:

Peace, Love, Hair!

:

Április 13-án elhunyt Miloš Forman, a Hair film rendezője, és 29-én volt 50 éve annak, hogy a Broadwayen is bemutatták a Hair musicalt

Amikor a hippi mozgalomról van szó, legfőképp a Woodstock fesztivál, a Hair és John Lennon juthat eszünkbe, továbbá mindaz, ami jellemezte a hippiket, a tarka ruhák, a békejel, a virágok, a háborúellenes tüntetések, a „szeretkezz, ne háborúzz” szlogen, a kábítószeres „utazások”, a spiritualitás, a szexuális szabadság, és mindenképpen a hosszú haj. Ugyebár a hosszú haj a szabadságot jelképezi, nem hiába kapta a Hair musical is ezt a címet.

A Hair musical először Off-Broadway produkcióként, azaz Broadwayn kívül debütált 1967. október 17-én. Az Off-Broadway mozgalom az 1950-es években jött létre, válaszként Broadway kommercializálására. (1958-ban létrejött a szélsőségesebb változata, az Off-Off-Broadway is, amely kifejezetten elutasította a kommersz tartalmakat, hogy a kísérleti produkciókra összpontosítson.) Az első ígéretes Off-Broadway musical a Koldusopera felújított változata volt. Az Off-Broadway és a Broadway viszont nem állt nagyon távol egymástól. Többször is előfordult, hogy Off-Broadway produkciók később Broadway produkcióban is elkészültek, és nagy sikert értek el. Ez arra serkentette a producereket, hogy az Off-Broadway keretei közt mutassák be az előadásukat, ilyen volt a Grease is. Némelyik előadást pedig évtizedekig Off-Broadway produkcióként játszották, ugyancsak nagy sikerrel.

James Rado és Gerome Ragni, a Hair szerzői azonban egyből a Broadwayt célozták meg, több producerrel is tárgyaltak, de mindegyik visszautasította őket. Végül Joseph Papp producer mégis úgy döntött, hogy a Hair az általa létrehozott népszínház, a The Public Theatre nyitóelőadása legyen. A Hair ezek után a szerződés szerinti hat hétig volt műsoron, és talán örökre eltűnt volna a süllyesztőben, ha nem jön képbe Michael Butler, politikai ambíciókat dédelgető producer. Butler háborúellenes politikát folytatott, többször is megnézte a Hairt, és látott benne fantáziát. Úgy gondolta, nagyon jól illik mindahhoz, amit képvisel, és akár propagandaként is felhasználhatja. Azzal a szándékkal, hogy a Hair a Broadwayen kapjon helyet, felvette a kapcsolatot Joe Papp-pal. Felújították tehát az előadást, amit időközben a Cheetah diszkóban játszottak, itt a premierje 1967. december 22-én volt. Ezek után a Hair meghódította a Broadwayt is, ahol 1968. április 29-én mutatták be.

Hair

James Rado, Gerome Ragni és Galt MacDermot Henri Dauman fotóján (Masterworks Broadway)

Ragni és Rado mint Berger és Bukowski

James Rado és Gerome Ragni 1964-ben találkozott, amikor a Hang Down Your Head and Die című előadásban játszottak. Nagyon jó barátok lettek, és szenvedélyesen dolgoztak a Hair történetén. Izgalmasnak találták a hippik világát, sokat barátkoztak velük, megnövesztették a hajukat, elvegyültek közöttük, és szerették volna ezt az izgalmat a színpadról is éreztetni. A két főszereplőt némileg önmagukról mintázták. Rado volt a csendesebb, a megfontoltabb, aki inkább magába fordult, ellentétben Ragnival, aki jóval extrovertáltabb volt, könnyebben barátkozott és osztotta meg az érzéseit másokkal. Az Off-Broadway produkcióban még nem Rado játszotta Bukowskit, Ragni viszont megformálta Bergert, a Broadwayen azonban már Rado volt Bukowski. A többi szereplőt pedig hippi ismerőseikről mintázták, akik a parkokban lógtak éjjel-nappal. Ezt a kultúrát kívánta Rado és Ragni megismertetni a nagyvilággal. Érdekes, hogy a szereposztásban a későbbi világsztár, Diane Keaton is benne volt, aki nemcsak énekelt, Sheilát is játszotta. A Hair nagy sikert aratott a Broadwayen, és habár nem mindenki rajongott érte, többségében jó kritikákat kapott.

A Hairben hangsúlyos szerephez jut a zene, sőt sokan épp azt emelik ki. A Hair zenéje Galt McDermothoz kötődik. Erre úgy került sor, hogy a jazzben jártas Nat Shapiro zenei producer bemutatta Galt MacDermot zeneszerzőt Radónak és Ragninak. Galt MacDermot Grammy-díjas zeneszerző volt, a díjat még 1960-ban kapta meg az African Waltz című szerzeményéért. MacDermot Kanadában született, és lelkesedett ugyan az újfajta rockmusical ötletéért, de ő maga még csak nem is hallott a hippikről. Merőben más életstílust képviselt, jómódú, középosztálybeli családi életet élt, felesége és több gyereke volt. Ez eredményezte egyébként azt is, hogy az elkészült mű zenéje egyáltalán nem a korszak hippijeinek ízlésvilágát tükrözte, hanem annál sokkal szélesebb műfajskálán mozgott, többnyire afrikai törzsi ritmusokra épült, melyek MacDermot szerint rendkívül hasonlítottak a rock alapjaira. Galt ugyanakkor törekedett arra is, hogy a dalok több műfajt képviseljenek. Az Off-Broadway Hair-produkció csaknem húsz dalt tartalmazott, később már több mint harmincat, utólag lett hozzáadva például a Let the Sunshine in is.

A Hairt illetően a rendezőválasztás sem egy teljesen sima történet. Rado és Ragni Tom O'Horgant szemelte ki. Tom O'Horgan a rendezői pályája elején Off-Off Broadway előadásokon dolgozott. Rado és Ragni tehát azt szerették volna, hogy ő rendezze a Hair Off-Broadway produkciót, de Tom O'Horgan épp Európában dolgozott, és nem tudta elvállalni. A rendező így Gerald Freedman lett. Amikor viszont sor került arra, hogy a Hair Broadway adaptációként is elkészüljön, ismét felkeresték Tom O'Horgant, aki ekkor ráért, és boldogan mondott igent. A Hair lett egyébként Tom O'Horgan Broadway-rendezésének debütálása. Nem sokkal később, 1971-ben, egy másik nagy sikerű előadást is rendezett Broadwayen, a Jézus Krisztus Szupersztár rockoperát.

Hair

Hair, 1968, Broadway (fotó: Masterworks Broadway)

A hippik mágikus világa, törzsi élete

A Hair két főszereplője Claude Bukowski és George Berger. Claude-ról, ugyebár, az jut eszünkbe, hogy konzervatív nevelésben részesült, ennélfogva számára a férfivá válásnak része, sőt dicsőség elmenni a háborúba, megvédeni a hazát, és hisz a rendszerben. Berger viszont társadalmon kívüli, a szabadságot hirdeti, kötelékek nélküli, az emberölést pedig semmilyen körülmények közt nem tartja helyénvalónak. Az előadás tulajdonképpen a hippik mágikus világára, törzsi életére összpontosít, a cselekménye pedig nagyrészt kimerül abban, hogy Claude megkapja a behívóját a vietnami háborúba, és azon tépelődik, elmenjen-e vagy sem. Sheila egyetemista és politikai aktivista. Jeannie állapotos, de nem tudja, ki ejtette teherbe, közben pedig Claude-ba szerelmes. Eredetileg Claude énekli az I Got Life című dalt, az Easy to be Hard pedig Sheila dala, aki neheztel, amiért Berger egyáltalán nem törődik vele. Az előadás nagy részét teszi ki Claude drogos hallucinációja, amelynek során megjelenik egyebek közt George Washington, Abraham Lincoln, Scarlett O'Hara (az Elfújta a szél című film karaktere), Clark Gable színész és mások. Az előadás vége felé az addig önmagával viaskodó Claude végül is átadja magát a rendszernek. A Hair fináléja nagyon ügyesen spekulációkra ad okot. A legnyilvánvalóbb végkifejlet az, hogy Claude meghalt a vietnami háborúban. Ugyanakkor a halála lehet jelképes is, miszerint a hippi törzs számára halt meg, mert azzal, hogy behódolt a rendszernek, láthatatlanná vált számukra.

A Hair végül is nagy sikert aratott a Broadwayen, habár nem mindegyik kritikus rajongott érte, a legtöbben mégis értékelték a súlyos mondanivalót, a háborúellenes üzenetét. Az előadás ugyanakkor a hippik nézetein keresztül szólt a szabad szerelemről is, tartalmazott meztelenkedős jeleneteket, homoszexuális megnyilvánulásokat is. A szexuális forradalom fontos jellemzője ugyanis, hogy az emberi testet nem kell rejtegetni, hanem ünnepelni, a szex pedig nem egy mocskos cselekedet. A Hairben előjön a kábítószer-fogyasztás, a környezetvédelem, valamint a rasszizmus témája is, a hippik ugyanis nem tettek különbséget bőrszín szerint. A Hair a színházban is kifejezetten jót tett a feltörekvő afroamerikai színészeknek, remek lehetőséget kaptak a kibontakozásra, hogy ne folyton szolgákat játsszanak.

Kosa - Hair

A Kosa plakátja Vladislav Lalicki munkája, aki egyben az előadás jelmez- és díszlettervezője volt (fotó: dugmence.com)

Eközben Jugoszláviában

Jugoszlávia nyitott volt a nyugati trendek irányába. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy az első országok közt volt, ahol játszották a Hairt, ráadásul az első szocialista, kommunista vezetésű ország volt, ahol színpadra állították, méghozzá Kosa címen, így állítólag ez lett a Hair első idegen nyelvű változata. A belgrádi Atelje 212 Hair-bemutatója 1969. május 19-én zajlott. Egy női rendező, Mira Trailović készítette, aki látta a broadwayi produkciót, és a hatása alá került. Segítségére volt Zoran Ratković is mint társrendező, a fordítás Jovan Ćirilov, az adaptáció Bora Ćosić munkája. Az előadásban játszott egyebek közt Dragan Nikolić, Mišo Janketić, Mira Peić, Jelisaveta Seka Sablić, valamint Branislav Milićević, aki később egy népszerű televíziós gyerekműsort, a Kocka, kocka kockicát vezette, és még most is sokan Branko Kockicának hívják.

A Hair nagyon népszerű lett Jugoszláviában is. Úgy tudni, az eredeti szerzők is látták, és azt nyilatkozták, ez a kedvenc adaptációjuk, annak pedig külön örülnek, hogy Belgrád kispolgári előítéletektől mentes. Állítólag az előadást Tito elnök is megtekintette, de ekkor a színészek mellőzték a meztelenkedést, és nem tépték el a „katonakönyvecskéket”. Ugyanakkor Triesztben azért nem adták elő, mert a szigorú törvények miatt csak a cenzúrázott előadást játszhatták volna. A Kosa négy évig volt műsoron, a 250. előadás után került le onnan, miután egy hadseregotthonban játszották. Épp a „katonakönyvecskék” eltépése váltotta ki ezt az intézkedést, mivel egyes illetékesek úgy vélték, hogy ez rossz hatással van az újonc katonákra.

Kosa - Hair

Dragan Nikolić és Miša Janketić mint Berger és Bukowski az Atelje 212-ben

Tíz év múlva elkészült a film is

Azután 1979-ben elkészült a Hair filmváltozata is, Miloš Forman rendezésében. A film merőben más lett, mind az előadás. Claude egy ártatlan és naiv farmerlegény, aki azért utazik a nagyvárosba, hogy besorozzák. Berger a hippibanda karizmatikus vezére, aki mindig tudja, mit kell tenni, így a többiek követik, Sheila pedig magas társadalmi státuszú úrihölgy. A filmnek kidolgozottabb a cselekménye: Claude találkozik a Central Parkban Bergerékkel, megpillantja a lovagló Sheilát, és szerelmes lesz. Újdonsült barátaival szó szerint beesnek Sheila szüleinek előkelő partijára, Berger elkezd táncolni az asztalon, és immár ő énekli az I Got Life-ot. Hőseink ezért börtönbe kerülnek, de kiszabadulnak onnan. Claude megismerkedik a kábítószer hatásaival, a hippik szertartásaival is, a szabad élettel, de mégis bevonul a seregbe. A filmben feltűnik Hud jegyese és kisfia is, akiket elhagyott a hippi életmódért. A feleség adja elő az Easy to be Hard-ot, méghozzá elképesztően szívszorítón. Ezután az egész társaság elindul Claude kiképzőtáborába, Nevadába. Berger és Claude titokban helyet cserélnek, de sajnos épp aznap riasztják őket Vietnamba, így Claude helyett Bergert viszik el a háborúba, és ő hal meg egy olyan ideológiáért, amiben nem is hitt.

Miloš Forman filmje különböző nézőpontokat kínál, például Claude által egy külsősét, Berger részéről a tiszta szívű hippiét, Sheila a gazdagok világába enged betekintést, Hud jegyese pedig egy családanya szempontját tárja elénk. A színészválasztás is fantasztikusra siketült. Treat Williams kiemelkedő Bergerként, John Savage jól hozza a jellegtelen Bukowskit, Beverly D’Angelo ragyog Sheilaként, Annie Golden hihetetlenül bájos az egyesek szerint talán butácska Jeannie szerepében, de ugyanígy szerethető Dorsey Wright mint Hud, Cheryl Barnes a jegyeseként és persze Don Dacus mint Woof.

Hair

John Savage és Treat Williams mint Bukowski és Berger Miloš Forman filmjében

A filmbemutató után a Broadway-darab alkotói gyakorlatilag megtagadták a filmet, szerintük Michael Weller forgatókönyvíró teljesen új történetet szőtt, Miloš Forman pedig kiforgatta a hippik világát, furáknak, zakkantnak, abnormálisnak ábrázolta őket, a címen, a karakterek nevén és a dalokon kívül az égvilágon semmi hasonlóság sincs a darab és a film között, de nehezményezték azt is, hogy sok dal kimaradt. Más vélemények szerint pedig pont ez lett a zsenialitása, hogy a film egyáltalán nem színpadias, Forman egy olyan filmet készített, amely önmagában is megállja a helyét. Ahhoz, hogy megértsük, nem szükséges ismerni az eredeti változatot. Ne feledjük azt se, hogy a film merőben más műfaj, mint a színház. És legyünk őszinték: végül is a filmnek köszönhető az, hogy a Hairnek világszerte, a mai napig is kultusza van. Többször volt példa arra is, hogy színházakban a darab és a film ötvözetéből készültek előadások.

 

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Törteli Judit, 4. osztály, Zentai Gimnázium, Zenta (KMV Képzőművészeti pályázat 2018. Fotó – 1. hely) 
Hátsó oldal: Oláh Dóri
Tavaszi gondolatok Az idén talán a szokásosnál később jött a tavasz, de megérkeztének egyik biztos jele, hogy vajdas...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.napi.hu
Jogi Kar, te drága! DAY 81: AKTÍV POLITIKA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Minority SafePack – Az őshonos kisebbségek jogainak védelme Az Európai Unió ugyan gazdasági meggondolásból alakult meg, de a versenyképességhez kapcsolódó cé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem a zuhanás számít... Mathieu Kassovitz: A gyűlölet (La haine) – 1995

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Peace, Love, Hair! Április 13-án elhunyt Miloš Forman, a Hair film rendezője, és 29-én volt 50 éve annak, hogy a Bro...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Dancsó Andrea
Terék Anna és az ő Sziveri János-díja Sziveri János költészetét megkerülhetetlenül ismerjük, átérezzük.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A fekete fokhagyma
Sporhetsztori 55. 55. rész – A fekete fokhagyma mint univerzális elixír

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az vagy, amit megeszel?! 8. Nyolcadik rész – A „bőség” zavara

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Anna menne, enne 3. Tíz éve, amikor még egyetemista voltam, a legfélelmetesebb tanárunk egy gyakorlaton megjegyezte, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nagyabonyi Emese (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Nagyabonyi Emese Nagyabonyi Emese vagyok. 1990. augusztus 19-e délutánján kezdődött evilági életem, Zentán.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A KMV és én Jugoszláviai/vajdasági magyar fiatalok körében idestova fél évszázada él a mondás, miszerint ha t...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Páratlan páros (fotók: Szögi Csaba)
A KSZFV-ről jelentjük Április 20-án és 21-én, pénteken és szombaton tartották meg Zentán a Középiskolások Szín- és Film...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Ternovácz Fanni
Megtartották a 29. KNV-t Temerinben Népzenétől volt hangos április 13-án, péntek délután a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési ...

0 Hozzászólás | Bővebben +