: Kincses Endre, Móricz Ildikó és Nagy Kornélia
Kincses Endre, Móricz Ildikó és Nagy Kornélia

A cirkusz plakáton

: Kincses Endre, Móricz Ildikó és Nagy Kornélia
Kincses Endre, Móricz Ildikó és Nagy Kornélia

Három fiatal vajdasági tervezőgrafikus egy franciaországi nemzetközi kiállításon

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának tanárai, növendékei rendszeres résztvevői, díjazottjai a régió, az ország és Európa művészeti eseményeinek. 2018 novemberében 10 plakáttal szerepeltek a Nemzetközi Plakátünnepnek is nevezett kiállításon Franciaországban, Grenoble-Échirolles városában. A tanulmányúton részt vettek a plakátok tervezői, a végzős, 5. éves hallgatók (köztük a szabadkai Nagy Kornélia, a negyedéves zentai Kincses Endre és a harmadéves topolyai Móricz Ildikó) Pinczehelyi Sándor képzőművész, mentor, Szalai Szilvia grafikusművész, kalligráfus és Fekete Vali esztéta vezetésével. A kiállított több mint 2000 lengyel plakátról külön vezetést tartott számukra Michel Bouvet plakátművész, a kiállítás szervezője, kurátora.

Michel Bouvet

Michel Bouvet tárlatvezetés közben

A tervezőgrafika szak 2012-ben indult el a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Grafikusművész szak, tervezőgrafika specializáció – ez a szak hivatalos neve. Tervezőgrafikusokat képeznek, dizájnereket, akik otthonosan mozognak a ma vizualitásában. Jelenleg 6 vajdasági hallgatója van a szaknak.

Nagy Kornélia végzős hallgató, a szabadkai gimnáziumból került Pécsre.

– Különleges élmény volt egy ilyen jelentős rendezvényen részt venni. Hogy ráadásul még ki is állíthattunk, hatalmas megtiszteltetés. A lengyel plakát mindig nagyon közel állt a szívemhez. Több mint 2000 műről kaptunk külön tárlatvezetést Michel Bouvet plakátművésztől, aki a kiállítás szervezője, illetve Pinczehelyi Sándor képzőművésztől, aki viszont személyes tapasztalatait osztotta meg velünk a műfaj kialakulásáról. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, nem árt megismerkedni a gyökerekkel. Amiről eddig tanultunk, az most egy óriási lépéssel közelebb került hozzánk. Szakmailag igencsak motiváló volt a nagyjából feldolgozhatatlan mennyiségű vizuális tartalom, kikapcsolódásnak meg Lyon volt a ráadás.

Nagy Kornélia plakátja

Nagy Kornélia plakátja

Móricz Ildikó 2016-ban szerzett diplomát az újvidéki Bogdan Šuput Formatervezői Középiskolában, majd sikeresen felvételizett a pécsi Művészeti Kar tervezőgrafika szakára.

– Izgalmas utak nyíltak meg előttem, miután az elmúlt két és fél évben napról napra többet tudtam meg a szakmáról. Mára már talán felismerhetővé váltak olyan jegyek, melyek alapvető pillérei alkotótevékenységemnek: törekszem arra, hogy bármit csinálok, sose hiányozzon belőle valamiféle érzékenység, lélek. Igyekszem az életem is e szerint élni, és ha lehet, picit efelé csalni azt, aki a munkáimat szemléli. Nincs ebben semmi kényszerítő szándék, csupán apró, megbúvó invitálás, megszólítás, és ez is csak azok számára, akik nyitottak az efféle játékra. Megtanultam elrugaszkodni attól, amit leginkább erősségemnek éreztem, és felfedezőútra indultam az alkalmazott művészeten belül. Ehhez hozzájárult az is, hogy részt vettem pályázatokon, kiállításokon, a brnói biennálén, művésztelepeken... Nemrégiben pedig Franciaországig vitt el magával egyik plakátom. A franciaországi pályázat remek lehetőség volt betekintést nyerni a lengyel plakátművészet egykori (és mindenkori) fénykorába. Tanulságos volt abból a szempontól is, hogy megvizsgáljuk, mi az, amit a mai színtereken is érdemes alkalmazni belőle, akár a saját művészetünkben. Számomra ilyen elem az örökérvényűségre való törekvés, a leírt szavak súlya, kontextusa, a merészség és mindenekelőtt az állásfoglalás igénye és fontossága. Hozzájuk mérten bennem ez a bátorság még csak lappang, de míg sétáltam a plakátok között, remek megoldások tömkelege biztatott arra, hogy találjam meg magamban a szándékot. A Franciaországban bemutatott plakátomon egy kissé megviselt zsonglőr dobálja négy fejét. Egészen egyedül érzi magát, nem látja a nézőket, mivel elvakítják a fények. Mind a négy fejében úrrá lesz a kétely, hogy talán a nézősereg nem is létezik. Egy kicsit elidőzik ezen a gondolaton, de szerepéből nem esik ki, hisz rutinos a dolgában.

kiállítás

Pécsiek a falon

Kincses Endre a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti szakán végzett, majd 2015 óta tervezőgrafikus hallgatóként negyedik éve részben pécsi is. Arra kértük, röviden foglalja össze, hogy a szakmai fejlődés terén mi volt számára a legfontosabb 2018-ban.

– Az alkalmazott művészetek magamban való fejlesztése, tanulása és szeretése mellett a legtöbbször autonóm munkák elkészítésével foglalkozom, és igyekszem ezt lehetőség szerint a tervezőgrafikába is beemelni. Az illusztrációk, a kép líraibb világa, a szimbólumokra építkezés központi helyet foglal el az alkotófolyamat során. Többek között textilek tervezésével foglalkozom mostanában, kanapé, táska, párna „illusztrálásával”, köszönhetően a Pécsett működő Partisan art, design and co-space-nek. Ezenkívül sikeres pályázattal elkészíthettem a második installációm, amely az egri Templomgalériában került kiállításra. Egy olyan műfaj ez számomra, amivel mindenképpen szeretnék a jövőben közelebbi kapcsolatba kerülni. A szerb ̶ magyar határt is az utóbbi időben leginkább művészeti akciók, események, kiállítások miatt léptem át, ami fontos számomra: például a zentai Művészet és Műemlékvédelem, ahol már négy éve veszek részt, valamint tavaly első alkalommal jelen voltam a Zentai Művésztelepen is. Ha még szeretném jelzőkkel illetni az előző évet, akkor az újdonságok margójára talán a pályázatok évének is nevezhetném. Részt vehettem magyarországi és külföldi kiállításokon is, például: Trnava Poster Triennial (Szlovákia), Békéscsabai Biennálé (Békéscsaba, Budapest), Posterfest II (Budapest), és lehetőségem volt részt venni az Échirolles-ben megrendezett plakátkiállítás-sorozaton is. Így jutottunk el Franciaországba a cirkusz plakátommal és a barátaimmal, egyetemi társaimmal, tanáraimmal, és ez nagy élmény és lehetőség volt. Aludni gumilepedős fémágyakon, hegyek között, franciául hallgatni hosszú megnyitókat, megismerni új cirkuszokat, felszállni villamosokra, amiknek nem biztos az ember az úti céljában. 2018 élményekben, lehetőségekben, újdonságokban gazdag úttal közelített a végéhez és kanyarodott át a mostba, a mostba, ahol, remélem, új aknákra lehet „taposni”, boldogan.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A Vasember-ház egy régi képeslapon
Ha a falak beszélni tudnának 6. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Szebbé tenni a nagy napot Januskó Csanád a topolyai Dositej Obradović Gimnázium végzős diákja.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.ebseg.com
Jogi Kar, te drága! DAY 123: A BEIRATKOZÁS VALÓDI KIHÍVÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szavakkal bántani Az emberek időnként bántják egymást, még akkor is, ha nem akarják.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hangom hiánya hallatsszon messzire Richard Linklater: Az élet nyomában (Waking Life) – 2001

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szenti Lilla alkotása
Ne szerelemben égni! Nem akarok ilyet, nem akarok még, ni,

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 66. 66. rész – Új év – új kezdet?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A személyiségzavarok 1. „Maguk is szenvednek, és a társadalom is szenved tőlük.”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeresd, amit csinálsz, szenvedélyesen szeresd! A VIFÓ Ifjúsági Konferencia szervezőinek évnyitó gondolatai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kincses Endre, Móricz Ildikó és Nagy Kornélia
A cirkusz plakáton Három fiatal vajdasági tervezőgrafikus egy franciaországi nemzetközi kiállításon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Szenti Lilla Április végén, 1992-ben születtem Topolyán.

0 Hozzászólás | Bővebben +