: Fotó: Törteli Leona
Fotó: Törteli Leona

Nyilas Orsolya

: Fotó: Törteli Leona
Fotó: Törteli Leona

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Publicisztika, 1. hely

 

Kalákázzunk!

 

A tatám nyár óta nyaggat azzal, hogy menjek ki vele a Baráthok kútjához (A Baráthok kútja 1907 óta létezik, és egyike a két artézi kútnak, melyek a mai napig megmaradtak a Járáson, amely Magyarkanizsa községben terül el – szerz. megj.). Azt mondta, nemrég építették ki a fürdőhelyet, és nagyon kíváncsi rá. A nyáron sokszor nem értem rá, de be kell vallanom, nem is nagyon volt kedvem a Járáson nézelődni. Most már bánom, hogy a nyáron nem mentem el vele. Később mutatott képeket a testvéremről és a barátnőjéről, amikor ott fürdöttek. A képek felkeltették az érdeklődésemet a téma iránt. Láttam, hogy milyen formásan van kiépítve a medence széle, és még sok más ember is ott töltötte a szabadidejét. Télen nem sok értelme lett volna elmenni oda fürdeni, de türelmetlen ember lévén, most akartam átélni azt az élményt. Ki tud leginkább mesélni az ottlétről? Nem a fürdőzők, nem a kíváncsi nézelődők, hanem azok, akik ezt építették. Felkerestem Vígi Lászlót (V. L.) és Hajdú Lászlót (H. L.), s ők igent mondtak a beszélgetésre, amelyre egy kávézóban került sor.

Miért pont a Baráthok kútja?

V. L.: Annak, hogy miért esett a választásunk a Baráthok kútjára, nagyon praktikus oka van. Egyszerűbb volt ott elkezdeni dolgozni, és megcsinálni ezt az akciót akadályok nélkül. A Csodakút (A Csodakút 1907 óta létezik mint artézi kút a Járáson, Ilonafalutól 7 kilométerre – szer. megj.) volt az a hely, ahonnan ezt a témát el lehetett indítani, hogy „oké, kalákázzunk, meg újítsunk fel egy fürdőhelyet!”. Erre az emberek ráharaptak, és sokan el is jöttek, mert ismerik a helyet. Beszélgettünk pár ismerősünkkel, nekem személy szerint Tóth Vilmos mondta, hogy inkább próbáljuk meg a Baráthok kútját. Akkor ez egy „B” opció lett, mivel ott is hasonló tulajdonságú artézi víz folyik. Száz éve a Csodakútnál volt egy fürdőhely, azt most jobb nem bántani. Régen ezen a környéken rengeteg artézi kút volt, de elapadtak, és csak ez a kettő maradt meg. Így választottuk inkább a Baráthok kútját. Ez a legnagyobb vízhozamú artézi kút itt a Járáson.

Hogyan kezdődött ez a történet?

H. L.: A Baráthok kútjánál nem volt soha csónakázótó, és soha nem fürdött ott senki, marhaitatóként funkcionált. Egy nagy itatóvályú, ami tönkrement, azt kezdtük el felújítani. Erre építettünk rá egy közösségépítő kalákát, amely egy érdekes történet.

V. L.: Úgy kezdődött, hogy ismertük a gyakorlatot, hogy egy önkéntesekből álló csapat felújítja vagy megszépíti a tájat fürdők építésével. Egyes helyeken már voltak fürdők, más helyekre újakat építenek. A Baráthok kútját az emberek el tudták fogadni mint kísérleti terepet. Ezt a kutat régebben Csordakútnak is becézték, mivel itató volt. Ott hét darab tizenöt méteres, csillag alakban elrendezett vályú volt, és ezt a helyet csak a nagyon Járás-szerető emberek használták fürdőzésre. A mostani története 2016-ban kezdett íródni, amikor a fürdőzési kultúrát behoztuk. Ez a hely most egy XXI. századi kísérlet a népfürdőzési szokások visszahozatalára, hogy az emberek találjanak egy helyet a természetben, ahol ki tudnak kapcsolódni és pihenni. Lacával kezdődött (mutat Vígi László Hajdú Lászlóra), mert ő az idősebb.

