Picasa:

„Mindenki tehetséges valamiben”

Picasa:

Beszélgetés Szabó Róberttel – egy feltörekvő művésszel

Szabó Robi a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium harmadik osztályos tanulója. A továbbtanulás útvesztőjében nincs eltévedve, hiszen mindig megtalálja a művészet útjára nyíló kaput. Személyisége kitűnik – amolyan „művészi”.

Helyszín: Valahol Topolyán

Idő: Időtlen.

Mely művészeti ágakkal foglalkozol?

– Az iskola kereteiben a szaktantárgyaimmal, festészettel, grafikával, szobrászattal, rajzzal, művészettörténettel, technológiával, valamint fotózással. Iskolán kívül pedig színészettel.

Létezik, hogy egy ember ennyi mindenben jó legyen?

– Létezik, hiszen az osztályomban több olyan személy van, aki minden művészeti ágban tehetséges. Mindenki tehetséges valamiben, hiszen mindenki ki tud bontakozni, amiben szeretne.

A művészetet meg lehet tanulni, vagy kell, hogy hajlamunk legyen rá?

– Mindkettő. Akinek hajlama van rá, az fejleszti magát, akinek nincs, az pedig megtanulja. Például én sem tudtam festeni, de elég gyorsan megtanultam a technikákat.

Féltél attól, hogy nem fogod tudni elsajátítani a festést? Megfordult fejedben, hogy feladd?

– Tartottam attól, hogy nem fogom tudni megtanulni, ami azért elég furcsa lett volna, mivel művészeti suliba járok. Igazából órán nagyon sokszor feladom. Van úgy, hogy órán be sem fejezem, vagy el sem kezdem a csendéletet, amit le kéne festeni – de ilyenkor lefényképezem, hazamegyek, és felvázolom a képet. Otthon, nyugodt környezetben általában sikerrel járok.

Szerinted mi befolyásolja egy ember teljesítményét?

– Mindenféleképpen a környezete, ezáltal a kedve. Reggel fél nyolckor még senkinek sincs kedve alkotni, de ha egy-két osztálytársán meglátja a pozitív szemléletet és a jó kedvet, akkor általában mindenkinek megjön a kedve az alkotáshoz.

Melyik a kedvenc művészeti ágad, és miért?

– Személyes kedvencem a grafika. Őszintén szólva nem tudom, miért szeretem annyira. Tetszik ez a fekete-fehér adaptáció, ahogyan egy linóleumdarabkába valamit vésünk, majd ezt nyomdafestékkel egy lapra tesszük, és végeredményként egy képet kapunk. Jó érzéssel tölt el az a gondolat, hogy azt én magam csináltam, nyomtattam.

Mit csináltok a művészeti termékeitekkel?

– Eltesszük őket, és negyedévenként leosztályozzák őket. Valamint minden év végén a Bolyaiban kiállítás nyílik a miáltalunk, illetve a tanáraink által kiválasztott festményekből, rajzokból, nyomatokból.

Hogy érzed, fejlődtél két év alatt?

– Nagyon sokat fejlődött a személyiségem és a technikám is. Korábban nagyon visszahúzódó gyerek voltam, nem nagyon akartam foglalkozni semmivel. Ám a Bolyaiba való beiratkozásomat követően rövid időn belül felszabadultam, hiszen az a közösség a Pionir Otthonban – ahol alkotni szoktunk – egy zárt közösség, ott szabadabbak vagyunk, mivel nem köt bennünket annyira az iskolai, esetleg az otthoni szabályzat.

Szabó Róbert

Hogyan kezdtél bele a színészkedésbe?

– Színészkedni az iskolában kezdtem, egyik tanárom által, aki az iskolánkban színjátszó társulatot nyitott – csatlakoztam a társulathoz, két hónapot jártam. Később két színész jött el a sulinkba a Zentai Magyar Kamaraszínházból, és elmondták nekünk, hogy újra megnyílik a diákszínjátszók csoportja, ez tavaly történt, azóta is tagja vagyok a csoportnak.

Mesélj a csoportodról!

– A csoportunk neve Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói. Nagyon összetartó és befogadó társulat vagyunk, az új tagok elég gyorsan be tudnak illeszkedni, jó a társaság és természetesen a rendező is. Ide nem kell regisztrálni egy honlapon, előre sem kell bejelentkezni, és még ingyenes is. (Nevet) Akinek kedve támad, eljön próbára, meglátja, milyen, és ha megtetszik neki, akkor csatlakozik.

Mikor próbáltok?

– A próbák elég változatosak. Volt már rá példa, hogy az egyik héten háromszor volt próbánk, a következő héten viszont csak egyszer – a próbák függnek a rendezők idejétől, hiszen őket is lefoglalja a színészkedés, de természetesen amikor ők ráérnek, akkor nekünk is időt kell rá szakítanunk.

A változatos próbafolyamatok nem gátolnak benneteket a darab előrehaladtában?

– Nem gátolnak bennünket. Tudunk normálisan, folyamatosan dolgozni. Vagy lejegyzeteljük, vagy megjegyezzük, amit mondanak nekünk. Két próba között akár három hét is eltelhet, de mindig ugyanott tudjuk folytatni a próbafolyamatot, ahol abbahagytuk.

Hogyan tudod összehangolni az iskolai és az iskolán kívüli tevékenységeidet?

– A próbáink hétköznap általában este vannak, hétvégén pedig vagy délelőtt vagy délután próbálunk. Ennek ellenére össze lehet hangolni az iskolával, attól függetlenül, hogy szinte egész nap az iskolában vagyunk. Van időnk a magánéletre, az iskolára és a színészetre is.

Hogyan jutottál be a Tanyaszínházba?

– A Tanyaszínházba a KSZFV (Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedője) által jutottam be. Tavaly egyik színésztársam és én különdíjasok lettünk a KSZFV-n, és a különdíj az volt, hogy szerepelhettünk a Tanyaszínház előadásában.

Milyen érzés volt egy nyárra tanyásnak lenni?

– Először is, nagyon furcsa volt egy olyan társulatba kerülni, ahol a színészek alapból nem szoktak együtt színészkedni, mivel van, aki Újvidéken, de olyan is, aki Szabadkán vagy éppen Zentán játszik. Eleinte nagyon különös volt, ugyanakkor nagyon felemelő is, hiszen rengeteg jó tanáccsal láttak el – ezek a tanácsok hatalmas löketet adtak a Színművészeti Akadémiához.

Mesélj egy átlagos tanyás napról! Már ha ott létezik olyan, hogy átlagos nap...

– Ha az átlagos azt jelenti, hogy 20 kilós vasakat emelgetsz napon, akkor lehet! (Nevet) Természetesen lehet átlagosnak nevezni egy napot. Reggel felkeltünk, reggeliztünk, a próbákat nem azonnal kezdtük el, mivel mindenkinek fel kellett ébrednie rendesen, egy kávé vagy cigi mellett… Később, ha jött a rendező, akkor próbáltunk, ha nem, akkor takarítottunk. A próbafolyamatok általában egy óráig tartottak. A szomszéd idős nénik kettőkor hozták számunkra az ebédet (amiért dicsérem és csókolom a kezüket, olyan finomakat főztek!). Ebéd után egy kis délutáni szieszta következett, délután szintén próbáltunk, majd estefelé tartottunk egy kis pihenőt, vagy sörözés mellett egy jó kis kártyapartit.

Szabó Róbert

Egyenrangú színészként kezeltek?

– Igen, hiszen én is ugyanazokat a dolgokat csináltam, amiket ők, nekem is megadták azt az esélyt, hogy újat tanuljak. Nem különböztettek meg azért, mert amatőr színész vagyok.

Véleményed szerint mennyire pozitív az, hogy magad adod?

– Pozitívnak pozitív, de nem mindig... A legtöbb esetben megvan, hogy hogyan kell viselkedni, így adnod kell azt, ami ott elvárt.

Szerinted miért érint meg jobban bennünket a negatív megjegyzés, mint a pozitív?

– Mert a negatív megjegyzés felhívja a figyelmünket a hibáinkra, amelyeket ki kell javítani. Az agyondicsérés nem mindig jó, hiszen olyan, mint a matek ellenőrző – azt hiszed, jól megcsináltad, aztán kiderül, hogy rosszul oldottad meg a feladatodat.

És ha ezeket a kommentárokat olyan személyektől kapjuk, akik nem értenek ahhoz, amivel foglalkozunk?

– Akkor a szemébe nézek, és azt mondom: Gyere, csináld utánam, próbáld meg… ha nem megy, akkor ne kritizálj. Ha tudjuk, hogy egy személy nem ért hozzá, és úgy alkot rólunk véleményt, akkor magunkba kell szállni, hogy ezt a megjegyzést elhessegessük.

Ki lehet művész?

– Bárki, aki újat alkot vagy csak egyszerűen alkot.

Művésznek tartod magad?

– Részben.

Mi a művész feladata a világban?

– Fogós kérdés... Az, hogy a nem tapintható dolgokat kifejezze, például az érzéseket, amelyeket nehéz elmondani. Ha egy festő egy fekete képet fest, amelyen egy kis szobácska látható, benne egy fabábuval, akkor aki megnézi az alkotást, tudni fogja, hogy a művész milyen lelkiállapotban lehetett, hogy milyen érzéseket közvetít.

Vannak példaképeid?

– A képzős tanáraim. Tulajdonképpen felnézünk rájuk és szeretjük őket, hiszen profi módon adják át számunkra a tudást, mindig pozitívan bírálják el az alkotásainkat, és tudnak olyat alkotni, amilyet esetleg más nem.

Vannak terveid továbbtanulás szempontjából?

– Őszintén megvallva, nem tudom, hová szeretnék tovább menni, hiszen még csak harmadikos vagyok, de vannak terveim. Az Újvidéki Színművészeti Akadémia, de akár Magyarországon a tervezői, lakberendezői (designer) szak is szóba jöhet.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

Picasa:
„Mindenki tehetséges valamiben” Beszélgetés Szabó Róberttel – egy feltörekvő művésszel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felnőttnek lenni A „létező” és a „készülő” ember

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: http://sf.co.ua
Jogi Kar, te drága! DAY 99: HARMINCTÓL NEGYVEN ÉV BÖRTÖN A HALÁLBÜNTETÉS HELYETT

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kötelező kultúra? Szerintem abban egyetérthetünk, hogy a kultúra egy nagyon fontos dolog, ezért érdemes megismernün...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Szőcs Attila
Egészen Adáig ér el Satriani keze A S.A.R.S. zenekar fellépése a Green Future fesztiválon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Gojira ismét a BA egyik legnézettebb koncertje volt
A zene és a másság összefog Brutal Assault 2018

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Minikoncert lovas kocsin (fotó: Törteli Réka)
„Hihetetlenül szexi zenét játszunk” Malomközi beszélgetés a Csaknekedkislány zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Netflix-akta A sorozatipar jelene

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fasírt babból és kukoricából
Sporhetsztori 59. 59. rész – Anikó varázsol – 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vakbélgyulladás?
Vak-e a bél? A vakbélgyulladás igen gyakran előfordul a 10–30 éves korosztályban, és az emberek körülbelül 10 ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Thassos, ami magyarul Thászosz Vidékünk lakosai körében nagy népszerűségnek örvendenek a görögországi nyaralások.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lebanon Hanover
Cold wave hullámok a Dürer Kertben Október 18-án bemutatkozik a Lebanon Hanover

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Detox botox Újvidék központjában, a Duna utca 8-as passzázsában kell kutatniuk azoknak, akik Sigeti Monika Go...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ábrahám Máté (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Ábrahám Máté Már lassan 23 éve koptatom a sárga lámpás Szabadka sárga utcaköveit.

0 Hozzászólás | Bővebben +