: Fotók: Gutási Lukács
Fotók: Gutási Lukács

Cserediákként Amerikában

: Fotók: Gutási Lukács
Fotók: Gutási Lukács

KMV, publicisztika, 3. hely

Cserediákként Amerikában

avagy életszemléletet megváltoztató tapasztalatok

Ki ne szeretné látni és élni az amerikai álmot? A FLEX program lehetőséget nyújt középiskolásoknak egy tanévet kinn tölteni az Amerikai Egyesült Államokban. A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium egyik tanulója, Kurcinák Martina jelenleg Kaliforniában tanul. Egyik tanárunk, Kenyeres Adél is, aki szintén iskolánk diákja volt, részt vett a cserediákprogramban még gimnazistaként, a 2005/2006-os tanévben. Először őt kérdeztem.

Meséljen a cserediákprogramról! Mi ez, hogyan működik?

A FLEX cserediákprogram évek óta lehetőséget ad a Szerbiában élő, 15–17 éves középiskolás diákoknak, hogy egy évet kint tanuljanak az Amerikai Egyesült Államokban egy gimnáziumban, miközben egy családnál vannak elszállásolva. Az amerikai külügyminisztérium fizeti az egészet, szóval a diákoknak és a családjuknak semmilyen költséggel nem jár a részvétel ebben a programban. A repülőjegytől a menzáig minden fizetve van, valamint havonta kapnak ösztöndíjat is.

Mire számított, és milyen volt valóban Amerika?

Amint kiléptem a repülőből, az volt az első gondolatom, hogy ez mind pont olyan, mint a filmekben. Az emberek kimondottan barátságosak és jóakaratúak. Mindenki nagyon érdeklődő volt és kíváncsi, hogy honnan is jöttem, ki is vagyok stb. Eleinte furcsa volt, mert senkit sem ismertem, de egy-két hét után már életre szóló barátságok születtek, és ezekkel az emberekkel máig tartom a kapcsolatot. Az iskola nem volt nehéz, főleg a hazai tempóhoz képest. Az anyag visszakérése is új volt számomra, mivel itthon a tesztek mellett feleltetés is van, ugye, az USA-ban viszont csakis standardizált teszteket írnak, ami azt jelenti, hogy minden kérdés mellé 4 lehetséges választ kapnak. Így nem volt túl nehéz jó átlagot szereznem. Azt vettem észre, hogy sokkal kevesebb házi feladatot kapnak, és a diákok általában véve kevesebbet stresszelnek, mint az itthoniak, és több a szabadidejük. A diákok lehetőséget kapnak már a gimnáziumban eldönteni, hogy milyen irányzatok iránt érdeklődnek, és saját maguk alakítják ki az órarendjüket, válogatják ki a tantárgyaikat. Ez nagyon tetszett, és szerintem sokat tanulhatnánk tőlük, már ami az iskolarendszer működését illeti.

Tinédzserként hogyan élte meg az amerikai létet?

Eleinte elég nehéz volt beilleszkedni, mivel senkit sem ismertem, és senki sem ismert engem. A befogadó családommal hamar összebarátkoztam, de az iskolában, ahogy mondtam, 1-2 hét kellett ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek rám, és elkezdjenek velem beszélgetni. Eleinte úgy éreztem magam, mint a filmekben az új lány az iskolában. Alig mertem a menzára bemenni, mert 500 diák volt egyszerre egy menzaváltásban (amúgy meg összesen 3000 diák járt az iskolába). Sokszor azt csináltam, hogy vittem magammal az uzsonnámat, és egy könyv mögé rejtőzve fogyasztottam el, mert nem volt kivel beszélgetnem. Azután az emberek lassan elkezdtek közeledni felém, és mikor megtudták, hogy külföldi vagyok, akkor hirtelen nagyon sok barátom lett. Mindenkit érdekelt ez a Szibéria, Szíria, Szomália nevű ország, ahonnan én származom. Tényleg nem nagyon tudták, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy Szerbia. De idővel egy kis társaságban találtam magam, akik nagyon kedvesek voltak, és velük töltöttem a szabadidőmet. Tipikus tini dolgokat csináltunk. Amerikaifoci-meccsekre jártunk, grillesteken a tábortűz körül mályvacukrot sütöttünk, iskolai rendezvényeken vettünk részt, és sokszor járkáltunk céltalanul a plázában, mint minden 16-17 éves akkoriban. Az ottlétem minden percét élveztem, és megpróbáltam minden lehetőséget maximálisan kihasználni. Mindenki kérdezte, hogy nincs-e honvágyam, és én mindig azt válaszoltam, úgyis haza kell jönnöm, miért rontsam el a kedvem azzal, hogy azon szomorkodom, hogy mikor jövök már haza. Ezt a hozzáállást tanácsolom a mai napig is a diákjaimnak, akik részt vesznek ebben a programban.

