:

Magzatpóz

:

Darren Aronofsky: Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) – 2000

Szellem-test-lélek no.2.: Test.

...a nyár legelejétől érzed, ahogy kúszik be az ősz a vászonra, megállíthatatlanul, a hervadás már jó régen elindulhatott; talán az emberlét hajnalán. Pedig most még csírázni is látszik valami. Utána az ősz, majd a tél következik. Itt nincs tavasz.

Első alkalommal nem lopta be magát a szívembe a mozi (ezzel vesztettem el az Aronofsky-szüzességemet egyébként) – persze a zsigereimben azonnal dolgozni kezdett. Mint minden ópiát. Úgy éreztem akkoriban, nekem a Wir Kinder vom Bahnhof Zoo után nem tudnak már semmi hitelesebbet mutatni drogtémában. Azóta is ezt vallom. Ám később megnéztem a rendező – előző részben tárgyalt – első nagyjátékfilmjét, a π-t, és utána azt gondoltam, adjunk még egy esélyt a Rekviemnek. Most negyedszer vagy ötödször nézem. Zsigeri, valóban. De azon túl is hat.

A várakozásokkal ellentétben itt négy dzsánki sorsát követhetjük nyomon, nem pedig háromét – és a legsúlyosabb arc pedig éppen a Mami. Sara Goldfarb. Ellen Burstyn elképesztő, idegborzoló alakításában. Őrület, mit művel a színész! És persze a karakter is... gyógyszeripar és gyilkos média. A mákony ártatlan rekreációs kábszer ezekhez képest. A heroin tabu? A Rivotril mért nem az? (Jobban letaglóz egy negyed tabletta, mint egy negyed gé hazai lámpázott.) No és a fogyótabletták? No és az Oprah Winfrey Show? Hát a Barátok közt?! ...tévedés ne essék, a Rekviemben „megbízható” orvos ír fel „teljesen legális és megbízható” gyógyszert. Amitől a fogadat csikorgatod, a frizsider rád támad, és kilépsz a tévéképernyőből, kilépsz önmagadból, „ez az, amitől a legtöbben bekattannak”. Nyugati gyógymódok, nyugati egészségügy; mesélhetnék. Meg a narkóról is, persze, no hiszen, egész könyvet írtam róla – többek között –, ám ne ezekre fókuszáljunk ezúttal, annyi minden más is rezeg itt még. De akkor is – nota bene! – ez a nő itt minden origója. Szeretjük, mert szeretettel telített maga is; ám ő az „előző generáció”. A legális narkók elkötelezettje. A piros ruha esete. Elképesztő. A tévé-távirányítón kizárólag a mute gombot használja. (Van egy Betty Blue-íve e hős sorsának. (Arról a moziról majd a későbbiekben, naná.)

Rekviem egy álomért

Annyi minden rezeg itt még – és tulajdonképpen valahol mindegyik ugyanaz. Áttűnés fehérbe. Aronofsky-alapmotívum. „Ez hatalmas!”, „Naná, hiszen heroin...”, „Nem... ez valami más.” Kezdenek felbukkanni a dizájnerek. Ne próbáld ki; vagy ha muszáj, akkor is csak egyszer! Ahogyan a fogyótablettákat sem. Azokat ne is „muszájjon”. Plastic Passion. Minden a halálba visz – a kristálytiszta forrásvíz is; de a műanyag szaroktól már ideát zombi leszel. Ki tudja... a halál talán jó „hely”. Jó „idő”. Zombinak lenni viszont haláli unalmas. Nekem elhiheted, tesó.

...a mozi elején akár még egy nagyon finom, csendes és visszafogott humort is felfedezni vélünk, derűt mindenképpen lelünk benne – ellentétben a π-vel, ahol ezeknek nyoma sincs. Persze, itt most nyár van (első fejezet). Mi pedig árnyékban óvhatjuk patyolat bőrünket; közben az üzlet is beindul lassacskán: nem lopjuk el többé anyukánk tévékészülékét, hogy meglegyen a napi fix, sőt, vásárolunk neki egy házimozirendszert... miközben rájövünk, hogy anyukánk a fogyókúra folyományaként immár serkentőfüggő, és eddigre kétszeresen belefogyott a piros ruhába. Igen, nyár van. Amit itt találhatsz, az: (1) motiváció (még), de már jönnek a (2) kifogások – egy-egy újabb löket erejéig –, ráadásul akad még (3) szex is (egyelőre). És szeretet! Ha minden igaz, a názáreti éppen 2000 évvel a film lanszírozása előtt sírt fel először Betlehemben – ha még a narkósok között is ennyi szeretet volt képes azóta fennmaradni, akkor túl nagy baj nem lehet a világgal, ugye? ...és ki mondta neked, hogy nem épp a narkósok között maradt-e fenn a szeretet legtöbb morzsája? „Nem akarok semmi mást, csak nyugalmat, békét és egy kis boldogságot” – mondja Tyrone C. Love, miközben kedvese ében testét öleli. Ám „közeleg a tél”. (Hogy egy másik filmből/könyvből idézzek.)

Apropó: könyv! Hubert Selby azonos című regénye az egyetlen kedvencem a Cartaphilus FilmRegények sorozatából (még az Angyalszív és a Harcosok klubja sem volt elég meggyőző számomra; hiába, talán azoknak van igazuk, akik azt vallják, jó regényből nem készül jó film – kivétel a Rekviem (mondom én)... és akkor most nyugodtan elkezdhetnek megkövezni a Palahniuk-rajongók).

 

„Megkövezni”, „Betlehemben”... persze, e mozi középpontjában is egy zsidó (csonka) család szerepel. És még egy; meg még egy fekete család is, de ez utóbbiak mindössze felsejlenek a vásznon... épp csak hallunk róluk. Hogy voltak.

Magány. Persze ez is (ismét – mert a π hősénél magányosabb figurát én el nem tudok képzelni, talán az egy Lucifert) központi téma. Sara iszonyat magányos – de végül rádöbbensz, mindannyian azok (vagyunk), magzatpózban, visszahúzódva önmagu(n)kba, miután a feszületről leemeltetett a corpus.

Ősz. Rácsok. Harag. Mint a szeretet sovány pótléka. Nem megy a biznisz. Átbasznak mindenütt. Üvöltenék. Ehelyett odatartom a pofám vagy a picsám, mindegy. Csak egy morzsányit még! Utána leszokunk. Persze. És majd rendbe jön minden. Üres szavak, üresebbek, mint ahogyan ezt az üres őszt ily prózai ügyesen leírom. (A Tube-on már egy ideje a Black Swan hangzója fut; nyers gonzóság, amit művelek.)

...és hadd ne soroljam újra, amit legutóbb már megtettem: a számos összefüggést az Aronofsky-mozikban, az itt is pazarul kattogó fürge kameramozgást, a meghökkentő vágást, a zsigerekig ható filmzenét (majd utánanézel a neten az alkotóknak, ha kíváncsi vagy), egyáltalán a teljes hangzást és azt a csodálatosan szép beszédet (a szinkronban, képzeld!, erről még nem is meséltem, hogy bizonyos kedvenceimet magyar szinkronban csipázom inkább, másokat sokkal inkább eredetiben – majd egyszer kifejtem).

Rekviem egy álomért

Az elvonás ábrázolása. Szerintem ezt a témát is majd inkább a Christiane F. esetében fogom kibontani, mely film véleményem szerint a leghitelesebb (ebből a szempontból is) a témában. Mindenesetre a Rekviemben villanásokra tűnik fel mindössze, ugyanakkor módfelett kifejező (meg hatásvadász: jól teszi!; ezt meg a múltkor beszéltük át), a színészeink (Burstyn mellett Jared Leto, Jennifer Connelly és Marlon Wayans) pedig ezt is, akárcsak a többi évszakot, mely a moziban helyet kapott, rendkívül meggyőzően és hitelesen ábrázolják. Emelem kalapom (pom-pom).

Falak. Iszonyat. A szerelem sápadt árnyéka. Tél.

(Áttűnés fehérbe.)

Rekviem egy álomért

P. S. – Egy vicces egybeesés: Sokáig rendkívül büszke voltam rá, de legfőképpen baromi mókásnak tartottam, hogy a szombat esti „vacsorám” rendszerint a dupla Snickers, két kocsma, négy dzsó között. A filmben ugyan nem szerepel a csoki, a regényből viszont kiderül, hogy ez az egyetlen kaja a grépefrút mellett, amit a feka srác, Tyrone C. Love hajlandó elfogyasztani. Egy ideje már.

Minden a halálba visz – a kristálytiszta forrásvíz is; de a műanyag szaroktól már ideát zombi leszel.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! A napok elmúlnak, az egyetemen viszont folytatódik a már jól bejáródott monotónia, habár az ember...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az egészséges környezethez való jog Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs jog.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi újság a Sequence tájékán? A modern metálos Sequence zenekar kiadta harmadik videoklipjét, mely az Identity című dalukhoz ké...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Magzatpóz Darren Aronofsky: Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hieronymus Bosch: Haywain (részlet)
Marko Tomaš és Odri Gizella versei Marko Tomaš és Odri Gizella versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 35. 35. rész – Agyat mosnak a cégnél

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Visszajöttem!” 5. Család

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pillanatképek Katoriból Élet a japán farmon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi mindannyian ufók vagyunk Kicsi a világ – szokás mondani. Így az is könnyen megesik, hogy két vajdasági előbb fut össze Bud...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
100 tonnás riffek A 1000 Mods pszichedelikus középutas felsőszerű stoner rock csapatot rabul ejtette Újvidék multik...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pain koncert Belgrádban A skandináv metál, már nem annyira gyereke, sokkal inkább fenéje, Peter Tägtgren Szerbiában is la...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A tarajos rosszfiúk visszatérnek A The Exploited ismét hazánkban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Éjjeli füst Újvidéken A Nightstalker levadássza a sztónereket a Duna mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
Ivan Schreiber:
Tarajos képzőművészet 2. Damir Pavić Septic, szerbiai szubkulturális legenda.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Aki választ: Kiss Tamás Kiss Tamás. Tékiss Tamás. De inkább csak Tunyó.

0 Hozzászólás | Bővebben +