:

Edinburgh – a skót, a boszorkány és a whisky

:

Besötétedett. Az emberi mocsoktól csúszós kőlépcsőkön botladozva haladok felfelé. Lépteimnél csak a szívem nehezebb. Az utolsó nagy tűzben meghalt ő is. Hiába menekült be a katakombákba, hiába nyitottak a köveken nyílásokat, hogy az emberek ne pusztuljanak ott a füsttől, most mind elevenen megfőttek. Belegondolni is borzasztó, hogy az én nevemet kiálthatta még utoljára Molly, amíg én Fort Augustusban a szörnyre vadásztam. Loch Ness volt a végzetem eddig, nem volt tőle se éjjelem se nappalom, de már csak Mollyra tudok gondolni. Nesst nem találtam meg, de Mollyt meg fogom. Isten elfordult Edinburgh-tól, hát akkor én is elfordítom a fejem egy percre Istenről.

Nem tudok addig élni, amíg jóvá nem teszem a bűnömet, hogy nem vigyáztam jobban Mollyra. Vissza kell őt hoznom a Holtak Városából. Kikerülök egy döglött macskát, jobbra fordulok, és felmászok egy ház emeletére. A kőépületre fából még egy házikót építettek, a kéményből sötét, bűzös füst száll fel. Edinburgh egyik boszorkánya itt él, aki tud beszélni a holtakkal.

A boszorkány férje is csodadoktor, kínpadra való. Egyszer láttam, ahogy a temetőből egy hullát cipel talicskában, és az egyetem felé siet vele. Az öreg Rós volt az, megismertem a hosszú hajáról, ami még halála után is göndör és dús volt. Igaz, akkor csak pár napja temették el. Még sosem láttam ruha nélkül, meg is illetődtem a látványtól, aztán egy hétig imádkoztam a lelki üdvömért. Mondtam Rós gyerekeinek a temetés előtt, hogy béreljék ki azt a vas ketrecet, és tegyék a sírra, mert ezek az egyetemről ördögi dolgokat művelnek, de nem hallgattak rám. Nincs azoknak annyijuk sem, hogy penészes kenyeret vegyenek, nem hogy hat hétig béreljék a vasketrecet. Most jól ráfáztak, üres sírra vihetnek virágot, aztán az Ítélet Napján majd magyarázkodhatnak a Mindenhatónak, hogy hova lett a test. Csak a ruhák maradtak ott, mert az a család tulajdona. A többi meg most már az ördögé.

Edinburgh

Odaérek a boszorkány ajtajához. Nem tudom, hogy kopogjak-e, mire a boszorkány ajtót nyit nekem. Biztos látta a nagy üveggömbjében, hogy érkezem. Az ördöggel paktál ez a nő, ez biztos, de csak ő segíthet, beszélnem kell Mollyval.Meg kell neki mondanom, hogy hiányzik a főztje, és a zoknim kilyukadt.

– Isten hozta, kerüljön beljebb – mondja nekem, és behúzza mögöttem az ajtót. A mennyezetről szárított növények lógnak, és egy döglött nyúl üveges szeme mered rám. A tűzhelyen nehéz szagokkal fő valami, levesnek mondanám, ha nem tudnám, hogy a boszorkányok csak bájitalt főznek. Szerencsére a férje, az az ördög szolgája nincs itthon, előtte talán nem is merném elmondani, miért jöttem. Elöljáró vagyok, de ha perbe fognak, én is odaveszek.

– Istent inkább ne emlegessük ilyen helyen, Beathag. Tudod, miért jöttem. Vissza kell hoznom Mollyt, és egyedül te segíthetsz. Láttam, mire vagy képes.

– Artair, a halottakat senki nem hozhatja vissza – feleli szomorú mosollyal Beathag.

– Nekem ne hazudj, beste boszorka, láttam, mit tettél Molly húgával, amikor szüléskor haldoklott. Te bementél, bájitalokkal, növényekkel megzsaroltad az Ördögöt, hogy ne vigye el őket, és a gyerek meg az anyja is él! Tudom, hogy vissza tudod hozni a holtakat. Ha nem akarsz az inkvizíció elé kerülni a férjeddel együtt, azt tanácsolom, ne húzz ujjat velem!

Fejem a haragtól vöröslik, a kezem ütésre áll. Beathag nagyon jól tudja, hogy elöljáró vagyok, és egy szavamra ő is a tóba kerülne a többiek mellé. Az a víz lassan ihatatlanná válik, annyi rothadó boszorkány van benne. Büdös népség ez, rosszabb szaga van, mint a sima embernek, akit tisztességesen a földbe temettek. Oda fog kerülni ő is, ha okvetetlenkedik.

– Jól van, kegyelmes uram, megmondom, hogyan beszélhet Mollyval.

A kamrába megy, és ott pepecsel. Üvegek csörrenését hallom, apró mormolásokat, biztos készíti a bájitalt a boszorka. Megöletném őt is, ó, szívesen megtenném, de még szükségem van rá, hát addig élni fog. Beathag egy nagy üveget fog a kezében, és a markomba nyomja.

– Most figyeljen rám jól, kegyelmes uram. Szigorúan be kell tartania az utasításaimat, vagy a kapcsolat a holtakkal nem jöhet létre. Most menjen haza, és az üveg tartalmát igya ki egy órán belül. Amikor ezzel megvan, menjen el a Wild Hogba. Lesz ott egy nő, aki nem hasonlít Mollyra az arcában, a mozdulataiban, de rá fog ismerni a kebleiről, hogy ő az. Igyanak mindketten annyi whiskyt, amennyit hajnalig tudnak, és reggelre már tudni fogja, hogy abban a nőben Molly lelke él, mert kedvesemnek fogja hívni. Háljon azzal a nővel sokszor, és egyre több dologban fel fogja ismerni, ahogy a mindennapi dolgokat csinálja, hogy Molly az, csak másik testben jött vissza. De sose szólítsa Mollynak, és nem mondhatja el neki, hogy tudja, ő az, mert akkor megszűnik a varázs, és örökre elszökik ebből a világból.

Edinburgh

Elveszem az üveget, és köszönés nélkül kifordulok az ajtón. Molly ott lesz az ivóban, elmondhatom neki, hogy szeretem, és ő a legcsodálatosabb teremtménye Istennek. A legjobb paprikást főzi egész Edinburgh-ban. Nessre többé rá sem nézek, Isten engem úgy segéljen. Az óra este 10-et üt, egy vödörnyi mocsok zúdul a fejemre... Most dobták ki az ablakból a mindenes vödrök tartalmát. Romlott káposzta és emberi ürülék csorog az arcomon. Ez szerencsét hoz.

– Beathag, igazad volt, ő Molly! Nem olyan a termete, és nem olyan a hangja, de a szokásai, ahogy pöröl velem, ahogy új kalapot követel, ahogy vizet melegít, az annyira hasonlatos hozzá, hogy ez csak ő lehet. A paprikása meg talán jobb, mint volt! De azért ne örülj, szipirtyó. Most még nem öletlek meg, mert ha végül mégsem válik be az új Molly, akkor visszaküldetem. Addig élhetsz, de tudd, a Teremtő nem könyörül se rajtad, se azon az ördögi férjeden.

– Beathag, szerelmem, mondd meg, mit csináltál azzal a rémes whiskyvel, ami annyira rosszul sikerült? Gondoltam, hogy beviszem az egyetemre, de sehol nem találom. Tán nem ittad meg?

– Nem, drágám, nem ittam meg, de elfogyott. Inkább ne kérdezz semmit. Valószínűleg hamarosan szükségünk lesz még rá, úgyhogy hozzál még a bácsikádtól. Azt hiszem, ideje elköltöznünk valahova délebbre. Salemről azt mondják, festői kisváros. Ott talán nem olyan babonásak az emberek, mint itt, és végre békén hagynak minket ezzel a boszorkányos mesével.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szafirkowe Zapodziania by Irys Szafirek (http://www.deviantart.com/art/Szafirkowe-zapodziania-665557823)
Hátsó oldal: Szarka Zsófia
Szezonvég Május második fele és a június a lezárásokról szól

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Olcsó joghurtforradalom Ha én egyszer kinyitom a számat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása (www.avasi.hu)
Német dolgozat a sivatag közepéről Az öregedés jelei: nemcsak a párod, hanem a fogsorod nélkül alszol, és elkezdesz nosztalgiázni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 45: MINT A MEDVE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Diszkrimináció és nemek közötti egyenlőség A diszkrimináció azt jelenti, hogy egy társadalmi csoport tagjához másként viszonyulunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tethyal (NS) Amikor nemrégiben azzal kerestem fel Nenadot, hogy majd drúzsizunk a Foo Fighters-koncerten, de e...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Alen otthonosan penget több műfajban
„Az értékes dolgok gyakran rejtve maradnak” Az újvidéki dreDDup tagjaival zenéről, undergroundról, jubileumra készülődve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szakítsd át a tündöklő aranyeget! Juno Reactor: Shango – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Klein House-ban debütál a Hát persze! Jazzben tolja Pálfiék bandája

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 41. 41. rész – Éljen a szalonna!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Edinburgh – a skót, a boszorkány és a whisky Besötétedett. Az emberi mocsoktól csúszós kőlépcsőkön botladozva haladok felfelé.

0 Hozzászólás | Bővebben +