:

Ha a falak beszélni tudnának

:

Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

Újvidék, avagy Novi Sad Európa egyik legnagyobb folyójának, a Dunának a bal partján terül el. Lakosainak száma a 2011-es népszámlálás adatai szerint 250 000 felett van, és nap mint nap növekszik. Területe 129,4 négyzetkilométer, amivel Szerbia második legnagyobb városának számít Belgrád után. Nemzetiségek színes skálája jellemzi, a lakosok között a szerbek mellett vannak magyarok, horvátok, szlovákok és ruszinok.

A város (valaha Péterváradi sánc) lakosságát a kezdetekben mindössze tizenkét katona alkotta, akik a Péterváradi várban teljesítettek szolgálatot, a Duna másik oldalán.

1748-ban Neoplanta királyi várossá válik, és hamar felvirágzik. Iskolákat, gyárakat építettek. A fejlődés azóta sem lassult le, így mondhatni, a város semmit sem változott az idők folyamán. Az évszázadok során turisztikai és kereskedelmi központtá vált, lakossága pedig egyre csak gyarapszik.

Amikor elsétálunk a város egy-egy épülete mellett, talán más sem jut róla eszünkbe, mint egy halom tégla, amiből épült. Nap mint nap elsétálunk olyan düledező ház mellett, ami annak idején éppen egy neves költőnek adott otthont.

Ha a falak beszélni tudnának, és Újvidék valamennyi építményének, esetenként építészeti csodájának megeredne a nyelve, a város új értelmet nyerne. Nemcsak házakról beszélünk, hanem történelmi értékekről, amelyeket vagy magába ránt a föld, vagy a gyors fejlődésnek esnek áldozatul.

Mielőtt Újvidék egyetlen épülettömbbé válna, ahol az utcákba már a nap sem süt be, szeretném felfedni a város titkait, és sokak tudtára adni, hogy mitől is olyan különleges egy-egy épület, amely mellett már vagy százszor elhaladtunk, de még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy milyen idős is lehet az a ház, vagy milyen célból épült, mielőtt az urbanizáció alapos változásokat hozott.

 

I. A VÁROSHÁZA

Újvidék

Nem kis időnek kellett eltelnie, mire Újvidék közigazgatása saját épületet kapott. A város ezt a hatalmas lépést Stevan Popović városelnök idejében tette meg. Az új épületben az első ülést 1895. január 3-án tartották meg.

A városi hatóságot 1748. február 1-jén alapították, amikor a település szabad királyi város címet kapott. Kezdetben a vezetők egy bérelt épületben üléseztek, ami a város szívében terpeszkedett, megközelítőleg ugyanazon a helyen, ahol a mai városháza áll. Később a hatóságot áthelyezték a vasemberes palota épületébe.

A közigazgatás állandó költöztetésének hamar véget kellett vetni, és ezúttal hosszan tartó megoldást kerestek, ami nem kis fejfájást okozott a hatalmasoknak. Először meg kellett találni a megfelelő helyet, s ez újabb vitákhoz vezetett. 1870-ben pályázatot hirdettek a szerb és a német újságokban, jelentkezőkre számítva, akik majd megtervezik a tökéletes városházát. Több tervet elvetettek, és az építkezésről szóló végleges döntést csak 1893-ban hozták meg.

A XIX. század utolsó évtizedeiben a város főterén, mondhatni, párhuzamosan két jelentős építkezés is folyt: megkezdődtek a városháza, valamint a római katolikus templom építési munkálatai.

A városháza építése nem kis elégedetlenséget váltott ki a polgárok körében, az 1852-ben épített emeletes házat ugyanis, mely a Stefanović család tulajdona volt, a lázadozás és az aláírásgyűjtés ellenére lebontották.

A kész épületet a neoreneszánsz stílus jellemzi. Négy szárnnyal rendelkezik, a tetején pedig magas torony haranggal, valamint balkonnal. Utóbbi célja az volt, hogy a tűzoltók a magasból figyelhessék a várost, tűz esetén pedig megszólaltak a vészharangok.

A sokak által ismert épület hatalmas ablakokkal rendelkezik. A földszinten egy nyitott csarnok fogadja a látogatót, a díszterem pedig az első emeleten van. Az emeleteken irodahelyiségek találhatóak, amelyeket folyosók kötnek össze. Idővel a városháza épülete szűkösnek bizonyult, ezért egy újabb termet (šalter sala) építettek hozzá.

Az épület gazdag külső tervezésétől eltérően a belső teret egyszerűség jellemzi, kivéve a dísztermet, amelyet aprólékos minták díszítenek, s amely a látogatók előtt is nyitva áll, hiszen ott gyakran tartanak koncerteket, valamint egyéb eseményeket.

 

II. A MÁRIA NEVE TEMPLOM

Újvidék

Belgrád bukását követően több tehetős katolikus költözött a környékre. Vallásukat mindössze egy templomban gyakorolhatták. A város első római katolikus temploma 1742-ben épült. Ez egy kisebb templom volt, ami később áldozatul esett a forradalomnak 1849 júniusában. Habár a leégett templomot felújították, a város katolikus lakossága nem volt maradéktalanul elégedett. Ők kezdeményezték egy új templom építését a réginek a helyén, méltót a királyi város címhez.

Molnár György építész tervei alapján 1892-ben megkezdődtek a munkálatok, ami először a régi templom lebontását jelentette. A munka 1894-re be is fejeződött. Megépült az 52 méter hosszú, 25 méter széles és 22 méter magas templom, amelynek harangtornya 72 méter magas. A Mária neve templom lett a város legnagyobb temploma. Hatalmas mérete miatt gyakran nevezik katedrálisnak, tévesen.

A tetőt Zsolnay-kerámiával vonták be. Belülről négy oltár és szentképek díszítik.

Feljegyzések alapján a templom az 1904. évi tűzben súlyosan megsérült, de felújították, ma a tűznek nyoma sincs. A templom nap mint nap kitárja hatalmas ajtaját a hívők és a kíváncsi látogatók előtt.

 

III. A ZMAJ-SZOBOR

Újvidék

A Zmaj-szobor nem tartozik Újvidék jelentős építményei közé, de mégis említésre méltó mű, hiszen nap mint nap százak haladnak el mellette, valamint gyakori találkozóhely.

Kevesen tudják, hogy a bronzból készült emlékmű 1984 óta a város egyik legforgalmasabb utcájának éke. A szobor 230 centiméter magas, és Dragan Nikolić belgrádi szobrász munkája.

A szobor a szerb irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának állít emléket, Jovan Jovanović Zmajnak, az elismert orvosnak, valamint költőnek.

Élete röviden: 1833-ban született Újvidéken. A középiskola után apja nyomására Pesten, majd Prágában és Bécsben jogot tanult, amivel nem igazán volt elégedett. Hamar átképezte magát orvossá. Élete során több magyar szerző műveit is lefordította szerb nyelvre, többek között Petőfi-verseket és Arany János Toldiját.

1864-ben megindította a Zmaj című lapot, s ez az elnevezés hamar a ragadványneve lett. A zmaj, avagy sárkány szó eredetileg május 3-át jelképezte (3. мај), ami a májusi karlócai nemzetgyűlés dátuma a Julianus-naptár szerint. A zmaj tulajdonképpen csak játék volt a betűkkel.

Szerelmi életét kötelező megemlíteni. Élete egyetlen szerelme Eufrosina (Ruža) Ličanin volt, beteg unokahúga barátnője. Nem is csoda, hogy a betegágya mellett ismerkedtek meg. Több verset is írt a nőhöz. Habár nagy volt köztük a korkülönbség, szerelmük virágba borult. A 28 éves költő eljegyezte az akkor még csak tizenhét éves lányt. Házasságukból öt gyermek született.

Đulići című műve arról árulkodik, hogy milyen boldog a férj és az apa szerepében, valamint a családja iránt érzett szeretetét fejezi ki, ám mégsem mondható, hogy boldog életet élt. Házasságuk első tíz évében elveszítették négy gyermeküket, és hamarosan követte őket beteg anyjuk is. Bánatában örökbe fogadott még két leányt, de 1901-ig mindhárman meghaltak, köztük élete szerelmének utolsó életben maradt gyermeke is. A bánat elől az írásba menekült, majd 1904-ben ő maga is távozott az élők sorából. Tragikus sorsa ellenére imádta a gyerekeket, műveivel pedig gazdagította a szerb irodalmat.

A legkevesebb, amit a város megtehetett, egy emlékmű állítása a település szívében.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Ha a falak beszélni tudnának Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forradalmárok a mai Deák térnél
Virágok a katonák sapkáin Száz évvel ezelőtt tört ki az őszirózsás forradalom

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.change.org
Jogi Kar, te drága! DAY 106: SZOKÁSOK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mire (nem) jó a kijárási tilalom? Az újvidéki általános és középiskolák Erőszak Elleni Koordináló Testülete dobta be a köztudatba, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fiatalok, lendületesek és szabadok Megjelent a Sin Seekas Revolution című lemeze

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lucy Dreamin’(fotó: Törteli Réka)
„Ez a műfaj úgy működik, ha érzed még a communityt” Lucy Dreamin’ a Malomnál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A színház útmutatást ad az élethez Beszélgetés Fekete Dórával – a jövő kiemelkedő színésznőjével

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az észlelés kapui „Ha az észlelés kapui tiszták lennének,

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Teaidőre készült süti a hajó állandó kínálatából
Sporhetsztori 61. 61. rész – A cuki sztori – első felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Süss fel nap! A napsugárzás hatása az emberi szervezetre

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
III. Szenteleky–Leskovac Műfordító Tábor Harmadik alkalommal szervez műfordító tábort az újvidéki Híd Kör Egyesület és a Szenteleky Kornél...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
VIFÓ – Gólyabuli 2018 A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) csapata november nyolcadikán rendezi meg hagyományos Gólyabuliját.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kocsis Árpád (fotó: Bíró Timi)
Aki választ: Kocsis Árpád Lógjatok meg! Lógjatok meg – nyomban.

0 Hozzászólás | Bővebben +