:

Szakítsd át a tündöklő aranyeget!

:

Juno Reactor: Shango – 2000

...most a tavalyi ozorai szettből indítom el. Erotika a fény és a hajnal. Nem csupán a ritmusa, de a belső melódia okán is. Látszatmonotóniájában semmi nem ismétlődik, sokadszori meghallgatás után sem. A szaporát vagy a lusta arab hullámot kapod el? A fényből szürcsölsz vagy árnyékába burkolózol? Vagy mindezt egyszerre? Rajtad áll. Sokkal több ez, mint puszta elektronika. A Nap lassan, de lelkesen az Árnyék keblei közé élvez.

Élvezd (te is).

...azzal kezdi, hogy a Nap keményen bezoomol! Flamenco és leszámolás a sistergő homokfényben. Gitár és kasztanyetta, ébresztő van, amígó! A kaktuszokról a kukoricaisten a port lefújja, a kicseppent tequila a bádogpulton lángra lobban, kialudt kanócodat itt újragyújthatod. Vitustánc van, mindhalálig. (Pistolero.)

Juno Reactor

...ahogy az ezer tarabuk felpörög, tovább nyílik a szem, tobozmirigyed belevibrál. Törzsi rítus, de már két kontinenssel – és persze eonokkal! – odébb vagyunk. Utazz a zenével, a szavannák horizontján ismét alászáll a magányos csillag, ugyanakkor tatfelől tündöklő éjszaka virrad a szafári fáradhatatlan nyomkeresőire. (Hulelam.)

...a közelben égre törő gigászi termeszvárak hirtelen megelevenednek, menetelő hadoszlopaik a holdfényben tündökölve elárasztják az indigóban fürdőző tábort. A selyemút mélabús zarándokai, tétova tücsökseregek cipelik mázsás bíborálmaink kulisszáit a berber világéjszakában. Sápadt neonfényed érces páncélcsörgésük nyomán magmavörösben fel-feljajdul. Tam-tamod minden kilencedik dübbenésére éleset bólintok busa kőhomlokommal. Hullám a hullámon. (Insects.)

...feneketlen mélységekbe visz az álomnak nyirkos kútja. Bizalmam búvárharangjában ezer bársony karja közé lassan alámerülök; s mintha emelkednék. Szféránként karcolom falába tetszhalál rovátkáit az eltűnt időnek. Az inga kileng. Az inga hisz a káprázatnak, én már nem. (Badimo.)

 

...és ahogy kilépsz a csontketrecből, és elegyedsz az űrazúrral, zarándoklatod immár közelít az igaz ösvény macskaköveihez, gubód minden aranyselyme legyen csak a szomjas utókoré, te most nagyot kortyolsz az üde csillagszörpből, és lépteiddel igazodsz az újabb szféra finom fantomrezgéseihez. Szép-a, lép-a, lép-cső. Csípő még ficamodik, lélek már nem fél. (Masters of the Universe.)

...és akkor tanulj meg lélegezni ebből! Mert, hah, az elme, e sötét csontkorsóban vergődő, szánalmas kis lidérc még igenis fél! Retteg! Ahogy a tünde alkaloid gyomrod varangy mélyéből koponyád álgyökereihez lassan felkapaszkodik, és beletüsszent a füledbe. ...cs-sss. Ezt hallgasd! Most minden szépséges! Ezt hallgasd, életem, cs-sss... élvezz. Gyönyörű. (Nitrogen.)

Juno Reactor

...felfeszít a keresztjére, hanghorgai belém csimpaszkodnak, de nincs már súly, nincs már távolság, frekvencia sincs immár. Hangrezgéseiből felépül a tökéletes csend, káoszban a rend, a való megnyugvás. Jártál már ott, kedves? Lélegezd be ezt! (Nitrogen.) Csillaglégiók a homlokodon lassan elenyésznek. Egyetlen gigászi falatra lenyeled ezt is. Űrsperma a fekete lyukban felszívódik. Lélegezd. (Nitrogen.)

Ó, utad végéhez még csak nem is értél közel. (Nincs vége.) De harmatos gigászlépteid végre átszakították napnyugaton a tündöklő aranyeget. Talpad nyomán az űrazúr hűvös rombuszokban feloldódik, lemosva az égről ősi könnyeit a teremtésnek. Síva tánca félidőhöz közelít. Esz-szalám alejkum, salóm, a szilikonspirál eggyel odébbgördül. (Solaris.)

Juno Reactor

Valamikor a 2000-es évek elején történt meg nálam először az album. Ott nyújtóztunk valahol Dé réti manzárdjában, egyik ásványi vízszintünkben, amikor felszikráztak a Pistolero első ütemei. Nemcsak a házigazda, de valahogy az egész hely bírta az elektronikus zenét, s noha bakelitről azért időnként felcsendült úgy a Beatles, mint a Simon and Garfunkel vagy akár Hendrix, leginkább mégis a legfrissebb villanyzajban fürödtünk – ami nem baj, sőt: valahol az általános hatodikban találtam meg először a „saját muzsikámat” a kései 80-as évek magyar (populáris) fémzenéjében, amihez éveken át makacsul (és ostobán) ragaszkodtam is, aztán a gimnázium elején egy jóbarát közelebbről megismertette velem a Depeche Mode (addig ismeretlenül is gyűlölt) világát, és itt bomlott ki, úgymond, az első igazi (zenei) ízlelőbimbóm virága: „csúf” mindenevő lettem. No és persze innen egyenesen és villámsebesen vezetett az út a felismerésig: a zene sokkal több, mint hangok kellemes (szenvedélyes, fájdalmas, torz etc.) találkozása. Több mint élvezet, pláne szórakozás, de több még az extázisnál is. Több a (látható) Univerzumnál is, és több a gnózisnál, mert az utóbbiakkal ellentétben ő igenis valós. A Zene – az Ige. (Bábel előtt a közös nyelv a zene lehetett.)

Juno Reactor

Szóval a 2000-es évek eleje: Eme mélységes felismerésnek állapotában talált már rám a Juno Reactor Shango című opusa. Sosem hallottam addig semmit róluk vagy tőlük. Az albumot Dével azonnal kiírattam. Éveken át hallgattam. Nem az, amit mindennap. ’Not commercially driven’. De amikor igen, akkor nagyon. Közben egyszer csak hallottam ilyet róluk, hogy goa. Meg aztán olyat is, hogy trance. S persze azt is, hogy London, és nemzetközi és kozmopolita, meg hogy 90-től. Meg hogy voltak az Ozorán, meg aztán megint. Meg véletlenül ráakadtam a Tube-on a Conga Fury című csodára. (Akadj rá magad is!) De nem. Nekem elég volt a Shango! Pár éve letöltettem a diszkográfiát. Végighallgattam – hallgasd végig te is! –, élveztem, mazsoláztam belőle a temérdek tündérport. Aztán visszatértem a Shangóhoz és az ő szigorú és hűvös csillaghomokjához, és itt tartok azóta is. Azt is csak most olvasom róla, hogy tribal hatások – pedig valóban!, a negyedik albumtól! (a Shango az ötödik) – meg trip hop, meg industrial, meg world... És persze ambient, hogy a kék égbe ne?! És ha nem is kedveled az elektronikus zenét, a Junónak adj egy esélyt. És hát persze mindez: igen, igen!! (Meg filmek, Mátrix, Volt egyszer egy Mexikó, meg játékok, Mortal Kombat, meg ezeregy nyihaha.) De hát – bár izgalmas – mindez legföljebb másodlagos jelentőségű.

Mert a Shango sokkal több ennél. Elemi erejű, mesteri alkotás, elsodor az ébredésig.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szafirkowe Zapodziania by Irys Szafirek (http://www.deviantart.com/art/Szafirkowe-zapodziania-665557823)
Hátsó oldal: Szarka Zsófia
Szezonvég Május második fele és a június a lezárásokról szól

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Olcsó joghurtforradalom Ha én egyszer kinyitom a számat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása (www.avasi.hu)
Német dolgozat a sivatag közepéről Az öregedés jelei: nemcsak a párod, hanem a fogsorod nélkül alszol, és elkezdesz nosztalgiázni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 45: MINT A MEDVE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Diszkrimináció és nemek közötti egyenlőség A diszkrimináció azt jelenti, hogy egy társadalmi csoport tagjához másként viszonyulunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tethyal (NS) Amikor nemrégiben azzal kerestem fel Nenadot, hogy majd drúzsizunk a Foo Fighters-koncerten, de e...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Alen otthonosan penget több műfajban
„Az értékes dolgok gyakran rejtve maradnak” Az újvidéki dreDDup tagjaival zenéről, undergroundról, jubileumra készülődve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szakítsd át a tündöklő aranyeget! Juno Reactor: Shango – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Klein House-ban debütál a Hát persze! Jazzben tolja Pálfiék bandája

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 41. 41. rész – Éljen a szalonna!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Edinburgh – a skót, a boszorkány és a whisky Besötétedett. Az emberi mocsoktól csúszós kőlépcsőkön botladozva haladok felfelé.

0 Hozzászólás | Bővebben +