Így visszatekintve mit adott magának ez a program?

Azt hiszem, sok önbizalmat, találékonyságot és önállóságot. Megtanultam önállóan intézni a dolgaimat, és nem mások segítségére várni. Kaptam egy sokkal nyitottabb látképet a világról, hogy miként lehet a dolgokat máshogy is megközelíteni, máshogy csinálni. Úgy hiszem, hogy ma nem lennék az az ember, aki vagyok, ha nem mentem volna ki arra az egy évre. Ezenkívül alkalmam nyílt meglátogatni számos álomba illő várost, és részt venni olyan programokban, amik sokaknak sosem adatik meg. Sosem fogom tudni elfelejteni azt a sok élményt, amit ott kaptam. Természetesen azért is nagyon hálás vagyok, hogy egy iskolaéven keresztül csak angolul beszélhettem, és ez segített tökéletesíteni a kiejtésemet és bővíteni a szókincsemet. Manapság pedig szívesen mesélek a diákjaimnak az élményeimről, mutogatom nekik az emléktárgyaimat, és ők mindig nagyon kíváncsian hallgatják a sztorikat. Amikor pedig a saját diákom is kijutott erre a programra, szívből örültem neki, hogy ő is megtapasztalhatja ezt a remek lehetőséget.

KMV

Martina a gimnázium harmadikos tanulója, osztálytársam augusztus óta tanul Kaliforniában.

Hogy sikerült kijutnod Amerikába? Nehéz volt bekerülni a cserediákprogramba?

Különböző felmérőkön vettem részt: írás, hallás utáni szövegértés, olvasás és a végén pedig egy interjú. Nem volt nehéz, csak más, mint amire számítottam. Március második hetében jelentették, hogy bejutottam, és hogy augusztusban megyek Amerikába. Június 8-án megtudtam, hogy kik lesznek a befogadó szüleim, és hol fogom eltölteni azt a tíz hónapot. Amikor megláttam, hogy Kaliforniába kerültem, szinte el sem tudtam hinni. Jelenleg Bakersfieldben lakom, Highlang High School az iskolám neve.

Mik voltak az első benyomásaid, és hogy érzed magad most?

Amikor leszálltam Bakersfieldben, az első dolog, amit éreztem, az a hőség volt. A család egy hatalmas plakáttal várt rám, mindenki izgatott volt. Az első találkozáskor nem éreztem egyáltalán azt, hogy idegenekkel vagyok körülvéve, hiszen sokszor beszéltem velük az utazásom előtt. Az első nap a suliban nem tetszett, mert minden más volt, mint amit megszoktam. De most már megszerettem, és érdekesnek találom. Nem tapasztaltam honvágyat, de természetes, hogy hiányoznak a szüleim, testvéreim és a barátaim. Nagyon jó itt, teljesen itthon érzem magam.

Mesélj az ottani furcsaságokról!

„Culture shock” alatt azokat az érzéseket, dolgokat kell érteni, amik meglepetést okoznak, és azt érzed, az otthoni dolgok kellemesebbek és jobbak, mint amit abban a pillanatban érzel vagy tapasztalsz. A tanítási rendszer teljesen más, mint otthon. Mindennap ugyanazok az óráim vannak, amit választottam év elején, és az órarend nem változik egész évben. A tanulók szabadabbak az önkifejezésben, öltözködésben, mint odahaza. A szomszédokat nem ismerem, mégis mindig köszönnek, ha látnak. Egyik nap megállított az egyikük, hogy bocsánatot kérjen, mert nem mosolygott vissza az előző nap.

Milyenek az emberek? Úgy érzed, kilógsz közülük, vagy befogadóak voltak?

Az emberek azonkívül, hogy barátságosak, érdeklődőek is, elhalmoznak kérdésekkel, amikre szívesen válaszolok. Az egyetlen dolog, amit nehéznek találok, az a barátkozás. Az emberek megszokták a saját kis társaságukat, és nem bővítik a baráti körüket. Mindenki nagyon udvarias, de sokszor csak formalitásból tisztelettudóak.

Mit tanultál, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

Köztudomású, hogy ami a szívemen, az a számom, ez nem változott. Megtanultam, miért fontos tisztelni a tanáraimat és az embereket körülöttem, még akkor is, ha nem értek egyet velük. Ezenkívül vezető személyiséggé váltam, és nem félek beszélni a tömeg előtt. Sok programban veszek részt. Önállóbb lettem, és önkénteskedem, ami igazán boldoggá tesz. Gyakran járok az állatmenhelyre, ami még jobban megszerettette velem az állatokat (ugyanis 4 kutyánk van és 3 macskánk). A befogadó apuka szokott főzni levest, ezt kiszállítjuk a hajléktalanoknak, és talán ez az élmény volt a legmeghatóbb számomra. Mindig is szerettem volna ilyesmit csinálni, és meglepődtem, mennyire könnyű mosolyt csalni az arcára egy embernek, aki valami szörnyűségen megy keresztül. Ezenkívül csatlakoztam a Leaders in Life csoporthoz, ahol tinik szerveznek egy hatalmas találkozót, és tanítanak arra, hogyan segítsünk a közösségnek és magunknak. Megtiszteltetés velük együtt dolgozni. A héten 7000 dollárt gyűjtöttünk össze.

Min változtatott ez az utazás? Milyen hatással van rád, az életedre?

Az eddig itt eltöltött 6 hónap alatt rájöttem, mennyire fontos a kultúra és az, hogy honnan jöttél. Kalifornia gyönyörű, de talán a legszebb dolog az, hogy mindig találhatok olyan embereket, akik teljesen mások, mint az otthoniak, és tanulhatok tőlük. Örülök, hogy itt lehetek, és képviselhetem Szerbiát, mert így alkalmam van megmutatni, milyen magyarnak lenni és egyben szerbnek is. Ami a jövőt illeti: júniusban megyek haza, és szeptemberben folytatom a tanulást a gimnáziumban. Szeretném megmutatni, mennyire könnyű részt venni olyan eseményeken, ahol jót tehetünk a közösségünkkel és inspirálhatjuk a fiatalokat, hogy ők is cselekedjenek. Sokat tanulhattam ez alatt a pár hónap alatt, és szeretném megosztani ezt az érzést másokkal is, ez tanított meg ugyanis arra, hogy értékeljem azt, amit mások irántam tesznek és köszönjem meg nekik, hogy gondoltak rám. Sohasem fogom elfelejteni annak az embernek a könnyes szemét, akinek odaadtam egy tál levest egy esős éjjelen. Ezt kellene minden fiatalnak legalább egyszer megtapasztalnia, hogy felismerje, mennyire szerencsés helyzetben van.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Forrás: pinterest.com
Elnézést, Mastodonra mentem! Ha szerda, akkor jógán vagyok. Ezt már lassan két éve tudja szűkebb és tágabb környezetem is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Katlan idén sem volt lakatlan Az elmúlt hétvégén bezárta kapuit a 10. Ördögkatlan Fesztivál.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Három kontinens négy folk metal banda Az Old Buso Productions rendkívüli nyárzáró és őszindító bulira invitálja a folk és pagan metal v...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is Szabadegyetem After A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) a tavalyi sikeres Szabadegyetem After tábor után úgy döntött, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ettől lesz igazán SZINes nyarad Mivel is lehetne méltóbban lezárni a nyarat, mint egy igazán pörgős fesztivállal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hamarosan Malomfesztivál 2017 Közösségben az erő! – akár ez is lehetne az idei fesztivál mottója a „Bitang jó fesztivál” mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szerelem és Jelen KMV, humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szakmai tanulmány az iskolarendszerről KMV, humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Gutási Lukács
Horgosi „fenegyerekek” KMV, humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Panaszzsák KMV, slam poetry, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +