:

Picsába a zsánerekkel!

:

(Avagy az irodalom és a filmművészet egyik legszerencsésebb találkozása)

Stephen King/Rob Reiner: Tortúra (Misery) – 1987/1990

Az első találkozásom mr. Kinggel éppen a Tortúra volt – és éppen a moziban. (Papíron ugyanez nem sokkal később A ragyogással esett meg, mint a legtöbbünkkel a generációmban). 1991 nyara, az első nagyobb bringatúra, hullafáradtan, 38-39 fokos lázzal egy szegedi moziban... Amíg a film tartott, megfeledkeztem kimerültségről, betegségről, de úgy a környező világról is általában. Röviden: dimenziót váltottam. (Akár A talizmán főhőse.)

Azóta számos Stephen King-adaptációt megnéztem – szinte az összeset –, de a legnagyobb kedvencem a mai napig ez maradt. Mindazonáltal nem vettem elő újra azóta sem – a regényt háromszor is –, egészen múlt vasárnapig, amikor este a párommal azon agyalgattunk, mi is koronázhatná meg a nagyszerű hétvégénket, és végül erre esett a választásunk. És ekkor döbbentem rá, hogy huszonnyolc év elteltével is kristálytisztán emlékszem az egészre – én, aki falom a filmeket, amik lassan törlik egymást az agyamból –, pontosan tudom, melyik jelenet fog következni, de akár a jeleneten belül melyik mozdulat. És ennek ellenére ugyanakkora élményt nyújtott, mint első alkalommal. Káprázatos!

Kathy Bates

Igen: káprázatos, amit Reiner vászonra álmodott; amit pedig Kathy Bates művel Annie Wilkes szerepében, az már maga a tökély (nem véletlen a Golden Globe és az Oscar). Persze a regények között is ott van nálam a top 5–10-ben ez a darab, de hát igaz a mondás, hogy az igazán jó irodalmi alkotásokból a legnehezebb jó filmet (zenét etc.) készíteni. King esetében ez változó, no de munkáinak színvonala is az. Ami a filmeket illeti, a legtöbbjük talán közepes vagy korrekt, egyszer nézhető munkának tekinthető, kevés köztük a pocsék – de a kiemelkedő is. A remény rabjai, Állj mellém!, Dolores Claiborne... Jack Nicholson ide vagy oda, Kubrick Ragyogása szerény véleményem szerint halovány árnyéka csak a regénynek – a remake-ről pedig kár egy szót is ejteni. Mi lehet vajon Reiner titka? Készített még néhány korrekt mozit, mint például A bakancslista vagy az Egy becsületbeli ügy... de aztán ott van máris a karrierje kezdetén – a harmadik rendezése – az Állj mellém!, ami szintén King-adaptáció, és ugyancsak kiváló! A direktor (és színész) valószínűleg rendkívüli módon ráérzett az író munkáinak lélektani áramlataira, nem csupán megértve, de át is érezve azokat. A többi rendező leginkább a horror, a brutalitás, a vérfürdő irányába tolja el a sztorit, miközben a Tortúra rendezője a finom – egyúttal természetesen nagyon is durva – pszichothrilleri húrokat rezegteti. És persze Bates személyében megtalálta azt a zseniális színművészt, aki a lehető leghitelesebb módon eljátszotta a megszállott, elmeháborodott rajongó szerepét. (Egy érdekesség: 1979-ben, mindössze egy évvel a John Lennon ellen elkövetett gyilkossága előtt Chapman Kingtől is kért – és kapott – autogramot! Az író azonnal felismerte őt, amikor a hírekben meglátta.)

Stephen King Tortúra

Visszatérve King munkáinak változó színvonalára, ez is meglehetősen széles skálán mozog. Pocsék alkotásával mindenesetre sosem találkoztam, de a Rémkoppantók például elég rendesen lefárasztott, A sárkány szeme untatott... Mindig akkor a legbriliánsabb, amikor vagy teljesen realisztikus történetet vet papírra, vagy pedig a természetfelettit mértékkel adagolja. Az Az például kétségkívül az egyik legzseniálisabb regénye, tekintve az izgalmasan váltakozó idősíkokat, a kiváló jellemábrázolásokat, a lebilincselő sztorit és egyéb erényeit – aztán a végét elrontja a rém, a „mumus” túldimenzionálásával. Amit a sci-fi zsánerében hozott létre, szerintem az tekinthető a legerőtlenebbnek, a fantasyben pedig végletes: A sárkány szeme totálisan vérszegény, A talizmánt pedig akármikor, akárhányszor újraolvasnám. Mértéktartó például A holtsáv, a Cujo, többé-kevésbé a Tűzgyújtó is, de mennyivel erősebb ezeknél is, teszem azt, a Dolores, a Bilincsben című remekműről már nem is beszélve.

Stephen King Tortúra

Így megy ez, amennyiben az irodalomból élő embert vállára emeli a siker, és ő sorozatban gyártja a műveit. (Hát nem mondható el ugyanez például a mi Jókainkról is, akinek munkáiban szintén nem kevés a pongyolaság?) King a 2000-es évek elején be is jelentette, hogy felhagy az alkotással, és a meglévő írásait sem adja ki mind (önironikusan azt is hozzátette, hogy ott tart, ha a mosócéduláinak gyűjteményét jelentetné meg, azt is szétkapkodnák, mint a kandiscukrot – hát igen... több mint 400 millió példányt adott el a könyveiből világszerte). Aztán mégis folytatja azóta is. (Hiába, ha anyagiakban már jó régen nem szűkölködik is, a népszerűség nagy kísértő...) Több helyen meg is „gyilkolja” horrorírói énjét, átvitt értelemben éppen a Tortúrában, szó szerint pedig a Halálos árnyékban. Érezni ezeken a munkákon a szerző belső küzdelmét – de ez mindig jó jel egy művész esetében (is): ebből tudható, hogy nem kapta el teljesen a gépszíj, nem szállt el teljesen magától...

Tortúra

Az is igencsak dicséretes, hogy számos írótársával – többek között szerény személyemmel – együtt vallja: arról írj, amit a legjobban ismersz. Ezért is sok főhőse író... De mégis hová soroljuk be Stephen Kinget, akinek zsenialitása vitathatatlan? A fentebb említett zsánerekben már a kezdetektől szinte az összes létező díjat megkapta, a „komoly” kritikusok legtöbbje viszont leginkább csak fanyalgott, leponyvázta munkáit, sőt egyenesen olyan kijelentések is elhangzottak, hogy azok az amerikai kultúra hanyatlásának mutatói. ...Egészen a legutóbbi időkig, amikor végre elkezdték őt minden szinten komolyan venni. Az író egyszer ezzel kapcsolatban azt a kijelentést tette, hogy talán itt lenne már az ideje eltörölni a határt a populáris és az úgynevezett magas kultúra között. Mert valóban: minek a kategorizálás, minek a besorolás? Hagyjuk már a picsába a zsánereket! Sokadszorra is: Nincs rossz műfaj és jó műfaj. Csak rossz mű és jó mű.

Ha pedig, kedves olvasóm, szeretnél megismerkedni eggyel az utóbbi fajtából, akkor a Tortúrát bátran merem ajánlani! Akár könyv, akár mozgókép formájában.

A 2000-es években megjelent Rémautó és A coloradói kölyök című művei szokatlanul lassúak, melankolikusak. Ezekben elgondolkodtató módon ábrázolja az életünkben rejlő rejtélyeket és megoldatlan kérdéseket. Ezek és legújabb regényei – például a Lisey története és a Duma Key – egyre több kritikust késztetnek arra, hogy „kiszabadítsa” Kinget a ponyvaíró és horrorszerző skatulyából, és elismerje irodalmiságát. Ő maga ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott 2008-ban, hogy lassan felnőtt a kritikusok egy olyan generációja, amely az ő művein (is) nevelkedett, éppen ezért pozitívabban viszonyul munkáihoz, régi kritikusainak nagy része viszont már visszavonult vagy meghalt.

(Wikipédia)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Ercsi Anita, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta (KMV Képzőművészeti pályázat 2019. Fotó – 1. hely)
Tolakszunk, tolakszunk Megjött a tavasz! Azt hiszem, ezt most már egész bátran kijelenthetjük.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Futaki úti kaszárnya napjainkban
Ha a falak beszélni tudnának 12. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lakatos Adrián
A kollégium biztonságot nyújt Lakatos Adrián vagyok. Adai. Joghallgató.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A luxusremete Fajismertető szatíra

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.corporatefinanceinstitute.com
Jogi Kar, te drága! DAY 145: A MATEMATIKA ÉS ÉN A JOGON

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jelenet az előadásból
Egy NEM semmi előadás! A diploma, a szerelem, Isten, a bankkártya, a sport, vagy a barátok?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Picsába a zsánerekkel! (Avagy az irodalom és a filmművészet egyik legszerencsésebb találkozása)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lugaw
Sporhetsztori 72. 72. rész – Ave Cesar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha tészta, legyen sajtos 2. Szóval, egyenesen a lábasba szórtam a fél marék sót is, ami ekkora mennyiségre inkább kevés, mint...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Prés alatt 1. Első rész – A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Furcsaságok Észak-Amerikából Az emberek furcsák, ez tagadhatatlan. Érdekes módon egyes földrajzi területeken belül a furcsaság...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Búzás Zsuzsanna (fotó: Huszár Krisztián)
Aki választ: Búzás Zsuzsanna Búzás Zsuzsanna vagyok. A Pannon RTV munkatársa már 13 éve.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hatodik 2019. 04. 11., csütörtök, Budapest

0 Hozzászólás | Bővebben +