:

A színház útmutatást ad az élethez

:

Beszélgetés Fekete Dórával – a jövő kiemelkedő színésznőjével

Dóra a topolyai Sinkovics József Műszaki Középiskola diákja volt – manikűr és pedikűr szakot végzett, ám szíve mindvégig a színházé volt. Nemcsak tehetsége, de „különös” stílusa miatt is kitűnik a tömegből. Az akarata, a magába vetett hite és a kitartása segítségével egymás után valósítja meg céljait, amelyek egyre közelebb repítik álmaihoz. Az interjút a szobájában – vintage környezetben – készítettem, régi fényképek, újra restaurált bútorok és a falát díszítő színházi logó társaságában.

Hogyan és mikor kezdtél színészkedni?

– Ebben a döntésben leginkább a Tanyaszínház inspirált. A legmélyebb nyomot a 2015-ös előadás hagyta bennem. Még azon a nyáron eldöntöttem, hogy ebbe belevágok! Még az év szeptemberében kaptam egy lehetőséget, ami az amatőr színészkedést kínálta, és el is fogadtam – bár először féltem, hiszen nem számítottam ilyen gyorsan erre az esélyre. 2015-óta a szó szoros értelmében szerelmes lettem a színházba. Ezt két embernek köszönhetem: a rendezőmnek, illetve a példaképemnek. A rendezőm rengeteget segített nekem, ő is a 2009-es tanyás csapat tagja volt, és én nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam vele.

Tanyaszínház?

– Tanyaszínház! (nevet) A családunkban nem ismeretlen fogalom a Tanyaszínház, az amatőr színészkedés, a színház és a kultúra szeretete. A dédnagyapám, a nagymamám, a nagytatám is sikerrel színészkedett amatőrként. Mint később kiderült, anyu és a bátyám is foglalkozott színészettel, sőt ők még a Tanyaszínházba is ki jutottak, 1987-ben a Sárkány című előadásban is játszottak. Az első „tanyás” előadás, amelyet megnéztem, 2009-ben a Különös ajándék volt. Mivel fiatalabb voltam, nem igazán fogtam fel a történéseket, csak annyit tudtam, tetszik, amit látok. A figyelmem teljes mértékben 2015 nyarán fordult a színjátszás felé. Abban az évben Gárdonyi Géza A bor című darabját néztük meg. Egy karakter teljesen megbabonázott, nem tudtam róla levenni a szemem… A színésznő annyira hitelesen játszotta a csacska, mindenbe bele kotnyeleskedő Eszter szomszédasszonyt, hogy abban a pillanatban tudtam, én is egyszer ki szeretném próbálni a színjátszást.

Hány darabban játszottál eddig, és kiket személyesítettél meg?

– Eddig öt színdarabban játszottam. Szerepeltem A varázslóiskolában mint kis varázsló, Körmöci Petronella alkalmazta színpadra. A Csodaország című darabban (ennek az előadásnak két verziója is volt: egy bábtáboros, amelyet a topolyai tájházban, a másik pedig egy színpadra átvitt verzió, amelyet a a topolyai moziban vittünk színre – másik csapattal) megkaptam a főszerepet, én voltam a Szívkirálynő, valamint a Csoportkép természetes fényben című előadásban Judit szerepét kaptam – ezek a színművek Crnkovity Gabriella rendezésében készültek. Játszottam a Bigi bogi kalandjaiban, ebben több karakter bőrébe bújhattam, a béka, a főtanácsos és a szitakötő szerepébe. A legújabb, amelyben játszom, az Oriana Fallaci: Utazás a nő körül című darab, itt a világ különböző pontjain élő nők szerepébe bújhatok. A mű Crnkovity Edit rendezésében készül.

Hogyan készültetek a Csodaországra?

– A Csodaországban a gonosz Szívkirálynőként léptem színre. Elég nehéz feladat volt, hiszen meg kellett keresnem a királynő tulajdonságait, aki mindenkit piszkál, aki mindig mogorva és aki nem tűr ellentmondást. Nem egy Alice Csodaországban filmet néztem meg, hogy a karaktert hitelesen alakíthassam. Ennek az előadásnak két változata is volt. Amikor a színpadra vittük a darabot, extra dolgokkal turbóztuk fel az előadást… én görkorival a lábamon száguldoztam a színpadon, ez először szokatlan volt, de később hozzászoktam, a hajam is igazán egyedi volt, hiszen szív alakban volt feltupírozva – mikor készen lettünk a kosztümökkel, királynőnek éreztem magam. Igazi Szívkirálynőnek! Kiteljesedett a karakterem, amiért köszönet a rendezőnek, hiszen nagyon sokat segített nekem! Az előadás alatt élveztem, amit csináltam, tudtam azonosulni a szerepemmel, mint az igazi színésznők!

Fekete Dóra

Játszottál Magyarországon is...

– Igen. Nos, az egész úgy történt, hogy a nyáron kaptam egy felkérést, hogy ugorjak be a Csoportkép természetes fényben című előadásba. Ismerem a rendezőt, és hát ki ne szeretne az Újvidéki Színház diákszínpadosaival együtt játszani? (nevet) – szóval igent mondtam. Ezzel egy nagy álmom teljesült, játszhattam az Újvidéki Színház deszkáján – igaz, akkor csak gyakorlás közben álltunk ott színpadra, de már ez is boldoggá tett! A csapattal nagyon jó volt együtt dolgozni, két napot próbáltunk Újvidéken, majd a harmadik napon utaztunk Zsámbékra, a zsámbéki Bázis színházban léptünk fel (katonai bázis volt, amelyet átalakítottak színházzá). Erre a felkérésre úgy tekintettem, mint egy ajándékra, amelyért összetehettem a két kezem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy két év alatt ennyi mindent elértem. Hatalmas erőt adott nekem, hogy olyan felkérésekre is igent mondjak, amelyekről eddig azt gondoltam, hogy számomra lehetetlen – és ha kapok egy ilyen lehetőséget, én boldogan nyújtom a kezem!

Mesélj az itthoni társulatról!

– Ami legelőször eszembe jut róla, az az összetartás. A Mosolycsalók szinte gyermekekből álló társulat, a legfiatalabb tag harmadik osztályos, és én vagyok a legidősebb. Erre a csapatra a kitartás és a szorgalom jellemző. Emlékszem, amikor a Csodaországot vittük színre, a próbák alatt biztattuk egymást, hogy sikerülni fog, meg tudjuk csinálni... Az eredmény az lett, hogy a vajdasági amatőr diákszínjátszó csapatok közül a Mosolycsalók társulata a harmadik helyen végzett – valamint Topolyán nyerhettem meg a legjobb színésznőnek járó díjat (ez a legelső szemlénken történt), ami egy hatalmas impulzust jelentett számomra! A legszebb, hogy ezt együtt sikerült elérni, és természetesen a rendezőnk iránt is nagy hálát érzünk, hiszen a próbák alatt mindig tolta fel az energiát, sosem hagyta, hogy a hangulat és az előadás alábbhagyjon.

Miért szeretsz színészkedni, és miért ajánlanád másoknak a színházlátogatást?

– Azért szeretek színészkedni, mert a színpadon olyan dolgokat is megtehetek, amelyek a való életben ellentmondanak a fizika törvényeinek, vagy mert egyszerűen más lehetek. Kiabálhatsz, senki sem fogja zokon venni, királynő lehetsz, aki fejeket üttet le... szeretem, mert önmagunkat formáljuk minden szereppel. Minden karakter megszemélyesítésénél saját magadat kell adnod, csak más formában. Nem olyan dolog, ami csettintésre megtanulható, hiszen az embernek bele kell szoknia. Azért ajánlom másoknak a színházba járást, mert útmutatást ad az élethez és természetesen művel is, ami nagyon gyönyörű dolog! Sohasem késő elkezdeni színházba járni (az előadások sokkal jobbak élőben, mint a televízióban), hiszen egy-egy előadásban mindenki megtalálhatja a választ az élet kérdéseire.

Mik a terveid a színészkedéssel kapcsolatban?

– Mindenféleképpen szeretnék amatőr szinten foglalkozni vele, habár gondolkodtam a hivatásos színészi pályán, de ismerve magam, nem hiszem, hogy bírnám azt a nagy nyomást. Sokat köszönhetek a színháznak, hiszen sokkal találékonyabb lettem a színpadon és a magánéletben is.

Számodra mit jelent Shakespeare: Színház az egész világ... mondata?

– Most feladtad a leckét! (nevet) Színház az egész világ? Igen, mivel mindenkinek nagyon sok arca van, és nem mindenki fedi fel az igazi arcát a környezete, barátai előtt… Színház az egész világ? Igen, mert vannak olyan helyzetek, amikor mást kell játszanod, mint aki vagy.

Fekete Dóra

Mesélj a stílusodról!

– Tulajdonképpen a színházon keresztül találtam rá a stílusomra. Nagyon tetszenek a régimódi ruhák és frizurák, mert egyedinek érezheti magát bennük az ember. Ez egy önkifejezési forma. Számomra természetes lenne egy báli ruhában végigsétálni a főutcán, de biztosan furcsán néznének rám az emberek! Lenyűgöz a régi stílusok eleganciája és egyedisége. De nemcsak a régimódi küllemet, hanem az ilyen tárgyakat is nagyon szeretem! Például szívesen készítek egy rossz vázából esernyőtartót vagy egy kopott ládát nagy előszeretettel festek át egyedire.

Miért nehéz manapság egyedinek lenni?

– Azért nehéz, mert mindenki hasonlítani szeretne valakire! Az a fontos, hogy légy önmagad – hogy minden stílusban megtaláld azt, ami te vagy, amivel kitűnhetsz a tömegből.

Melyik korban élnél szívesen, és miért? Milyen szakmát választanál?

– Jó kérdés... tényleg jó kérdés! (nevet) Az 1950-es években élnék szívesen, a ruhák, de legfőképpen a haj stílusa miatt. Szerintem akkor is színészettel foglalkoznék.

Hogyan kezdtél fényképezéssel foglalkozni? Mit fényképezel szívesen?

– Már öt éve foglalkozom vele. Egy délután eldöntöttem, kimegyek egy kicsit, és gondoltam, magammal viszem a fényképezőgépem... Figyelmes lettem a természet szépségére és nyugodtságára – így kezdődött minden. Embereket nem igazán fényképezek, mivel főleg a természet vonz. A legjobban ősszel szeretek képeket csinálni, a színek miatt. De télen is nagyon szívesen fotózok, hiszen nagyon szép a természet – imádom a telet. Szeretek fekete-fehér, illetve spontán képeket csinálni. Nem szeretem a túlzott beállítottságot.

Mitől függ a képek hangulata, stílusa?

– A kedvemtől függően keresem a témákat. Például amikor zaklatott, szomorú hangulatban vagyok, akkor inkább elhagyott utcákat, összefirkált, graffitis falakat keresek, a rohanó világból örökítek meg egy-egy pillanatot. Amikor viszont nyugodt vagyok, akkor a természethez nyúlok, mert akkor letisztult elmével meg tudom találni a békés természet összhangját.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Hátsó borító: Bíró Tímea fotója
Lépjünk! Az utóbbi időben egyre-másra hallhatjuk a baljós híreket környezetünk állapotáról.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha a falak beszélni tudnának Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forradalmárok a mai Deák térnél
Virágok a katonák sapkáin Száz évvel ezelőtt tört ki az őszirózsás forradalom

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.change.org
Jogi Kar, te drága! DAY 106: SZOKÁSOK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mire (nem) jó a kijárási tilalom? Az újvidéki általános és középiskolák Erőszak Elleni Koordináló Testülete dobta be a köztudatba, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fiatalok, lendületesek és szabadok Megjelent a Sin Seekas Revolution című lemeze

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lucy Dreamin’(fotó: Törteli Réka)
„Ez a műfaj úgy működik, ha érzed még a communityt” Lucy Dreamin’ a Malomnál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A színház útmutatást ad az élethez Beszélgetés Fekete Dórával – a jövő kiemelkedő színésznőjével

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az észlelés kapui „Ha az észlelés kapui tiszták lennének,

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Teaidőre készült süti a hajó állandó kínálatából
Sporhetsztori 61. 61. rész – A cuki sztori – első felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Süss fel nap! A napsugárzás hatása az emberi szervezetre

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
III. Szenteleky–Leskovac Műfordító Tábor Harmadik alkalommal szervez műfordító tábort az újvidéki Híd Kör Egyesület és a Szenteleky Kornél...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
VIFÓ – Gólyabuli 2018 A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) csapata november nyolcadikán rendezi meg hagyományos Gólyabuliját.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kocsis Árpád (fotó: Bíró Timi)
Aki választ: Kocsis Árpád Lógjatok meg! Lógjatok meg – nyomban.

0 Hozzászólás | Bővebben +