:

A művészet szabadsága

:

Nem olyan egyszerű meghatározni, hogy mi a művészet. Vannak, akik szerint bármilyen alkotófolyamatot így nevezhetünk: a konyhaművészetet például ritkán használjuk önkifejezésre – létrehozni valamit, ami egyszerre finom és szép –, mégis igazi művészet. Ugyanígy a küzdősportokra sem föltétlenül mint művészetre tekintünk, de ha kapcsolódik hozzájuk az alkotás és az önkifejezés vágya, akkor máris jogos a megfogalmazás. Ez a tág értelmezés néha még a filozófiát is magába foglalja, ami jó hír mindenkinek, aki szeret semmit sem csinálni: nincs is annál művészibb, mint egy csésze tea mellett elmélkedni a világ dolgairól.

Egy másik megközelítés ennél jóval szűkebben értelmezi a művészet fogalmát: csak akkor számít művészetnek egy alkotási folyamat, ha azzal önkifejezünk, és mondanivalónk is van. Egészen hosszú könyveket írnak a témáról a hozzáértők, hogy mit nevezünk pontosan művészetnek (vagy épp mit nem), mások pedig egy-egy rövid mondattal igyekeznek megfogalmazni a lényeget. Például az a művészet, ami szép – de hát a szépség szubjektív fogalom, ami nekem tetszik, az lehet, hogy másnak nem.

A l’art pour l’art felfogása szerint a művészetnek épp elég az, hogy legyen: ennél többet nem kell tőle elvárni. A művészet viszont alkalmas arra is, hogy a segítségével olyan dolgokat fogalmazzunk meg, amit máshogy nem tudunk, hogy megmutassuk, hogyan látjuk a világot, vagyis önkifejezzünk vagy társadalmi mondanivalót fogalmazzunk meg vele.

art

A művészet szabadságát a legtöbb ország védi. A művészet szabadsága azon alapul, hogy a művészet véleménynyilvánítás, márpedig a véleményét bárki elmondhatja. Ez a szabadság viszont nem korlátlan, amiből az következik, hogy a művészetnek is vannak határai (legalábbis jogi értelemben). Van, amit még megtehetek, és van, ami már túlmenne azokon a határokon.

Ilyen korlát lehet például mások személyiségi joga: írhat egy szerző akármilyen csodálatos és irodalmilag értékes regényt a volt barátnőjéről, ezt úgy kell megtennie, hogy az illető ne legyen fölismerhető. Ehhez néha az sem elég, ha megváltoztatja a nevét: a regény olvasójának még akkor sem szabad egyértelműen rájönnie a személyazonosságra, ha ismeri az illetőt. És persze az sem mindegy ilyenkor, hogy mit tudhat meg az olvasó a szereplőről: ha a belső, intim dolgait nem tárgyalja ki az író, akkor akár még az is rendben van, ha egy álnév kiötlésénél többet nem tesz.

Egy másik gyakori korlátozásra akkor kerül sor, ha a művészeti termék sérti egy csoport érzékenységét. Elképzelhető például egy olyan kiállítás, ami viccet csinál a kereszténységből vagy meggyalázza a holokauszt-túlélőket: mindkét eset komoly kérdéseket vet föl. Az Európai Emberi Jogi Bíróság szerint a szólásszabadság (és így a művészet szabadsága is) arra is vonatkozik, ami fölháborítja az embereket. Tehát nemcsak az általános közvélekedéssel összhangban lévő művészeti termékeknek van létjogosultságuk. A gyűlöletkeltést ennek ellenére sok országban nem engedik meg még művészi formában sem.

art

Mivel nincs egységes gyakorlat a művészet korlátozására vonatkozóan, ezért minden ország máshogy csinálja. Az a jellemző, hogy minél nyugatabbra megyünk, annál kevesebb az ilyen korlát, az USA-ban például nem is nagyon van olyan jog, ami szembe mehetne a szólásszabadsággal.

A művészet erős társadalomkritikát is megfogalmazhat: végtére is az a dolga, hogy elgondolkodtasson, ez pedig a fennálló rendszer megkérdőjelezése nélkül nehezen menne neki. Az pedig már a befogadó dolga, hogy a művészet által megfogalmazott üzenetekkel kezdjen is valamit.

art

 

Babits Mihály

Művészet és szabadság

Ha akadnak művészek – s nem lehet nem látni, hogy akadnak –, kiket a napi élet nem lelkesít vagy nem a szabadsági politika az, ami lelkesít...
Ignotus

Nem tudok elképzelni művészt, akit ne a szabadság lelkesítene. A művészet maga a szabadság: bizonyos oldalról nézve ez a lényege. A művész az az ember, aki mindent belülről lát, ekként mindent belülről megért (a tudós az, aki kívülről érti meg), és mindennek megérti a létjogosultságát. Ekként a művész az, aki mindent megenged, sőt akinek minden tetszik, a rossz is, a csúnya is. A művész az egész világ szeretője, vagy inkább a művész maga az egész világ egy lélekbe sűrítve. Ekként lehetetlen, hogy a művész valamitől megtagadja a szabadságot és a létjogosultságot: viszont a legművészetellenesebb dolog a művészettől valami szabadságot megtagadni.

Evvel szemben a politika maga a türelmetlenség. A politikus az az ember, aki nem néz, hanem akar: roppant mély gondolata az Schopenhauernek, hogy az akarat és látás ellenségek. „Nem nézek én se Istent, se embert” – mondja az, aki valamit akar. A politikus nem lát és nem ért meg semmit, és nem ismeri el a létjogosultságát annak, amit nem akar. Szabadsági politika: ez a kifejezés contradictio in adiecto.

Ezzel nem azt mondom, hogy a művész nem lehet politikus és nem akarhat valamit: Goethe megvetette a politikát, de Anatole France, a legművészibb, legmegértőbb, legszkeptikusabb szellem mindazok közt, akik ma élnek, szocialista. De Anatole France nagyobb művész akkor, mikor a középkori barátok lelkébe éli magát, mint mikor szocialista szónoklatokat tart. Zola legkevésbé volt művész a Travailban. Az iránymű nem művészet. Verlaine még kevésbé művész akkor, mikor Szűz Máriáról énekel.

Hogy miért lelkesíti a művészeket ma kevéssé a szocialisztikus politika? – még azokat is, akik szocialisták, tisztán, meggyőződésből azok?

Kétségkívül azért, mert nemcsak hogy nem szabadsági politika, de sok megnyilvánulásában határozottan szabadságellenes. Ez talán nem hiba, sőt erő; minden világhódító politikának ilyennek kell lenni, ilyen volt a katolicizmus is. A művész megérti ennek a szükségét, de a maga részéről mégsem hajlandó igába rakni a fejét.

Uraim! Ha nekem tetszik a katolicizmus, önöknek abba semmi beleszólásuk; ha önök a művészet iránt érzékkel bírnának, gyönyörködnének velem abban, amiben én is gyönyörködöm, s ezzel talán nem is vétenének a szent szocializmus ellen. Követelem magamnak azt a jogot, hogy mindenben gyönyörködhessem, még az önök mulatságos korlátoltságában is. És követelem magamnak azt a jogot, hogy ne kelljen tartoznom semmiféle klikkbe, ahol a szabadságot megkötik. Nem is vagyok tagja egynek sem. A kongregációnak persze legkevésbé.

(Nyugat, 1911. 21. szám)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! DAY 40: SZEMESZTER VÉGE, VAGY ELSŐ NAP… UGYANAZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A művészet szabadsága Nem olyan egyszerű meghatározni, hogy mi a művészet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.facebook.com/ PPLivePhoto
Csillagok között A Vágtázó Halottkémek és a New Model Army zenekar közös pontjai:

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lazar (NS) Az újvidéki instrumentális zenét produkáló trió már azzal egy jó pontot szerzett nálam, hogy van ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mindig aktuális lázadás Új előadással robbantott a Fabula Rasa

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Az akárhol és a sehol között egy megapoliszban” avagy a sóvárgás tízezer arcáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Nincs megállás” Davor Štefanek megnősült, és apa lesz

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 38. 38. rész – A második fekete pont– A tinták tintája

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Montgomery, egy világ megteremtője Várj, mondok neveket: Felicity, Felix, Cecily, Sarah Stanley, Gus Pike, Alec bácsi, Janet néni, O...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Driving Licence Amikor hatéves voltam, azt vártam, hogy mikor töltöm már be a tizenkettőt, hogy majd elöl ülhesse...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pályázati felhívás A 27. TARTÓSHULLÁM – MEDIAWAVE Együttlét pályázatot hirdet fiatal magyar és határon túli magyar f...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rakjuk össze, amink van! Jelentkezz közösségi programmal a 27. Tartóshullám Mediawave Együttlétre!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Balázs Áron A nevem Balázs Áron. 45-össel taposom a 40-et, színész és tanársegéd vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Margóversek Győrffy Zoltán, Zombor – KMV, vers 1. díj (1991)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Anikó sejtelmes télikabátja Jódal Kálmán, Újvidék – KMV, novella 1. díj (1986)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tamás szervezőként a tavalyi KMV-n
„Aki egyszer átélte, azt előbb vagy utóbb úgyis visszahúzza a szíve” Oláh Tamás, Magyarkanizsa

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ágnes a tavalyi KMV-n
„Én ilyen dzsóker vagyok” Léphaft Ágnes, Újvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +