:

Jog a személyes higiéniához

:

A tisztálkodás annyira a mindennapi életünk részévé vált, hogy föl sem merül bennünk, mi lenne, ha nélküle kellene élnünk. Pedig nem volt ez mindig így, pár száz éve még királyi körökben sem volt ritka a havi egyszeri fürdőzés. Ehhez képest manapság naponta mosakszunk, rendszeresen tisztítjuk a ruháinkat, és minden étkezés előtt kezet mosunk – legalábbis amikor megtehetjük.

Általában persze megtehetjük, mert van folyó víz a csapban, ami ráadásul meleg is, van szappan, tusfürdő, sampon, mosószer, izzadásgátló, kézfertőtlenítő, angol vécé, a lányoknak tampon, a fiúknak arcszesz. Ez csak néhány dolog a rendelkezésünkre álló temérdek olyan eszközből, ami a tisztálkodást és a személyi higiéniát segíti elő. Mi lenne, ha ezek egy részétől meg lennénk fosztva?

Európaiság és huszonegyedik század ide vagy oda, ma is sokan élnek olyan házban, ahol nincs csapvíz vagy vízöblítéses vécé. Ez nyáron még nem is olyan nagy probléma, de a téli hidegben nagyon megkönnyíti a dolgunkat, hogy nem fagyunk össze minden egyes pisilésnél, és egy szabadban töltött délután után csak egy pillanat műve forró vizet engedni a kádba. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó, ha meleg, mosószeres vízben moshatja a gép a ruháinkat, és nem nekünk kell vesződni még ezzel is.

tisztálkodás

Jellemzően nagyvárosi probléma, hogy nincsenek nyilvános vécék, vagy ha vannak, hát büdösek, piszkosak, nincsenek ellátva a legalapvetőbb felszereléssel, és olyan kevés van belőlük, hogy ember legyen a talpán, aki gond nélkül kibírja, míg talál egyet. Ha az ember történetesen mozgásában korlátozott, akkor végképp kevés esélye van erre. Tőlünk nyugatabbra egységkulccsal oldják meg az utóbbi problémát – minden mozgáskorlátozott személy kap egy kulcsot, amivel az országban található összes nekik szánt illemhely ajtaja nyitható. Így mindenki jól jár: aki vécére menne, az ezt könnyen és problémamentesen megteheti, és a személyzetnek sem kell még ezzel is foglalkoznia.

Itt kell megemlíteni azokat az embereket is, akik nem férnek bele a hagyományos férfi vagy női kategóriákba, szerepelvárásokba. Például nőként úgy néznek ki, mint egy férfi, vagy fordítva, esetleg nem vallják magukat egyik nemhez tartozónak sem. Nekik nem egyszerű meghozni a döntést, hogy a férfi- vagy a női mosdót válasszák-e, hiszen viszonylag nagy eséllyel keltenek megbotránkozást, ha nem a közmegítélést tekintik elsődleges szempontnak. Pedig miért is tennék ezt? Én sem azért választom a női mosdót, mert mások szerint ott a helyem... Erre a problémára megoldást jelenthet gendersemleges mosdók üzemeltetése. Ezeket bárki használhatja, függetlenül a nemétől. Úgy gondolom, hogy ilyenkor sem árt, ha van mellette férfi- és női mosdó is, hiszen sokan nem szeretnek a másik nemmel osztozkodni a vécéhasználaton.

Újabb kérdés, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: hol végezzék el a dolgukat a hajléktalanok? Hol fürödjenek meg? Igen, vannak szállók, ahol mosakodni is lehet, de ezekből nincs elég. Vannak nappali melegedőknek nevezett intézmények is, de ezekből sincs elég. Szerintem csak akkor ér panaszkodni amiatt, hogy a hajléktalan emberek büdösek, ha egyébként biztosított számukra a megfelelő, kulturált körülmények között történő tisztálkodás lehetősége. Az nem várható el senkitől, hogy varázsütésre megtisztuljon, de az már igen, hogy igénybe vegye a rendelkezésére álló lehetőségeket. A mosakodás ugyanis nemcsak jog, hiszen mivel közösségben élünk, figyelemmel kell lennünk másokra is. Ha minket magunkat nem is zavar, hogy már egy hete nem fürödtünk, a padtársunk érdekében azért menjünk el zuhanyozni.

tisztálkodás

Párizsban, sok más városhoz hasonlóan, sokan úgy oldották meg a nyilvános vécék hiányának problémáját, hogy nemes egyszerűséggel fákat és épületeket pisiltek le. Ez érthető módon nem tetszett a helyieknek, így a városvezetés nyilvános piszoárokat helyezett el a város több pontján. Elsőre ez lehet, hogy jó megoldásnak tűnik, de szerintem több baj is van vele. Az egyik az, hogy én nem szeretném, ha bárki bármikor lehúzhatná a sliccét. Magánügy, hogy mi van a gatyában, tessék szépen négy fal között megoldani az ilyesmit. Ráadásul a nyilvános piszoár nem segít a nőkön, akiknek pedig a tapasztalatok szerint (egyébként pedig anatómiai okokból kifolyólag) gyakrabban kell pisilniük, mint a férfiaknak. Mégis mit kezdjen egy terhes nő egy nyilvános piszoárral? A nőknek emellett néha tampont is cserélniük kell, márpedig ez sokkal sürgetőbb tevékenység, mint egy egyszerű pisilés. (Rövid kitérő fiúknak: a tampont nem lehet ám kényünk-kedvünk szerint cserélni. El kell találni azt az időpontot, amikor már eléggé megtelt vérrel, így az eltávolítása nem sérti föl a hüvelyfalat, de még nem ázott át teljesen, azaz nem szivárog belőle semmi a fehérneműre. Ez nyilván nem egy ötperces időintervallumot jelent, de azért nem lehet hosszú órákon át turistáskodni egy nagyvárosban anélkül, hogy rendelkezésünkre állna egy megfelelő illemhely.)

Ha már itt tartunk, szót kell ejteni a menstruációs szegénységről is. Vannak családok, ahol nincs mindig otthon tusfürdő és szappan, mert nem jut rá elég pénz. Nem nehéz elképzelni, hogy ezekben a családokban betétre, tamponra sincs keret, az itt felnövő lányok életét pedig ez igencsak meg tudja keseríteni. Elvégre a menstruáció nem egy olyan dolog, amit ki lehetne kerülni. Iskolába járni kell, de ha az ember lánya nem tudja hogyan tisztán tartani magát, akkor inkább otthon marad – ez meg hozzájárul ahhoz, hogy a mélyszegénységben élő lányok nagy arányban kerülnek ki túl korán az oktatási rendszerből.

Olyan kultúrában élünk, ahol a menstruáció még mindig tabunak számít. Igaz, egyre többet beszélünk róla nyíltan, de még mindig a bevásárlókosár aljára rejtjük a tampont, és azt mondjuk a kávézóban, hogy megigazítjuk a sminkünket vagy elmegyünk vécére, ahelyett hogy egyszerűen közölnénk a partnerünkkel: mindjárt jövök, csak betétet kell cserélnem. Márpedig amíg a menstruáció tabu, addig a menstruációs szegénység ellen sem lehet túl sokat tenni. Az érintettek ugyanis szégyellik, hogy nincs erre pénzük, de szégyellik azt is, hogy ha segítséget kérnének, akkor a menstruációjukról kellene beszélniük. Ezért inkább betétet lopnak, vagy napokig nem mennek el az iskolába vagy a munkahelyükre. Elég egyértelmű, hogy egyik döntés sem nyújt kecsegtető kilátásokat.

tisztálkodás

Ha viszont elismerjük a havi vérzés létét és létjogosultságát, akkor azt is el kell ismernünk, hogy ilyenkor nagyobb körültekintésre van szükség a tisztálkodás terén, mint egyébként. Ez egyrészt arra vonatkozik, hogy minden lány és nő hozzájuthasson betéthez vagy tamponhoz. Skócia világelsőként vezette be, hogy minden oktatási intézmény tanulói ingyenesen juthatnak hozzá higiéniai termékekhez, más országokban pedig a jótékonysági szervezetek kampányolnak azért, hogy az adakozók ne csak ételt és ruházatot szánjanak a rászorulóknak, de menstruációs eszközöket is. Vannak országok, ahol a betétek és a tamponok luxusterméknek számítanak (hiszen mi, nők, úri hobbiból menstruálunk, nyilván), ezért magas adót kell fizetni utánuk, vagyis az indokoltnál sokszor jóval drágábban lehet megvásárolni. Ez természetesen nem jó irány, hiszen alapvető szükségletről van szó, nem luxustermékről. Másrészt az is nagyon fontos, hogy ha már nyilvános illemhelyekből nincs elég, legalább a közintézményekben legyen tiszta vécé, amire az ember lánya nem fél ráülni, legyen vécépapír, és persze meleg víz meg szappan a tamponcsere előtti és utáni kézmosáshoz.

Szóval mindent összevetve: a személyi higiéniához mindig, minden körülmények között jogunk van, mégpedig nemtől, fogyatékosságtól, anyagi helyzetünktől vagy bármi egyéb jellemzőnktől függetlenül. Alapvető szükségletünk, hogy tiszták legyünk, hiszen ez egyrészt csökkenti a különböző betegségek kialakulásának kockázatát, másrészt pedig elősegíti azt, hogy a közösséghez tartozhassunk. Az egészség és a közösségben való részvétel pedig minden ember elidegeníthetetlen joga.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
A manipuláció tudománya Kivaghy Krisztián A manipuláció tudománya című rövid kötete a manipulációt mint nyíltan elismert ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.thewala.org
Jogi Kar, te drága! DAY 102: MERT SZERBIA AMÚGY IS LAKOSAINAK ÁTLAGON FELÜLI INTELLIGENCIÁJÁRÓL ISMERT

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jog a személyes higiéniához A tisztálkodás annyira a mindennapi életünk részévé vált, hogy föl sem merül bennünk, mi lenne, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Merméne?!
Családi piknik Csehországban Brutal Assault 2018

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Árpi, ide kérek egy aláírást, többé nem mosom ki a pólót!
Ki itt belépsz, kapsz egy pintet, zenével Rock On! nyárbúcsúztató fesztivál a Barba Negra Trackben

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A vidám dadaista realizmus örök sanzonjai Interjú drMáriással a Tudósok zenekar válogatáslemezéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 60. Anikó varázsol – 3. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha dagad a máj... A májgyulladások (hepatitiszek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Myrkur és Jo Quail játszik a Dürer Kertben A műfajokon túli kortárs zene két különleges képviselője játszik december 13-án a Dürer Kertben.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Pro-Pain visszatér Újvidékre A 27 éves múlttal rendelkező amerikai hardcore csapat 2013-ban hatalmas bulit csinált az újvidéki...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kizárólag Bauhaus dalokat játszik Peter Murphy és David J. Belgrádban A 40 Years of Bauhaus Ruby Celebration Feat. David J című turné keretein belül jelenlegi kísérőze...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újvidéken a Naxatras Egy emlékezetes Malomfesztiváos, Mount of Artanos és újvidéki koncert után a görög Naxatras vissz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lázad, lázam Hol vannak már azok az idők, amikor könnyű volt lázadni

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bognár Nóra (fotó: Bíró Mónika)
Aki választ: Bognár Nóra Vajon egy fenékkel több lovat is meg lehet ülni? Természetesen! Csak nem egyidejűleg.

0 Hozzászólás | Bővebben +