: Fotó: Gutási Lukács
Fotó: Gutási Lukács

(Degene)ráció

: Fotó: Gutási Lukács
Fotó: Gutási Lukács

KMV, novella, 2. hely

A kitépett meg betépett papírlapok halmában fekszem már napok óta. A roló félig lehúzva, a szemem nyitva, az agyam a lekopott festékű éjjeliszekrényen pihen. Teljes a harmónia, fekve nézek ki a fejemből, miközben a makulátlanul fehér plafonon egy undok légy mászkálgat, felborítva ezzel azt a cseszett nagy harmóniát, amit a ki-betépett papírok, a plafon fehérsége meg az én mozdulatlanságom okoz. Felkelni azonban nem fogok, hogy leüssem, én aztán nem! Majd úgyis jön egy erre ,,szakosodott specialista”, ahogy minden másra is, egy légyeltüntetési logisztikai menedzsmenttől, hogy elvégezze helyettem ezt az igazán megerőltető dolgot. Plusz egy indokként szolgál, hogy a Grínpísznek ma már mindenhol van szeme, az én szobámban, a te szobádban, a főnököd szobájában, a kutyád házában. Még valaki feljelent állatkínzásért, az meg kell a francnak.

Az óra kattog, a légy zümmög, oxigént belélegzek, szén-dioxidot ki, a kutya meg ugat, mint az őrült, de fogalmam sincs, hogy mit tud egy zsákutcában. Anya mindig azt mondja, hogy biztosan tudja az, hogy mit ugat. Elhiszem neki. Igazából mindegy, nem is érdekel, ezzel is úgy vagyok, mint az előbb említett léggyel, hogy majd erre is jön egy erre ,,szakosodott specialista”, és megoldja helyettem az ügyet, csak ne kelljen gondolkodnom és felkelnem. Oldalra fordítom a fejem. Ez az első mozdulatom igazából már napok óta, és rohadtul fáj a nyakam. A látószögembe kerül  az éjjeliszekrényre kihelyezett szervem, amire egy halvány fénycsík vetül a roló apró résén keresztül, és valahogy egy pillanatra csak az suhan át rajtam, hogy használni kellene. Ajtócsapódás hangja, amit lágy fuvallat kísér, majd macskanyávogás. Mikor tanulta meg kinyitni az ajtót?! Hihetetlen, hogy milyen gyorsan felnőnek ezek a jószágok, tegnap még kismacska, ma már ajtót nyitogató mutáns. Körbejár engem, a papírlapokat lökdösi. Felugrik a csetres mellé, ami nem tudom, hogy került ide, onnan az éjjeliszekrényre megy, és meglátja a nagy becsben tartott, tekervényes irányítóm, amit gombolyagnak hisz, és pofozgatni kezdi. Egyre több a zavaró tényező, ami rombolja a kitépett papírlapok, a mozdulatlanság és a fehér plafon ,,tökéletes” illúzióját. A papírlapokat a macska szétbarmolta, a plafonon a Grínpísz által őrzött légy, én meg már nem is vagyok mozdulatlan. Mikor jön már az a specialista és teszi helyre a dolgokat?! A macska még mindig a pihentetett agyat pofozgatja, amikor hirtelen elegem lesz az eltépett, betépett, kitépett papírlapok halmából.

A harmónia zavaró káosszá válik, megpróbálok felkelni, de megcsúszom a papíroknak meg a legendás egyensúlyérzékemnek köszönhetően, alig tudok megkapaszkodni az asztal szélében. Le is söprök jó sok vackot, de illedelmesen elnézést kérek tőlük, ha már meg vagyok nevelve. Ellep millió emlékfoszlány, érzem a füst illatát, hallom a zenét, de mindez csupán egy másodperc. Mégis, mit csináltam én itt a bebeszélt harmóniában?! Első dolgom, hogy helyreteszem az elhagyott eszem, és hirtelen minden helyreáll. Vagyis nem, mert káosz van, de jelen esetben ez a rend. Hogy tudtam eddig így lenni? Mozdulatlanul, betépett papírlapokkal körbevéve egy homályos szobában, egy undok léggyel? Rögtön helyrehozok mindent. Alig két perce tértem vissza a mozdulatlanság világából a valóságba, amikor pittyen a Messzendzser. Máris keres a szájbervilág. Igazi világutazónak tartom magam, pedig még a szobám sem hagytam el, talán posztolnom is kéne. Kerestek, mert nem voltam onlájn pár napig.

A macska még mindig az eltűnt játékszere után kutat, a légy meg még mindig a plafonon mászkálgat, amikor leütöm. De abban a pillanatban tudom, hogy hibát követtem el. Megfagy a levegő, ahogy olvasom: Felszólítjuk, hogy a legyet tűrje meg bla...bla, amennyiben nem... Pár perc múlva már ott is voltak állatkínzás vádjával. Csak addigra meg már én nem voltam ott. Mondtam, hogy mindenhol van szemük. Nem először kellett már futnom előlük, rutinszerűen egy lakatlan házba menekültem, ahol nincs légy, csak a macskám meg én. Itt nyugtom lesz egy ideig. Ez történik mindig, ahányszor használnám az eszem és önállósulnék. Legközelebb talán sikerül is. A Messzendzser megint pittyent, majd később jelentkezem a világnak.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Forrás: pinterest.com
Elnézést, Mastodonra mentem! Ha szerda, akkor jógán vagyok. Ezt már lassan két éve tudja szűkebb és tágabb környezetem is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Katlan idén sem volt lakatlan Az elmúlt hétvégén bezárta kapuit a 10. Ördögkatlan Fesztivál.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Három kontinens négy folk metal banda Az Old Buso Productions rendkívüli nyárzáró és őszindító bulira invitálja a folk és pagan metal v...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is Szabadegyetem After A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) a tavalyi sikeres Szabadegyetem After tábor után úgy döntött, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ettől lesz igazán SZINes nyarad Mivel is lehetne méltóbban lezárni a nyarat, mint egy igazán pörgős fesztivállal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hamarosan Malomfesztivál 2017 Közösségben az erő! – akár ez is lehetne az idei fesztivál mottója a „Bitang jó fesztivál” mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szerelem és Jelen KMV, humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szakmai tanulmány az iskolarendszerről KMV, humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Gutási Lukács
Horgosi „fenegyerekek” KMV, humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Panaszzsák KMV, slam poetry, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +