: A kép forrása: www.huffingtonpost.com
A kép forrása: www.huffingtonpost.com

Jogi Kar, te drága!

: A kép forrása: www.huffingtonpost.com
A kép forrása: www.huffingtonpost.com

DAY 96: BÜNTETENDŐ VISELKEDÉS BÜNTETŐJOGON

Csak a mesében hallottam olyat, hogy valaki csalni mer a vizsgán. Meg sem fordult a fejemben, hogy valaki komolyan képes lenne megkockáztatni, hogy a professzor előtt ülve valamilyen módon másolni próbál, hiszen a legtöbb esetben csak pár méter vagy még annyi sincs a hallgató és a tanár között.

Engem még ártatlanként is elkap az idegesség, és már akkor lángba borul az arcom, amikor megkapom a kérdéseket. Akkor is, ha úgy tudom a választ a kérdésre, mint a miatyánkot, rettegve fogom eldadogni azt, amit lekörmöltem a papírra.

A puskázást a középiskolában még el lehetett játszani, és itt-ott a tanárok szemet is hunytak felette. De az egyetemen ilyennek helye nincs. Jó képet alkot egy ilyen incidens a jogászokról. Sosem hittem volna, hogy egy nap tanúja lehetek egy ilyen eseménynek.

A jegyzeteimet lapozgatva vártam, hogy sorra kerüljek, amikor egyszer csak egy szépen öltözött lánykát felszólított a professzor, hogy tegye ki az asztalra azt, ami az ölében lapul. Az arca hirtelen lángvörös lett, én pedig tágra nyílt szemmel figyeltem, ahogy a lány kitette az asztalra a telefont, és elmondta, hogy úgysem volt a segítségére. Azt hiszem, jobban járt volna, ha tisztességesen megbukik, mert ha nem lenne még egy professzor, aki vizsgáztat büntetőjogból, valószínűleg sosem végezné el az egyetemet.

Személy szerint azt mondanám, hogy kevésbé lett volna fájdalmas, ha, mondjuk, büntetésképpen megtiltotta volna neki a prof, hogy vizsgázzon az elkövetkező egy-két vizsgaidőszakban. Mert így a mély férfihang úgy szólt, mintha mindannyian bűnösök lennénk, s egy véget nem érő monológ vette kezdetét.

– Ha nem fogom meg magát, mindent sikeresen átmásol a telefonjáról, és letette volna ezt a vizsgát. Idővel ennek a csalásnak köszönhetően, amit valószínűleg más vizsgán is alkalmaz, maga diplomál, dolgozni kezd, tehát haszonhoz jut, ami annyit jelent, hogy most tulajdonképpen bűntettet követett el. Maga egy nap majd elüt valakit az autójával, és meg fog ölni valakit. Elüti az embert, azután távozik a helyszínről. És én ezt magától elvárom, hogy maga ezt megteszi. Maga ölni fog. Én nem fogom megbüntetni, ahogyan azt a többiek tennék, nem kap tilalmat. De feltételezem, többé nem fog majd köszönni nekem az utcán, hanem elfordítja a fejét, amint meglát.

Ez csak egy részlet abból a dorgálásból, amit a professzor a csalóhoz intézett. Pedig milyen jóízűen mesélte még kora reggel, hogy Szlovéniában olyan börtönök vannak, ahová az ember szinte szeretné, hogy bezárják.

Habár csak egy személy volt bűnösnek tekinthető, hirtelen mind áldozatokká váltunk, a prof szerint viszont halálos bűnt követtünk el, hiszen mi okosabbnak képzeljük magunkat, mert nem próbáljuk meg valahonnan kimásolni a választ. Majdnem elsírtam magamat. Már csak azért is, mert eszembe jutott, hogy gyilkolni illegális.

 

DAY 97: B TERV

Mindig azt mondom, hogy a terveket titokban kell tartani. Akármi legyen a következő lépés, a legjobb, ha senki sem tud róla. Például rólam is mindenki azt hitte, hogy csak azért megyek az egyetemre, hogy beszerezzem az újonnan megjelent könyvet, amit már hónapok óta keresek. A hivatalos terv valóban csak abból állt, hogy ártatlanul besétálok az egyetem épületébe, majd lefordulok jobbra, és végigmegyek a folyosón. Azt, mondjuk, elég kevesen tudták, egész pontosan csakis én tudtam, hogy ha ezúttal is nemleges választ kapok, és ennyi idő után még mindig nyoma sincs a könyvnek, felrobbantom az egyetemet.

A hírekben nem volt szó tűzről vagy robbantásról, az egyetem még áll... tehát kivételesen volt könyv, meg hozzá vizsgakérdések is. Azt hiszem, ez volt életem legszebb napja.

 

DAY 98: ÍGÉRET SZÉP SZÓ, HA BETARTJÁK, ÚGY JÓ

Nem mondhatom, hogy nem megy az egyetem, de lehet, jobb lett volna Argentínában sztriptíztáncosnőnek lenni, ahogyan azt megígértem, persze csak abban az esetben, ha nem menne az egyetem. Megy vagy sem, az a terv három évvel ezelőtt is, na de most is fergeteges plánumnak bizonyult.

Mi tagadás, valószínűleg jobban jártam volna, ha most éppen egy rúd köré csavarodnék ahelyett, hogy egy vaskos könyvet bújok. Aztán meg a csipkés alsóneműmbe nyomott pénzen vehetnék magamnak egy diplomát, holnap meg már, ki tudja, én lennék az ország elnöke.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Payeta Maurice
A szeptember az év hétfője Egy igencsak furcsa nyáron vagyunk túl.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.huffingtonpost.com
Jogi Kar, te drága! DAY 96: BÜNTETENDŐ VISELKEDÉS BÜNTETŐJOGON

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Közösségi média és szólásszabadság A szólásszabadság azt a minden embert megillető jogot jelenti, hogy hangot adhatunk a véleményünk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Interjúalanyunk, Away, 1983 óta a zenekar dobosa
A rock a valóság érzékelését jelenti Interjú a Voivod dobosával, a mindig nyugodt Michel Away Langevinnel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A rock hangos és fényes diadala 28. Rockmaraton, Dunaújváros

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sötét zenék elmélyült közönségnek
Sötét zajok a Mátrában Öt év kihagyást követően újra feltöltődhettünk a Fekete Zajon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kardos Margit disszidál „Történeteket szeretek olvasni, nem azt, amikor a nagy író nyolcszáz oldallal jól alátámasztja, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lőrinc Tímea (fotó: Mucsi Izabella)
Aki választ: Lőrinc Tímea Lőrinc Tímea vagyok. Kanizsai, de már öt éve zentai lakos. Színésznek tanultam, és öt éve ez a mu...

0 Hozzászólás | Bővebben +