: www.corporatefinanceinstitute.com
www.corporatefinanceinstitute.com

Jogi Kar, te drága!

: www.corporatefinanceinstitute.com
www.corporatefinanceinstitute.com

DAY 145: A MATEMATIKA ÉS ÉN A JOGON

Szociológia vagy jog? Annak idején ez volt a nagy kérdés, de a döntést nem volt egyszerű meghozni. A felvételi egyre csak közeledett, és mérlegelnem kellett, hogy melyikkel járok majd jobban, vagy inkább kevésbé rosszul. Amikor a tantárgyakat vettem szemügyre, úgy tűnt, hogy ha a szociológiát választom, még matekoznom is kell, ami sosem volt igazán az erősségem. Egyedül a véletlennek köszönhető, hogy matekból is voltak jó jegyeim. A véletlennek, no meg az átmásolt háziknak, a versenyeknek, a imáknak és a csillagok állásának.

Idővel persze megszületett a sziklaszilárd döntés, (nem is egyszer), hogy a szociológiás matek nem rossz, és a szociológiával még sokra vihetem(?????). Egy reggel aztán felébredtem, és tudtam, ebből jog lesz, vagyis a Jogi Karra fogok beiratkozni, amivel még többre vihetem (??????????), és ahol aztán tuti nem lesznek természettudományi tantárgyak. Haha.

Eszembe sem jutott, hogy egy nap majd éppen a jog keretében kell biológiáznom vagy éppen matekoznom. A biosszal sosem volt gondom, de ha akkor tudom, hogy itt is lesznek képletek, törtek, szorzás meg osztás, talán a Magyar Tanszékre iratkozom, remélve, hogy ezáltal végleg megszabadulok a matematikától, no meg a számoktól is. Én senkit sem akarok megsérteni, de középiskola óta nem használtam azt a komoly matematikázást, amit nem tudok egy sima számológéppel megoldani. És ez így is van rendjén.

Nem hiába mondta nekem annak idején az informatikaprofesszor, hogy nagyon gyorsan tűnjek el a szeme elől az indexembe beírt tízesemmel, mielőtt még utolérne a matematika. Azt persze nem mondta, hogy ezt akár úgy is lehetne értelmezni, hogy tűnjek el a Jogi Karról, mert később ott is lesz matekozás.

Negyedéves fejjel a könyvbe meredtem, s az nevetve visszanézett rám. Mind a ketten jól tudtuk, hogy matekozni kell. Számológép kell, nem pedig egy vaskos törvénykönyv. A könyvben ott volt feketén fehéren a képlet, alatta a levezetett feladat, én meg csak fogtam a fejem, hogy honnan az az egyes, mi az a „koeficijent”, hogy lett az osztó kettő. Ismételten csak matematika, amibe belekeverték az ábécét. No ha akkor tudom, hogy ez vár rám...

Természetesen fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mire is vállalkozom, amikor úgy döntöttem, erre az egyetemre iratkozom be. Most, negyedéves fejjel meg azt nem tudom, hogy a tanulmányaim után mire vállalkozom ügyvédként, közjegyzőként vagy akármi is legyen belőlem.

 

DAY 146: JOGOM, AZ VAN, A TÖBBIRŐL MEG, HA LEHET, NE BESZÉLJÜNK

Egy a remény, más a tanulnivaló, a gyakorlatról meg ne is beszéljünk.

A remény mindig azt súgja, hogy ez a vizsga nem lesz nehéz, más lesz, mint a többi, és egyes tantárgyakhoz képest olyan lesz, mintha mesét olvasnék, nem pedig... akármit is olvasok muszájból. Ó, azok a hiú remények, amik miatt már évek óta hamis álmokba ringatom magam. Az említett reménynek kéne a vizsgára való felkészülési fázisnak lennie. Minél magasabbra száll a remény madara, annál nagyobb lesz a reménykedő esése. Lehet, hogy a testsúlyom jóval kisebb, mint ami, mondjuk, normális lenne, de azért a fizika megmagyarázza, hogy ha, mondjuk, tíz kiló esik, akkor puffanáskor az nem igazán tíz kiló lesz, hanem jóval több.

A tanulnivaló sok-sok betű kavalkádja, amiből vagy értelmesen megfogalmazott szöveg lesz, vagy tankönyv a Jogi Kar számára. Ekkor érzi magát az ember igazán átverve, amikor rájön, hogy a nyolcvanoldalas könyv helyett könnyebb megtanulni azt, aminek az utolsó oldalán ott áll egy kerek hatszázas. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd huszonöt oldal elolvasásához több órára is szükségem lesz. Persze, nem számoltam azzal, hogy egyszer majd az asztalnál ülve, tanulás közben elalszom. De persze a tanulnivalót meg kell tanulni. Silom ili milom.

És akkor ott van a gyakorlat. No, mondjuk, ez az a rész, ahova tulajdonképpen még nem értem el, de azzal már tisztában vagyok, hogy amit megtanultam, az, mondjuk, nem igazán lesz a hasznomra.

Ha, mondjuk, a remény, a tanulnivaló meg a gyakorlat kéz a kézben járnának, akkor én egy nagyon hálás és boldog kislány lennék, aki nyugodtan végigaludná az éjszakákat.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A Futaki úti kaszárnya napjainkban
Ha a falak beszélni tudnának 12. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lakatos Adrián
A kollégium biztonságot nyújt Lakatos Adrián vagyok. Adai. Joghallgató.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A luxusremete Fajismertető szatíra

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.corporatefinanceinstitute.com
Jogi Kar, te drága! DAY 145: A MATEMATIKA ÉS ÉN A JOGON

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jelenet az előadásból
Egy NEM semmi előadás! A diploma, a szerelem, Isten, a bankkártya, a sport, vagy a barátok?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Picsába a zsánerekkel! (Avagy az irodalom és a filmművészet egyik legszerencsésebb találkozása)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lugaw
Sporhetsztori 72. 72. rész – Ave Cesar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha tészta, legyen sajtos 2. Szóval, egyenesen a lábasba szórtam a fél marék sót is, ami ekkora mennyiségre inkább kevés, mint...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Prés alatt 1. Első rész – A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Furcsaságok Észak-Amerikából Az emberek furcsák, ez tagadhatatlan. Érdekes módon egyes földrajzi területeken belül a furcsaság...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Búzás Zsuzsanna (fotó: Huszár Krisztián)
Aki választ: Búzás Zsuzsanna Búzás Zsuzsanna vagyok. A Pannon RTV munkatársa már 13 éve.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hatodik 2019. 04. 11., csütörtök, Budapest

0 Hozzászólás | Bővebben +