Alapvető tudnivalók az epilepsziáról – 1. rész

MI A FRÁSZ?

A frász nem egyenlő az epilepsziával, de igencsak hasonló kórképű jelenségekről van szó. A frász gyakorlatilag a lázgörcs, amely kisgyermekeknél jelentkezik, és magas láz esetén jelentkező epilepsziás rohamokhoz hasonlítható képben mutatkozik meg. Cikkem azonban az epilepsziás megbetegedéseket tekinti át, de a címet nem hagyhattam ki.

Az epilepszia a neurológia egyik leggyakoribb megbetegedése, amely során az agyban különböző területek, illetve rendszerek fokozott működésbe jönnek, azaz egyes idegsejtcsoportok túlzottan ingerlődnek. Emiatt, amikor ezek funkciója túlcsordul, rohamok jelentkeznek, amelyeket kívülről is láthatunk az epilepsziás betegen. Az, hogy milyen típusú epilepsziás rohamról beszélünk, attól függ, hogy mely agyterület érintett az agysejtek „kisülése” során. Mivel ez a „kisülés” a neuronok (idegsejtek) elfáradását okozza, általában a rohamok után negatív, azaz idegrendszeri kiesési tüneteket figyelhetünk meg az adott személyeknél.

AZ EPILEPSZIA OKAI

Az epilepszia okát leggyakrabban nem tudjuk felderíteni, ilyenkor idiopátiás epilepsziáról van szó. Az epilepsziára való hajlamot örökölhetjük felmenőinktől, de ez nem egyenlő azzal, hogy születésünktől fogva epilepsziában szenvedünk, kizárólag alapot teremt annak, hogy később, valamilyen oknál fogva az adott öröklött gén aktiválódjon, és abban a pillanatban kialakuljon az idegsejtek túlműködése. Sok ilyen esetben nemcsak epilepsziás rohamok jelentkeznek, hanem más tünetek is fennállnak a pácienseknél, míg másoknál kizárólag a visszatérő rohamokra való hajlam létezik.

Ha felismerhető az epilepszia oka, abban az esetben tüneti epilepsziáról beszélhetünk (értsd: bizonyos idegrendszeri betegségek epilepsziás rohamok formájában jelentkeznek). Ilyen idegrendszeri megbetegedés pl. az idegrendszer fejlődési rendellenessége, agydaganat, agyi sérülés, gyulladásos folyamat az idegrendszerben, vérkeringési zavar, koponyaűri vérzés és egyéb állapotok.

AZ EPILEPSZIÁS ROHAMOK LEGGYAKORIBB TÍPUSAI

Az epilepsziás roham nem jelenti magát az epilepsziát, mindössze annak egy jellemzője. Ismernünk kell azonban azt, hogy melyek a leggyakoribb rohamtípusok, és hogy mit kell tennünk azzal a személlyel, akit éppen érint valamely ezek közül. A leggyakoribb epilepsziás rohamtípus a tónusos-klónusos roham, az absence roham és a komplex parciális roham.

A tónusos-klónusos roham (régebbi nevén grand mal roham) az a típus, amely a legtöbbünk tudatában él az epilepsziával kapcsolatban. Akkor alakul ki, ha a teljes agykéreg felülete érintett az idegsejti hiperaktiváció által. Ilyenkor, az első fázisában (tónusos fázis) a beteg sokszor ordít, eszméletét veszti, elesik, megemelkedik az izomtónusa (megfeszülnek az izmai). Ez nemsokára átcsap a klónusos fázisba, amikor izomrángások alakulnak ki a test összes izmában. Sok esetben a beteg megharapja a saját nyelvét és bevizel. A rosszullét néhány perctől 5–10 percig is eltarthat, utána pedig az érintett személy zavart, nehezen beszél, lassan tér magához. Az izomkimerülés következtében izomfájdalom is kialakulhat, illetve hosszan tartó fáradtságérzet.

Az absence roham (régebbi nevén petit mal roham) főleg a gyermekkorra jellemző. Maga a roham sokszor olyan gyorsan lezajlik, hogy az epilepsziában szenvedő ember környezete észre sem veszi. Iskolai körülmények között tanulási zavarként, csökkent koncentrációként, álmodozásként is betudható eleinte, később derül csak ki ennek a valódi oka. A roham néhány másodpercig tart, közben szemhéjrángás (pislogás), vagy más izmok rángása figyelhető meg. Igen gyakran többszöri egymásutánban zajlanak le a rohamok (akár 20–50 is egy nap alatt). Mivel nem érinti az egész agyterületet, a beteg az egyensúlyát nem veszíti el.

A komplex parciális roham során a beszédkészség elvesztése, egyoldali karfeszülés, valamint a másik kar ismétlődő mozgásai jelentkeznek. Ez megnyilvánulhat ruhasimogatás, ütögetés formájában, de ehhez még rágómozgások, csücsörítés, csámcsogás, cuppogás is társul. Az érintett személy nem reagál a külső ingerekre, nem válaszol a kérdésekre, nem beszél, más esetben az illető szavakat, szótagokat ismételget. Érzelmileg is változás következik be, félelem, szorongás, akár komolyabb érzékcsalódások (hallucinációk) formájában is. A rohamot megelőzheti aura is, azaz a beteg már előre érzi, hogy bekövetkezik a roham. Az aura tehát mintegy előrejelzi a roham megjelenését, például a gyomorból feljövő szorongásos érzés alakjában.

Miután felismertük az adott rohamtípust, megfelelően kell eljárnunk az epilepsziás rohamot átélő személy ellátása során. A szükséges tudást a következő cikkben igyekszem átadni a olvasóinknak.

(Folytatjuk)