:

Közösségi média és szólásszabadság

:

A szólásszabadság azt a minden embert megillető jogot jelenti, hogy hangot adhatunk a véleményünknek és a gondolatainknak, mégpedig anélkül, hogy bármiféle megtorlástól kellene tartanunk. Ennek is vannak határai: a rágalmazás, a bűncselekményre ösztönzés vagy a gyűlöletbeszéd már nem megengedett, hiszen ezekkel mások jogait sértenénk. A szólásszabadsághoz szorosan hozzátartozik a sajtószabadság, az információhoz való hozzáférés szabadsága, valamint a művészeti alkotás és a tudományos ismeretek szabadsága is. Ezek együtt alkotják a véleménynyilvánítási szabadságot.

A véleménynyilvánítás szabadsága első generációs alapjog. Ez azt jelenti, hogy már a 18. században megfogalmazódott, és az államnak kell szavatolnia, mégpedig azzal, hogy nem avatkozik be. Egyszerűen csak hagyja, hogy mindenki azt mondjon és gondoljon, amit akar.

Ez sokáig viszonylag egyszerű keretek között működött, arról kellett csak vitázni, hogy mikor avatkozzon be mégis az állam, vagyis hol legyenek a véleménynyilvánítási (és azon belül a szólás-) szabadság korlátai. A huszadik század végére aztán az egész világon elterjedt az internet, és ez alaposan fölforgatta a dolgokat. Hamarosan megjelent a Facebook, a YouTube, a Twitter, az Instagram, és emberek milliói kezdték el ezeket használni. Miközben sokan a szólásszabadság fellegvárának tartják a közösségi médiát, addig ezek a médiafelületek olyan saját felhasználói szabályzattal rendelkeznek, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a szabad véleménynyilvánítás elvével.

A Facebook például nem engedélyezi a meztelenséget tartalmazó képeket és videókat, kivéve, ha azok művészeti célt valósítanak meg. Elsőre ezzel talán nincs is semmi baj, de azért azon érdemes eltűnődni, hogy miért rosszabb, ha egy szoptató anyáról kerül föl kép, mintha egy lefejezésről láthatunk videót. Vagy ha valaki azt ecseteli egy posztban, hogy hogyan lehet eltörni egy ember nyakát. Néha teljesen érthetetlen, hol vannak a szólásszabadság Facebook-határai.

szólásszabadság

A szabad médiát hirdető Facebooknak volt egy olyan húzása is, hogy eltüntette az oldalakat a hírfolyamainkból. Míg korábban minden általunk kedvelt oldal új bejegyzéseit gond nélkül láthattuk, addig most már külön jelölgetnünk kell, ha értesítést kérünk valamelyiktől. A Facebook szerint erre azért került sor, hogy közelebb hozzon minket a barátainkhoz, de nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy ezt elhiggyük. Mert ki jár jól ezzel a döntéssel? Az a média vagy szervezet, amelyiknek van pénze hirdetni. A hirdetések ugyanis továbbra is gond nélkül megjelennek a hírfolyamban. A kisebb médiafelületek vagy a helyi civil szervezetek már nehezebben tudják elérni a felhasználókat, hiszen jellemzően nincs túl sok pénzük hirdetésre. Marad a könyörgés, hogy a kedvelőik állítsák be, hogy első helyen szeretnék őket látni a hírfolyamban; azok meg ezt vagy megteszik, vagy nem.

Eközben a Facebook részben annak is köszönheti, hogy pár év alatt az egész világot sikerült behálóznia, hogy mindenkinek teret enged a megszólalásra. Hangosan élteti a véleménynyilvánítási szabadságot, és ha hosszabb ideig nem élsz vele, akkor figyelmeztet, hogy most már légyszi, mondd el mindenkinek, hogy mi jár a fejedben. Csoportokat ajánl, ahol a hozzánk hasonlókkal beszélgethetünk, vagy oldalakat, ahol szintén nekünk tetsző véleményekkel találkozhatunk.

Vannak országok, ahol a politikai elnyomás ellen szervezkedők titkos Facebook-csoportokban tartják egymással a kapcsolatot. A Facebookot használják arra, hogy eljuttassák üzenetüket az emberekhez, vagy hogy bemutassák a közéleti történéseknek azt az oldalát, amit az állami felügyelet alatt működő tévéadók és újságok elhallgatnak. Ebben a formában a Facebook éppen hogy támogatja a véleménynyilvánítás szabadságát: összehozza az ellenvélemények megformálóit, segíti az információhoz való hozzájutást és az információ szabad terjesztését.

Persze csak addig, amíg nem bukkan föl valahol egy fedetlen női mell…

Mindehhez jön még az álhírek problémája: az érzelmekre ható, kevés igazságot tartalmazó linkek gyorsan képesek sok emberhez eljutni, gyakran a Facebook segítségével. Eleve probléma, hogy mi számít álhírnek, és ha valami nem igaz, akkor azonnal törölni kell-e. A Facebook nagyszerűen használható propaganda terjesztésére, főleg manapság, amikor már olyan videókat lehet hamisítani, hogy azt az egyszeri felhasználó soha nem fogja lebuktatni. De hát a hangosbeszélővel is sokakhoz eljuttathatjuk a hazugságainkat, ha szerzünk egyet, és körbekiabáljuk vele a várost. Ettől a hangosbeszélő még csak egy hangosbeszélő marad, senki nem fogja felelőssé tenni a beszélő hülyeségei miatt. A Facebook is a hangosbeszélő szerepét tölti be az álhírek terjesztésében, ezért talán tényleg nem is hibáztatható. Kérdéses, hogy kinek a dolga lenne komolyabban szankcionálni azokat, akik a Facebookot használják emberek nagy tömegeinek a befolyásolására. Ha nem a Facebooké, akkor talán az egyes országoké; de mi van akkor, ha éppen az egyes országok politikai uralkodói élnek vissza a Facebook adta lehetőségekkel?

szólásszabadság

A Facebook persze nem egy emberi jogi szervezet, hanem egy gazdasági érdekeket szem előtt tartó cég. Ennek megfelelően nem is a szólásszabadságra van tekintettel, amikor módosítja a felhasználási feltételeit, hanem arra, hogy lehetőség szerint minél nagyobb profitra tegyen szert. Ha ehhez az kell az embereknek, hogy bárki bármit elmondhasson, akkor megkapják; ha meg az, hogy a lefejezős videókat betiltsák, akkor azt is meg fogják tenni. És minthogy a szólásszabadság biztosításának érdekében elsősorban az államnak vannak feladatai, a Facebook gond nélkül megteheti, hogy egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Csakhogy a Facebooknak világszerte van vagy kétmilliárd felhasználója, ami iszonyatosan sok embert jelent. És mi is tapasztaljuk nap mint nap, hogy a Facebook valódi közösségi térként működik. Itt beszélhetünk a barátainkkal, világgá kürtölhetjük jó- vagy éppen rosszkedvünket, tanácsot kérhetünk velünk egy cipőben járó emberektől, különböző tematikájú beszélgetésekben vehetünk részt, értesülhetünk a világ és a környezetünk történéseiről. Ráadásul mindezt egy helyen.

Dönthetnénk persze úgy is, hogy töröljük magunkat az oldalról, és inkább telefonon, személyesen vagy e-mailben tartjuk a kapcsolatot a barátainkkal, és valódi klubokba járunk el eszmecserére, ahelyett hogy a személyes adatainkkal fizetnénk mindezek online megvalósításáért. De nem tesszük, mert a Facebook annyira alapvető részévé vált az életünknek, mint az, hogy van telefonunk vagy laptopunk. Ráadásul egyeduralkodó a piacon: nem mondhatjuk azt, hogy oké, elég volt a Facebookból, átregisztrálok egy másik, hasonlóan népszerű közösségimédia-felületre, ott folytatom – mert nincs ilyen. Éppen ezért gondolom, hogy a Facebooknak a jelenleginél sokkal komolyabban kellene vennie a véleménynyilvánítási szabadságot, és olyan felhasználási feltételeket is szabhatna, amelyek az alapvető szabadságjogokhoz igazodnak.

A Facebook és a véleménynyilvánítási szabadság kérdése tehát nem egyszerű, nagyon sok oldala van, amelyeket mind észben kell tartani. Az egyszerű felhasználó annyit tehet, hogy ésszel használja az oldalt (és a többi közösségimédia-felületet is). Ez nemcsak azt jelenti, hogy nézzünk utána a szenzációsnak tűnő híreknek, és Facebookon kívüli forrásokon is ellenőrizzük az értesülést, vagy hogy ne adjuk meg a személyes adatainkat, mert visszaélhetnek velük. Érdemes arra is figyelnünk, hogy ha szeretnénk támogatni egyik-másik civil vagy művelődési szervezet, sportklub munkáját, akkor időről időre osszuk meg a posztjaikat, hogy a követőiken kívül másokhoz is eljuthassanak.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Payeta Maurice
A szeptember az év hétfője Egy igencsak furcsa nyáron vagyunk túl.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.huffingtonpost.com
Jogi Kar, te drága! DAY 96: BÜNTETENDŐ VISELKEDÉS BÜNTETŐJOGON

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Közösségi média és szólásszabadság A szólásszabadság azt a minden embert megillető jogot jelenti, hogy hangot adhatunk a véleményünk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Interjúalanyunk, Away, 1983 óta a zenekar dobosa
A rock a valóság érzékelését jelenti Interjú a Voivod dobosával, a mindig nyugodt Michel Away Langevinnel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A rock hangos és fényes diadala 28. Rockmaraton, Dunaújváros

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sötét zenék elmélyült közönségnek
Sötét zajok a Mátrában Öt év kihagyást követően újra feltöltődhettünk a Fekete Zajon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kardos Margit disszidál „Történeteket szeretek olvasni, nem azt, amikor a nagy író nyolcszáz oldallal jól alátámasztja, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lőrinc Tímea (fotó: Mucsi Izabella)
Aki választ: Lőrinc Tímea Lőrinc Tímea vagyok. Kanizsai, de már öt éve zentai lakos. Színésznek tanultam, és öt éve ez a mu...

0 Hozzászólás | Bővebben +