:

Melegebb éghajlatra...

:

47. nap

Este 7 van. Kevesebb mint 12 óra múlva indul a repülő Tel-Avivba. Még el sem kezdtem bepakolni, de a mentális felkészültség megvolt, éppen most voltam a Wizzair alapítójának és vezérigazgatójának az előadásán az egyetemen. Ő is ide járt, kár, hogy az még nem jutott eszébe, hogy a corvinusosoknak adjon árengedményt, hiszen ő is ugyaninnen indult. Ahogy kilépek a főépületből, megcsap a fagyos hideg és szél, szemerkél az eső, és már sötét van. Hazafelé metrózva még egyáltalán nem tudom elhinni, hogy másnap már vígan nyári ruhában szaladgálok, és naptejjel kenegetem magam. Bedobálom a legszükségesebb dolgokat egy hátizsákba, próbálok minél kevesebbet, minél jobban szelektálni, hiszen tudom, ki mint vet, úgy arat, én fogom tíz napig cipelni ki tudja, napi hány órát gyalogolva. Útitársam közben megérkezik Budapestre, és bevallja, hogy nem sikerült szállást foglalnia, ahogy megbeszéltük, és egyik szálláskeresőn sincs már semmi. Nem baj, majd lesz valahogy. Rengetegszer utaztunk már úgy, hogy nem fogaltunk előre, és az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy helyben olcsóbban lehet találni. Ébresztőóra állít, majd két-három óra pihentető alvás az indulásig.

48. nap

Az ébresztőóra 02.30-ra volt állítva, 4-re kinn akartunk lenni a reptéren, hiszen 6-kor már indul a gép. Én négy óra kilenc perckor(!) riadtam fel. Elaludtunk. Soha nem felejtem azt a pillanatot, mikor megláttam a telefon kijelzőjén az időt, és azt, hogy hogyan száll el minden álmosság egy másodperc alatt az emberből. Nem volt más választás, vagy taxi, vagy lekéstük. A taxis bácsi, becsületére legyen mondva, bánatunkat látva lakott területen is több mint 100 km/órával vezetett. Ferihegy. Rohanás. A kijelzőn az állt, hogy a gépünk, fene tudja, miért, de 15 perccel korábban indul. Köszi. Még nagyobb rohanás. Végül sikeresen felkerültünk a gépre. Miután leesett ez a kő a szívemről, mély álomba zuhantam (addig jó, amíg csak én zuhanok, nem az egész repülő), és csak a leszállásnál kezdtem éledezni. Levettem a vastag pulcsit, amiben jöttem, és vártam az alatta levő rövidujjúban a napsütést. Let The Sunshine In.

izrael

Az egész napos sikertelen szálláskeresés után éjfélkor beletörődtünk, hogy a tengerparton fogunk aludni. Van napozóágy, egyáltalán nincs hideg, és ha más nem, legalább majd szép emlék lesz. Mindent megpróbáltunk, az összes szálláskereső oldalt agyonkerestük, és az egyetlen szabad szállás az egész városban a Hilton elnöki lakosztálya potom hétezer euróért. Több hostelbe bementünk megkérdezni élőben is, hátha. Sehol egy megveszekedett hely. Még egy elegáns hotelba is betévedtünk. A recepciós mondta, hogy sajnos náluk sincs semmilyen szoba, de üljünk le nyugodtan, használjuk a wifit, és ő is megnézi a gépén, hogy hátha tud valamit valahol. Ilyet, barátaim, Magyarországon szerintem soha az életben nem tapasztalnátok. Szerintem lenézően elküldenének a jó fenébe, közben pedig szidnák a csöves hátizsákos fajtámat. Fél egy körül tehát újból nekikezdtünk a szobakeresésnek airbnb-n, egy szobát, hogy legalább holnaptól ne legyünk szállástalanok. Kb. hajnali fél egytől kettőig keresgéltünk, egy kényelmes kanapén üldögélve a hotelban, mire ezt az airbnbs szobát megtaláltuk. Amikor eljöttünk, a recepciós minden jót kívánt, és még azt sem engedte, hogy a kávét kifizessük. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez a legemberibb dolog, ami történt velem. Valahogy az európai ember felfogásába nem fér bele az, hogy segítsen akkor is, ha neki ebből semmi haszna nincs. Ekkor kezdtem azt érezni, hogy nagyon sajnálom, hogy nem Izraelben születtem, és az ott töltött idő alatt még ezer ilyen pozitív tapasztalatom volt a helyiekkel. A szállásadó rögtön írt üzenetet, és megkérdezte, hogy mára hol találtunk alvóhelyet, mire elmondtuk neki, hogy sehol. Erre azt mondta, semmi gond, jöjjünk nyugodtan most, ma estére is. Negyven perc kutyagolás után oda is értünk. Egyáltalán nem zavarta, hogy éjszaka állítottunk be. Megmutatott mindent a lakásban, a konyhában közölte, hogy a frizsiderből együnk nyugodtan, itt mindenki megoszt mindent mindenkivel. Nagyon jó esett a hosszú nap után beesni egy ágyba, amiről már lemondtunk. A reggeli rohanás a reptérre már annyira távolinak tűnt, mintha évekkel ezelőtt lett volna, annyi minden történt azóta.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Losoncz Tibor
Egyedülálló közösségi élmény Ha elérkezik a november, amellett, hogy egyetemistáink belevethetik magukat a gólyabulik forgatag...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Börtöntörténet Börtönben voltam. Ezen a mondaton a mai napig rágódok, és próbálom megemészteni a történteket.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Melegebb éghajlatra... 47. nap

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.teamquest.com
Jogi Kar, te drága! DAY 56: AMI SOK, AZ SOK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Underground az emeleten A metálzenei rendezvénysorozat tizennegyedik fejezete a Riniben

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A közönség ízlése a kemény techno helyett Dj Aadmmel beszélgettünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Gyíkkirály és Az ajtók 50 éve jelent meg a The Doors első, azonos című nagylemeze

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A kocsmapult termékenyítő deleje – avagy nyugalom és biztos kéz Los Angelesben Barbet Schroeder – Charles Bukowski: Törzsvendég (Barfly) – 1987

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dr. Masaaki Hatsumi
Japán harcművészet. Jöhet? Bemutatom nektek Mikes Gézát, aki azonkívül, hogy a Vajdasági Torna Szövetség főtitkára és a Szer...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mi lenne ha…” Interjú Csepella Klaudiával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 47. – 2. 47. rész – Az azték zsálya titka 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mi a rosseb?”, avagy nemi kórságaink Rovatunk első cikkében elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy milyen következményekkel járhat a nem á...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A misztikus India belülről Indiáról számtalan mese kering az interneten.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Vass Szabolcs Vass Szabolcs (1992, Kishegyes, Szerbia).

0 Hozzászólás | Bővebben +