:

In a relationship with techno

:

Azzal kell kezdenem, hogy elismerem, jómagam ezt a stílust nem olyan régen kezdtem el hallgatni, sőt az ilyesfajta bulikon sem túl régóta veszek részt. Nagyon sokáig nem értettem, hogy hogyan lehet olyan zenét hallgatni, amelyben nincs az első perctől kezdve az utolsóig szöveg, amit üvölteni lehet.

Ahogy múltak felettem az évek, és beépítettem a sportot az életembe, szükségem volt olyan zeneszámokra, amelyek futás vagy edzés közben motiválóként hatnak rám. A második lépést a techno világába, bátran állítom, azoknak a fiúknak köszönhetem, akik – hát, hogy is fejezzem ki magam – udvarolgatni kezdtek nekem. És végül a harmadik lépés az volt, amikor olyan barátnőim lettek, akik alapjáraton kedvelték ezt a stílust, és akarva-akaratlanul magukkal rántottak.

Nyilván egy-egy hétvége alkalmával sok mindenkivel futunk össze és elegyedünk beszélgetésbe. Sok ilyen beszélgetés-kérés hatására választottam ki riportalanyomat, akit a legalkalmasabbnak találtam arra, hogy a témát vele dolgozzam fel: Hangya Zsolt, 23 éves, elismert és közismert DJ.

Miért pont ebben a stílusban érzed azt, hogy megtaláltad önmagad?

Amikor elkezdtem szórakozni járni, 2012–2013 körül, mondhatom, a régióban nem volt épp aktuális ez a tech-house, techno hangzásvilág, sőt én sem rajongtam érte. Idővel, ahogy „öregedtem”, a helyi zenei szcéna változásával átálltam az előzőleg említett stílusra. Szép lassan körvonalazódott bennem, hogy miről is szól ez az egész, kik a jelentősebb arcok a techno világban, melyek a jelentősebb kiadók, fesztiválok. Láttam, hogy idehaza nagy a piaci rés a techno zenével kapcsolatban. Bár igény mindig is volt rá, nem igazán foglalkozott vele senki. Sokkal könnyebb volt az aktuális zenei stílusban elhelyezkedni, és hát a siker is könnyebben jött. Így utólag elmondhatom, hogy emiatt sokkal nehezebb utat jártam be, mint azok, akik a kommerciálisabb vonalon mozogtak. Hosszú távon viszont úgy érzem, én hoztam a jó döntést, mert most már nagyon is aktuális a mi stílusunk, külföldön pedig teljes mértékben dominál a zeneiparban.

Hogyan éled meg a fiatalon elért sikert?

Igazából nem kezelem úgy ezt az egészet mint egy hatalmas sikert, mindazonáltal azt is tudom, hogy sok más ember már teljesen másképp viselkedne a helyemben. Számomra ez az egész egy hosszú utazás, amely során mindig van egy újabb megálló, egy újabb cél, amit el szeretnék érni, és ezért sosem tudom azt mondani, hogy oké, most a csúcsra értem vagy elértem mindent, amit szeretnék. Igazi sikerként élem meg azt, hogy sikerült már 3-4 korombeli, sőt nálam jóval idősebb tehetségnek is felépíteni a karrierjét, és kellő támogatást nyújtani számukra.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi munkásságod során?

Igazából a legbüszkébb arra vagyok, hogy a nulláról jutottam oda, ahol most vagyok. Zeneiskolába nem jártam, a rokonságban is csak egy zenész van. Örülök, hogy olyan közismert nevek játszották már a felvételeimet mint például Fedde Le Grand, UMEK, PacoOsuna... Sikerült már néhány igazán elit körhöz tartozó kiadónál is aláírni,olyannál mint a németországi Great Stuff Recordings, az olaszországi Sphera vagy az angliai Simma Black. Külön öröm, hogy idén júniusban lesz a barátaimmal indított bulisorozatunk, a Guess What Showcase egyéves jubileuma. Illetve nem mellékes, hogy idén lesz sorozatban negyedik éve, hogy meghívtak az Amsterdam Dance Event-re, ami mindig egy különleges helyszín, a város szépsége és a rengeteg lehetőség miatt, ami a fesztiválban rejlik.

Mi a legnagyobb célod?

Rengeteg célt tűzök ki magam elé. A legutóbbi például a magyarországi Burn Residency Mix Off versenyének megnyerése volt, amely által kijuthattam volna Ibizára, de sajnos nem jött össze. Különösebben nem bánt a dolog, mivel már a verseny elején tisztán látszódott, hogy ki az az egyetlenegy ember, aki igazán esélyes a győzelemre, tapasztalatszerzés szempontjából viszont kiváló volt. Dolgozok egy csomó új zenén. Igyekszünk a zenész barátaimmal lefixálni a nyári bulijainkat, és készülök a fellépéseimre. Néhány nagyobb dolog is folyamatban van, egészen konkrétan, hogy egy újonnan induló külföldi menedzsment céghez szerződhessek, emellett egy exkluzív menedzsment szerződés is terítéken van a magyarországi fellépésekre vonatkozóan. Legnagyobb célként talán mégis a saját kiadó megnyitását mondanám, de ezt csakis akkor kezdem el, mikor úgy érzem, hogy eljött az ideje.

Kedves olvasóimnak ajánlom figyelmébe Zsolti lépegetős bulijait – ez a techno buli általam használatos elnevezése, ami azért nem alaptalan, hiszen a lényeg, hogy érezd a ritmust; az agyad ilyenkor kikapcsol, majd a lábaiddal és a testeddel egyaránt olyan mozdulatokat formálsz, amelyek illeszkednek az adott zenéhez.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Factory by JrFish (http://www.deviantart.com/art/Factory-682998124)
Nyitni kék Úgy mint a nyár, amely már itt toporzékol az ajtóban, amely már idegesen nyomogatja a csengőt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Posztmodernül szabadok Kivételes helyzetben kivételek voltunk. Belesimultunk az életbe.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: László király hermája
I. László A magyar nemzetpolitikai államtitkárság a 2017-es esztendőt Szent László-emlékévnek nyilvánította

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kék Bálna – az öngyilkos játszma A Kék Bálna nevezetű öngyilkos játszma, ami nemrégiben jelent meg az interneten

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.goodhousekeeping.co.uk
Jogi Kar, te drága! DAY 47: PONTOSABBAN SOHA

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Magma
Metálmegszállás – Roadburn 2017 A Roadburn fesztivál mára már nem egy Fesztiválok, amelyeket meg kell látogatnod mielőtt kipurcan...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brünndl: Brünndl (2016. Grom Records) Az igazi black metal egyik fontos védjegye a kiolvashatatlan logó.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bombarder: Okot iz Pakla (2016. Grom Records) A Bombarder története megérdemelne egy jó dokufilmet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
In a relationship with techno Azzal kell kezdenem, hogy elismerem, jómagam ezt a stílust nem olyan régen kezdtem el hallgatni, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Krimi mint ezoterikus történelemlecke Umberto Eco: A Foucault-inga (Il pendolo di Foucault) – 1988

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A sopes-prés
Sporhetsztori 42. 42. rész – Viva la Mexico!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tó, tó, tó je tó Nyakunkon a jó idő. Az utcák megteltek cuki miniszoknyás lányokkal, izompólóban feszítő hapsikkal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyere, vegyél részt a Kanizsa Feszten! Kedves Olvasók!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ki ne hagyd szerdán Anthraxet Szabadtéren játszik a thrash brigád

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Srđan Doroški
Aki választ: Elor Emina Elor Emina. 1982. 9. 28. (visszafelé olvasva ugyanaz)

0 Hozzászólás | Bővebben +