KMV, publicisztika, 1. hely
Nagyapám, Kálmán Károly, hatvanhét éves. Gyerekkorát a Krivaja folyó mellett töltötte el. Ez a patak számos szórakozási lehetőséget nyújtott az akkori fiatalok részére. Minden kishegyesi tudott úszni, halétel is került hetente az asztalra, mert a kis folyó, amely a szabadkai homokdombtetőkből Bajmok és Tavankút települések között ered, és Turiánál a Ferenc-csatornába torkollik, biztosította ezt a lakosok számára.
A lakosok nem horgásztak, hanem halásztak, 3x3 vagy 4x4-es hálókat használtak, melyeket görbe farudakra feszítettek ki. „Akkoriban volt benne harcsa, csuka, kárász, kecsege...” – szokták mondogatni a helyiek.
A falu dísze lehetne. A településen több mint húsz híd köti össze a két partot.
Valamikor státuszszimbólumnak számított, ha a ház kertje a patakpartig ért. Senkinek nem jutott eszébe, hogy szemetet hordjon a folyóba. Igaz, akkor még se híre, se hamva nem volt a műanyag zacskóknak, palackoknak, a szerves hulladékot pedig megetették a háziállatokkal. Senki nem akarta az ÖSSZES halat kifogni a hálójával, megelégedett 1-2 ízletes példánnyal. A libák, kacsák ismerték a járást a vízig, terelés nélkül mentek a folyóba megtömni a begyüket, és egytől egyig mind szerencsésen haza is tértek.
2014 nyarán hatalmas változás történt. Az intenzív szennyezés miatt kipusztult a folyócska állat- és növényvilága, a mellette fekvő falvakat tömény bűz árasztja el. Az elemzések bebizonyították, hogy a legrosszabb kategóriájú felszíni vizek csoportjába sorolható. Oxigént szinte nem tartalmaz, sem lakossági, sem ipari célokra, sőt még locsolásra sem használható.
„A Krivaj melletti földek, ajaj, micsoda termést adtak!” – cseng a fülembe nagyapám szava.
Ma a környékén termesztett növények felszívják ezeket a mérgező anyagokat, és az állatok révén az emberig is eljutnak.
A nagyapám elbeszélései által alkotott mesebeli kép és a valóság között égbekiáltó a különbség. Szobám ablakából látom a folyócska tejszerű vizének gomolygását, a békakoncert örökre elnémult, a vízinövények gyökérig száradnak, az ablakon áramlik befelé a bűz.
Az illetékesek már jelentették az esetet a Szabadkai Közegészségügyi Intézetnek, a rendőrségnek, államügyésznek, Tartományi Környezetvédelmi Felügyelőségnek. Sajnos eddig semmi előrelépés nem történt az ügyben. A helyi Žibel állati hulladékot feldolgozó vállalat a fő szennyező, ki is rótták rá a pénzbírságot, de nem tud fizetni.
A folyó a kishegyesiek és környékbeliek számára egykor áldás volt, az utóbbi években azonban átok.
Mindenki tud a problémáról, a felelősségrevonás azonban elmaradt. Félő, hogy a törvény adta kiskapuk útvesztőjében még sokáig kell bolyongani, mire az illetékesek megoldást találnak. A növekvő elvándorlás, gazdasági okok, nagyfokú munkanélküliség közepette mennyire foglalkoztatja az embereket a környezetvédelem kérdése?
2009-ben megalakult az Eco Enjoy helyi környezetvédelmi csoport, amely a környezetszennyezés megakadályozásával foglalkozik.
Puskás Valéria, az egyesület elnöke szerint is a patak szennyezettsége tarthatatlan állapot. A harcot nem adják fel, és bizakodnak, hogy lesz változás ebben a kérdésben.
Abban reménykedem, hogy a következő nemzedékek élvezhetik majd a folyó megújult élővilágát, tiszta vizét, és mesélhetnek még az unokáknak a szép élményekről, ahogy nagyapám tette...
0 Hozzászólás
Szólj hozzá