H. L.: Budapesten éltem, és van egy tájépítész cég – a tájépítészetnek az a lényege, hogy helyi anyagokból építkezzünk a tájra, az építménynek idomulnia kell a tájhoz –, ahol dolgoztam. Részt vettem kalákában, utána hazaköltöztem Kanizsára. Ezután megismerkedtünk Lacival, aki érdeklődést mutatott ez iránt a közösségi tevékenység iránt. Részt vett egy székelyföldi kalákában (A kalákamozgalom Erdélyből indult 1991-ben. Az elején házakat építettek az önkéntesek a rászorulóknak, később áttértek más építményekre is, például fürdőhelyekre – szerk. megj.), és az mondta: „Miért ne csinálnánk itthon is?”

Honnan tájékozódhattak az érdeklődők?

V. L.: Van egy információs iroda, ami lényegében egy hírlevél, amit az Ars Topia küld ki a tájépítészeknek meg az önkénteseknek, akiket érdekel. Az év elején kiküldik egy e-mailben, hogy a nyáron milyen nagy kalákák lesznek, és itt lehet jelentkezni. Persze, egymástól is információhoz juthattak az emberek, ahogy jelen esetben a környékbeliek.

Hányan vettek részt ebben a programban?

V. L.: Körülbelül harminc magyarországi tájépítész, kertész, egyetemi hallgató vett részt ezen a tíz napon (2016. augusztus 8-ától 18-áig). Volt köztük olaszországi is és székelyföldi is, de főként Vajdaságból érkeztek. Becseiek, szabadkaiak, kanizsaiak. Össz-vissz olyan háromszázan lehettünk. Most mindenkit ideszámítok, aki valamilyen úton-módon segített, nemcsak azokat az embereket, akik ott voltak és egy téglát arrébb tettek, hanem azokat is, akik, mondjuk, hoztak kávét, egy tál pogácsát, vagy sütöttek, főztek.

Melyik korosztály volt a legaktívabb?

H. L.: A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megfordult akkor a Járáson. A családosok hozták a kisgyerekeiket, akik pancsolhattak, míg a szülők dolgoztak. Volt, aki a gyerekét látogatta meg. Mari néni mindig nagyon aranyos volt, mindig hozott egy tál pogácsát. A legfiatalabb résztvevő alig múlt pár hónapos.

Kaláka

Fotó: Kanyó Juli

Hogyan zajlott a munka?

V. L.: A munkát mindenki komolyan vette. Napközben nem volt pihenés, reggeltől este fél ötig mindenkinek megvolt az aznapi munkaideje, amit teljesítenie kellett. A medencék építésénél volt egy munkavezető, aki csak arra figyelt, hogy mindenki csináljon valamit. Ha egy helyen túl kevés volt az ember, a másikon túl sok, akkor átszervezte őket. Tehát igenis kemény munka volt ez a tíz nap. Kint a forróságban gondoskodnunk kellett árnyékról is, mert arrafelé nemigen vannak fák. A nagy, kiadós, főtt ebéd helyett inkább vacsora volt, estebéd.

Az emberek hogyan viszonyultak az építkezéshez?

V. L.: Még mielőtt teljesen nekikezdtünk volna, nagyon sokan szkeptikusak voltak ezzel kapcsolatban. Főleg a városi döntéshozók, hogy itt ennyi ember össze tud fogni és meg tudja ezt valósítani, egyszerűen nem bíztak az ötletben, mert már láttak kudarcba fulladt nagy terveket. Azért sikerült ez mégis, mert ebben a mozgalomban olyan emberek működtek együtt, akiknek ez a pihenés, és szeretik hasznosnak érezni magukat.

Milyen tevékenységek voltak még az építkezés mellett?

V. L.: Akik ide jönnek, Vajdaságba, azoknak fontos a hely története is és a kulturális programok is. Voltak előadások, amelyek nemcsak a vendégek, hanem az itteniek tudását is bővítették, felelevenítették. A külföldiek nemcsak építeni jönnek ide, hanem gyarapodni is. Testileg, emberileg, szellemileg, érzelmileg. Hogy ne csak dolgozzanak, hanem élményeket is kapjanak.

H. L.: Hozzá kell tennem, hogy nem ez az első kaláka. Amikor az a tájrész megkapta a mostani formáját, az a negyedik-ötödik lehetett. Egy ilyen építkezés állandó munkát igényel, körülbelül félévente szoktunk oda visszanézni, és javítani ezt-azt, amit éppen kell. Azért azt is meg kell jegyezni, hogy ez nem egy kőépítmény, hanem élő dolog, és állandó odafigyelést igényel. Egy kaláka lényege, hogy mindig alulról szerveződik. Fontos volt, hogy mit gondolnak erről az itteni emberek, mit kellene csinálni a kúttal, hogy nézzen ki. Lényeges továbbá, hogy mindenki azt adja, amit tud. Egyesek kétkezi munkát, tudást, mások ételt.

Mire jó még egy kaláka az építészeti részén kívül?

H. L.: Közösségépítés. Tájnevelés. Vidékfejlesztés. A lakosok úgy tudnak leginkább együttműködni, ha együtt dolgoznak, nem pedig leülnek és kártyáznak, hanem inkább kimennek, és csinálnak valamit. Ez lehet, mondjuk, éppen egy kaláka is. Az emberek egy közös cél érdekében összefognak, a kaláka erről is szól. Az összefogásról. Például a kanizsai embereknek, akik nem is ismerik egymást, és pláne nem dolgoztak még együtt, volt egy közös céljuk. Építsünk tíz nap alatt oda még egy vályút, hogy legyen az embereknek és az állatoknak is egyaránt. Hogy megépüljön az a karám, ami elválasztja az állatokat az emberektől. Ezek a barátságok, kapcsolatok, amik ott születtek, ezek az ismeretségek, eléggé sokszínűek.

Mik a tervek ezzel a hellyel?

H. L.: A kaláka még mindig folyamatban van, úgy is mondjuk, hogy „neverending kaláka”. Van ott egy tükörfürdő, ez egy fedett rész, nádtetővel, de a közepe lyukas. Ha azon a lyukon besüt a nap, a víz visszaveri a tetőre, és az szép látvány. Ezt szeretnénk még idén befejezni.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?

V. L.: A kezdés előtt két héttel szinte sehogy sem álltunk a munkával. Nem tudtuk pontosan, hányan jönnek, vagy milyen támogatásokat kapunk. De az utolsó héten rengetegen jeleztek vissza. Tartottunk tőle, hogy nem fog sikerülni, de végül is sokan csatlakoztak hozzánk, és ez nagyon jólesett.

A beszélgetés végén felmerült a Baráthok kútja nevének a helyesírása. Igaz, hogy th-val kell írni, de azt a h betűt akár el is hagyhatnánk a nevéből, mivel a kaláka során annyi új barátság szövődött és új ismeretség köttetett, hogy ma már nem egy névhez kötjük a helyet, hanem magához a barátsághoz.

Az elején úgy fordultam a fő szervezőkhöz, hogy csak egy élményt szeretnék, mintha ott lettem volna, de ennél többet kaptam. Kedvet ahhoz, hogy csatlakozzam ehhez a társasághoz.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Gutási Lukács
Most egy kis időre elköszönünk Talán a tavalyi év szeptemberének első napja óta várjátok ezt a pillanatot, de legalábbis a téli ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Halford és Faulkner talpig bőrben mindörökké
A Fém Templom Papjai Budapesten Judas Priest koncert a Live Nation szervezésében

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Továbbra sem szelídül a fenevad A Legacy of the Beast turnénak soproni megállója is VOLT

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A fellépők már alig tudnak aludni
Már csak néhány nap van hátra a Fekete Zaj Fesztivál kezdetéig A Fekete Zaj Fesztivál pénteken déltől hétfő reggel nyolcig támasztja ki kapuit és biztosítja a l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Malmok Útja vezet Oromra augusztus 10-től 12-ig Augusztus 10-én a Tanyaszínház vendégszereplésével kezdődik az oromi szélmalomnál az a háromnapos...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Végleges az idei Brutal Assault programja A szervezők közzétették a részletes programot az idei Brutal Assault Fesztiválra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újabb nyereményjáték, napi bontás, utolsó fellépők Brutal Assault huszonharmadszor

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Tóth Szilárd Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Szerda Mária Réka Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Tóth Ugyonka Krisztina Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hoffman Dávid Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Slam poetry, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +