: Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé
Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé

Kényszerű kötöttségek nélkül

: Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé
Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé

Utazás a téridő kontinuumban a Perihelion zenekarral

Aki egy kis utazásra vágyik a megfoghatatlan téridő kontinuumban, és ehhez szeretne zenei aláfestést, annak ajánlom a debreceni Perihelion zenekart. A Neokhrome death/black banda romjain 2014-ben alakult négyes fogat sajátos zenei világával a kozmosz sötét/fényes végtelenébe kalauzol bennünket. Zenéjük egyszerre ölel és taszít. Legutóbbi, 2017-es Örvény című kiadványukat éjszaka egy erdő közepén bömböltetni nem gyenge érzés (ki lett próbálva – működik). Lélegzet-visszafojtva várok tőlük egy malomfesztes koncertet, de ha szerencsénk lesz, talán még korábban is köszönthetjük őket simogatóan depresszív Délvidékünkön. Az alábbi beszélgetésre Vasvári Gyula énekes/gitárossal még augusztusban került sor a Fekete Zaj Fesztivál külső terében, a tó mellett egy fapadon. A háttérzenét Csihar Attila biztosította Void Ov Voices egyszemélyes zenei kíséretével – ezúttal is köszönet érte!


A Neokhrome zenekarral annak idején Zentán is játszottatok. Aztán már csak a névváltoztatásról szóló hírre emlékszem. Mi történt tulajdonképpen?

– A második Neokhrome lemez (Downfall/Collapse) 2007-ben jelent meg. Nem sokkal később kiszállt a zenekar frontembere, így a gitárosi poszt mellett az énekesi pozíció is hozzám került. Egy darabig azt a vonalat próbáltuk továbbvinni, amit a Neokhrome képviselt, viszont idővel Barnával (Katonka Barna dobos) rájöttünk, hogy már nem mozgat minket ez a zene. A frontember távozásával megnyílt előttünk az út valami olyasféle zene előtt, amit sokkal jobban magunkénak éreztünk.

Elegetek lett a black metálból és a sok durvulásból?

– Inkább a mondanivalót untuk meg, nem a zene keménységét. Igaz, hogy a szélsőséges zenével sok mindent kifejezhetsz, de mi gyökeresen mást akartunk. Ezért változtattuk meg a zenekar nevét is, ezzel a váltással már teljesen új utakat kereshettünk, kényszerű kötöttségek nélkül.

A Perihelion zenéje nem határolható be egykönnyen. Te milyen kategóriába sorolnád a zenéteket?

– Nehéz kérdés. Ugye vannak ezek a szokásos stílus ragadványnevek, amiket használni szoktak. Ezek alapján a poszt-rock, a poszt-metál vagy a pszichedelikus zene az, amit általában emlegetni szoktak velünk kapcsolatban. Hivatalosan tehát leírhatjuk így is, de nyilván számunkra az egész zenekar olyan komoly érzelmi töltetet hordoz, hogy nem címkézzük fel, amit csinálunk.

Perihelion

A szövegvilágotok nagyon érdekes hangulatokat fest le, bár nem könnyű belekapaszkodni, annyira viszi magával az embert a zenével együtt. Mesélnél róluk?

– A szövegeket a mindenkori érzéseim alapján írom, soha nem konkrét dolgokat megfogalmazva. Sokan úgy érezhetik, megfoghatatlanok a témáink, hisz nem tudják mihez kötni, viszont ezeket az érzéseket ez a nem tökéletesen megragadható értelemmel rendelkező szöveg mégiscsak képes közvetíteni – az a fajta lelkület bontakozik ki belőle, ami a megírásakor jellemzett engem. Mivel a saját lelki élményeim alapján írom őket, szerteágazó dolgokat tartalmaznak, és így nem is lehet kategorizálni őket az alapján, hogy konkrétan miről szólnak. Minden soráról, szaváról tudom, hogy mire vonatkozott, de sokkal jobb ezt szabadon hagyni, így jelenthet másnak valami hasonlót, vagy akár egész mást.

A közönségetek mennyit változott a neokhrome-os idők óta? Kicserélődtek a rajongóitok?

– Azt vettem észre, hogy más érdeklődésű emberek kezdtek járni a koncertjeinkre, és a korábbi követőink egy jelentős része lemorzsolódott. Teljesen visszafogott, de normális és érzékelhető változást látok a közönségben. Talán most nyitottabb szemléletű emberekhez is eljutunk, olyanokhoz, akikhez korábban még a nyitottságuk ellenére sem tudtunk. Ebben az a legjobb, hogy mindezt úgy értük el, hogy nem kompromittáltuk a saját elvárásainkat, azt csináljuk, amit imádunk, amit a legjobban és legőszintébben tudunk csinálni, s ennek eredményeképpen a közönség összetétele is számunkra kedvező irányba változott...

Minden kezdő zenekarnak vannak példaképei, akiket követni szeretnének. Nálatok voltak ilyenek?

– Mindannyiunk kedvencei között vannak olyan zenekarok, amelyek megtestesítik azt az érzésvilágot, ami felé mi is szerettünk volna elmozdulni, bár ezek a zenekarok más eszköztárat választottak érzéseik kifejezésére. Ilyen szempontból természetesen vannak olyan zenekarok, amelyek nagy hatással voltak ránk, de nincs olyan banda, amelyikkel fémjelezni lehet ezt a vonalat, itt inkább egy zenei világról van szó.

A francia Apathia Recordsnál vagytok már évek óta. Számít manapság valamit a külföldi kiadó egy zenekar sikerességében?

– Sok ember szemében a mai napig komoly presztízst jelenthet egy kiadóhoz való tartozás, de szerintem kevés dolog múlik ezen. Amit én lényegesebbnek tartok, hogy folyamatosan aktívak vagyunk az élő megmozdulások és a kiadványok terén is. A jelenleg bennünk lévő alkotókedv lehetőséget ad arra, hogy zökkenőmentesen, görcs nélkül képesek legyünk viszonylag folyamatosan kiadványokat készíteni. Szerintem, ha egy zenekar kiadványokkal és élőben is jelen van a színtéren, folyamatosan ismertebbé válhat a saját közegén belül.

Perihelion

Mennyi időtöket emészt fel a zenélés? Össze tudjátok egyeztetni a magánéletbeli elfoglaltságaitokkal?

– Ez a zenekar az életem nagyon fontos része, de a ráfordított időt számszerűsíteni nem lehet, és nem is tudom ezt lebontani órákra vagy napokra. Az ember a fontos dolgokon sokat agyal, így nagyon sokat foglalkozom ezzel gondolatban is. Hála az égnek, a többiek is nagyon lelkesek, és nagyon szeretik ezt csinálni. Szerintem teljesen normális, hogy különböző intenzitással, de mindenki részt vesz az alkotómunkában, főleg ha az elkötelezettség megvan benne.

 

A dalszerzési folyamat hogyan működik nálatok? Mindannyian részt vesztek benne?

– Nem szoktam túlagyalni a dalszerkezeteket. Ha összeáll a fejemben legalább 2-3 téma, amiből szerintem össze lehet hozni egy épkézláb dalt, az már elég ahhoz, hogy meginduljon valami. A próbateremben megmutatom a többieknek, és a továbbiakat együtt dolgozzuk ki. Sok esetben a teljes zenekari hangszerelésben már nem is működik az adott ötlet. Ilyenkor megbeszéljük, hogyan tovább, maradjon-e a dal, vagy dobjuk ki, de az is megesik, hogy ezek az ötletek végül egészen más irányt vesznek. Tehát közös munka folyik, amiben mind a négyen részt veszünk.

A Perihelionnak egy igen szuggesztív vizuális világa van. Erre külön figyelmet fordítotok?

– Igen, ezt mindannyian nagyon lényegesnek tartjuk. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy mind a megszólalás, mind a külsőségek terén egységes képünk legyen. Általános dolog, hogy a zenekar megkeres valakit, aki ügyesen rajzol vagy szép videókat készít, fizetnek neki, ő pedig elvégzi a munkát. Ezzel szemben mi mindig is egy olyan embert szerettünk volna találni, akinek ez a zene tetszik annyira, hogy saját víziói támadjanak tőle... tehát hogy inspirálhassuk arra, hogy a vizualitás nyelvén ő is kifejezhesse, amit számára ez a zene jelent. Ez persze nem könnyű, de például a borítók terén Costin Chioreanu személyében találtunk egy ilyen művészt. Amikor 2014-ben kijött a Nap fele néz című EP-nk, megkerestem, hogy szeretnénk, ha forgatna egy klipet a számunkra. Nem sokkal később visszaírt, hogy ez számára az utóbbi három év legtökéletesebb dala, és szívesen készítene rá egy klipet. Mint kiderült, Costinnak különösen fontos, hogy igazán tetsszen is neki, amin dolgozik. Ezután olyan jó kapcsolatban maradtunk, hogy nemcsak a klipet készítette el, hanem az összes eddigi borítónkat is. Kevés az olyan művész, akinek a ténykedésében ennyire benne van az a szuggesztivitás, illetve eredendő érzés, ami az ő munkáit jellemzi.

A Thy Catafalque legutóbbi két lemezén vendégeskedtél. Ezt kihívásként élted meg? Az együttműködés segített a Perihelion nevének népszerűsítésében?

– Nem mérhető dologról beszélünk, de szerintem valamennyit biztosan mozdított előre, hisz Tamás zenéjét sokan nagy becsben tartják, és ez bizonyára kihathat ránk. A Thy Catafalque azt a zenei világot képviseli, amit én is nagyon szeretek, és természetesen nagyon megtisztelő volt a felkérés.

Milyen motivációt találtok a zenéléshez ennyi év után is?

– Folyamatos vágyam, hogy új dalokat hozzunk létre. Számomra a zenélés legélvezetesebb része az a folyamat, amikor a dalok alakot öltenek, és így szeretem elképzelni a jövőnket is. Amíg lesz témánk és mondanivalónk, ezzel biztosan nem lesz semmi gond.

Perihelion

Sok zenekar elkeseredik a csalódások miatt. Volt olyan a karrieretek során, hogy abba akartátok hagyni az egészet?

– Eddig igazán még semmi nem szegte a kedvünk, sőt. Láttam sok egykori zenésztársamat, akik elvesztették motivációjukat, de jelenleg biztos vagyok abban, hogy a zenekarban mindenki élvezi ezt az egész dolgot. Kellemetlen koncertélmények persze mindig vannak, de ez is csak arra sarkall bennünket, hogy legközelebb jobbak legyünk.

Sok banda sajnálkozik, amiért nem kap akkora figyelmet mint amekkorát szerintük megérdemelne, vagy mások több figyelmet kapnak, mint amennyit megérdemelnének. Ti hogyan élitek ezt meg?

– Megközelíthetünk mindent a rossz dolgok felől és folyamatosan siránkozhatunk, de próbálhatunk tenni is ellenük. Szerintem mindenkinek van helye a színtéren, és nem jó, ha valaki problémának tekinti, hogy esetleg kevesebb figyelmet kap a zenekara, mint egy másik banda. A lényeg úgyis kizárólag az, hogy legyen alkotókedv, ehhez pedig mindenekelőtt belső motiváltság kell. Nem vagyok biztos abban sem, hogy igazi felüdülést hozna, ha nagyobb figyelmet vagy több pénzt kapna az underground. A zenekaroknak minden korszakban volt inspirációs forrásuk, és igazából ez az egyetlen feltétele a színtér megmaradásának.

 

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Nagy Kornélia
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Tóth Ede
Télen-nyáron alkotás Nem elég, hogy hideg, még sötét is – mondhatnánk szörnyen leegyszerűsítve a decemberről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Ha a falak beszélni tudnának 4. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.thewala.org
Jogi Kar, te drága! DAY116: FELEJTHETETLEN BÜNTETŐJOGI TUDÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jótékonykodj jól! Az ádventi időszak az ünnepekre való készülődésről és hangolódásról szól: összeállítjuk az ádvent...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé
Kényszerű kötöttségek nélkül Utazás a téridő kontinuumban a Perihelion zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Linaj, linaj, van-van-van A. E. Bizottság: Kalandra fel! – 1983

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kéz a kézben a tehetséggel Hodik Annabella színjátszásról, karakterekről, továbbtanulásról

0 Hozzászólás | Bővebben +
					: Fotó: Paraczky László
Kontaktban Darvasi Lászlóval Kétezer-tizennyolc november huszonegy. Szerbia. Újvidék. BTK. Kék terem. Darvasi László.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zlatan Osmanagić (fotó: Stanyó Gábor)
NSVirtual Első nemzetközi VR/AR kiállítás és konferencia – Interjú Zlatan Osmanagić fő szervezővel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Remekmű a Reök kézműves cukrászdából
Sporhetsztori 64. 64. rész – A cuki sztori – negyedik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A frászt hozod rám!” – Vagy mégsem? Alapvető tudnivalók az epilepsziáról – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Budapest 2018. október 12., péntek

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Színesben szebb a világ! Aki szeret vidáman öltözködni és kitűnni a tömegből, az előszeretettel keresi és viseli az Evetke...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Nagy Kornélia Szabadkán születtem 23 éve. A természettudományi szakon szerencsémre tanított Miroslav Jovančić, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +