:

Jótékonykodj jól!

:

Az ádventi időszak az ünnepekre való készülődésről és hangolódásról szól: összeállítjuk az ádventi koszorút, fölaggatjuk a karácsonyi díszeket, hozzálátunk a sütés-főzéshez. Még az is lehet, hogy ellátogatunk a templomba. A karácsony közeledtével sokakban feltámad az igény a jótékonykodásra is. Ez természetes igényünk: mindannyian szeretjük jónak, hasznosnak, segítőkésznek érezni magunkat. A december tökéletes hónap erre, hiszen a karácsonyi időszaknak egyébként is valami ilyesmi a lényege.

A keresztény kultúrkör egyik legismertebb és legkedveltebb szentje nem más mint Szent Miklós, vagyis a Mikulás. Ő volt a jótékonykodó püspök. Gazdag családba született, az örökségét pedig elosztogatta. Egyik legenda szerint amikor városát éhínség sújtotta, egy hentes három kisgyereket mészárolt le, hogy eladhassa a húsukat. Szent Miklós feltámasztotta a gyerekeket, így lett a gyerekek és a diákok védőszentje. Egy másik legenda szerint volt egy szegény ember, és annak három lánya. Mivel a nagy szegénységben hozományra nem tellett, a lányokra az a sors várt, hogy örömlánynak adják el őket. Szent Miklós az éj leple alatt három erszényt dobott be a család ablakán, így a lányok megmenekültek, ő pedig a hajadonok és az aggszüzek védőszentje lett.

A legendák sora ezzel nem ér véget, Szent Miklósnak rengeteg csodát és jótettet tulajdonít a néphagyomány. Innen ered a Mikulás- és a Télapó-kultusz is: a jóságos öregember, aki megjutalmazza a gyerekeket, szinte az egész világon megtalálható. Igaz, nem mindenhol december hatodikán (ami egyébként Szent Miklós halálának a napja). Az angolszász országokban például a karácsonyi ajándékokat hozza a gyerekeknek, az oroszokhoz pedig újév napjára ér oda.

Mindezeken túl Szent Miklós azért állhat különösen közel a szívünkhöz, mert ő a pálinka és a pálinkafőzés védőszentje is. Ezt többnyire elfelejtjük, amikor a hagyományőrzésről van szó, pedig részemről nem lenne semmi ellenvetés, ha a tiszta cipőbe a narancs és a csoki mellé egy kis üveg mézes pálinka is kerülne.

karácsony

De még mielőtt belevetjük magunkat az adományozás örömébe, érdemes belegondolni abba, hogy kin is akarunk ezzel valójában segíteni. Az önzetlenség alapjában véve mégiscsak önző dolog: ha segítek, attól jobban érzem magam. Ez így is van rendjén, segíteni tényleg szép dolog, és minden okunk megvan rá, hogy kellemes érzéseket keltsen bennünk. De arra nem árt odafigyelni, hogy ne ez legyen az elsődleges szempont, hanem az, hogy annak, akinek segítettünk, ettől egy kicsit jobb legyen.

A legjobb választás talán az, ha elmegyünk önkénteskedni. Ott majd megmondják, mivel segíthetünk, mi az, amit meg kell csinálni. Ilyenkor tényleg csak arra kell figyelni, hogy bárkinek is segítünk (idősnek, fogyatékosnak, hajléktalannak), ne éreztessük vele, hogy ránk van szorulva. De az év végi hajtásban nincs mindenkinek ideje és energiája arra, hogy önkéntes munkát vállaljon.

Sokan választanak egy-egy civil szervezetet vagy fontos intézményt, akiket megajándékoznak ezzel-azzal. Például játékokat visznek a kórházakba, élelmiszert a Vöröskereszthez, állateledelt az állatvédőknek. Ez is jó megoldásnak tűnik, pedig önmagában még nem az.

Először is, mindig meg kell kérdezni, hogy adott szervezetnek vagy intézménynek mire is van éppen szüksége. Lehet, hogy a gyerekosztály éppen most kapott egy nagy halom plüssállatot, és inkább társasjátékoknak örülnének. Vagy mesekönyveknek. Az élelmiszernek pedig mindenképp tartósnak kell lennie, mert egyáltalán nem biztos (és hát nem is túl valószínű), hogy egy-két napon belül eljutna a rászorulókhoz. Az állatvédők pedig lehet, hogy épp most vásároltak be egy nagy adag kutyakaját, viszont nagy szükségük lenne macskaeledelre. Vagy pénzre, hogy kezeljék a beteg állatokat. És bár nagyon aranyos dolog a karácsonyfa alakú, ünnepi kutyakeksz, ennek az árából több zsák eledelt is lehetne venni.

Aztán nem mindegy az sem, hogy milyen minőségű az, amit adunk. Szétfoszlott plüssállat nem kell senkinek, mint ahogy olyan kirakós sem, amiből három darab hiányzik. Nem sokat lehet kezdeni egy félpár cipővel vagy egy elromlott cipzárú kabáttal sem. A lejárt szavatosságú élelmiszer nem jótékonykodás, hanem a kamra kiürítése, mert kell a hely a disznóvágáshoz.

karácsony

Aki nem gyakran találkozik szegénységgel és kirekesztettséggel, az hajlamos azt hinni, hogy a rossz körülmények között élő emberek bárminek örülnek, mindenért hálásak. Pedig ez nem igaz. Nekik is van méltóságuk, amit ne sértsünk meg azzal, hogy hasznavehetetlen, kidobásra ítélt holmikat, romlott élelmiszert tukmálunk rájuk.

Érdemes belegondolni abba is, hogy vajon az élet minden területét lefedik-e az adományok. Étel, ruha, játékok, színes ceruza – ilyesmire gondolunk általában. Na de ahol ételre nem jut, ott általában nem jut tisztálkodási szerekre sem: tisztasági betétnek, fogkefének, szappannak sokszor jobban örülnek a jótékonysági szervezetek, mint az ötvenedik csomag száraztésztának. Vagy mi van az ételallergiásokkal? A glutén-, tej- vagy tojásmentes élelmiszereknek is biztosan nagyon örül majd valaki.

Mindezekre fény derül, ha jótékonykodás előtt vesszük a fáradságot, és előkeressük a megajándékozni kívánt szervezet telefonszámát. Biztosan szívesen adnak ötleteket, hogy minek örülnének azok a rászorulók, akikkel ők kapcsolatban állnak.

Végül pedig figyeljünk arra, hogy a jótékonykodás nem rólunk szól. A legfontosabb, hogy az adomány célba érjen: hogy a beteg gyerekek az új játékkal játsszanak, az éhezőknek megoldjuk egynapi ebédjét, a cigánysorról jövő gyerek pedig meleg bakancsba bújhasson, mire leesik az első hó. Éppen ezért nem sok közünk van ahhoz, hogy ki mit kezd azzal, amit neki adtunk. Neki adtuk, tehát az övé. Lehet, hogy elkótyavetyéli a jó meleg bakancsot a zsibvásáron, és vesz belőle egy kiló narancsot. És akkor mi van? A narancs finom, a bakancsnak meg így is örül valaki.

A jótékonykodás persze nem kötelező, és nem is lehet az. Alapszabály, hogy mindenki annyit segítsen, amennyit tud – és semmivel se többet. Ne betegedjen bele a rengeteg önkéntes munkába, ne költekezzen túl.

És máshogy is lehet segíteni.

karácsony

Például egyre szélesebb körben terjed a zöld karácsony szellemisége (ami a környezetvédelem miatt zöld, nem azért, mert annyira szeretjük, ha szenteste friss málnát szedhetünk a kertben). A karácsony és a hozzá kapcsolódó túlfogyasztás ugyanis nagymértékben károsítja a környezetet. Ha lecsökkentjük az ajándékok számát, saját magunk, kézzel készítjük el őket, vagy bevezetjük a csomagolópapír-mentes karácsonyt, az már egy nagyon jó kezdés. A karácsonyfát sem muszáj éppen kivágni: ha nincs hova ültetni a gyökeres fenyőt, akkor ma már nagyon szép és élethű műfenyőket is kaphatunk. Az ünnepi menüt is össze lehet úgy állítani, hogy az kizárólag (de legalább többségében) hazai, a környékről származó alapanyagokból tevődjön össze. Sokan a huszadik hógömb helyett azt kérik, hogy a barátaik a megajándékozásukra szánt összeget inkább utalják át egy számukra fontos civil szervezetnek.

Ráadásul a zöld(ebb) karácsony tényleg nem kerül semmibe, cserébe viszont elmondhatjuk, hogy idén decemberben az emberiség egészének az érdekeit szem előtt tartottuk.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

Picasa:
Ha a falak beszélni tudnának 4. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.thewala.org
Jogi Kar, te drága! DAY116: FELEJTHETETLEN BÜNTETŐJOGI TUDÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jótékonykodj jól! Az ádventi időszak az ünnepekre való készülődésről és hangolódásról szól: összeállítjuk az ádvent...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé
Kényszerű kötöttségek nélkül Utazás a téridő kontinuumban a Perihelion zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Linaj, linaj, van-van-van A. E. Bizottság: Kalandra fel! – 1983

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kéz a kézben a tehetséggel Hodik Annabella színjátszásról, karakterekről, továbbtanulásról

0 Hozzászólás | Bővebben +
					: Fotó: Paraczky László
Kontaktban Darvasi Lászlóval Kétezer-tizennyolc november huszonegy. Szerbia. Újvidék. BTK. Kék terem. Darvasi László.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zlatan Osmanagić (fotó: Stanyó Gábor)
NSVirtual Első nemzetközi VR/AR kiállítás és konferencia – Interjú Zlatan Osmanagić fő szervezővel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Remekmű a Reök kézműves cukrászdából
Sporhetsztori 64. 64. rész – A cuki sztori – negyedik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A frászt hozod rám!” – Vagy mégsem? Alapvető tudnivalók az epilepsziáról – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Budapest 2018. október 12., péntek

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Színesben szebb a világ! Aki szeret vidáman öltözködni és kitűnni a tömegből, az előszeretettel keresi és viseli az Evetke...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Nagy Kornélia Szabadkán születtem 23 éve. A természettudományi szakon szerencsémre tanított Miroslav Jovančić, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +