:

Szabadság?

:

KMV fotók: Gutási Lukács

KMV, értekező próza, 1. hely

Mennyire tartjuk fontosnak saját szabadságunkat? Mit értünk szabadság alatt? Tudnánk egyáltalán élni vele? A szabadságot, ahogyan akármi mást is, nagyon sok oldalról meg lehet közelíteni.

Képzeljük el, hogy lepottyantanak minket egy bolygóra. Egyes egyedül egy csodás, földszerű bolygón... Tudnánk valamit kezdeni magunkkal? Nem akarok senkit kétségbe ejteni, de majdnem ebben a szituációban élünk mi itt a Földön. Annyi különbséggel, hogy mi nem vagyunk egyedül. Minket fogságban tart valami. A társadalmunk.

Ha szabadságról van szó, az ember elsődlegesen arra asszociál, hogy valakinek nincsenek bilincsben a kezei. Kemény dolog ezt mondani, de talán még egy bilincselt kezű ember is lehet szabad. Mert a szabadság az elmében lakozik. Jusson eszünkbe például George Orwell kiemelkedő munkássága. Az 1984 és az Állatfarm is a rabság, a hatalom különböző formáit mutatja be az olvasóknak. Az 1984-ben az embernek fizikailag lehetetlen szabadnak lennie, hisz minden mozdulatát figyeli a kormány. A főszereplő, Winston Smith viszont valamennyire átlát a rendszeren. Annak ellenére, hogy tudja, saját gondolatokhoz sincs joga, gondolatbűnt követ el. Kitárja elméjét, és minél többet akar tudni a való világról, arról, amit az állam eltitkol. Ez a könyv, bizony, egyáltalán nem áll messze az igazságtól.

Társadalmunk néhány szempontból fejlődik, hiszen már számos helyen elfogadják az azonos neműek házasságát, elvetették a szolgaságot, és a rasszizmus sem alapkövetelmény az élethez. Ámbár még ezek az apróságok is csak igazán kevés közegben vannak jelen. Ezeken kívül is hatalmas problémák uralják világunkat. És attól, hogy ez csak egy megszokott szófordulat, ez szó szerint így van. Elsődlegesen a problémák uralkodnak, nem az emberek (bár van, hogy ez a kettő egyenlő). Ezen problémák közé tartozik a nők elnyomása is. Nem mindenhol találkozunk ezzel az esettel, de akár az is lehet, hogy még a saját bőrünkön is tapasztaljuk, csak nem fogjuk fel, mert számunkra már egyértelmű. A nők megkülönböztetése nem más, mint egy hatalmas butaság. Ugyanakkora, mint a homoszexuálisok, más bőrszínűek vagy más vallásúak kiközösítése. Senki sem születik utálkozónak, de nagyon sok mindenkit arra nevelnek, mert félnek. Mert az emberek gyávák, és nem hisznek magukban és a saját gondolataikban. Ez az egyik oka a rabságunknak.

Az ember a fejlődése folyamán kitalált magának különböző szempontokat, amelyek szerint megkülönböztethető. Mindezt azért, hogy hatalmat nyerhessen. Csak kell egy jó vezéregyéniség, egy jó ötlet, és már kész is az új ürügy a háborúra, kész is a háború, ott a hatalom. Ennyi az élet. Az ember azért él, hogy minél nagyobb valaki legyen. A legtöbb esetben az embernek nincsenek saját elvei, csak azt követi, ami egy magasabb pozícióba tudja vinni.

Valamiért nagyon ritka az, hogy valaki megáll egy pillanatra, lehever a világ végén, és megkérdezi magától, hogy „Miért?”. Teljesen mindegy, ha ez a létezésre vonatkozik, ha a céljaira, a lényeg, hogy meg kell állni, és megkérdőjelezni mindent, ahhoz, hogy lássuk, mi a valós, mi a lényeg, és hogy megismerjük a saját elveinket. Ezek után nyugodtan tessék feltenni a kérdést, hogy „miért” kellene nekünk megismernünk a saját elveinket, „miért” kell mindent megkérdőjeleznünk. Azért, hogy emberek lehessünk. Azért, hogy ki tudjunk teljesedni, hiszen a világ mindenkinek helyet ad. Ha mindenki reptetné a szélben a gondolatait, sokkal őszintébb világban élhetnénk. De mi történik ehelyett? Félünk akármit is megkérdőjelezni, ezért inkább más gondolatait reptetjük. Követünk minden utat, amit biztonságosnak hiszünk. Félünk kimondani a saját gondolatainkat, mert nem hisszük, hogy azok helyesek... De hiába. Nincs olyan, hogy helyes vagy helytelen. Minden véleménynek helye van az életben. Ameddig ózonréteg van a fejünk fölött, és zene a levegőben, nincs mitől félnünk. Egy a küldetésünk. Megtalálni a saját szabadságunkat, és elszakítani magunkat a társadalom alkotta kötelezettségeinktől. Mert mivé tesznek azok minket? Rabbá. Egy rabbá a saját világunkban, amit csakis mi uralunk.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Forrás: pinterest.com
Elnézést, Mastodonra mentem! Ha szerda, akkor jógán vagyok. Ezt már lassan két éve tudja szűkebb és tágabb környezetem is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Katlan idén sem volt lakatlan Az elmúlt hétvégén bezárta kapuit a 10. Ördögkatlan Fesztivál.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is Szabadegyetem After A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) a tavalyi sikeres Szabadegyetem After tábor után úgy döntött, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ettől lesz igazán SZINes nyarad Mivel is lehetne méltóbban lezárni a nyarat, mint egy igazán pörgős fesztivállal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hamarosan Malomfesztivál 2017 Közösségben az erő! – akár ez is lehetne az idei fesztivál mottója a „Bitang jó fesztivál” mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ördögkatlan, immár tizedik alkalommal A fesztiválszezon közepén egyáltalán nem késő még egy mulatságot besűríteni napjainkba.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szerelem és Jelen KMV, humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szakmai tanulmány az iskolarendszerről KMV, humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Gutási Lukács
Horgosi „fenegyerekek” KMV, humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Panaszzsák KMV, slam poetry, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +