: Fotó: Gutási Lukács
Fotó: Gutási Lukács

Király Florentina versei

: Fotó: Gutási Lukács
Fotó: Gutási Lukács

KMV, vers, 2. hely

 

Csak meg akarom simogatni a szempilládat

 

Előttem állsz, arcodon gödrök formálódnak a mosolytól,

Szemed csillog, bágyatagon pislogsz,

Koromsötét hajadon fény cikázik az utcai lámpáktól,

Mire megszólalnék, szavaimból egy-egy betűt ellopsz.

 

Elfutsz gyermeteg kacajjal az éjbe kiáltva,

– Állj meg! – szólok még utánad.

Visszanézel, mosolyogsz, mintha az üldözésedre várnál.

Tovább szaladsz, s én újra szólok:

– Állj! Csak meg akarom simogatni a szempilládat!

 

Megtorpansz, zavartan nézel,

Leülsz egy padra, vársz reám csöndben,

Az őrült hajszával végzel.

Odaérek, s csak bámuljuk egymást a leszálló ködben.

 

Nincs mit tenni, kimondtam,

Nem érted, mire jó ez nekem,

Hülyének nézel? Gondoltam,

Nem tudod, mit kezdj velem.

 

– Mondd újra, mit akarsz! – utasítasz, és ismét furcsán nézel.

– Csak meg akarom simogatni a szempilládat – mondom.

– Oly gyönyörű, sűrű nyúlékony erdő, melyet nem érinthetek piszkos,

Paraszti kézzel, simogatnám, míg dorombolni nem kezd macska módjára. –

De ezt már csak válaszomhoz hozzágondolom.

 

Belemész, én pedig mohón odakapok,

Vad simogatásból kapaszkodás lesz,

Összezsugorodom és belegabalyodok,

Csüngök, mint gyümölcs a fán, ami az ágak közt elvesz.

 

Elalélok, és pilláid közt álomra hajtom a fejem.

Már nem tudom, mi van veled és a külvilággal,

Aludni tért minden csillag és testrészed velem,

Te pedig azt nem tudod, hová tűntem a szempillád utáni vággyal.

 

Reggel, K.M

 

Kávé illata terjeng a szobában,

De rám a mosolyod élénkítőbben hat.

Emlékeztél, hogy kértem még korábban,

Egy ember ennyi boldogságot adhat?

 

Kérdezem magamtól szüntelen, hiába,

A választ úgyis tudom,

Elvarázsolt személyiséged csodás világa,

Bármi is lesz, akarom!

 

Az ablakon beszűrődik a fény,

Ideje felkelni, de nem akarok.

Az életembe veled együtt beköltözött a remény,

Hátulról magához húznak erős karok.

 

Az ölelésedtől nyugodtság költözik belém,

Bárcsak sosem engednél el!

Csillogó szemekkel fordulsz felém,

De nekem lassan indulnom kell.

 

Busz, távolság, pár nap szünet,

Majd csók, boldogság és néhány ehhez hasonló nyálas szösszenet.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Forrás: pinterest.com
Elnézést, Mastodonra mentem! Ha szerda, akkor jógán vagyok. Ezt már lassan két éve tudja szűkebb és tágabb környezetem is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Katlan idén sem volt lakatlan Az elmúlt hétvégén bezárta kapuit a 10. Ördögkatlan Fesztivál.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Három kontinens négy folk metal banda Az Old Buso Productions rendkívüli nyárzáró és őszindító bulira invitálja a folk és pagan metal v...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is Szabadegyetem After A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) a tavalyi sikeres Szabadegyetem After tábor után úgy döntött, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ettől lesz igazán SZINes nyarad Mivel is lehetne méltóbban lezárni a nyarat, mint egy igazán pörgős fesztivállal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hamarosan Malomfesztivál 2017 Közösségben az erő! – akár ez is lehetne az idei fesztivál mottója a „Bitang jó fesztivál” mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szerelem és Jelen KMV, humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szakmai tanulmány az iskolarendszerről KMV, humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Gutási Lukács
Horgosi „fenegyerekek” KMV, humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Panaszzsák KMV, slam poetry, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +