:

Olcsó joghurtforradalom

:

Ha én egyszer kinyitom a számat

A báni palota az a hatalmas fehér épület, ahová a férfiak ingben, a nők pedig szoknyában és magassarkúban járnak dolgozni. Aztán meg azon kapom magam, hogy én is belecsöppentem ebbe a világba, csak éppen nem olyan munkásként, mint a többiek, és nem is úgy, ahogyan én azt annak idején elképzeltem. Mert voltak idők, amikor a fantáziám még nem volt fekete-fehér, amikor a felhők különböző ábrákat rejtettek, mikor az ágy alatt ezeregy szörny bújt meg, amikor egy zokni is csodálatos játékszer volt, és labda nélkül is ment a kosarazás.

Amikor elhatároztam, hogy majd ott fogok dolgozni, mindenekelőtt a jog volt a fejemben, vagy az írás. Elvégre valakinek ki kell robbantania a következő joghurtforradalmat. Azt is figyelembe véve, hogy a végrehajtó tanácsban is olyanok az árak, mint a belgrádi parlamentben, ezer dinár fejében több száz liter joghurtot lehetne a falra önteni. Hét dinár bent egy csésze tea. Hét. 7. HÉT. Sedam. Seven. Sieben. Siete. Sette. Hét. Hét dinár egy csésze tea. Százötven dinárból két ember dagadtra eszi magát. Az ottaniak megtehetik. A vajdaságiak rendszeresen fizetik az adót. Valahova azt a pénzt is el kell költeni.

De nem csak az árak nyűgöztek le. A mellékhelyiségek, ha nem is voltak olyan tiszták, hogy a padlójukról lehetett volna enni, de legalább minden fülkében volt toalettpapír, az igazi döbbenetet viszont igazán csak az váltotta ki belőlem, hogy a csapból meleg víz folyt. Hatalmas hiba lenne elszalasztani bármilyen munkát is egy ilyen helyen.

Ott álltam a bejáratnál. Átnézték a táskámat. Elhaladt mellettem egy nő, akinek pont olyan kabátja volt, amit én is meg szerettem volna venni, csakhogy éppen nem volt rá pénzem. Mert az a kabát nem olcsó. De én nem voltam kis ruhában, Chanel parfümmel befújva, Prada táskával a kezemben. Egy kihordott farmer és egy régebbi felső volt rajtam. Én fizikai munkásként piszkos, poros munkát jöttem végezni. Ezt is ki kellett próbálni.

Öt perc alatt csak kilencvennégyszer hallottam, hogy „de hát, te lány vagy”. Ha Amerikában lettünk volna, kilencvennégy pert indíthattam volna, csakis azért, mert valaki nőnek nevezett egy olyan napon, amikor akár férfinak is érezhettem volna magam. Bár amikor az ember arra adja a fejét, hogy pénzért cserébe cipekedjen, akkor nem is árt, ha legalább egy kicsit férfinak érzi magát.

dosszié

Három pasi meg én cipeltük a dossziékat a pincéből a harmadik emeletre. Meg kellett mutatnom, hogy ki hordja közülünk a nadrágot. Huszonnégy lépcső a földszint és a pince között. Alaposan átszámolt huszonnégy lépcső. Nem egyszer tettem meg azt az utat. Nem is hétszer, hanem jó néhányszor reggel nyolctól délután négyig. Ingyenes edzés, és még fizetnek is. NO DE, ÚRISTEN, EGY LÁNY DOLGOZIK?!

Nem is tudom, hogy mi ment jobban az agyamra. Az, hogy mindenki bámult, vagy az, hogy mindenki rácsodálkozott, hogy milyen fiatal vagyok, vagy éppenséggel az, hogy azon csodálkoztak, hogy nőből vagyok. De persze ezek ilyen hivatalnokféleségek, akiket nem lehet elküldeni a fészkes fenébe, magyarázni meg pláne nem érdemes, hogy ide jöttem dolgozni, én vállaltam, nem kényszermunka, és habár tizenkét évesnek nézek ki, húsz vagyok, és magam is rájöttem, hogy a másik három munkással ellentétben én nem vagyok férfiból. Természetesen tartottam a számat. Egy ideig. Maradjunk reálisak.

Egy idő után már kezdett az agyamra menni, hogy egy huszadik embertől hallom vissza a kritikát, aki A személytől hallotta, aki B személytől hallotta, aki C személytől hallotta, és így tovább az ábécé huszadik betűjéig. Ha már valaki kritizálni akarja a munkámat, akkor legalább legyen annyi bátorsága, hogy a szemembe néz, és nyíltan megmondja, hogy mi a baja. De mivel az adott illetőnek ehhez nem volt elég mersze, onnantól robbant nálam a bomba, és nem érdekelt, hogy kivel állok szemben, és megmondtam a magamét. Hát, nem is arról vagyok ismert, hogy mérgesen megtartom magamnak a véleményem.

carry hard

Egy kopasz dagadék odasétált hozzánk, csupán hogy kommentározza, hogy nem pakolhatjuk meg ennyire a liftet, mert az majd tönkremegy a nagy súly alatt. A legszívesebben azt feleltem volna, hogy akkor ugyanez a veszély miatt inkább használja a lépcsőt. Az ilyenekről még azt kell tudni, hogy szeretik járatni azt az ütni való pofájukat. Nem vagyok nagy matekos, de abban a pillanatban gyorsan le tudtam vezetni, hogy miért téved. A csávó szerint beraktunk a liftbe több száz dossziét. Egy dosszié öt kiló. Hapsikám, ha nekem azt mondod, hogy én simán képes vagyok huszonöt kilót elvinni egyik helyről a másikra puszta kézzel, hát én leszek a legboldogabb. De sajnos nem így van. A dossziék súlya változik. Legfeljebb háromkilós a nehezebb. A liftben nincs hely száz dossziénak. Számoltam, kb. ötvenet raktunk be. Ha az ő számításait veszem figyelembe, akkor az ötször ötven, ami kétszázötven, plusz még az én ötven kilóm, az összesen háromszáz, plusz-mínusz húsz kiló, az legfeljebb háromszázötven, a lift pedig 480 kilót bír el. Kisapám, most ki itt a hülye? Szeretem döntögetni az emberek sziklaszilárd elméleteit.

A következő esetnél meg pláne szakadt a film. Az első emeletre kellett felmenni a pincéből. Női megérzés, vagy már tapasztalatból tudom, hogy az emberek hülyék, rákérdeztem, hogy melyik első emelet, majd pedig hamar azt is leszögeztem, hogy az az első emelet sem első. Ide-oda sétáltunk, az asszonyságnak, aki elvileg az első emeleten várt minket, nyoma sincs. Hamar meg is érkezett a hívás, hogy hol vesztünk el, vár minket öt perce a földszinten. Gospođo... De még szépen kérdem, hogy melyik első emelet. Persze, ki is oktattam. Ne az én fejemet szedje le azért valaki, mert elnézte az emelet számát. Nem én tévedtem el, kisanyám, hanem maga.

S ez így ment két napon át. Tizenhat órát töltöttem rettegésben, azt a pillanatot várva, amikor majd valaki engem elégel meg, és kihajít, a csípős megjegyzéseimmel együtt. No de a munkát a végrehajtó tanácsban valahol és valakiként el kell kezdeni. Találkozunk majd egy pár év múlva. Még akkor is, ha megfogadtam, hogy én oda vissza többet nem megyek. Legalábbis nem fizikai munkásként, aki arra, hogy gyújtsunk rá, úgy felel, hogy „Mit? Én nem cigizek. Lehet a végrehajtó tanácsot?”

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szafirkowe Zapodziania by Irys Szafirek (http://www.deviantart.com/art/Szafirkowe-zapodziania-665557823)
Hátsó oldal: Szarka Zsófia
Szezonvég Május második fele és a június a lezárásokról szól

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Olcsó joghurtforradalom Ha én egyszer kinyitom a számat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása (www.avasi.hu)
Német dolgozat a sivatag közepéről Az öregedés jelei: nemcsak a párod, hanem a fogsorod nélkül alszol, és elkezdesz nosztalgiázni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 45: MINT A MEDVE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Diszkrimináció és nemek közötti egyenlőség A diszkrimináció azt jelenti, hogy egy társadalmi csoport tagjához másként viszonyulunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tethyal (NS) Amikor nemrégiben azzal kerestem fel Nenadot, hogy majd drúzsizunk a Foo Fighters-koncerten, de e...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Alen otthonosan penget több műfajban
„Az értékes dolgok gyakran rejtve maradnak” Az újvidéki dreDDup tagjaival zenéről, undergroundról, jubileumra készülődve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szakítsd át a tündöklő aranyeget! Juno Reactor: Shango – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Klein House-ban debütál a Hát persze! Jazzben tolja Pálfiék bandája

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 41. 41. rész – Éljen a szalonna!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Edinburgh – a skót, a boszorkány és a whisky Besötétedett. Az emberi mocsoktól csúszós kőlépcsőkön botladozva haladok felfelé.

0 Hozzászólás | Bővebben +