:

A kocsmapult termékenyítő deleje – avagy nyugalom és biztos kéz Los Angelesben

:

Barbet Schroeder – Charles Bukowski: Törzsvendég (Barfly) – 1987

...ha végre nagy nehezen elszakadtál a kocsmapulttól, a kilencediktől is, és valahára hazaestél, zárd kulcsra a bejárati ajtót, told rá a reteszt is, keress valami pöpec kis klasszikus zenét valamelyik rádióadón, húzd ki a dugót az első borospalackból, tölts egy vizespohárral, helyezkedj el kényelmesen a konyhaasztalnál, rakd a tíz ujjadat a billentyűzetre – és kezdj el írni! Ennél nagyobb élvezetet egyetlen krimóban sem fogsz találni, még ha potyára kapod a szeszt, akkor sem. Meséli valahol Bukowski – és valami nagyon hasonlót Burroughs is, mármint hogy semmitől nem volt még annyira „high”, mint az írástól –; és az amerikai irodalom mocskos fenegyerekéről ez az egyik rendkívül fontos információ, ami a Törzsvendégben nem szerepel. Ahogyan az sem, hogy csak igen kevés „kollégájáról” szólt elismerően – például Hemingway még örülhet Buke azon kijelentésének, miszerint a korai novelláit tanítani kellene, a regényei viszont egy kalap szart sem érnek –, amely írókról viszont igen, azok tényleg baromi jók! Így jutottam el például a Céline által írt Utazás az éjszaka mélyére című zseniális regényig (Bukowski figyelmeztet, hogy kizárólag ez tőle az egyetlen remekmű – és ez is kurvára igaz, a többi papírpazarlás!) vagy Hamsun Éhségéig. A sort sokáig nem tudnám folytatni, mivel az „öreg” tényleg szűken mérte a dicséretet... No, a Törzsvendég talán valóban nem árnyalja eléggé hőse egyéniségét teljességében – de ez egyáltalán nincs kárára a mozinak (hogyan is lehetne, amikor ebben a rovatban kizárólag a legnagyobb kedvenceimről írok!), mert az a bizonyos szegmens viszont, amiről szól, éppen eléggé kidomborított, állatira hiteles, és ez éppen úgy érdeme a rendezőnek, a forgatókönyvírónak (aki, ugye, maga Charles Bukowski), mint a színészeknek és a teljes alkotói stábnak. (Egyébként sincs semmi gond: az Egy vén kujon jegyzetei semmiképp nem maradhat ki a sorozatomból, aztán ott majd jobban felboncoljuk a vén csikasz lelkivilágát, hehe. Ezúttal egy piszok jó filmről szól a dal, amit akkor is zabálnék, ha John Smithről alkották volna, nem a kedvenc íróim egyikéről...)

Barfly

No de akkor miről is szól vajon ez a bizonyos „szegmens”, amit eme briliáns alkotás kiemel?...

Már maga a cím is sok mindent elárul – a Törzsvendég se rossz, de a szó szerint nehezen lefordítható Barfly talán még erősebb –, aztán meg ha kicsit is ismered az író életének „szürke” hétköznapjait, akkor minden azonnal világos.

Spoilerezni ebben az esetben teljességgel lehetetlen, végig is futhatunk a történeten – ami mindenről szól vagy semmiről; döntsd el magad. Felébredsz egy mocskos Los Angeles-i kégliben, ami alig-alig ismerős, hiszen úgyszólván havonta, sőt, hetente váltogatod az albérleteket, megbámulod az oldaladon álmában nyálát csorgató bigét, aki még annyira sem tűnik ismerősnek, mint a pecó, négykézláb kisprintelsz a mosdóba kidobni a rókát, ezt követően visszamászol az ágyba, s mikor a nőce aggódóan felnyöszörög, megnyugtatod: immár vagy negyven éve ugyanígy ébredek, bébi, gond egy szál se... No jó, ez még valamelyik regényből vagy novellából lehet ismerős, a film onnan indít, amikor már a krimóban támasztod a pultot; teljes nyugalomban, harmóniában a világgal, biztos kézzel markolva a söröskorsódat. Mellette egy dupla whisky várakozik – nem túl sokáig. Ivás, pofázás, bunyó. Ivás, pofázás, bunyó. Kidobatás a kedvenc késdobálódból, át az utca túloldalára a legközelebbi – csaknem ugyanannyira lepukkant – csehóig, megismerkedés egy lotyóval, aki mellett nem ül senki, mivel, a pincér megítélése szerint, bolond.

Barfly

Leteszed mellé a segged, meghívod egy duplára, aztán a lotyóról kiderül, hogy nem is annyira lotyó – bár jelenleg épp „kitartott” státusban leledzik –, noha bolondnak valóban bolond egy cseppet, elfogy a lóvétok, betértek egy italboltba, a „gavallér” kontójára vásároltok egy nagy valag cefrét, felmentek hozzá, megússzátok a rendőri intermezzót, vedeltek, vedeltek, vedeltek, másnap egymás mellett ébredtek – s innen kezdve együtt támasztjátok a pultot az első számú kocsmában. Ivás, pofázás, bunyó. Ivás, pofázás, bunyó. ...no jó, közben próbáltok mindketten valami melóhoz jutni, kevés sikerrel – mily meglepő!! –, aztán egyszer csak megveszik a novelládat, első ízben, egy helyre kis kékharisnya érkezik az ötszáz(!!) dolcsival, őt a biztonság kedvéért szintén megfekteted, ám amikor „jó útra” próbál téríteni, luxuslakásának vendéglakosztályát aranyrácsokkal felszerelt ketrecnek titulálod, majd faképnél hagyod (a kápét persze felnyalod azért). Az első számú csajszinak mindössze egyetlen kívánsága van: soha többé nem akar szerelmes lenni. Mire megnyugtatod: „Nyugi, bébi, engem még soha nem szeretett senki.” ...és az élet megy tovább: ivás, pofázás, bunyó. Happy end? Haha, az nagggyon frappáns: ivás, pofázás, bunyó. Snitt, majd a kamera ráközelít a csehó neoncégérére. The Golden Horn. A Friendly Place.

Barfly

Rossz film van – ajjaj, de mennyi! –, rossz téma viszont nem létezik. Ha a fentiek alapján így ítéltél, tévedsz. Itt például, mint már említettem, remek alkotógárda verődött össze. Az operatőri munka kitűnő, a fényhatások egyediek (mintha magad is be lennél baszva, amikor nézed; no, nem mondom, elő is fordult már). A rendezőnek más munkáját nem ismerem, de Buke haverja volt, és ragaszkodott is hozzá; ez már magában elárul valamit. (A fáma szerint az író Rourke helyett a szerepre a szintén haver Sean Pennt szerette volna, aki viszont Dennis Hoppert rendezőnek. Schroeder maradt, így Mickey is, Buke és Penn barátok maradtak, hopp!, mégis itt egy happy end?) A két főszereplő gigantikusat alakít, végig hitelesek maradnak – Faye Dunaway lába ráadásul és nem mellesleg nyálcsordító, és igencsak sokat mutogatja... –; hanem hogy minden egyes mellékkarakter rendkívül egyedi, szintén a végtelenségig hiteles figurát hoz, az már szinte példátlannak mondható (főleg a „filmgyár” berkeiben)! Nekem elhiheted, tesó, elég sokat járok kocsmákba, elég régóta, szóval volt időm megfigyelni ezt a külön kis univerzumot a Nagyon belül (vagy inkább kívül?). Ha csakugyan a „semmiről” szól ez a mozi, akkor sincs benne egyetlen másodperc üresjárat sem. Pazar!

Barfly

Az olyan kis fincsiségeknek, mint például hogy maga az „igazi” Bukowski is felbukkan egy pillanatra a filmben, amint némán bámulja söröskorsóját a sankszéken gubbasztva, vagy hogy az egyik albérlet valóban az ő lakhelye volt egy ideig – nos, ezeknek majd utánanézel a neten, ha érdekelnek. Csak még egyetlen dolog. Szerzőnk a Törzsvendég elkészültével több helyütt lelkendezett Rourke alakításáról, például hogy a maga lelkéből is belefacsart egy jó nagy citromkarikányit az író életének boroshordójába, és mégsem tette tönkre a karaktert, sőt!, az éppen ezáltal lett teljes. ...aztán évekkel később Hollywood című regényében, melynek fő témája a Törzsvendég forgatása, a színész jó sok fricskát kap tőle. Ennyi. Ez Charles Bukowski. Sosem lehetsz benne teljesen biztos, mikor viccel, mikor ironizál vagy éppen halálosan komoly. No de talán éppen ettől lehet annyira életszagú minden mondata, nem? (Bújj a sorok közé, less a filmkockák mögé.)

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Losoncz Tibor
Egyedülálló közösségi élmény Ha elérkezik a november, amellett, hogy egyetemistáink belevethetik magukat a gólyabulik forgatag...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Börtöntörténet Börtönben voltam. Ezen a mondaton a mai napig rágódok, és próbálom megemészteni a történteket.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Melegebb éghajlatra... 47. nap

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.teamquest.com
Jogi Kar, te drága! DAY 56: AMI SOK, AZ SOK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Underground az emeleten A metálzenei rendezvénysorozat tizennegyedik fejezete a Riniben

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A közönség ízlése a kemény techno helyett Dj Aadmmel beszélgettünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Gyíkkirály és Az ajtók 50 éve jelent meg a The Doors első, azonos című nagylemeze

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A kocsmapult termékenyítő deleje – avagy nyugalom és biztos kéz Los Angelesben Barbet Schroeder – Charles Bukowski: Törzsvendég (Barfly) – 1987

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dr. Masaaki Hatsumi
Japán harcművészet. Jöhet? Bemutatom nektek Mikes Gézát, aki azonkívül, hogy a Vajdasági Torna Szövetség főtitkára és a Szer...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mi lenne ha…” Interjú Csepella Klaudiával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 47. – 2. 47. rész – Az azték zsálya titka 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mi a rosseb?”, avagy nemi kórságaink Rovatunk első cikkében elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy milyen következményekkel járhat a nem á...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A misztikus India belülről Indiáról számtalan mese kering az interneten.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Vass Szabolcs Vass Szabolcs (1992, Kishegyes, Szerbia).

0 Hozzászólás | Bővebben +