két fronton kell helytállniuk: egyrészt minőségi órákat kell tartaniuk, hogy megfelelő átlagot érjenek el az evaluáción, másrészt pedig pontokat kell szerezniük publikációk által.

Pápista Zsolt mentorával, dr. Pásztor-Kicsi Máriával és dr. Csányi Erzsébettel, a VMTDK fő szervezőjével

Pápista Zsolt mentorával, dr. Pásztor-Kicsi Máriával és dr. Csányi Erzsébettel, a VMTDK fő szervezőjével

Milyen ma magyarként újvidéki tanársegédnek lenni?

Eddig csak pozitív tapasztalataim voltak – ehhez részben talán az is hozzájárul, hogy nyelvi szakról van szó. Minden évfolyamon vannak magyar anyanyelvű hallgatóink, így előnyös, hogy nekem is a magyar az anyanyelvem, mivel vannak helyzetek, amelyekben ez könnyítést jelenthet számukra. Továbbá rendszeresen vannak különféle rendezvények a Bölcsészettudományi Karon, így már arra is adódott alkalom, hogy a magyar ajkú hallgatókkal tartsunk magyar–német irányú fordítással kapcsolatos műhelymunkát. Emellett a szerb és egyéb anyanyelvű hallgatóknak is gyakran fel tudok hozni olyan példákat, amelyek a magyar nyelvvel kapcsolatosak. Mivel nyelvészettel foglalkozunk, sok esetben érdekes összevetni például olyan magyar és szerb szavakat, amelyek német eredetűek, vagy pedig rámutatni arra, hogy milyen érdekes különbségek vannak egy flektáló (hajlító) nyelv, mint a szerb és a német, valamint egy agglutináló (ragozó) nyelv között, mint amilyen a magyar. Végül pedig ki szeretném emelni, hogy a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék is kimondottan támogatja a magyar ajkú tanársegédeket, így adódik alkalom az együttműködés különféle formáira.

 

Az elméleti kutatásnak milyen gyakorlati eredményei lehetnek az egyszerűen németül tanulókra nézve?

Az efféle elméleti kutatásoknak mindenképp lehet gyakorlati haszna az egyszerűen németül tanulókra nézve. Példának felhozhatnám a német vonzatos igéket, amelyeknél általában azt állítják a hagyományos grammatikák, hogy fejből kell megtanulni, melyik ige milyen elöljárót követel. A kognitív szemantika segítségével azonban magyarázatot lehet találni arra, hogy miért alakultak ki ezek a vonzatok, és csoportosíthatóak is. De ez csak egy példa arra, hogy hogyan tudja az elméleti kutatás megkönnyíteni az oktatást is.

 

Ha jól tudom, Németországban is képezted magad. Mesélj az ottani tapasztalataidról!

2015 augusztusában egy DAAD-ösztöndíjnak köszönhetően részt vehettem egy egy hónapig tartó fordítói és tolmácsi kurzuson Germersheimban. Ez egy igazán egyedi élmény volt, nagyon sok új dolgot megtanultam, számos személlyel megismerkedtem Európa különböző országaiból. Kimondottan felvilágosító volt megismerni az ottani oktatást, mivel lényeges különbségeket lehet megfigyelni az ottani és az itteni oktatás között. Szembetűnő volt az ottani törekvés arra, hogy különböző modern módszereket alkalmazzanak. Szinte minden tantárgy esetében másképp folyt a tanítás, és kevés volt a hagyományos frontális előadási módszer, amikor a tanár a hallgatók előtt állva tartja az előadást, a hallgatók pedig jegyzetelnek. Sokkal nagyobb súlyt fektetnek arra, hogy a hallgatók aktívan részt vegyenek az előadás lebonyolításában különféle aktivitások révén. Nálunk is lehet találkozni ilyen előadásokkal, amelyek keretében modern módszerek kerülnek alkalmazásra, de még nagyon távol vagyunk a németországi szinttől ilyen téren.

 

Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy itthon maradni, vagy külföldön munkát vállalni. Te hogy vélekedsz erről?

Talán nincs olyan szerbiai fiatal, akit legalább ideiglenesen ne foglalkoztatna ez a kérdés. Jómagam is elgondolkodtam többször ezen, mivel lett volna lehetőségem külföldön keresni a szerencsémet. De szilárd meggyőződésem, hogy nem kellene mindenkinek elhagynia a szülőföldet, főleg ha valaki egy egyre csökkenő létszámú kisebbség részét képezi, amelynek szüksége van a tehetséges és rátermett utánpótlásra. Természetesen amennyiben valakinek nincs lehetősége a szülőföldön elhelyezkedni és a létét biztosítani, nem lehet tőle elvárni, hogy lemondjon minden külföldi lehetőségről, és itthon várja reménykedve a kilátástalan jobbulást. Igazán gyászosnak tartom a mai helyzetet, amikor sokaknak az egyetlen egzisztenciális megoldás a szülőföld határain túl található, távol a családtól és minden ismerőstől. Nekem volt olyan szerencsém, hogy adódott lehetőség arra, hogy itthon helyezkedjek el, és végül ezt választottam. És nem bánom. Máshol bizonyára magasabb az életszínvonal, és nagyobb anyagi sikereket érhet el az ember, de szerintem vannak olyan dolgok, amelyeket sem a pénz, sem a siker nem tud helyettesíteni. Ezek a család, a gyermekkori barátok és a közösség, amellyel a közös történelem és kultúra köt össze bennünket. Ez csak itthon van.

 

Mennyire népszerű az egyetemen a német nyelv? Mit üzensz azoknak, akik erre a karra szeretnének iratkozni vagy a német nyelvet szeretnék megtanulni?

Az elmúlt néhány évben a Német Nyelv és Irodalom Tanszék büszkélkedhet a legtöbb felvételiző hallgatóval. Az elmúlt két évben ez a szám a 90 fő körül mozgott, ami bizonyítja, hogy a fiatalok érdeklődnek a német nyelv iránt, és hogy látnak ebben a szakban jövőt.

A hallgatók különböző szintű tudással jönnek a tanszékre – vannak, akik csak a középiskolában tanulták a nyelvet és csak B1-es tudásszinttel rendelkeznek, de olyanok is vannak, akik valamilyen formában a német nyelvvel nőttek fel. Végeredményben ez az iniciális tudásszintjük nem teljes mértékben meghatározó a későbbi eredményességük tekintetében. Azok fejezik be sikeresen az alap- és a mesterképzést, valamint azokból lesznek a legjobb tanárok és a kiváló fordítók, akik a tanulmányaikat komolyan veszik, és a tanulásnak, a szakmai fejlődésnek szentelik idejüket.

A jelenlegi helyzet Szerbiában sokakat arra késztet, hogy külföldön keressenek megélhetőséget, gyakran olyan országban, ahol a német az államnyelv. Ezzel összhangban jelentősen nőtt a német nyelvtanulás iránti igény, így számos új nyelviskola nyílt és nyílik, de nincs elegendő tanár ennek az igénynek a kielégítésére. Aki német szakos, az Szerbiában rendkívüli helyzetet élvez, nem ritka eset ugyanis, hogy már másod- vagy harmadéves hallgatók is dolgoznak magániskolákban, és így tanulmányaik mellett pénzt is keresnek. Sokan úgy vélik, hogy a német nyelv „durva” hangzású, és ezért inkább az angolt tanulják. Ez egy német szakos szemszögéből nem feltétlenül rossz hír, mivel oda vezet, hogy kevesebben tanulnak meg németül (míg angolul manapság már a legtöbb fiatal meg tud szólalni), ezért a német nyelvű fordítókra is hatalmas az igény (hozzátenném, hogy ez a magyar–német fordítókra fokozottan igaz). Továbbá gyakori jelenség lett az elmúlt években az is, hogy külföldi cégek call centereket foglalkoztatnak Szerbiában, és ilyen téren is szükség van olyan személyekre, akik magas szinten beszélik a német nyelvet. Ez csak néhány példa arra, hogy hogyan lehet Szerbiában elhelyezkedni a német nyelvnek köszönhetően, így valóban nehéz német szakosként munkanélkülinek lenni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szarvas Melinda 
Hátsó oldal: Kokrehel Zsolt
Tükrök, hó, ünnepek Hiába ünneplünk duplán, csak elmúlik.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pápista Zsolt
„Aki német szakos, rendkívüli helyzetet élvez” A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2016. évi Kristálygömb Díját Pápista Zsolt, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 37: HA NÁLUNK IS LEGÁLISAK LENNÉNEK A FEGYVEREK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A családon belüli erőszak Ami a négy fal között történik, az magánügy.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A folk metál újabb hullámain Krampus: Counter / Current (Magánkiadás 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szilikonspirál – avagy a mindenség egy csigahéjban Darren Aronofsky: π (π – faith in chaos) – 1998

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A SZJMSZ közleménye Kedves Barátunk!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bödecs László: Semmi zsoltár Bödecs László, költő, 1988-ban született Szombathelyen.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Céklás-fetás szódakenyér
Sporhetsztori 34. 34. rész – A cékla visszatér

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Utam Japánba A repülő leszállásra készül. Hajnali ötkor értem vissza a hostelbe Bangkok legjobb bulijáról, és ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Guten Morgen, Österreich Minden télen elhatározom, hogy Ázsiában fogok lakni, például Malajziában, ahol még csak tévében l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tarajos képzőművészet Damir Pavić – Septic szabadkai független képzőművész.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: G. Erdélyi Hermina G. Erdélyi Hermina vagyok, a barátaim Heminek hívnak.

0 Hozzászólás | Bővebben +